≫Mesélj nekem egy még ismeretlen történetet...  ≪ A név totálisan alkuképes, a pb-vel viszont nem tudunk egyezkedni, tekintve, hogy Luca, az ikertesód is ezzel a pofival vár téged. (na, nem mintha ez gátolná a más pb-t. )

Évek óta nem láttalak... A gimnáziumban a tanárom voltál, bár senki nem nézné ki belőled, hogy képes vagy egy asztal mögött gubbasztani, szigorúan nézni, és rossz jegyeket firkantani pár tényleg pocsék dolgozatra... velem ilyen szempontból sosem volt gondod; mintadiák voltam, kitűnő bizonyítvánnyal végeztem, néha úgy éreztem, hogy tényleg büszke vagy arra, hogy egy ilyen diákot tudsz a padsorok egyikében. Pedig ismerted a szüleimet. Azt is tudtad, hogy ha egyszer eljön az ideje, talán magam is kiválthatom a csúf átkot... de azt sosem árultad el, hogy ismerted a szüleimet. Visszatetsző érzéseket váltott ki belőled az, ahogyan elmentek a városból, amiért itt hagyták a háború szélén álló városunkat, engem és a nővérem. Voltaképpen... a te feladatod volt, hogy vigyázz rám, mert téged kértek meg erre. A mindennapjaim része voltál, és észre sem vettem, hogy titkon milyen alkuba kevertek bele a szüleim. Biztos vagyok benne, hogy méltó jussot kaptál a bébicsőszködésért, annál nagyobb pofon lehetett a számodra, hogy az átváltozástól végül nem sikerült megvédened. Talán ha tudom, hogy farkas vagy, nálad kopogtattam volna tanácsért, hogy mégis miként kezeljem a bennem rejlő indulatokat...
A gyilkosság után elmenekültem New Orleansból, a Whitmore főiskola falain belül kerestem vígaszt, de soha nem kaptam meg a diplomámat. Értesültem a háborús helyzetről a szülővárosomban; haza kellett térnem. Évek teltek el... és éveken keresztül nem vettem észre, hogy soha nem szegted meg a szüleimnek tett esküdet. Végig ott voltál mellettem, mint valami árnyék... és soha nem buktál le előttem. Megismerted a szokásaimat, tudsz mindenről, ami velem kapcsolatos... a félelmeimről, a titkos találkozóimról, a terveimről... de meddig tudsz árnyékban maradni? És a nagy kérdés: miért vagy ennyi év után is hűséges az áruló szüleimhez? Miért is nem hagytál el soha?

// Elég szabad a sztori bizonyos dolgokat illetően, egy olyan usert keresnék a karinak, aki tud bánni vele, és nem veti meg a tartalmas játékokat.

≫Mesélj nekem egy még ismeretlen történetet...  ≪ A név totálisan alkuképes, a pb-vel viszont nem tudunk egyezkedni, tekintve, hogy Luca, az ikertesód is ezzel a pofival vár téged. (na, nem mintha ez gátolná a más pb-t. )

Évek óta nem láttalak... A gimnáziumban a tanárom voltál, bár senki nem nézné ki belőled, hogy képes vagy egy asztal mögött gubbasztani, szigorúan nézni, és rossz jegyeket firkantani pár tényleg pocsék dolgozatra... velem ilyen szempontból sosem volt gondod; mintadiák voltam, kitűnő bizonyítvánnyal végeztem, néha úgy éreztem, hogy tényleg büszke vagy arra, hogy egy ilyen diákot tudsz a padsorok egyikében. Pedig ismerted a szüleimet. Vérfarkasok gyermeke vagyok, a szüleim pedig gyáván megfutamodtak. Megvetetted, megveted őket azért, amiért itt hagyták a háború szélén álló városunkat, engem és a nővérem. Voltaképpen... a te feladatod volt, hogy vigyázz rám, mert téged kértek meg erre. A mindennapjaim része voltál, és észre sem vettem, hogy titkon milyen alkuba kevertek bele a szüleim. Biztos vagyok benne, hogy méltó jussot kaptál a bébicsőszködésért, annál nagyobb pofon lehetett a számodra, hogy az átváltozástól végül nem sikerült megvédened. Talán ha tudom, hogy farkas vagy, nálad kopogtattam volna tanácsért, hogy mégis miként kezeljem a bennem rejlő indulatokat...
A gyilkosság után elmenekültem New Orleansból, a Whitmore főiskola falain belül kerestem vígaszt, de soha nem kaptam meg a diplomámat. Értesültem a háborús helyzetről a szülővárosomban; haza kellett térnem. Évek teltek el... és éveken keresztül nem vettem észre, hogy soha nem szegted meg a szüleimnek tett esküdet. Végig ott voltál mellettem, mint valami árnyék... és soha nem buktál le előttem. Megismerted a szokásaimat, tudsz mindenről, ami velem kapcsolatos... a félelmeimről, a titkos találkozóimról, a terveimről... de meddig tudsz árnyékban maradni? És a nagy kérdés: miért vagy ennyi év után is hűséges az áruló szüleimhez? Miért is nem hagytál el soha?

A testvéred mit sem tud a létezésedről, miután másfél éve nincsenek emlékei a saját életéről, családjáról... abban sem biztos, hogy ő kicsoda. Te viszont pontosan ismered kettőtök drámai, néhol tragikus történetét. Nem véletlenül kerülöd el messzire... pedig már egy ideje mindketten New Orleanst tudjátok otthonotokként.

// Elég szabad a sztori bizonyos dolgokat illetően, egy olyan usert keresnék a karinak, aki tud bánni vele, és nem veti meg a tartalmas játékokat.