Tegyük fel, hogy nincs se fényképed, se festményed rólam, aminek segítségével elképzelhetnél, de ha kinyitod a szemed máris megkönnyíted vele a saját dolgod és a karcos, mélyen dörgő hang mellé képes leszel arcot társítani. Ne, ne a markáns arcélemen időzz el vagy a ruha anyaga alól kikandikáló tűrajz mintáját nézd a póló nyakkivágásánál, ne is a félhosszú hajam kuszaságát, ahogy az arcomba lóg és jelzi, hogy megint félre kell seperjem. Első lépés a tetőtől talpig, jobban jársz, ha tisztában vagy a száznyolcvannál hárommal több centiméteremmel és az izomfelépítésemmel. A saját érdekedben, fel tudd mérni az erőviszonyokat, ha kötöszködésbe kezdenél, mert manapság ki az, aki nem ezt teszi? Unalmas. Másodikként ellenőrizd a kezem, a gyűrűk sorát, az ujjtöveknél, mikor kiroppantom a csuklómat hogyan húzódnak az izmok, mikről árulkodnak - ne, ne a fekete tintát figyeld már megint te szerencsétlen.
Ügyelek a jó kondícióm megtartására, ennyi bizonyosan koppant az agyadban, de a szemeimre nem fektettél hangsúlyt.. öreg hiba. Állítólag, akinek kék szeme van az kegyetlenül őszinte tud lenni a másikra való tekintet nélkül és nem akarok hazudni azzal, hogy ez most másként lenne, csak az idők folyamán csiszoltam a stílusomon. Vagy csak türelmet gyakoroltam? Megtanultam mérlegelni mikor kell, mikor nem, kibe érdemes ilyen jellegű energiát fektetnem, et cetera, magam sem tudom. Az éber figyelem, amivel most téged illetlek kirajzolódik a pupilla mentén, keveredik egyfajta kemény nyugalommal. Egyelőre. Mivel nem lehetetlenség kihozni a sodromból, a fivéremmel ellentétben viszont nem az azonnali feszültség levezetés mellett döntök. Legalábbis nem a szembe tűnő változata mellett. Az én utamat nem kövezik hullák egy rossz napon, abból nem származik haszon, csak rengeteg hátralék, ami eltakarításra vár... Akár te is lehetnél egy közülük, de halálod senki célját nem szolgálná. Egy-két részletet én árultam el, de a többire magadtól is rájöhettél abból, amit látsz. Nem feszengek, visszatartani kívánva az indulataimat, a bennem cikázó feszültséget, amit te váltasz ki belőlem, ura vagyok magamnak, szemmel láthatóan.
Egy whiskey-vel persze mindenen lehet javítani, ezt jobb, ha nem feleded.

Hyde

Érzéketlenül szitál a köd, sápadtan világít a hold az erdőben, erőtlen próbálkozásának következtében nem is jut át a lombkoronán.. kár, nem látom hol van a fa gyökere, hol a föld, amit az ásóval forgatok ki helyéről az újabb tetem agyagágyául. Puha, könnyen morzsolódik nedvességtartalma ellenére és szépen halmozódik fél méterrel odébb, valamelyest ráomolva a férfi csizmájára. Egy pillanatra megállok, rátámaszkodom keresztbe tett kezekkel a nyélre és unott szájelhúzással mérem végig a szerencsétlent, aki B útjába keveredett a hisztis napok egyikén. A hím vámpír, női szeszéllyel és kedélyállapotokkal; megnyertem a főnyereményt nem? Kristálytisztán emlékszem mennyivel mérsékeltebb volt hajdanán, vámpírmértékkel. Emberivel ugyanaz a forrófejű barom, aki rám sózta a munka nehezét, hogy az élvezeti részét magáénak tudhassa. Az intellektuális püfölést, az erőt igénylő felét.
Elengedem az ásót, megtámasztja a föld közege. Munkától mocskos kézzel kutakodok a zsebemben a zippo és az elnyűtt doboz után. Megszokás, a mozdulaté, hogy amint leég a dohány lepöccintem végéről a pernyét. A tüdőmbe, abba a nem működőbe aligha jut be már, csak a látszat kedvéért égett, most pedig a berögzültség késztet a rágyújtásra. Pazarlás, ez van. Odalépek a gödörből a hulla mellé, majd leguggolok, közben már a szám szélében lóg a cigaretta, pattan a szikra, hogy végezhesse a dolgát és életet adjon egy karcsú füstkígyónak a levegőbe.
- Anyu nem mondta, hogy jobb helyekre kéne járnod, mint az a lebuj? Faszom, látod, csinálod te is nekem a melót.. - igazítom ujjaim közé a rudat, míg a másik kezemmel kisöpröm a hajam. Újabb koszfolt a képemre, újabb ok a gyors végzésre, az utána következő zuhanyra, hogy ne fogjon gyanút a Gyönyörű mit és miért csinálhattam, kinek a hibájából. Visszaveszem a számba a nikotinesszenciát és a nadrágzsebébe nyúlok az üveges tekintetű fazonnak. A pénztárcáját kihajtogatom, lássuk mi áll benne.
- Hm, szóval Conrad Jefferson. Született 1986. március huszonkettedikén Colorádóban. Életbiztosítás, jogsi, kép a csajodról.. - összeszalad a szemöldököm az ízlésvilágát látva, de minek lepődjek meg, ő se volt egy jóvágású gyerek, ha megint szemre vételezem.. bár megeshet nem a legjobb formájában igyekszem változtatni a véleményemen. - ..szervdonorság, blokk.. a lássuk csak honnan is, Mekiből. Azta, így már értem miért voltál ennyire nehéz. - sorra dobálgatom a földre az iratokat, cetliket, egyedül a pénzt hagyom a helyén. Egy halottnak úgysem fog kelleni már, ahogyan a mobiltelefonja, egyéb értékei sem, amiktől megszabadítom. Nem lenne szerencsés, ha idővel, ha rábukkannak ezek alapján be tudnák azonosítani. Ssz, moshatnám kezeimet.
- Nos, részvétem. Nem vagyok vallásos, nem tudok áldást mondani érted. Egy néma perccel tisztellek meg, érd be ennyivel. - rágcsálom lomhán a szűrőt és félig lejött kabátját gyűröm magam alá, nem azért, hogy ne fázzon fel a seggem, ha leülök a földre. Csak formalitás. Elrendezem a holmijait, a zsebeimbe teszem őket, majd otthon elégetem a kandallóban. Térdeimet felhúzva nézem az elfekvőt, kezeimet rájuk helyezem és kiroppantom az ujjaimat. Az egy perc letelt.
- Huszonnyolc évesen elég csúnya halált kaptál öregem, de megdolgoztál érte gondolom. Kidobott az asszony, azért gőzölögtél a piától, mentél neki annak a fivéremnek.. sanszosan, a szamárfüles kép után, ami sörtől ázott felgöngyölödött. Anyu azt sem tanította meg, hogy a hölgyekkel finoman kell bánni vagy ne keveredj bajba? Várj, biztos apu biztatott. Az apák, na igen.. sok mindenről tehetnek. Más körülmények között talán jól elbeszélgethettetek volna erről B-vel, de nem így lett, mindegy. - lendítem ki oldalra a csuklóm, hogy magától leeshessen a hamu. A nagy foglalatoskodásban eddig kimaradt. - Miatta fő a fejem most is, magadra ne vedd véletlenül se, oké? Nem nőtte még ki a gyerekkort, a magad módján téged is viccesnek talált, de se te, se én nem nevetek. Idióta. Szerinted verjem le rajta, mint annak idején vagy hagyjam rá, verjem szemmel, sújtsam nehezményes sóhajokkal? Mindkettő használ, más-más módokon, de be is márthatnám.. áh, az anyai szigor továbbra sem érne semmit, kölyökként is leszarta. Pofám leszakad. Ha kihívom rá a yardot? Nem, nem, őket nem szereti, foxi módjára kapná szét valamennyiőjüket. Vérszemet kap, ha felbukkannak. Emlékszem a régi esetre, amikor célt tévesztett és felrúgta a tervet, csakhogy ő megmutathassa kinek nagyobb a versenyben. Kellett a balhé, kellett, mint levesbe a bögöly. - újabb füstpamacsot köpök, most az ég felé. - Tudod te milyen helyette bekapni a gyomrost, nehogy félholtra verjék a csökönyössége miatt? - pislantok vissza Jerryre, mintha választ várnék tőle halálában. - Pontosan, kínos, mint a csended. Szarul is nézett ki, én is. Mocskosan a macskakövön, fémes ízzel a szánkban, fegyvertelenül, mert hát.. - megvonom a vállam. - ..úgy a menő. Külön vicc, hogy egy nő mentett meg, ki minket. - nyomom el a földön a csikket. - Nade ez már más story és én már megint sokat beszélek. - ideje felállni, befejezni a munkát, megadni az utolsó kenetet. Lerúgom a lábára rakódott földet, abból a sarokból folytatom.
Mélyül a fekhely, növekszik a föld és a cigaretta is leégett már. Kétszer.
A köd sem unta meg a szitálást, az erdő csendjét egyedül a telefon rezgése zavarja meg. Egy szöveges üzenet életem értelmétől: `gebasz van, húzz ide`
Búcsúpillantást vetek Conrad-ra, elegendő lesz neki ekkora hely egy gyors elkaparás mellett, hogy pár perc múltán már csak a frissen bevetett földágyat láthassák. Nem tetszik az írás, nyugtalanít. Muszáj hívást kezdeményeznem, ennyi információval nem megyek sokra a fenébe is.