- Miért kéne alkut kötnöm újra? Így sem volt semmi értelme, hiszen egy éve nem beszéltem Yveval. Azt sem tudom mi van vele, és ha hiszed, ha nem, már ezerszer megbántam ezt az egészet. Túl sok mindenről mondtam le ezért. Tévedsz ha úgy gondolod, hogy nem szenvedtem meg érte. - magyaráztam nyugodt hangon. Furcsa érzés kerített a hatalmába amikor a közelemben volt, és ez még most is működött, pedig egy éve nem láttam. - Igazából... Rohadtul hiányoztál, és vagy egy hónapig átzokogtam minden éjjelt. Talán ezzel sokkal nagyobb fájdalmat okoztál, mint tervezted, úgyhogy örülhetsz nyugodtan.

Most én nem értettem őt. Mármint az oké, hogy szenvedett és megbánt sok mindent, de ezalatt az alkut, a kapcsolatunkat, vagy akár a táncot is bánhatja.

- Hogy mit bánsz? Mindent? Na, és szerinted nekem nem hiányoztál? Ideje volna, hogy befejezd a kurva hisztidet, és nekiállnál picit gondolkodni.. Örülhetek? Te eszednél vagy?

- Érdekes, nekem úgy tűnik, hogy kifejezetten élvezed, hogy kurvaként kezelhetsz. Hogy mit bánok? Az alkut. - kezdett felmenni a pumpám. - Amúgy meg... Élvezd csak ki. Tessék most csak a Tiéd vagyok. - vettem vissza és álltam elé. Az a baj, hogy még mindig szerettem, és imádtam volna vele újra együtt lenni. De Ő erről épp az imént nyilvánította ki a véleményét... Mi a francért tud ennyire összezavarni??

- Szerintem kifejezetten élvezed a kihasznált szerepet, azért vagy itt. - feleltem, s ahogy megállt előttem, megragadtam a karját.

- Ne játszd az ostobát, kislány. Miért vagy itt? Szereted, ha naponta más lécen ugrálhatsz, igaz? Élvezed, hogy részeg seggfejekkel vetkőzteted le magad?

- Még mindig ugyanaz az öntelt seggfej vagy aki eddig voltál, ha nem rosszabb. - köptem a szavakat majd meglendült a jobb kezem ami az arcán csattant, mivel bal kezemet igen erőteljesen szorította. És a reakciója is őrá vallt ugyanis a következő pillantban a testével a falnak szorítva feszítette két kezemet a fejem fölé. Egy pillanatra a hideg végigfutott rajtam.

Vajon mi futhat végig a lányok fejében ilyenkor? Nekiáll rinyálni, aztán ha már besokallunk és csak nyúlunk feléjük, már pofozkodnak. Hihetetlen.

- Ezt akartad? - sziszegtem, arcommal finoman simogatva végig az ő arcán. Testét a falnak nyomva éreztem hozzámsimulni domborulatait, aminek kö=3inhetően én is "domborodni" kezdtem. Emlékképek pörögtek szemeim előtt forró együttléteinkről.

Éreztem ahogy igen erőteljesen megindul a vérem, és úgy vettem észre, hogy neki sem lenne közömbös a dolog. Utáltam ahogy hozzámért az arcával, mert libabőrös lettem. Szaporában vert a szívem és vettem egy mély lélegzetet. Lehunytam a szememet, és vártam a folytatásra. Csak a test volt más, az érzéseim mégis ugyanazok.

Nem csinált semmit, pedig vártam volna valami reakciót... De semmi. Vviszont nem is mutatott semmit, ami arra utalna, hogy ellenkezni akar. Így én sem álltam meg, de nem is akartam lerohanni. Egyetlen falat fehérnemű takarta összesen, ami a vártnál is jobban tüzet csak. Végigsimítottam az oldalán, kezeit egykézzel szorítottam továbbra is feje felett a falhoz. Belecsókoltam vállgödrébe finoman, s közben mélyen beszívtam hamvas bőre régóta hiányolt illatát. Orrom hegyét végighúztam nyakán, nyomába aprókat martam bőrébe, mígnem arcához értem. Egyből rátalálva ajkaira csókoltam mohón. Kezem engedett szorításán. Beletúrtam hajába. Megsimítottam vállát s egyre lejjebb siklott a kezem, másikkal eközben a fenekébe markoltam.

El sem hittem, hogy egy éve egy ujjal sem ért hozzám, és most pont csak a percet akartam kiélvezni vele, hogy végre újra a karjaiban tart. Élvezettel csókoltam vissza, és amint elengedte a kezeimet azok a nyakába szaladtak, majd jobb kezem végigsimított a mellkásán, és kíváncsisággal fedezte fel az új testet melyben még mindig ugyanaz a számomra kedves démon lakozott. Bal lábam átfutott a csípője körül. Majd ahogy letépte a bugyimat aprót nyögtem a fülébe, és végigmartam a hátát.
- Hova lett a régi Aaron? - kérdeztem a fülébe suttogva. Persze valahogy éreztem a folytatást.

- Még mindig itt van... - sziszegtem a választ. Felkaptam, lábai egyből körülölelték testem. Csókok közepette tértem vissza az ágyhoz, ahogy szorosan ölelve, mégis finoman dőltem azágyra vele. A huppanástól egy percre mégjiobban hozzámdörgölőzött, amitől felsóhajtottam. Továbbra sem engedve ajkait masszíroztam egyik kezemmel mellét, majd továbbvándorolva találtam rá legérzékenyebb pontjára, majd kínzó lassúsággal, de ugyanakkor határozottan álltam neki kényeztetésének. Szerencsés voltam vele mindig is, mivel nem volt gondja a "szárazsággal"... Ehh, biztos állatian szexinek tartja ezt a testet is.

Aprókat nyögdécseltem a fülébe, majd a kezem végig futva a hátán a fenekébe marva húztam közelebb magamhoz, majd kezemmel kényeztettem egyre inkább keményedő férfiasságát. Már iszonyatosan vártam a percre, hogy végre újra magamban érezhessem Őt. Őrjítő volt, hogy még mindig ilyen hatással van rám, és utáltam magamat amiért ilyen könnyen odaadtam neki magamat, de az iránta érzett szenvedélyemnek nem tudtam ellenállni.
Kezdtem unni, hogy kínoz, és mivel már nagyon vártam a beteljesülést, óvatosan a hátára döntöttem, majd az alhasára ültem és a hajamat oldalra húzva végig csókoltam izmos felső testét. Valahogy gondolhattam volna, hogy ennyire hiú. Meg kell hagyni, hogy nem választott rosszul. Lassan haladtam egyre lejjeb, majd a férfiassága fölé helyezkedtem közvetlenül, de kicsit még elakartam húzni a pillanatot.

Nekiállt ő is munkálkodni rajtam... Fura megfogalmazás, de tény, hogy rendesen megdolgozott. Már régen rájött, hogy tud engem totálisan kikészíteni, szóval ezt ez alkalommal is örömmel alkalmazta. Ahogy fölémhelyezkedett viszont nem bírtam magamal. Tudom, hogy ő is akarja, így erősen magamrahúztam. Arcára kiült a meglepettség, de felváltotta hamar az élvezet. Ne higgye már, hogy ilyen pozícióbna ki tud velem baszni..

Meglepett, mert nem számítottam erre a húzásra. Kínzó lassúsággal kezdtem mozogni, az elején csak behunyt szemmel élveztem a beteljesülést. Közel hajoltam hozzá, és belemosolyogtam a csókunkba.
- Hiányoztál. - nyögtem alélva, majd lovagló pózban a a mellkasán támaszkodva élveztem ki minden másodpercet. Nem akartam arra gondolni, hogy ez csak ennyi lesz...

Kezeim továbbra sem engedték el csípőjét, így ha épp úgy tartottam jónak, némi rásegítéssel diktáltam gyorsabb, avagy lassabb tempót. Bár erre nem volt gyakran szükség, hiszen a lány tudta a dolgát. Mosolyogva fogadtam csókját és egyetlen halk szavát. Talán majd a menet után... akkor szóba jöhet ez, de most nem tudom, hogy mit kellene hirtelenjében válaszolnom, így csak mélyeket sóhajtva élveztem a dolgokat. Nehéz volt tartanom magam, mert éreztem, hogy rohamosan közeledik a bizonyos pont, de előbb szeretnék neki is örömöt.

Hátára vándoroltak kezeim, tenyereim szorosan tapadtak bőrére, úgy húztam magamhoz, hogy átfordíthassam. Miután fölé kerekedtem és kényelmesen befészkeltem magam lábai közé, ismét mozogni kezdtünk. Nem vártam sokáig, lábait nyakamhoz dobtam.

Éreztem, hogy egyre közelebb van a megváltás, és ezt Ő is nagyon jól tudta. Ismerte minden egyes pontomat, és hamar véget akart vetni a további szenvedésnek, ezért a lábaimat a nyakába emelve, lökések alatt a csúcsra juttatott. A nevét nyögtem egy kicsit hangosabban. Ő sem késlekedett sokáig és követve engem átadta magát a gyönyörnek.
Ahogy a karjaiba fészkeltem magamat újra, egy puszit nyomtam a mellkasára.

Dolgunk végeztével jóllakott óvodás módjára sóhajtoztunk egyszerre. Kikecmeregve belőle dőltem hátamra, hogy úgy folytassam a pihegést a menet után, ami nem kissé szívta le az energiámat.

- Gondoltad volbna, hogy találkozunk még?

Felültem és értetlenül néztem rá.
- Nehezen... Ugyanis ha jól emlékszem úgy tudtam, hogy meghaltál. De most... Maradj még egy kicsit, hogy hagy nosztalgiázzak. - fészkeltem vissza magamat. - És Te? - köröztem a mutató ujjammal a mellkasán.

Ja, valóban. Egészen kiment a fejemből, hogy mi is történt ezelőtt bármi is..

- Mivel halhatatlan vagyok, gondoltam annyi helyen járok nap, mint nap, hogy valahol úgyis összefutunk.. De nem gondoltam volna, hogy pont itt. És természetesen maradok... Jelenleg nincs is hely, ahol szívesebben lennék.

Elmosolyodtam. Kellőképpen jól estek a szavai. Behunytam a szememet, és úgy beszéltem. - Nekem azért van egy hely ahol szívesebben lennék. Mystic Falls, Veled. - bár féltem attól, hogy mit gondol rólam. Pedig nem is tudja az igazságot. Hogy.. Ez volt itt az első aktusom, =osem feküdtem le senkivel. Elég volt a 2mg Contramal a piájukba...

- vissza szeretnél menni? - néztem le rá, bár a feje búbját láttam csak, mivel úgy feküdt.

- mert tudod... Én bárhol lehetek, az egyetlen kötött pont a pokol nálam... Persze nem tudom, hogy a te véleményed mi jelenleg... Mind a kettne tudjuk, hogy nem kis idú telt el, azalatt pedig sok dolog történhetett.

- Igazából... Nekem mindegy. - jelen helyzetben az volt. Ahogy ismertem úgyis hamarosan le kell lépnie. Reméltem, hogy a kínos részt pedig elkerüljük.

Hát... Látszólag semmi kedve nem volt hozzám, így jobbnak láttam, ha inkább hagyom a dolgot.
- rendben. Viszont elkerülhetetlen a kérdés, hogy ezután mi következik? - kérdeztem páratlan kíváncsisággal, tőlem már megszokott módon.

- Hát. - kezdtem bele annak ellenére, hogy tudom, hogy háttal nem kezdünk mondatot.
- Gondolom a szokásos lesz. Maradsz még 5 percet, aztán hirtelen lépned kell, és eltűnsz. Majd megint nem látlak vagy egy évig, aztán sikeresen felbukkansz.

Szemétkedni akar? Rendben, rajtam ne múljék, én benne vagyok a játékban. Velem nyugodtan leállhat szemétkedni.

- Oké, felfogtam, hogy kurvára az én hibám minden. Mégis mit akarsz, mit tegyek? Attól egy percig sem lesz jobb egyikünknek sem, hogy nekiállunk egymás munkáját ráköpködni a másikra.

- Én nem ezt mondtam. - ültem fel, és hátra túrtam a hajamat. - Az alku az én hibám, nem foghatom rád. Azt is tudod, hogy megbántam. Én csak azt mondom, hogy biztos, hogy nem akarod, hogy a továbbiakban legyen ennek ismételten folytatása. Elvégre eltelt egy év, és az érzéseid is biztosan elmúltak. - NA meg ja... ezzel akar nekem jót.