A jellemem... hát, mikor még apró csemete voltam, megmondom őszintén, hogy jókislány voltam, ahogyan arra neveltek engem a szüleim. Ugyan nővérem tíz évvel volt idősebb, mint én, de ez nem hagyott foltot kettőnk kapcsolatán. Egészen más apropóból fújok rá jó ideje, de gyermekként ebből nem származott hátrányunk. Jellemünk meglehetősen hasonlít, mindketten határozott, erős és néha rendkívül önző teremtések vagyunk, én legalábbis biztosan. Gyakran vágyom arra, ami a másé, de hát ez már csak így megy jobb helyeken...
Gyermekként... hát... akkoriban elvárták a szendeséget, a finomságot, és egyéb cukiságokat, de szerencsére ma már nem kötelesség egy szép arc mögött szendeségnek és ártatlanságnak lapulnia. Tőlem pedig egyáltalán nem áll távol az érzéketlenség és tapintatlanság. A nővéremmel már eleve nem tartjuk a kapcsolatot, ezért sem okozott elfogadni egy vámpír ajánlatát, ki arra vett rá, hogy segítsek neki elvégezni a piszkos munkát más vámpírokon, esetleg vérfarkasokon. Magam sem hittem volna, hogy élvezni fogom az efféle kegyetlenséget, holott igenis bennem van a kedvesség. Vagy kiveszett, mikor a nővérem kételkedett a szavamban? Nem tudom, képes lennék-e megszabadulni eme érzelemmentes világtól. Vajon van ez alól megváltás? Nem tudom. Nem is válnék meg ettől az élettől. Örök élet, erre van szükségem. Változó korokban élni. A kinézetem hétköznapi. Szép pofika, kissé erősebb smink, divatos öltözék. Az alakom nőies, a férfiak szeme gyakran megakad rajtam és mi tagadás, élvezetes szórakozni a drága szemecskéikkel. Nagyon jó ügyfelek válnak belőlük. Egyedül a kisugárzásom árulkodó. Bármikor elárulhat, hogy néha azért... vannak bennem kérdőjelek. Néha erősen érzem azt, hogy meg tudok bocsájtani nővéremnek, és meg akarok bocsájtani... máskor azonban örömmel élvezem más emberek életében romba döntését.

Oszd meg velünk, ki vagy!

Ide jön az előtörténeted. Mi alakította idáig a személyiségedet, a családod tagjai, eddigi életkörülményeid. Vagy egy szerepjáték-példát is alkothatsz.