Mikor elengedte kezem, és lábamban már nagyon dübörgött játékra való óhaj, karja után kaptam, és -bár tartottam attól,hogy túlzásba esek- egy szelíd, pihecsókot nyomtam homlokára, majd búcsúpillantást véve arcára, a pálya felé vettem az irányt. Félúton hátramenetbe kapcsoltam, és válaszoltam utolsó szavaira. - Hisz ismersz! - mosolyogtam sokat sejtetően, és még pár kósza hátrapillantás után, a pálya ölelte fel teljes figyelmemet. Nem sokszorozom a szót,hogy milyen koncentrációval játszottam aznap ,de ha a döntőn is ilyen játékot fogunk produkálni, a flamingók farkast nyúzva készült bőrtáskával gazdagodnak.
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Ismét megcsókolt, de ahogy a szavakat hallottam valahonnan távolabbról, rögtön megforgattam a szemeimet. Jellemző. Tyler nem bír magával, bár megnézném én őt egyszer érzelmektől elalélva. Bár... mit ne mondjak, nem gyakran látni őt hasonló helyzetben. Igaz, mostanában gyakorta látni Vicki Donovan társaságában. Akire Jeremy is bukik. Hát ez necces, érdekes, meg stb. - Jól van, menj csak. Majd bejelentelek a szüleimnek. - vigyorodtam el szélesen, és láttam, hogy kissé feszült. - És NE stresszelj, oké?! - kértem tőle néma könyörgéssel a szememben. - Nem fognak megenni vacsorára. Csak... szeretném, hogy hosszú idő után végre egy párként jelenjünk meg... az anyukám már régóta sejti, hogy ez a sorsunk - kuncogtam fel, de aztán elengedtem a kezeit, hagy menjen, még mielőtt Tyler egyéb megjegyzéseket tesz.
- Kevés dolog állhat az utunkba- vigyorogtam csókjába, s végszóra meg is érkezett a mennydörgő bekiabálás... Hadd ne ecseteljem, kitől. " Nem férsz a gatyádba, ifjú kujon? Ráérsz majd, miután elveszítettük a meccset, amiért a legjobb hátvédünk gyakorlás helyett Adoniszt játszik! " - kurjantotta egy jól ismert hang, valahonnan a pálya közepéről. - Mennem kell - sóhajtottam, és homlokomat homlokának döntöttem. - A vacsora..istenien hangzIk - szóltam kissé feszengve. Azért változik a tényállás. Számtalanszor töltöttem időmet náluk, és Mr. és Mrs. Gilbert a legjobb szülők,akiket ismerek - főleg,hogy olyan ellenpéldával bírok,mint Mrs. Donovan. A körmére kellene néznem.. Lassan egy hete,hogy csak az eldobált fehérneműkről van sejtésem, néha benéz. Kár,hogy nem egyedül. Inkább mindig mással. Viszont... fura lesz... és...fogalmam sincs, hogyan kell viselkedni ilyen alkalomkor. Most ..mégiscsak a lányuk barátjaként mutatkozok be, ami egy külön tészta, nagy horderejű esemény. - Alig várom - nyomtam egy csókot homlokára, és lopva pillantottam a pálya felé. Mekkorát ferdítettem? Ötletem sincs... Vajon megvan még az a zakóm, amit a múltkori iskolabálon hordtam ? Meg kellene keresnem a cipőbokszot...
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
- Merem remélni, Mr Donovan. Ezt a mérkőzést az iskolánk már nem veszítheti el - kacsintottam rá meglehetősen szemtelenül, majd ahogy ismét megcsókolt, viszonoztam a gesztust, de csak pár másodpercig, utána egy huncut mosollyal elhúzódtam tőle. - Nem is tudom. Még tényleg gondolkodnom kell rajta - sóhajtottam fel, majd végignéztem rajta. - Talán nem ártana innod valamit, szakad rólad a víz - fogtam meg a kezét. - Amúgy arra gondoltam, hogy... anyuék ma este otthon lesznek. Nincs kedved átjönni vacsizni? - kérdeztem egy apró mosollyal. A szüleink ismerik egymást, de... kicsit félek, hogy Matt azt hiszi, csak jópofizni akarok a szüleim előtt.
- Ilyen inspiráció mellett kizártnak tartom,hogy veszítsünk - suttogtam leheletemmel bőrét perzselve,majd derekát magamhoz húztam egy csók erejéig. - És.. mit kapok,ha megnyerjük a meccset? - Szemeim a napsugarak piszkáló vakításától összeszűkültek,de arcomon ott játszott az a kaján vigyor, amit a kérdés takart. Nem. Sosem "várnám el",hogy az ágyamba ugorjon.. második napon... Nem vagyok az a srác,aki ilyenre vetemedne. Én nagyon szeretem... Őszintén. Ha pedig azt nézzük, vártam rá már 17 évet. Pár hónap nem oszt, nem szoroz. Csak..szeretném a közelembe tudni. Érezni érintését. Érezni Őt. Csak rá kell nézni. Hófehér bőre most, a nyár kezdetével kreolosabb hatást nyújtott. Tökéletes idomai takarásban abban a falatnyi dresszben... Sugárzó arca ... Nem tehetek róla,hogy megőrülök érte.
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Matt lassan fordult csak felém, de hát ez egyértelmű volt most, mikor az edzés közben zavarom őt. Tylert ismerve, vagy rám kiabál, hogy szakadjak most le innét, és húzzam el a csinos fertályamat, vagy másképpen fogja tudtomra adni, hogy nem vagyok kívánatos személy jelenleg a pályán. Ami nem teljesen jogos, hiszen szurkolólányként éppen úgy jár nekem az itteni gyakorlás, mint nekik. Csak éppen kicsit odébb... nem Matt háta mögött... Alig vált el ajkunk egymástól, máris felgyorsultak az események, amit nem tudtam eleinte mire vélni, de aztán elég gyorsan sikerült arrébb "lökődnöm", miközben egy süvítő hangot hallottam, amiről nemsokára kiderült, hogy a labda az... Matt tenyerében landolt, és kissé felgyorsult a légzésem a váratlan esettől, hiszen kis szerencsével sikerlt csak elkerülnöm, hogy ne én kapjam a "lövést". Tyler felé pislogtam, aki egy elégedett vigyorral reagált csak Matt szavaira, mire én nagyot nyeltem. Nem volt időm most még mondani semmit, de mikor Matt arrébb húzott, oda, ahol már biztonságban vagyunk, elégedetten nyugtáztam, hogy itt már - ha csak nem rágja át a kerítést - nem lesz gond. - Sejtettem, hogy előáll majd valamivel, hogy húzzak innét - jött ki belőlem csak ennyi, majd egy nagy sóhaj után ismét elmosolyodtam, és felkuncogtam a szavaitól, miután ismét elváltak ajkaink. - Meg akartalak lepni. Ahogy egy jó barátnőhöz illik. Mi ezzel a probléma, Mr Donovan? - vontam fel mókásan a szemöldökömet, majd ismét felkuncogtam, de tekintetem nem szakadt el az ő tengerkék tekintetétől. - Hm... - kezdtem bele, miközben ő az egyik hajtincsemet igazgatta. - Minden bizonnyal nagyon jó esélye van rá, Mr Donovan. Tudja, tudok ösztönző dolgokat sugallni, de talán jobb, ha azokat előre tisztázzuk, és nem közben kell beordítanom - vigyorodtam el rakoncátlan kislány módjára. Az a bizonyos feszültség kettőnk között már jó ideje fennállt, de még nem voltam kész arra, hogy nagyobb határokat átlépjünk. Mindenesetre, az efféle "mókák" segítenek egymást jobban kiismerni. - Például... egy sikeres lövésért kapsz egy csókot... kettőért már kettőt... ennél többet tudsz? Mert akkor nem számolok tovább - kuncogtam fel, és alsó ajkamba haraptam.
Szezonzárómeccs. A legfontosabb az évi összes többi játszma közül. Ezen múlik a kupánk. Márpedig farkasoknak idén alapkövetelmény a győzelem- a tavalyi csúnya vereség feledtetésére. Bár nem lesz könnyű dolgunk. A flamingók idén új irányítót szereztek, és szemmel láthatólag néhány védőt is cserébe fogtak. De..talán egy bravúros tervvel a farkasok megszorongathatják végre a szárnyasok nyakát, ahogy azt a sok verejtékben úszó edzés után meg is érdemelnék,csakhogy nem elég a jó haditerv, ha a csapat szétesőben van. Épp egy szépen kivitelezett Touchdown -nak lettünk szemtanúi, amit nagy üdvrivalgás követett, s nem utolsósorban az érdemet szerző egyén is fellengzősen hozta mindenki tudtára sikerét,mikor Tyler-ről valami kellemesebb dolog terelte el a figyelmem. Tekintetem a hasamra simuló finom kézpárra vándorolt, s ujjperceim is hamar párjukra találtak. Lassan fordultam a célszemély felé, de tenyerem már derekán kígyózott. Alig merültem a két sötétbarna szempár fényébe, ajkaim lázasan tapadtak ajkaira, olyannyira,hogy csak a labda vonalát követő jól ismert süvítés vágott ki az ölelésből. Sarkon fordulva ugrottam a labda után, ami egyenesen Elena gyomorszája felé vetődött. Csak Istennek és a jó reflexemnek hála,hogy azt az esetet elkerültük. A labda még izzón pördült egyet szorító tenyereim között, majd a fűfoltos nadrágommal egyetemben talpra kecmeregtem, és a golyóbist tulajdonosához vágtam, aki -bár elkapta a labdát- szépen meginogott. - Mekkora egy gyökér vagy, Tyler - súgtam sötéten, és lekaptam a bukót fejemről,amit ezután hónom alá csaptam, majd megdörzsöltem tarkómat. Tenyeremet Elena derekára húztam, és így vezényeltem ki a fiúk füttyögésétől zavaró pályáról. Már a rácsok fedésében újra magamhoz vontam, és álla alá nyúlva emeltem meg arcát, hogy finom csókot leheljek piroskás szájára. - Ez ám a finom meglepetés - vigyorogtam elégedetten, majd elválva tőle mértem végig pomponviseletét, ami szépen simult tökéletes idomaira. A szavak is belém fagytak. - Mit gondolsz, ha ilyen angyalokat eresztenek a pályára, mennyi esélye lesz a farkasoknak,hogy megtalálják a térfelüket? - vigyorogtam szélesre húzott ajkakkal, és kisimítottam egy arcába lógó hajtincset. Hogy lehetek ekkora piszokmázlista, hogy a legcsodálatosabb nőszemélyt barátnőmnek nevezhetem? Ő...egyszerűen tökéletes. És tegnaptól számítva ...csak az ENYÉM.
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Kezdett rosszul érinteni az, hogy régóta nem is kerestem sem Caroline-t, sem Bonnie-t. Talán mert az utóbbi időben - Jeremy hülyeségei miatt - teljesen be lettem táblázva családi programokkal. De a szüleink megérthetnék, hogy márpedig Jeremy kamasz, és nem lesz tökéletes mintadiák. Persze biztosan nem lehet könnyű úgy cseperednie felfelé, hogy ilyen hatalmas árnyékban él. Hiszen Caroline is féltékeny rám, amiért népszerű vagyok, még ha nem is pályázom erre a nészerűségre. Csak szimplán jött. Talán azért, mert az édesapám Mystic Falls legjobb orvosa.
Amint megpillantottam a labdát dobálgató Matt-et, halvány mosoly jelent meg az ajkaimon, és innentől kezdve nem gondoltam a családomra. Igen, hamarosan egy nagy meccs jön, és minden szabadidejében gyakorol. Az utolsó találkozásunknál bevallottuk egymásnak, hogy nem szimpla barátok vagyunk, és megpróbálhatjuk együtt ezt... hát miért is ne? Mit veszíthetünk? Halkan settengedtem oda mögé, majd mikor eldobta a labdát, átkaroltam a derekát, és a hátára hajtottam a fejemet. - Hajrá, farkasok! - kuncogtam fel mosolyogva.
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
- Igen, ebben egyet értek - bólogattam. - Ha elérjük, megszervezzük. Mondjuk a Grillben. Talán Matt is arra lebzsel majd. Beszélnem kellene vele - sóhajtottam, de aztán megfogtam a táskámat. - Menjünk.
- Hát reménykedjünk benne. Aztán ha felveszi leszervezhetnénk egy csajos estét, nem gondolod? - Vontam fel a szemöldököm majd zsebre raktam a telefonomat a sikertelen próbálkozások után. Gyorsan ellenőriztem, hogy megvan- e mindenem. Mindent viszek-e ami kell és semmi olyat nem ami felesleges. - Indulhatunk. - Egy mosolyt vetettem Elena felé.
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
- Ez aztán a pech - sóhajtottam jó nagyot, de magamban nagyon jól mulattam Care arcán. Szívem szerint hangosan is nevettem volna, de hát... nem akartam ennyire nem együttérző lenni. - Akkor majd később is megpróbáljuk. Hátha akkor már elárulhatja azt az államtitkot - kacsintottam, és én is eltettem a telefont. - Indulhatunk?
- Próbáljuk. - Elővettem a hátsó zsebemből a telefont és rögtön tárcsázni kezdtem Bonniet. - Kicsöng. Bár ha a divatot jósolják az még jól is jöhet és akkor mehetünk vásárolni. - Nevettem fel, szinte már el is feledkezve az előző eseményekről. - Nem veszi fel. - Elhúztam a számat, majd újból tárcsáztam. - Lehet, hogy megakarja tartani magának és ő lesz a legdivatosabb. Az nem lenne fair. - Elképzelem ahogy minden fény rávetődik, mert neki vannak a legklasszabb ruhái. Érdekes.
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
- Jól van, akkor menjünk - bólogattam, és kinyitottam a szekrényemet, hogy kivegyem a kabátomat, és a tankönyveket meg betettem, így fordulva vissza Caroline felé. - De, megpróbálhatjuk. Hívod te? - kérdeztem tőle, de már az én kezemben is ott volt a telefon. - Ma még nem láttam. Lehet, a nagymamájával jósolják meg éppen a divatot - kuncogtam.
Csak megráztam a fejem, mert erről tényleg nem akartam beszélni. Neki főleg nem. Nagy levegőt vettem és szinte abban a pillanatban meg is nyugodtam. - Jól van akkor menjünk hozzád. - Végül is nekem mindegy volt, hogy nála vagy nálam. Csak társaságra vágytam. Mert ha hazamegyek nincs aki otthon várjon. Anyám sajnos eléggé munkamániás. - Ha odaértünk nem próbáljuk meg felhívni, hátha felveszi?
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
- Ó, értem. Kioktatott... és mire fel? - kérdeztem értetlenkedve. Hát igen. Tyler az Tyler, ezt már senki nem mossa le róla. De rögtön témát is váltott, ami lehetett volna gyanús, pl hogy nem akar valamiről beszélni nekem, de végül... csak bólintottam egyet. Tisztességes vagyok, és amit ő szeretne, hát azt csináljuk. Ha nem akarja elmondani, akkor bizonyára nincs is hozzá közöm. - Mehetünk hozzám - ajánlottam fel. - Jeremy nincs otthon, ahogy a szüleim sem. És ha Bonnie végre felbukkan, áthívhatjuk őt is. - mosolyogtam.
Séta közben fellélegezhettem, hiszen Elena közeledett felém mosolyogva. Legalább eltereli a figyelmem a mögöttem jövő alakról. Persze ő mindig mosolygott. Ő egyszerűen tökéletes és mindene megvan. - Szia. Nem igazán lényeges. Csak Tyler kioktatott szokás szerint. - Nem állt szándékomban beavatni a részletekbe. Kínos lett volna nekem. - Mindegy is. Van kedved átjönni vagy menjek én?
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Egy kicsit furcsán néztem, ahogy az egyik tanteremből kisétálva Tyler és Caroline alakját pillantottam meg. Valami nagyon furcsa volt, bár valószínűleg szokás szerint vitatkoztak valamin. Hát igen... két különböző típusú ember. De majd kikérdezem Care-t. - Szia! - sétáltam oda mellé mosolyogva, a tankönyvekkel a kezemben. - Mi volt ez a...? - kérdeztem, Tylerre utalva.
Hallottam Tyler lépteit magam mögött és ez arra ösztönzött, hogy kicsit gyorsabb tempóra váltsak. Nem vádolhatom meg azzal, hogy követ. Habár megfordult a fejemben. De aztán rájöttem, hogy ugyanarra lakik, mint én. Úgyhogy el kell viselnem egy ideig.
Még egy ideig gondolkodtam aztán felállva az asztaltól felkaptam a vállamra a táskát és elindultam hazafelé. Pechemre Caroline is arra felé lakott így nem nagyon akartam elmenni mellette, ezért egy pár méterre tőle sétáltam a háta mögött.
Lassítottam a tempómon és oda-oda sandítottam Tyler felé. Nem értem miért nem ment már haza? Lehet azon gondolkodik, hogy mit tudna még beszólni nekem? Újból magam elé nézve már-már csigatempóban sétáltam hazafelé.
Amikor oldalra néztem megláttam Caroline-t aki sietősen indult meg a velem ellentétes irányba. Utána néztem, de nem szóltam semmit továbbra is egy helyben ültem és ügyet sem vetettem rá. Nem akartam tovább bonyolítani a dolgokat.
Nagy levegőt véve elzártam a csapot és újból kezeimbe vettem a cuccaimat majd kiindultam. Gondoltam, hogy ennyi idő alatt már bőven hazafelé tart. De nem. Mikor kiléptem a suli ajtaján megláttam egy padon ücsörögni. Remek. Nem akartam még több sértegetést hallani a szájából ezért vele ellentétes irányba indultam el.
Kiléptem az ajtón de nem jutottam messzire. Bűntudatom volt...nem tudom mi van velem mostanában és ezek a dühkitörések. Lehet, hogy kezdek bekattanni az otthoni dolgok miatt.. Megindultam az egyik padhoz ami nem messze volt az iskola kijáratától, ledobtam rá a táskámat és leültem. Fejemet a kezeimbe temettem és próbáltam ésszerű magyarázatot találni az előbb történtekre.
Most már tényleg képtelen voltam válaszolni neki. Lehet, hogy Tyler egy tapló de teljesen igaza van. Nagyot sóhajtottam mikor kiment az ajtón kicsit megkönnyebbülve, de nem követtem inkább a lány mosdó felé vettem az irányt. Lepakoltam a cuccaimat és megmostam az arcomat közben próbáltam összeszedni magam.
Na jó...most már tényleg elég..Teljesen eluralkodott rajtam az ideg, de visszafogtam magam.- Igen Elena tényleg jobb nő mint te.-hoztam fel még gyorsan a dolgot egy gúnyos mosollyal az arcomon..- De szerintem ezt te is tudod.-tettem még hozzá nevetve és mivel én is haza akartam indulni, kisétáltam a kijáraton..
Kezdőlap
