Nem olyan rég lettem vámpír, legalábbis nekem ez a fél év nem tűnik még olyan távolinak, és valahogy még mindig szenvedek a vérszomj miatt. Nem tudom ezt leküzdeni. Fogalmam sincs miért van, talán mert amúgy is ritkán nyúlok hozzá, épp ezért néha elszabadul benne valami, mint ahogy aznap is történt, amikor rád támadtam. Védeni akartalak, mert néhányan neked estek, és én pedig nem nézhettem tétlenül, de túl sok volt a vér... nem tudtam megállni. Kész csoda, hogy életben maradtál, és én úgy tudom semmire sem emlékszel az egészből, mivel elájultál már akkor, amikor ütlegeltek. De úgy tűnik mégis csak maradt meg pár végzetes emlék a gondolataid között és azóta sem tudsz szabadulni az arcomtól, rémálmaidban újra és újra előbukkan.
//Mivel nem ismerem még a karaktert, ezért a jellem, előtöri terén nincsenek nagy kikötéseim, ellenben ötletem az akad. ^^ Valamiféle lazább művésznek gondolnálak, akár zenésznek, aki könnyen húzza ki a gyufát másoknál, és ezért is akartak elverni. Netán csak kikezdtél valamelyik fickó húgával, mert túl lazára vette a figurát. E mellett viszont egy kis sztori megcsavarásnak arra gondoltam, hogy lehetnél az öcsém. Az apámról semmit sem tudok, de talán te ismered is, bár az sem biztos. Érdekes sztori sülhetne ki belőle, ha jóban lennénk, akár valami több is, aztán beütni a krach, amikor kiderül, hogy a féltestvérem vagy. Ha tetszik a kari, vagy az ötlet, vagy akár, sikíts, nagyon örülnék. ^^//