Nem hajtott minket más csak a puszta vágy. Itt kettőnk között szó sincs semmilyen szerelemről. Az egész annyira nevetséges. Még a feltételezése is annak, hogy szerelmes lennék valakibe. Azt évekkel ezelőtt sikeresen kikódolták belőlem, de ettől még én ugyanúgy érezhetek vonzalmat egy nő iránt és most is pontosan ezt teszem. Vadul csókolom és simogatom ott, ahol érem, de eszem ágában sincs itt magamévá tenni, ahol nem én leszek az egyedüli, aki megkaphatja magának, hanem ajándékba még egy aranyos kis náthát is beszerez magának, mert ebben az egyre hűvösödő időjárásban nem lenne túl okos döntést pont itt beteljesíteni vágyainkat.
Sikerült teljes mértékben elvennem az eszét, aminek többnyire örülni szoktam, de jelen pillanatban másra kell kihasználom, hogy hatással élhetek felette. Még pedig arra, hogy felnyissam a szemét mennyire helytelen ez az egész, hogy itt egy kihalt utcában egymásnak essünk. Nem biztos, hogy meglát minket bárki is, de nincs kizárva a dolog. Úgyhogy a legjobb lesz, ha valahogy rá tudom venni, hogy menjünk el innen valahova máshova szórakozni. Hiszen a hideg fal nem igazán tenne sok jót neki. Azok után, hogy megfázna miattam nagy valószínűséggel rögtön el is felejtene minden jót, ami ehhez az éjszakához kötné nekem pedig ez egyáltalán nem a célom. – Rendben van. – Suttogom az ajkaira, majd végigsimítok gyengéden az arcán, majd kéz a kézben indulunk el a lakásom felé. Azért meg kell mondanom, hogy szaporán rakosgatom egymás után a lábaim, majd meggondolom magam és egyszerűen a karjaimba veszem, hogy a lehető leghamarabb a lakásomhoz érhessünk. Az ajtóban gyakorlottan fordítom el a kulcsot, majd pedig behúzom magammal és becsukom magunk mögött az ajtót és újra birtokba veszem az ajkait csak most már a meleg, kellemes levegő ölel körül minket így nem fogja egyikünket sem bántani a ruhák elvesztése.

This is the biggest mistake I ever did

Nem tudom, hogy miért mentem bele, mert pontosan tudtam, hogy hibát követek. Tudom, hogy a múltam fájdalmait és emlékképeit nem fogom tudni még ezzel a tettemmel se beárnyékolni, de még se bírtam ellen állni. Újra érezni akartam az ajkainak az érintését és azt ahogyan a kezei újra és újra végig simít a bőrömön. Tudtam jól, hogy miként képes rám hatni és még meg se kell igéznie. Egyszerűen csak képes volt előcsalogatni azt a bestiát, amit eddig rejtve lakozott bennem. Abban is biztos voltam, hogy amikor teljesen tiszta lesz az elmém, akkor minden egyes porcikámmal gyűlölni fogom magamat, de ez se érdekelt per pillanat. Per pillanat úgy éreztem, hogy nincs veszteni valóm, hiszen már mindent elvesztettem, amit csak lehetett. A húgom meghalt és vámpír lett, így nem mehetek a családom közelébe se, ott van Ethan és a gyermekünk is. Minden, ami reményt adott számomra és boldoggá tett másodpercek leforgása alatt tűnt el az életemből és semmi más nem maradt, mint sivárság és fájdalom. Nem akartam erre a fájdalomra gondolni és ennek köszönhetően ez most jó ötletnek tűnt, amit tettem.
Még az esti hűvös szellő se képes észhez téríteni, de ha ez nem lenne elég, akkor a kezemet az ördög kezébe adom és úgy indulunk el hozzá, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog és aki csak szembejön velünk azt hiheti, hogy egy pár vagyunk, pedig semmi ilyenről nincs szó. Nem hiszem, hogy valaha képes lennék bárkit is szeretni, mert félnék attól, hogy esetleg újra magamra maradnék és nem hiszem, hogy képes lennék újra talpra állni. De alig pár lépés után hirtelen felkap és mire észbe kapnék már az ajtója előtt állunk. Türelmesen várok, hogy kinyíljon az ajtó, majd amint elkapja a kezemet és szinte beránt az ajtón elmosolyodom és talán még kissé el is nevetem magamat.
Milyen türelmetlen valaki. - mondom neki viccelődve, majd viszonozom a csókját. Hajába túrok és közelebb húzom magamhoz, de végül egy idő után eltávolodom és hamarosan megválok a dzsekimtől, a cipőmtől és nem sokkal később a felsőmtől is és közben végig őt figyelem. Vagyis majdnem végig, mert azért felmérem a terepet is és kissé talán csodálkozva látom, hogy azért ilyen téren nagyon jó ízlése van. De pár pillanattal később, hogy a földre ér a fölsőm ott terem és ajkaink újra egymásra találnak miközben igyekszem megszabadítani őt is a felesleges ruhadaraboktól.

how foolish i am?

Nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyedén megtalálom a közös hangot Nate húgával. Nem tudom, miért de olyan pozitív kisugárzása volt, hogy egyszerűen én magam is felszabadultam mellette. Kellemesen kortyolgattam a kávémat és nevettünk, mint két nagyon régi barátnő pedig egyszerűen csak most ismerkedtünk meg, ami nem történt volna meg, ha Elsa nem segít nekem kideríteni, hogy mégis hogyan találhatnám meg a húgát, ami nem volt olyan nehéz, mint elsőre tűnt. Egyedül elveszett voltam ezen a téren, de be kell vallanom, hogy Elsa a szakértője ennek az egésznek. Én csak ahhoz értek, hogy élvezzem az életet soha nem fejlesztettem különösebben egyetlen egy képességemet sem, mert nem ez volt az életem legnagyobb vágya. Csak mindössze annyit akartam, hogy jól érezhessem magamat annak ellenére, hogy egy átkot cipelek a hátamon, amit úgymond könnyedén megtörhetnék. Meg kellene ölnöm egy személyt a saját vérvonalamból, hogy megszabaduljak a havonta felbukkanó savas, maró vérhatástól. Őszintén bármit megtennék azért, hogy megszabaduljak ettől, de azt is el kell ismernem, hogy ez az átok engem sokkal erősebbé tett. A fizikai fájdalmat sokkal jobban bírom így egy vadásznak közel sincs olyan nagy előnye velem szemben, mint mással.
Mosollyal az arcomon közelítünk Nate háza felé és tényleg kezdem elhinni, hogy ez az egész tarthat valahová, hogy most ha megnyitom neki a szívemet, akkor képes lesz elfogadni, hiszen mi ketten már annyi mindenen mentünk keresztül. Nem tudom milyen érzésekkel van irányomba egyszerűen csak remélni tudom, hogy képes lesz megnyitni felém a szívét és nem fog teljes mértékben egyenesen elutasítani. Nem tudom, hogyan birkóznék meg ezzel.
Annyira a gondolataimba temetkeztem, hogy csak akkor szembesültem mi is zajlik a házon belül, amikor az ajtót kinyitottam. Egy pillanat alatt szaladt végig rajtam egy csomó érzelem. Düh, szomorúság, csalódottság és végül a közömbösség, ami kiült az arcomra. - Hányadik nő a héten, Nate? Vagy inkább úgy kellene kérdeznem, hogy a mai napon? - Kérdeztem a lehető legérzelemmentesebben, hiszen nem akartam előtte gyengének mutatkozni. Nem akartam, hogy tudja mennyire rosszul esik, hogy egy majdnem meztelen nővel a karjaiban találom. Bár a húgának azt hiszem ez a látvány még kellemetlenebb.

This can't be true

Egyáltalán nem tetszett az, amikor egy Elsa nevű nő megkeresett engem. Nem értettem, hogy mit akarhat tőlem, majd amikor előállt az ötlettel, hogy találkozzam a bátyám egyik nőjével, akkor egy kisebb nevetésben törtem ki és elküldtem Elsa-t. Ezt ő se gondolhatta komolyan, hogy erre igent fogok mondani. Szeretek segíteni másokon és szívesen meghallgatom őket, de azért szerintem erre már túlzás lett volna igent mondani. De persze kitartó személy volt és addig nem nyugodott, amíg igent nem mondtam. Így utólag belátva egészen jól alakultak a dolgok Aylee-vel. Egyáltalán nem olyannak tűnt, mint egy hisztis ex vagy valami hasonló. Ha tippelnem kellene, akkor szerintem egy-két éjszakánál több nem lehetett közte és a bátyám között, de ez nem igazán tartozik rám. Viszont arra egyszerűen rájöttem, hogy ő többet szeretne. Ha magának még nem is vallotta be, attól én még a reakcióiból és a szavaiból rájöttem arra, hogy neki nagyon is tetszik a bátyám. S talán emiatt még inkább féltem attól, hogy rossz emberbe szeretett bele.
Végül eljött az a pillanat is, amikor igen mondtam arra, hogy elviszem őt a családi fészekhez. Itt lakhatnék én is, de egyszerűen még nem bírtam ebbe a házba beköltözni. Mintha attól tartanék, hogy még inkább kudarcot fogok vallani. Régebben nem ilyen volt Nate és talán részben miattam ilyen, mert nem voltam mindig mellette, hogy vigyázzak rá. Nem is nagyon figyeltem a hangokra, amit ennyire messziről simán hallhattam volna, de sokkal inkább az érdekelt, hogy erőt öntsek Aylee-ba és ne most forduljon sarkon, de bárcsak mégis inkább hagytam volna elmenni.
Nate? Renee? - bukott ki belőlem ez a két név. Nehezen akartam elhinni, hogy újra együtt látom őket. Láttam már ezt a lányt, de mindig is úgy gondoltam, hogy sokkal jobb neki a bátyám nélkül és ez mos se változott meg. Nem értettem, hogy miként tehette ezt, mert ez egyáltalán nem ilyen lány volt. Lassan Aylee mellé léptem és megfogtam a kezét, hogy nehogy elsírja magát.
Miért? - ez az egyetlen egy szót tudtam kinyögni. Talán kissé ostoba kérdés volt, de még mindig nem értettem a bátyámat. Renee is gyönyörű, de nem szereti és ez fordítva is igaz lehet. De itt van egy másik gyönyörű hölgy, aki viszont szeretne rávigyázni, de még arra se volt képes, hogy elárulja neki azt, hogy itt van. Legszívesebben jól fejbe csapnám Nate-t, hogy térjen már végre észhez.

Őszintén nem reméltem, hogy ilyen végkifejlete lesz a dolognak, bár ez határozottan jobb annál, hogy esetlegesen megpróbál megölni. Persze erre lehetősége sem lett volna, mert nem vagyok az a típus, aki könnyedén adja magát most mégis sokkal kellemesebb volt számomra az ajkait csókolni, mintsem azzal foglalkozni, hogy hol is voltunk előzőleg. Ez az egész helyzet úgy volt jó, ahogy. Imádtam minden egyes porcikáját, hiszen tökéletesen ismertem a testének minden egyes pontját és ez csak még könnyebbé tette a számomra a helyzetet, hiszen tökéletesen tudtam, hogy mit kell tennem ahhoz, hogy örömöt nyújtsak neki. Nem ez lenne az első alkalom, hogy ezt megteszem. Ezért is szeretem, ha egy nővel többször van dolgom, hogy kiismerjem minden egyes porcikáját. Most is készen álltam arra, hogy megadjam neki azt az örömöt, amit megérdemel. De természetesen ez nem történhetett meg, mert két nőszemélynek is be kellett libbennie az ajtón. Ha az egyik nem a húgom lett volna azt mondtam volna, hogy jöhetnek ők is, hiszen szíves örömest teszem boldoggá a nőket, de mikor megpillantottam a húgomat és mellette Aylee-t inkább jobbnak láttam, ha Renee kezébe nyomom a földről felkapott felsőmet, hiszen ahogyan rólam ez lekerült az ő felsőteste úgy lett teljesen meztelen.
– Mit miért? – Kérdezem, miközben felvonom a szemöldökömet. Nem tudom, hogy mióta kellene beszámolnom a húgomnak arról, hogy mégis melyik nőt hozom fel magamhoz, vagy melyiket nem. Tudtommal szabad ember vagyok teljesen szabad akarattal és a szerelmet nagy ívben el kell kerülnöm, mert azzal csak veszélybe sodornám azokat az embereket, akiket szeretek. Így is épp elég, hogy a húgomra vigyáznom kell. Bár az öcsém nem hiszem, hogy vele szemben is kegyetlen lenne, bár ki tudja. – Neked pedig Aylee szintén semmi beleszólásod nincs abba, hogy mit csinálok, ha folytatni szeretnéd ezt a féltékeny r*banc szerepet, akkor tudod hol van az ajtó, mert nem vagyok rá kíváncsi. – Aylee-vel jó barátok vagyunk ennyi az egész. Mondhatni barátság extrákkal, de ezen felül nincs köztünk az ég világon semmi. Nem értem, hogy miért akadt ki ennyire. Ha le is akarja tagadni látom rajta, hogy kiakadt. Ismerem már ennyire.

This is the biggest mistake I ever did

At ember eszénél sajnos általában mindig erősebbek a vágyak. Főleg, amikor ilyenértelemben érez valaki iránt. Nem szerettem, mielőtt félreértenéd, de attól még neki és nekem is voltak szükségleteink ás mondhatni régen is tökéletes harmóniát alkuttok legalább a testikontaktusban és ez szemmel láthatóan mára se változott semmit se. Lehet holnap majd meg akarom ölni, de szerintem ma még nyugodtan élvezhetném a dolgot és kicsit kikapcsolhatnék. Azt hiszem a világnak is kell néha egy kis pihenés. Egyre több ruha landol a földön, de szerencséer vagy balszerencsétlenségre azért jó pár tágyr is leverésre került, de az ilyen fajta balesetek mindig is előfordultak ilyenkor. Már egészen elveszünk a pillanatban, amikor két hivatlan vendég beállít. Ráadásul az egyiket már volt szerencsém megismerni. Nate húga igazi angyali teremtés. Mondhatni tűz és jég a testvérével, de talán pont ezért remek testvérek. Sietve libbenünk szét, majd amikor felém nyújta Nate az ingjét, akkor sietve kapom el és bújok bele. Talán az égiek akartak észhez téríteni és azért küldték őket. Fogalmam nincs. Óvatosan szemügyre veszem a két hölgyeményt.
Lilith. - mondom kurtán az ismerősnek a nevét, majd újra végig mérem az ismeretlent. Igazán gyönyörű nő, de a reakciója eléggé váratlanul ér, amit pedig Nate mond, az meg még inkább. Szerető? Nos, ez aztán már érdekes, de semmi kedvem részt venni ebben a fura háborúban.
Azt hiszem ennek mára már lőttek és talán jobb lenne, ha távoznék. - mondom sietve, miközben idegesen a hajamba túrok, majd teszek egy-két lépsét Nate felé, hiszen jó pár ruha darabom a közelében van. Próbálom sietve összekapkodni azokat, de elégég úgy viselkedem, mint egy kisgyerek, akit rajta kaptak azon, hogy a tilosban jár. Miután sikerül összeszednem elindulok kifelé és ha Nate nem állít meg, vagy nem kér maradásra, akkor távozom.

how foolish i am?

Őszintén úgy éreztem, hogy jelen pillanatban darabokra hullottam. Nem hiszem el, hogy ilyen hatással legyen rám. Úgy értem tökéletesen az ujjai köré csavart, de nagyon úgy tűnik, hogy ezek az érzések egyáltalán nem kölcsönösek. Hogy lehettem ilyen ostoba, hogy a húgán keresztül próbáltam elérni azt, hogy valamennyire komolyan vegyen? Közel álltunk egymáshoz. Mondhatni mindent tudtam róla. Azt is tudom, hogy nem könnyű számára megnyílni, de felém sikerült megnyílnia, akkor mégis mi az, ami olyan rettenetesen visszatartja? Mi az oka annak, hogy nem mer beengedni a szívébe? Nem adtam neki okot arra, hogy ne bízzon bennem. Mégis mivel adtam volna? Ostobaság volt idejönnöm. Főleg, mivel ezzel a lánnyal már nem egyszer volt együtt, ahogy sikerült leszűrnöm a dolgokat. Mégis mitől érzem magam különlegesnek. Velem is ugyanúgy ezt csinálja. Csak a szexre használ és néha egy gyengébb pillanatában megoszt velem információkat a múltjáról, de ugyanakkor rendkívül rejtélyes marad velem szemben. Talán pontosan ezért is sikerült elcsavarnia fejemet. Ez az egész annyira hihetetlen. Miért mindig azokra van szükségünk, akik igazából csak ártani tudnak nekünk? Mert senki ne akarja beadni azt nekem, hogy amit iránta érzek az teljességgel normális és egészséges.
– Ó, szóval most már féltékeny ribanc lennék? Persze, hogy rögtön a másikra kell ujjal mutogatni. Te véletlenül sem lehetsz hibás. – Beletúrok a hajamba és folyamatosan próbálom lenyelni a kitörni kívánkozó könnyeimet. – El vagy cseszve Nate. A fejedben valami nagyon nincs rendben.. Nem tudsz értelmesen gondolkozni és, ha azt hiszed, hogy ez, amit művelsz boldoggá fog tenni, vagy bármennyire is elfeledteti veled a bűntudatodat, hát nagyon tévedsz. – Észre sem veszem, hogy megemelem a hangomat és az arcomon végigfolyó könnycseppet a lehető leggyorsabban letörlöm az arcomról, majd egyszerűen sarkon fordulok és mikor kilépek a házból bevágom magam mögött az ajtót. Elegem van a próbálkozásokból. Nem akarok többé küzdeni. Itt az ideje, hogy beérjem valami egyszerűvel. Nem futok többé egy olyan szekér után, ami nem hajlandó felvenni.

  Remélem jó lesz.    

Nem is a húgom érkezése volt az, ami a padlóra küldött sokkal inkább Aylee érkezése. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy mégis mit keres itt. Mármint úgy tényleg. A kiakadása meg már kész vicc volt. Soha nem volt közöttünk semmi több nem értem, hogy mégis honnan vette ezt az egész marhaságot. Oké, hogy párszor ágyba bújtunk, de erről szólt ez az egész és nem többről ezzel pedig ő is tisztában volt, mert soha nem használtam ki egyetlen egy nőt sem. Nem ígérgettem olyan dolgokat, amiket nem tudok betartani, mert nem vagyok az a típus, aki csak úgy hadonászik a szavakkal meg az ígéretekkel. Elcseszett vagyok lelkileg és ezt egy percig sem fogom letagadni. Az pedig, hogy kit hozok fel a lakásomra azaz én saját döntésem és igazából az ég világon nincsen senkinek semmi köze ahhoz, hogy mit teszek, avagy éppenséggel mit nem. A húgomnak van legkevésbé beleszólása az életembe, de hagyom, hogy azt higgye megteheti. Szeretem, de vannak határok, amiket nem szívesen lépnék át. Ő pedig mondhatni ezt akarja elérni, mert meg akar változtatni én ezt pedig egyáltalán nem tolerálom szerintem teljesen érthető okok miatt.
- Most ne mondd azt, hogy finnyás lettél. Vadász. És akkor mi van? Kettőnknek múltja van és, amit láthatod most sem azon volt, hogy megöljön engem. - Nem értem, hogy miért kell annyira aggódni. Tisztában vagyok Renee elveivel, de azzal is, hogy amíg nem vagyok túlságosan rossz fiú nem fog a közelembe jönni egy fakaróval. Bár már megpróbálta, de nem jött neki össze, mert azért valljuk be, hogy eléggé ellenállhatatlan vagyok.
- Könyörgöm hagyjuk ezt a felesleges szövegelést. Nem változtam semmit. Csak úgy viszonyulok a világhoz, ahogy az hozzám. Még most is ugyanúgy meg foglak védeni, ha bajba kerülsz, ahogyan régebben tettem. Nem kell rögtön meginni az összes alkoholt csak azért, mert felhoztam egy nőt, aki a szabadidejében vadászt játszik. - Mondom egy kicsit felháborodva, majd elkezdem magamra kapkodni a ruháimat. Sosem zavartattam magam különösebben, de azért nem a húgomnak tartogatom a testem különlegességeit.

Remélem jó lesz.