Rég volt már igaz kedves? De én még mindig nem felejtettelek el, és bármit is teszel egyszer utol ér a végzet. A bátyám volt, aki elfogott téged lassan négyszáz éve, én pedig túlságosan egyedül voltam, így aztán kellett valaki... aki figyel rám. Neked nem sok választásod volt, szó szerint rád másztam, amikor még csak magadnál sem voltál. Elég beteg kis kapcsolat született ebből, miközben te fogolyként senyvedtél, de tudtad, hogy csak így juthatsz ki, amire végül sor is került. Megszöktél, átvertél, becsaptál és végül megöltél. Csak azzal nem számoltál, hogy vámpír vér volt a szervezetemben, pont a tiéd. Így hát élek... fogjuk rá. Kerestelek már, de néha más dolgom is akad. Talán sejted is,hogy időnként a nyomodban járok, de egyszer úgyis utol érlek majd, csak előbb még a testvéremet rendezem le, aztán te jössz.
//A név változtatható, csak akkor szólj, átírom az ET-mben is és akár annak sem vagyok ellenére, hogy létező karakter legyél, ha belefér az előtörténetedbe a sztori //