|
Elküldésének ideje ♛Csüt. Nov. 13, 2014 11:31 am Ugrás egy másik oldalra ♛ | Dominique Browning
“People who fit don’t seek. The seekers are those that don’t fit.” rejtett vizeken...
Teljes név: Dominique Browning Becenév: Dom, Dominique Születési hely: Seattle Születési idő: 1989. Play by: Troian Bellisario Faj: Vérfarkas Érdeklődési kör: Kézművesség, olvasás, kutatás, főzés, tánc. Kapcsolat a családdal: Anyám nem bírta elviselni azt, hogy kómába kerültem és elmenekült. Elhagyta apámat és lelépett az apám pedig ebbe belerokkanva választotta az alkohol, ami végül megölte. | Bizalmatlan, zárkózott, visszafogott jellem. Rengeteg kérdése van önmagával kapcsolatban, keresi önmagát, keresi azt akivé változott, aki lett belőle. Még mindig angyallelkű, kedves teremtés de már nem tud állandó mosollyal az ajkain megjelenni, mint régen. Szelíd jelleme nehezen viseli el a terhet, mit a vérfarkas, a szörnyeteg okoz. Nem tud megbirkózni a ténnyel, hogy életeket olt ki. Többre értékeli a könyvek biztonságát, mint a tömet nyugtalanságát. Szeret táncolni és szabadidejében imád szappanokat és gyertyákat készíteni, melyeket aztán el is ad. Kreatív, imádja a házi készítésű dolgokat. Ha olyan emberek között van akikben megbízik, hamar feloldódik és kinyílik, másképpen viszont meglehetősen kemény dió. Bizalmatlansága ellenére könnyen a szívébe fogadja az embereket, egyedüli félelme a saját magától való rettegés, a gondolat, hogy esetleg bánthat valakit. Mindenkihez van egy kedves szava, hamar megnyeri magának az embereket. Eszes, kitartó és fiatal kora ellenére már nagyon is tapasztalt, életvidám, folyton zsongó, energiával teli fiatal, aki nehezen találja meg az utat amiről letaszították. Átlagos alkatú, hosszú göndör fürtjeit többnyire kiegyenesítve és/vagy feltűrve hordja. Szereti az egyszerű farmereket de kényelmesen érzi magát a szoknyákban, ruhákban is. Nem kedveli a túlzott sminket, a természetesség híve ugyanakkor valósággal imádja az édes illatokat. Szenvedélyesen kutatja a fűszereket, illóolajokat, amikből parfümöket kísérletezhet ki. Járása magabiztosságról árulkodik, ügyel rá, hogy a külvilág előtt mindig letisztultan és bizalmat sugárzóan jelenjen meg.
|
életem apró darabjai
A szoba levendulaszínű. Az íróasztal sötét, tippre fenyő. Az óra halkan, de annál idegesítőbben kattog, tekintetem még mindig lesütve. Több mint négy hónapja járok hozzá, de eddig sosem szólaltam még meg. – Menta vagy kamilla? - kérdi, én pedig a kamillára emelem ujjaim. Bólint, és már tölti is be a kamilla finom illata a szobát. Nem tér vissza a kérdéséhez, amiért hálás vagyok. Belekortyolok a forró teába és felpillantok rá. – Maga hisz benne? – kérdem, hirtelen mire elmosolyodik. – Igen. S bármikor meghallgatom, amikor készen áll. Tudja jól. – tudom. Bólintok. Ma végre kész vagyok, bár nehezen jönnek a szavak. Emlékszem az éjszakára. Egy kutya szüntelen ugatására miközben a hinták fel s alá lendültek, a szél pedig vadul kapott bele a láncokba. A támadót már nem látom, de a nő hangjára tisztán emlékszem. Könyörgöm, hogy ne tegye. Zuhanok. A kutya már nem ugat és a szél az én tincseimbe kap bele a láncok helyett. Szirénák. Fények. Pislákol a lámpa a szobámban. Kinyitom a tekintetem. Egy frissen vágott virágokból álló csokor. Kamilla. Ez csak Kendra ajándéka lehet, ő tudja, egyedül mennyire szeretem ezt a virágot. Elszenderülök. Hallom őket. Anyám zokog, apám tehetetlen dühvel ordít az orvossal. Nem értem pontosan őket de hallom a hangjukat. Hallom Kendrat. Próbálok mozdulni de nem, megy. Ki akarom nyitni a szemem; nem tudom. Meg akarok szólalni, de elnyitni sem bírom ajkaim. Csapdába estem. Idővel a hangok elvesznek. Anyám már nem sír, apámat nem is hallom. Idővel Kendra is elhalványul. Nem marad más mint olykor néhány nővér dallama és a gépek állandó, megszűnni nem akaró monoton pityegése. Forró könnycseppek folynak végig arcomon. Megrezdül a szék és zsebkendőt nyújt felém. Tenyere a vállamra kúszik én pedig egyetlen perc alatt török össze. Mikor felébredtem, megtudtam, hogy a szüleim elválltak. Anyám elhagyta apámat aki alkoholba fojtatta a bánatát. Anyámról semmi hír, apámat pedig már csak a temetőben láthattam újra… Kendra pedig elveszett. Azután a nap után egy héttel, egy férfi nekem támadott hazafelé jövet, én pedig megöltem őt. A mai napig sem tudom, hogy történt pontosan. Arra emlékszem csupán, hogy kezeim vértől vöröslenek, kezemben pedig egy pengét szorongatok. Jogos önvédelem. Mondta ki a bíróság is, az én lelkem mégsem nyugodt. Azzal az első gyilkossággal életre kelt bennem egy szörnyeteg, ami válogatás nélkül gyilkol, ami veszett vadként öl gyermeket, nőt, férfit. Az első telihold után eldöntöttem, hogy mennem kell. Nem maradhatok. Felkutattam hát Kendrát és Mystic Falls városába jöttem, hogy új életet kezdjek. Remélhetőleg Kendrával az oldalamon. user-információk → user neve → tapasztalata → multik |
|
|
Elküldésének ideje ♛Pént. Nov. 14, 2014 3:54 pm Ugrás egy másik oldalra ♛ | gratulálunk, elfogadva! Dominique! Nagyon örülök annak, hogy megérkeztél és amikor megláttam a nevedet a taglistában máris jobb kedvem lett! Köszönöm szépen, hogy megérkeztél! Nagyon kíváncsi voltam arra, hogy mit fog írni, de azt kell mondanom, hogy nagyon szép karakterlapot alkottál meg. Tökéletesen visszaadtad azt, amire gondoltam, de még azt is megmerem kockáztatni, hogy még az én elképzelésemnél is jobb lett! Nagyon tetszett a jellemzésed és a történeted is, de azt hiszem engem a történeteddel fogtál meg. Nagyon szépen tudsz fogalmazni és tökéletesen át tudod adni a karakterérzéseit az olvasónak! Egyszerűen tényleg remek lett és már nagyon várom azt, hogy a játéktéren is olvashassalak. Nem is akarlak tovább feltartani, hiszen már így is megvárakoztattalak, amiért elnézést kérek! Foglald le a gyönyörű arcodat, majd utána jó játékot kívánok! Hamarosan nekünk is kell találkozni! |
|