Egy pillanatra elszakadtam ajkaitól, belenézve azokba a mély szemekbe, amik más férfit valószínűleg úgy megbolondítanak, hogy eszüket vesztik. Bennem volt egy radar, és csak addig voltam hajlandó belemélyülni, amíg tudtam, hogy nem veszélyes rám nézve. Egy nővel kapcsolatban már így is ráfaragtam, bár talán ez elegendő lenne ahhoz, hogy ne akarjak más nőkkel kapcsolatban hasonlót érezni sem. Aki azt mondta, a szerelem szívás, egészen jól mondta. Nem véletlenül kerültem el ezt az egészet hosszú időn keresztül, és Sabriana nem az a nő, aki képes lenne foglyul ejteni a szívemet. Annak ellenére, hogy minden férfi egy ilyen vadmacskáról álmodozik, és nagy eséllyel képesek lennének mellett leélni az életüket, én ismertem őt annyira, hogy tudjam, semmi hosszútávú nemn tudja kialakulni közöttünk akkor sem, ha erőlködnénk. Két dudás ugyebár egy csárdában nem fér meg, és ennek is a feltételezés kedvéért, de halála lenne a vége. Vagy én fojtom meg, vagy ő engem. - Zavarna-e valakit... hm. Tudsz valamit, amit én nem? -kérdeztem. Meglehetősen álszent megjegyzés volt, de nem akartam felvállalni azt, hogy tényleg szerelmes lettem egy szőke ciklonba. Ez egy olyan része az életemnek, amit még nem tudtam hová tenni, és miközben emésztette a gyomromat az, hogy pár napja Caroline majdnem kitépte a szívemet, hát most a lazítst választottam. Mondhattam volna azt is, hogy Sabriana a lehető legjobb alkalmat választotta. - A te testbeszéded is eléggé... kommunikatív ma este. -vigyorodtam el, és nem kellett hozzá sok erőt bevetnie, hogy magához tudjon rántani a nyakkendőmnél fogva. El is felejtettem, hogy szinte semmit nem vetettem le, miután hazaértem. Végigcikáztak ujjaim a csupasszá vált derekán. Felizgatott, habár az ő teste sem maradt közömbös, éreztem a megemelkedett kis pihéket a testén, a libabőrt, ami végigfutott rajta, és emiatt bele is vigyorogtam a kezdeményezett csókba. Nem kellett neki sok idő ahhoz, hogy teljesen megszabadítson a felső ruházatomtól, lábait a csípőm köré emeltem, és fordítottam magam fölé. Nem voltam önző, ez volt az egyik legjobb tulajdonságom, mindig annyit adtam, amennyit kaptam, ezért is maradtam annyira emlékezetes a nők fejében. - Legközelebb vetkőzős pókerezni fogunk. - jegyeztem meg felgyorsuló légzéssel, miközben mindkét tenyerem a derekán időzött.
Mosolyogva pillantok fel rá és talán kicsit meg is lepődök a kijelentésén. Túl könnyedén megy, mintha még az élet is mellettem állna. – A közeledben szeretnél tudni? S ez mást nem zavarna? – kérdezem meg ártatlanul, mint aki semmit se tud a szőkeségről. Nem vagyok ostoba. Megtanultam a leckét és pontosan tudom, hogy valaki miatt maradt itt. Mintha még ő maga se tudná azt, hogy mit szeretne. De nekem nem is szándékom a döntését megkönnyíteni. Sőt azt szeretném, ha porba hullana. S ha kell, akkor még a szőkeséget is megpróbálom majd ellene fordítani. Biztosan jó móka lenne, hogy aki itt tartotta az is gyűlöli őt. Eme gondolatnak köszönhetően még szélesebb lesz a mosolyom, de természetesen csak annyira, hogy ne legyen gyanús Hayden számára. Mintha csak a mondatának, a célzásának örültem volna meg. Nem ma kezdtem el ezt és pontosan tudtam azt, hogy mit kell ahhoz tennem, hogy a férfiak gondolatait tova űzzem és semmi más ne maradjon, mint vágyakkal fűtött szoba, helység. Nem lett belőlem könnyű préda, egyszerűen csak az élet segített nekem, hogy pontosan úgy tudjak keresztül tiporni másokon, ahogyan egykoron valaki velem tette. S szemmel láthatóan most is remek úton haladok, miközben az ujjaim a testén időznek el és édes, de annál mérgezőbb csókokkal halmazom el őt. Mi értelme ilyenkor gondolkodni, ha a testbeszédet többet mond minden szónál? – kérdezem tőle ártatlanul miután végül kisebb ügyeskedés után a hálójában, majd pedig az ágyában kötöttünk ki. Mosolyogva figyeltem azt, ahogyan a ruhámtól elkezdett megszabadítani. Az érintésének köszönhetően egy jól eső bizsergés futott végig a gerincem vonalán, hogy aztán az egész testemet bejárva életre keltsen minden kis apró négyzetcentiméterét a testemnek. Hamarosan a cipő, majd a ruha is lekerült rólam. Elkapva a nyakkendőjét húztam magamhoz közelebb, hogy újra megízlelhessen ajkainak az ízét, miközben elkezdem róla lehámozni a nyakkendőt, majd pedig az inget is, miközben az egyre inkább felszabaduló mellkasán húztam végig az ujjamat játékosan.
Lábujjhgyre állt, ezzel mosolyt varázsolt az arcomra, és gyengéden úrtam bele dús hajába. - Van egy kiadó lakás a szomszédban. -jegyeztem meg még, szinte fülig érő szájjal, hisz ha maradna, hát még jól is jöhet neki. Amíg nem döntjük el Caroline-nal, hogy hányadán is állunk... szükségem volt arra, hogy valaki elterelje a figyelmemet, és Sabriana ebben régen sem vallott kudarcot. Mintha erre specializálódott volna, és valljuk be, mely férfit nem ejti rabul ez az arc, ez a szem... engem elvarázsolt, és szerelemmel sosem néztem ugyan rá, de nemcsak én tudtam volna levarázsolni róla minden ruhadarabot, de ő is rólam egyetlen csettintéssel. A hatása alatt álltam. Nem engedtem el haját, a tarkóján időzött ujjam, míg csókja megédesítette az estémet, és kezei közben nem tétlenkedve vándoroltak le testemen. Értette a dolgát, mintha ezt tanították volna neki az iskolában, inden normális gondolatot eltűntetett a fejemből, betöltötte az űrt, hisz ha valakinek elmondtam volna, hogy jó pár hete nem élveztem már nő társaságát egy szépséges szöszi miatt, nem hitte volna el, hogy így berozsdásodtam. A csókok nem álltak meg a számnál, haladtak lefelé, ám nem bírtam sokáig, dereka köré fontam ujjaimat, és gyengéd tolakodásnak köszönhetően pár másodpercen belül a párnák közé huppant. - Szóval az a célod, hogy ne gondolkodjak semmin? - ültem fel vigyorogva, fölé hajolva, és eltökélt szándékom volt lehúzni róla értelemszerűen zavaró ruháját. Meg is tettem ezt, az oldalán elhelyezkedő cipzár úgy csúszott le, mintha csak a gravitáció vitte volna lefelé, majd ahogy elkezdtem róla lefejteni, gyengéd csókokat leheltem végig karján. Domináns voltam, de az volt ő is. Tudtam, hogy egyetlen pillanat alatt képes átvenni tőlem az irányítást. A kérdés az, hogy akarja-e. Mindenesetre elrugaszkodtam tőle, és felemelve gyönyörű lábait, ledobtam róla a cipőket.
Egyik ügyvéd se játszik tisztességesen. Egy nő meg pláne nem. Eddig sikerült a munkára fognom azt, hogy miért vagyok itt, de lesz olyan idő, amikor ez már annyira nem lesz hihető mese, ahogyan az se, hogy csak amiatt jöttem, mert hiányzott a mesterem. Majd ki kell találnom valami új történetet, hogy miért maradtam a városban, hiszen biztos vagyok abban is, hogy nem ma este fogom megpróbálni megölni őt. Előbb még el kellene kapnom a szőkeséget, aki annyira magával ragadta ezt a férfit, hogy szinte rá se lehet ismerni. Akit én ismertem biztosan nem maradt volna egy ilyen városban. Ő a nagyvárosokat szerette és az ottani életet. Komolyan a szerelem tényleg ennyire képes az emberek eszét elvenni? Vajon mit szólna ahhoz a kis barátnője, ha most látná azt, ami készülőben van. Akkor is képes lenne szeretni Mr. Evans-t és csak őt akarná? Hmm, ez egyre érdekesebb. Azt hiszem hosszabb időre kell terveznem és valami mellékállást is kell találnom, hiszen valamivel el kell ütnöm majd az időt, de rá érek ezen gondolkozni még. Most van más amivel, vagyis akivel foglalkoznom kellene. S ennek köszönhetően tűnt el rólam egy-két ruhadarab is, miközben a következő szobába sétáltam. Hallottam, ahogyan az ajtó mögöttük becsukódott, ahogyan a perzselő tekintetét is magamon éreztem. Nem fordultam meg, azt akartam, hogy emlékezzen a régi időkre, amikor ez a test csakis érte virágzott és ő rá vágyott. Bolond és ostoba voltam akkoriban. Lassan pillantok fel rá, amikor elém lép. Érzem kezének az érintését, aminek köszönhetően újra milliónyi darabra szakadok szét, hiszen minden egyes idegzetem emlékszik arra, hogy milyen örömökben volt része eme kéz tulajdonosának köszönhetően. Egy darabig csak figyelem őt. Még nem döntöttem el... - suttogom szinte az ajkai fölött, ahogyan lábujjhegyre állok, majd hamarosan megízlelem az ajkait, miközben a kezem a mellkasán pihen. Idővel pedig a kezem lassan elindul lefelé. Egyre lejjebb és lejjebb, egészen a nadrágja széléig. Nem akarom, hogy gondolkozzon, azt akarom, hogy elbukjon és vétkezzen. Ajkaimmal egy-két csókot lehelek az állára, majd pedig az ingéből kilátszódó nyak részre, ezek után pedig a szabad kezemet a nyaka köré fonom, miközben az ajkaim újra visszatalálnak az övéihez. Az ujjam lassan simít végig a tarkója vonalán, miközben a kezem még lejjebbre indul el....
Követtem tekintetemmel a hátát, miután felállt, s megindult a hálószoba felé. Nincs nagy lakásom, de bámulatos, hogyan talált be rögtön a hálóba, és ez rögtön meg is mozgatta a fantáziámat. Értett hozzá, akárcsak régen az irodában.. hozzám nőtt már az egész lénye, de még arról is megfeledkeztem, hogy megkérdezzem, vajon mi hozta őt a városba valójában. Nem tudtam elhinni, hogy csakis az én hiányom, hiszen ez legyezhetné a férfiúi büszkeségemet, csak éppenséggel cseppet sem valószínű. Hónapokig élt nélkülem, hát miért most kezdett volna el feltűnni neki a hiányom? Nagyot nyeltem, mikor elkezdett megszabadulni pár ruhadarabtól, és én magam is felálltam, hogy lassú léptekkel, de kövessem őt oda. Már túlságosan is felkeltette a figyelmemet, itt már nem lennék képes csak úgy véletlenül megállni, hisz nézzen rá egy férfi, és mondja, hogy nem kívánja. Az a barna haj, a test.. tökéletes. Fogalmam sincs, hogy mennyi időt tölthet edzőteremben, lehet hogy inkább a reggeli futást részesíti előnyben, de ez nem mindegy? A lényeg hogy fitt és sportos. És baromi szexi. Beértem a falak közé, becsuktam magam mögött az ajtót, majd zsebre vágott kézzel kezdtem el nézni azt a testet, amely egykoron olyan sok örömet adott számomra. De nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy okkal jött ide. Kellett nekem gondolkodni. Igaza van annak, aki annyit mond, hogy a férfiak ritkán gondolkodnak. De mióta idejöttem, ebbe a városba.. teljesen megváltozott az életem. S többet gondolkodom, hisz muszáj megtennem. - Meddig maradsz? - kérdeztem halkan, odalépve szorosan elé, és tenyerem a hasára siklott. Hangom szinte elhaló volt, lágyan nyöszörgő, s tudtam hogy ő is éppen annyira vágyik erre mint én. Egy nő ezt nem nagyon tudná megjátszani. Ő pedig végképp nem, túl régóta ismerem ahhoz. De nem vagyok erőszakos sem, bármikor képes lenne leállítani.
Nem értettem, hogy miként képes még mindig ekkora hatással lenni rám, hiszen minden egyes érintésének köszönhetően egyre inkább görcsbe rándulok ott lent és hiába ordibálja azt az elmém, hogy mit tettem miatta, akkor se tudtam volna erre nemet mondani. Akkoriban ostoba voltam, de most nem leszek az. Azzal csak nem ártok, ha esetleg hagyom, hogy a múlt bizonyos dolgait újra felidézzük. Főleg, akkor nem, ha közben még jól is érezzük magunkat. Utána majd jöhet a bosszú és a velejáró dolgok. Hmmm, kíváncsian várom. - mondom neki kicsit kihívóan, hiszen régóta nem láttuk már egymást és nagyon is érdekel, hogy mennyit változott ilyen téren. A hangja tele van vággyal, ami még inkább növeli a bennem rejlő vágyakat iránta, de soha többé nem lennék képes őt szeretni és mostanra már azt is tudom, hogy ő se szeretett engem soha. Ez egyszerűen csak testiség vagy kaland. Nézőpont kérdése, hogy miként fogjuk fel a dolgot vagy éppenséggel, mennyire mondjuk ki nyíltam azt, ami történni fog. Elmosolyodom a szavai a hallatára, majd amikor rám tereli a dolgot, akkor ártatlan pillantással nézek rá, miközben egy aprót az ajkamba harapok szinte egyszerre azzal, amikor ő az ujjamra harap játékosan, hiszen kezének az érintése szinte perzseli a bőrömet. Próbálok nyugodt maradi, de a mikor a keze egyre beljebb siklik, a combomon végig simítva, akkor egy kicsit fészkelődni kezdek és kezem lassan a legérzékenyebb pontjára siklik, de még a nadrágján kívül. A kérdését hallva egy pillanatig, csak a szemeit fürkészem, majd közelebb hajolok hozzá, miközben az egyik kezemmel "kioldom" a nadrágját és a kezem besiklik alá. - Eddig jó megfigyelő voltál, most még se vagy biztos a dologban? - suttogom a fülébe, hiszen ő se várhatta azt, hogy egyből be fogom vallani azt, hogy mennyire hiányzott és erre még csak most jöttem rá. Most, amikor érzem a testének a közelségét és érintéseit. Egy-két gyengéd csókkal ajándékozom meg őt a nyaka vonalán, de mielőtt újra elérnék az ajkához megállok, illetve még a kezemmel is abbahagyom az ingerlését, majd pár pillanattal később felállok. Lassan elindulok a szobája felé, de közben megszabadulok egy-két ruhadarabtólés mielőtt elnyelne a szoba még egy ártatlan pillantással nézek rá....
Kezdőlap
|| szószám ||