Teste élettelenül terült el a fotelbe. Halkan felsóhajtottam, és mint aki jól végezte dolgát elindultam kifelé az ajtón. De még nem léptem ki rajta, még egyszer visszanéztem a most már holtan fekvő Jennára. Talán itt kéne maradnom míg felébred? Nem dehogy. Ha tud a vámpírokról azt is csak tudja épp mi történik vele. Ha meg nem, akkor rögtön értesíteni fog valakit mikor felébred. Én már itt elvégeztem a dolgomat. Ezekkel a gondolatokkal a fejemben kiléptem az ajtón.

//Folyt. Katherine háza//

Még hallottam, hogy a nevét mondja, és hogy a nyakam felé nyúlt. Aztán a következő, és egyben utolsó hang, amit hallottam, az a tulajdon nyakam reccsenése, majd a teljes sötétség. Szóval ilyen érzés meghalni. Vajon van visszaút? Jön majd fény az alagút végén? Találkozom majd a nővéremmel? Esetleg elbúcsúzhatom Elenától, és - Chelseától?

Amint rájött, hogy ezzel nem sántikálok semmi jóban, próbálta eltolni csuklómat kevés sikerrel. - Felesleges próbálkoznod! - Mondtam alig hallhatóan, és elvettem csuklómat szájától. Pont annyit nyelt belőle amennyit kellett, így már nem volt más feladatom, mint hogy megöljem. Ezzel az egy dologgal gyorsan fogok végezni. Bár jól esne ha egy kicsit kínozhatnám. - Ezek után azt tanácsolom, hogy majd igyál egy kis vért különben viszlát Jenna nézni! - Mosolyodtam el letörölve csuklómról a maradék vért. - Katherine vagyok. - Mondtam még véletlenül sem kiejtve Elena nevét, és egy egyszerű mozdulattal kitörtem nyakát.

Ellenkezni sem volt időm, máris a számban éreztem, ahogy a csuklójából a számba ömlik a vér, és kénytelen voltam lenyelni, pedig egyáltalán nem esett jól. Ennek mi értelme? Miért akarja ezt, mi a célja? Csak nem... Meg akarna ölni? Erre a gondolatra már erőt próbáltam venni magamon. Felemeltem a kezemet, és megpróbáltam eltolni a csuklóját. Nem akarom ezt, akármit is szeretne ez az Elena-utánzat.

Éreztem ahogy teste egyre jobban gyengül el teste kezeimben, majd mikor elszakadtam nyakától szemeibe néztem, és körbenyaltam számat. - Hát persze, hogy nem vagyok Elena! - Húztam halvány mosolyra ajkaimat, és gyenge testét lelöktem vissza a fotelbe. - Majd megtudod, persze mindent csak a maga idejében.. - Töröltem le kézfejemmel a lecsorduló vért a szám széléről. És most jöhet a következő fázis, hogy vért adjak neki! Nem fogom kivárni a teljes átváltozását. Rá, és a kicsi kis családjára hagyom a sorsát. Vagy meghal, vagy pedig vámpírrá változik. Ez csak rajtuk fog állni. Felharaptam csuklómat, és szájához nyomtam, kezemet pedig tarkóján tartottam erősen tartva. -Csak semmi ellenkezést! - Szóltam rá még mielőtt erre adta volna a fejét.

Ennyire... Ennyire még senki nem gyengített le, gondoltam, miután eleresztett. Alig bírtam a lábamon állni, a látásom elhomályosult, és határozottan éreztem, hogy rengeteg vértől szabadított meg. Azt hiszem, már értem, mire célzott Klaus, csakhogy ő biztos nem akart megállni.
- Te nem Elena vagy - néztem a szemeibe. - De mit akarsz tőlem? - kérdeztem.

Közelítettem nyakához mikor megszólalt, de én akkor erősebben tartottam fejét. Kieresztettem fogaimat, és arcom is elváltozott. - Dehogy eresztelek.. - Suttogtam egész halkan, szemeimet a nyakára szegezve, és nem sokkal később már a nyakába is haraptam, mélyen egy cseppet sem kímélve. Alig bírt megszólalni, de már csak azért is feltett egy kérdést, ami abból állt hogy ki is vagyok. Nem válaszoltam, továbbra is szívtam a vérét, és nem is engedtem el míg el nem gyengült a teste, de még nem ájult el.

Hogy ő lesz gonosz? Elena sosem gonosz, és ez bekapcsolta a vészvillogókat a fejemben. De mielőtt bármit is mondhattam volna, ismerős érzés kerített hatalmába. A bál után pont ugyanezt a fájdalmat éreztem a nyakamban.
- Eressz el - próbáltam eltolni magamtól. Ez nem Elena. A hasonmásos dolog ugrott be. - Ki vagy te egyáltalán?

Klaus. Amint kimondta ezt a nevet felfigyeltem. Felálltam a kanapéról, és tettem egy pár lépést a nappaliba. Sosem szerettem ezt a nevet hallani, de hála az égnek nem találkoztam még vele, maximum csak láttam. Talán lassan már inkább önszántamból kéne odamennem hozzá. De az viszont már öngyilkos merénylet lenne, szóval nem köszi! - Klaus sosem volt híres a barátkozásról... - Vontam vállat elsétálva a fotel mögött amin ült, és egy pillanatra a nyakára tévedt tekintetem. Hogy eszembe jutott-e, hogy megint rosszat tegyek egy olyan dologgal ami valamilyen szinten Elenához tartozik? Hát persze, és nem véletlenül vagyok itt. - A gonoszságról eszembe jutva.. - Haraptam egy pillanatra ajkamba újra elé érve és egy kicsit lejjebb hajoltam, hogy pont szemeibe tudjak nézni. - Ugye nem bánnád, ha most én leszek veled gonosz? - Kérdeztem enyhén felvonva szemöldökömet, de meg sem várva válaszát arrébb döntve fejét, tartva azt elsöpörtem nyakától haját.

- Nem, nem találkoztam - ráztam meg a fejemet. Valami nagyon furcsa volt benne, de fogalmam sincs, mi. Csak... Nem hagyott nyugodni. - Azt hiszem, jobb is így. Klaus is az elején elég gonosz volt velem. Sőt, szerintem most sem tekint igazán barátnak.

Igyekeztem úgy hallgatni számomra érdektelen dolgait mint akit érdekel. Gondolataim közben teljesen máshol jártak, habár ha ezt Ő aligha vehette észre. Éppen azt ecsetelte, hogy Eyal húga milyen rendes lehet, hogy segíteni próbált a testvérének, mire én csak bólogattam helyeslően, és halványan elmosolyodtam. - Legalább biztosra lehet tudni, hogy nem hagyja cserben a testvérét! - Tettem hozzá a témához kapcsolódva. Már nem volt kedvem nagyon jópofizni neki tekintve, hogy ez sosem volt az én stílusom. - De ugye nem találkoztál semmiféle vámpírral rajta kívül? - Kérdeztem egy kisebb kis aggódással a hangomban. Mit kérdezhetnék ha nem ezt? Végül is itt nincsenek biztonságban az emberek!

Nappali