Régebben csendes, visszahúzódó és kedves lány voltam. De ez már jó ideje a múlté. Hogy mégis miért? Erre rendkívül egyszerű válasszal tudok szolgálni. Vámpírrá változtam és gyökeresen megváltoztam, de nem is szeretnék arról beszélni, hogy milyen voltam előtte, mert igazából, már az egy cseppet sem számít. Csak az, hogy mégis milyen vagyok. De akkor kezdjünk is bele a dologba.
Szóval akkor meg akarsz ismerni? Hm.. Mennyire mélyre szeretnél látni? Igazából szerintem teljesen mindegy. Már a szemeimben felfedezheted a sötétséget, ami napról napra egyre jobban felemészt. Hogy bánom-e? Dehogy! Mikor úgymond újjászülettem teljes mértékben megváltoztam. A szabályok csak arra voltak jók, hogy megszegjem őket. Na, de most komolyan rizsáznom kell arról, hogy milyen is vagyok? Szeretek beszélni magamról félre ne érts, tényleg. Az azonban, már annyira nem tetszik, hogy egy idegennek kell elmondanom, hogy ki is vagyok a sötét, poros lelkem mélyén. A kedvedért azonban megpróbálom elmagyarázni. Nem, mintha annyira érdekelne, hogy mit akarsz és mit nem. Tessék, már ez is elmond rólam valamit. Tojok rád. Tojok mindenkire. Az egyetlen személy, akivel törődök az saját magam vagyok. Áttaposok, akin csak lehet, mert nekem ez így jó. A saját kis önző céljaim érdekelnek és, ha esetleg szívességet teszek neked akkor is csak önmagam érdekeit helyezem előtérbe. Makacs vagyok. Rettentően. Ne is próbálj meg vitába szállni velem, hiszen addig úgy sem lesz vége, amíg nekem nem lesz igazam. Ha tévedtem sem vagyok hajlandó elismerni, mert abban nincs semmi jó móka. Ha pedig ez neked nem tetszik? Van bőven ötletem arra, hogyan mutathatok neked rosszabb dolgokat is annál, mint egy hülye vita elvesztése.
Hmm. Kedves? Nem. Kőszívű? Az lehet. Már, ha mondhatjuk azt, hogy van szívem. Mint már említettem senki nem érdekel. Lássuk csak mi van még. Kicsit irányításmániás vagyok. Szeretem irányítani a körülöttem élők életét. Nem tetszik? Nyugodtan nyújts be panaszt. Hogy kinél? Hát nem tök mindegy? Pont leszarom mit csinálsz. Amíg nem állsz az utamba keresztül nézek rajtad. Viszont, ha éppenséggel útjaink keresztezik egymást egy rosszabb pillanatban, hogy is mondjam.. Nem akarok túl durva lenni ezért inkább maradjunk annyiban, hogy ez az én titkom marad. Elég bátor vagy hozzá, hogy kiderítsd? Kétlem. Szóval ne is próbálkozz.  
Na, de most már elég legyen belőlem. Ha eddig nem alakult ki a fejedben egy halovány képecske rólam, akkor így jártál.
Most pedig akkor beszéljünk arról, hogyan is nézek ki. Feszes mellek, tökéletes alak és formás hosszú lábak. Ha nem hiszed el szívesen elsétálok előtted meztelenül, mert igen.. Én ennyire nem vagyok szégyellős. Régebben, már ha egy picit kilátszott a bokám elpirultam.. Most pedig.. Hát nagy változás történt. Gyönyörű kék szemekkel áldott meg a sors és hosszú barna hajjal, ami egykoron még átment szőkébe is. Nem tehetek róla. Vannak korszakaim. Telt ajkaim annyira vonzóak, hogy tudom szívesen letesztelnéd, hogy mennyire édesek. Én nem tartalak vissza. Csak utána viseld el az esetleges következményeket.
Ruhák. Minél szűkebb annál jobb. Szeretem kiemelni az idomaimat. A magas sarkuk megszállottja vagyok. Azonban még így is próbálom a lehető legkényelmesebb összeállítást kiválasztani. Nem szeretném, ha a végén levegőt sem kapnék a ruhámban. A kezemet egy gyűrű díszíti, ami van annyira kedves, hogy megvéd a káros UV hatásoktól.  

Oszd meg velünk, ki vagy!

Egyszer volt, hol nem volt.. Volt egyszer egy kislány. Na, most komolyan ilyen unalmasan kell elmondanom ezt az egészet? Tudom.. Tudom.. Kiskorúak is lehet, hogy jelen vannak ezért nem árt, ha vigyázok arra mit, mikor és hogyan mondok. Akkor ténylegesen elég unalmas dolognak nézünk elébe, de köszönöm, hogy vagy olyan kedves, hogy végigolvasod ezeket a sorokat. Megpróbállak nem halálra untatni, de nem ígérhetek semmit sem, mert.. Nem és kész.
Ne merészeld magad kényelembe helyezni, mert akkor én kényelmetlenül érzem magam. Késztetést érzek arra, hogy elrontsam a kedvedet. Vagy éppenséggel lelökjelek a székedről, ha túlságosan kényelmes.. Na, de ez az egész nem több, mint felesleges rizsa, amit már bizonyára nagyon unsz. Szóval csinálj, amit akarsz egy a lényeg.. Ne merészeld jól érezni magad.
Akkor kezdeném a történetem legelején. Valamikor megszülettem.. A családom normális volt azt hiszem. Nem igazán emlékszem a történtekre, szóval nem is igazán tudom, hogy miért próbálok olyasvalamiről beszélni, amire nem emlékszem. Igazából semmire nem emlékszem, ami azelőtt történt, hogy vámpírrá váltam. Még arra sem, hogyan is történt ez. Azzal tisztában vagyok, hogy apám egyik barátjával voltam, akire úgymond rá lettem bízva. Akkoriban még tényleg szükségem volt egy babysitter-re és nem is nagyon ellenkeztem, mert a mostani nagy szám természetesen akkoriban még egyáltalán nem létezett. Nem vetettük meg az alkoholt, azon az éjszakán ennyit tudok. Az utolsó emlékem az, hogy az első poharat a számhoz emelem onnantól kezdve pedig teljesen képszakadás van. Lehet, hogy életem egyik legnagyobb hibájának kellene betudnom ezt az egészet, de egyáltalán nem így gondolok rá. Sokkal felszabadultabb lettem. Nincsenek szabályok, amik visszatarthatnának. A félelmeimet magam mögött hagytam. Egy teljesen új személyiséggel ébredtem fel. Egyik napról a másikra változtam meg. Szerintem sokkal szívesebben hallanál történeteket arról, akivé váltam, mint aki voltam. Főleg, mivel hiába nem volt túlságosan régen ez az egész.. Számomra már semmit sem jelent azaz élet. Teljes mértékben magam mögött hagytam. Soha többé nem akarok emlékezni arra, aki voltam.  Na, jó én ezt meguntam. Ha annyira tudni akarsz valamit a történelemről nyiss fel egy történelem tankönyvet. Nem ígérem, hogy benne leszek sőt.. Biztos vagyok benne, hogy a közelébe sem vagyok, de azért keresgéljél csak. Hátha megtalálod a nevemet valahol. Ha pedig megtaláltad keress fel.
Semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy egy idegennek mondjam el mégis, milyen is volt az életem. Mégis mit változtatna a dolgokon, ha beavatnám abba, hogy miket éltem meg az elmúlt évek során? Közelebb kerülne hozzám? Dehogy. Megismerne? Ez sem igaz. Attól, hogy megismeri mik történtek velem még nem biztos, hogy ugyanúgy át tudja élni a helyzetet, ahogyan én.. Az sem biztos, hogy ugyanúgy kezeli, majd a dolgokat mint én. Igazából semmi nem biztos. Meg mióta is érdekel engem mások véleménye? Ja, már jó ideje teszek az egészre. Beültem egy bárba, ahol már lassan a vodka felét megittam. A tekintetem az egyik párosra tévedt. A srác az előbb kérte meg a lány kezét és mindenki tapsviharban tört ki én pedig csak megforgattam a szemeimet. Felhajtottam még egy pohárral, majd pedig az előbb említett páros felé haladtam. Megálltam az asztaluk mellett, majd felrántottam a srácot és magamhoz húztam, majd szenvedélyesen megcsókoltam. A csók közben finoman harapdáltam ajkait és éreztem, ahogy karjai körém fonódnak ekkor pedig kinyitottam a szememet, hogy az újdonsült menyasszonyára pillantsak, aki majdnem helyben felrobbant a dühtől. Nem tudom, hogy hány percig tartott a csókunk, de igazából nem is nagyon érdekelt. Tudtam, hogy megnyertem magamnak, mikor nagy nehezen elváltunk egymástól, de a karjai még mindig körülöttem pihentek. Pontosan tudom, hogyan csavarjam az ujjaim közé a férfiakat anélkül, hogy különösebben megerőltetném magamat. - Feljössz hozzám? – Kérdeztem, miközben alsó ajkamba haraptam és a srác heves bólogatásba kezdtek. Azt hiszem az esküvőnek lőttek meg minden másnak is. – Ennyit a nagy hűségről. – Jegyeztem meg a menyasszonyának vagyis inkább, már exének és a kezét fogva kivonultunk, miközben mindenki minket bámult. Volt, aki el is dobta az italát. Hát ez van. Mindig is tudok meglepetéseket okozni. Néha még magamnak is. Leginkább akkor, mikor unatkozom. Most pedig unatkoztam. Rettentően.