▲ Faj: vámpír
▲ Kor: 22 év
▲ Avatar: Chad Michael Murray (alkuképes)
▲ Státusz: szabad
▲ Ismertető:
// A keresztnév és a play by is alkuképes

Drága kisöcsém.. A kapcsolatunk sosem volt túl fényes, ezt tudom jól. Tükrözi a jelenlegi helyzet is, hiszen abban a hiszemben éltem, hogy te már nem élsz. Ami része ugyan az igazságnak, de az egész sztoritól nagyon messze van. Gondolhatod, hogy meglepődtem, mikor kiderült az ellenkezője. Megöltelek, ez tény, de arról fogalmam sem volt, hogy rákaptál a vámpírvérrel való kísérletezésre. Ha őszinte akarok lenni, nem lep meg, hisz orvosnak készültél, az pedig gyógyít.. Ahogy te is akartál az egyetem után. Derékba törtem a karrieredet, megértem, ha mérges vagy rám. Teljesen jogos.. De a család az család marad, a vér vér marad, a testvér pedig testvér marad, legyen az vámpír, vagy vérfarkas. Soo, igen, téged leginkább ezzel tudnálak jellemezni.

több infó itt.

▲ Faj: vámpírboszorkány
▲ Kor: 27 év
▲ Avatar: Elisha Cuthbert (alkuképes)
▲ Státusz: szabad
▲ Ismertető:
// A név és a play by is alkuképes

Tipikus bajkeverő, aki mindig a legrosszabbkor bukkan fel. Olyan akár egy szirén: gyönyörű, de ha közelebbről megismered, kezdj el imádkozni..
Még New Yorkban találkoztunk, akkoriban az életem sokkal züllöttebb volt. Ő azon kevesek egyike, akinek nem csak a teste érdekelt. Nem volt sok közünk egymáshoz, hisz ha sokban nem is, abban hasonlítunk, hogy egyikünk sem szereti a komoly köteléket. Mindig csak a baj van vele.. De veled is, Aranyom.. Hiába beszélhetünk kettősünk esetében csupán futó kalandokról, hárpia énedet sosem vetkőzted el, a féltékenységről nem is beszélve..
Csoda, hogy akkor jelenik meg, mikor épp rávenném magam a megállapodásra. Hiába tudja, hogy Jenna az első, képtelen elfogadni, hogy van amit nem tud überelni.

//Nagyon várlak tesó.   //

Killian, Killian, anyánk kitagadott, mikor megtudta, hogy az orvosi helyett a rock zenét választod. Ami nem is lepett meg, hiszen sokszor kaptalak rajta, amint a gitárodat pengeted. Ám amit senki nem tud, hogy elvégezted az orvosit. Neked köszönhettem, hogy megismerhettem Zach-et. De valami nem stimmel, eltávolodtál, és még azt sem tudod, hogy anya halott. Van valami mocskos kis titkod, ami miatt eltávolodtál. Most pedig várlak a magyarázatokkal, és hogy közöljem a tragikus történteket.  

/Egyéb információkért pm-be megtalálsz! /

// A név és a play by is változtatható, de ha megérkeztél mindenképpen dobj nekem egy PM-et.    Nagyon várunk Elsie-vel.

Te vagy az a rohadék, aki megölte a családomat és még a legjobb barátomat is egy olyan szörnyeteggé változtattad, mint te magad. Ok neked nagyon nem kellett ahhoz, hogy elhatározd tönkre teszed az életemet. Egyszerűen ebben leled az örömödet, hogy másokat szenvedni látsz és úgy gondoltad én megfelelő személy leszek az idióta kis játékodra. Pontosan ezért is vártál addig az éjszakáig, míg én nem tartózkodtam otthon. A leggyengébb pillanatukban ölted meg a családomat. Aztán pedig hátra hagytál egy újabb ajándékot a számomra. Elsie-t, mint vámpír. Nem akarod személyesen felfedni magad jobban szereted, ha kilétedet titok fedi. Már párszor megfordultál Mystic Falls-ban. Direkt hagytál nyomot magad után, amivel követhettelek ide csak, hogy ezután visszamehess és átváltoztathasd Elsie-t ezek után pedig engem hagytál nyomok nélkül és arra vártál, hogy kialakítsak magamnak egy életet, amit újból tönkretehetsz. Most pedig úgy gondolod, hogy újra kezdetét veheti a játszma.

Megjártam a poklot is évekkel ezelőtt, a mélybe zuhantam, a sötét oldal volt az életem. Élveztem -e? Az igazat megvallva, igen. Én jó már sosem leszek, kísért a múlt, akár szeretném, akár nem.
Veled a '70-es évek vége felé találkoztam. Nem kellett téged sem félteni, mert együtt ''dolgoztunk''. Eleinte sokat vitáztunk, csipkelődtünk egymással, kijátszottuk egymást, mert gyűlöltük egymást, de ugyanaz volt a célunk. Pár személynek szenvedést okozni.
Az évek alatt, mit együtt töltöttünk partnerekként, kialakult valamiféle viszony közöttünk. Hamar eldöntöttük, hogy ez nem fog menni, bár mindketten jól tudtuk, hogy hazudunk erről, csak véget vetettünk annak, ami el sem kezdődött szinte. Aztán nem is láttuk egymást többé. Mystic Fallsba tengetem napjaimat mostanában, de mint kiderült, te is. Netán követni kezdtél? Nyomomra akartál bukkanni? A legnagyobb kérdés, miért?!

//infomorzsa: Név, jellem, előtörténet mind a fantáziádra bízom, a fent leírtakat akár pm-ben kibeszélhetjük bővebben is, ötletek és egyebek. A PB-ajánlatom James McAvoy lenne, de vevő vagyok az alkura, mint mindig.

//Avi-ban alku képes vagyok, de örülnék neki, ha őt választanád a közös képek miatt is. A vezetéknév alkotóra bízott, a többit pedig itt olvashatod:

Gyermekkoromban egy faluban nevelkedtünk. Ő amolyan boszorkány tanító volt, mivel volt hozzá tehetsége. Aztán én elmenekültem anyámmal, új életet akartunk kezdeni, mert immár vámpír is voltam, és nem tudtam elviselni, hogy hazudjak neki. Végül mégis megtalált, bebizonyította, hogy érdemes arra, hogy átváltoztassam, de ekkor nem számolt azzal a lehetőséggel, hogy elveszti képességét. Kétszáz évig néztem, hogy szenved, hogy amiatt szenved, amiért többé már nincs meg áhított tehetsége, így kikapcsolva érzéseim, elhagytam. Az 1800-as években végül újra láthattam őt távolról, ekkor döbbentem rá, hogy mi mindent hagytam ki így életemből, hát új életet kezdtem. Ő Freya-ként ismert, én Mia-ként éltem tovább. Fogalma sincs tudja e, hogy én hol vagyok, szándékosan egyikünk sem keresi a másikat, mégis valami vonz minket egymáshoz.
A jellemét az alkotóra bízom, ahogy a történet részleteit is, ha érdekel én mit írtam, az et-m rendelkezésedre áll, és ötletelhetünk pm-ben is.  

//Avi-ban és keresztnévben is alkuképes vagyok, a többit pedig itt olvashatod:

Soha nem gondoltam, hogy anyámnak van testvére, egy nap mégis megjelent és az utóbbi években előszeretettel bukkan fel életemben. Nem az a típus, aki zavartatja magát, irányítani akar -legalábbis nem engem-. Közös vonásaink, hogy önfejűek vagyunk, maximalisták és céltudatosak, de még én igyekszem korom ellenére is a lehető legemberibben viselkedni, addig ő nem rejtegeti azt, aminek hatalmában van.  
Nem szívesen mondanám meg a leendő usernek, hogy hogyan alakítsa a karakter életét, és jellemét, a leírtakon kívül bármire vevő lennék.
Ha van több ötleted, keress pm-ben is.  

/A pb és a név változhat, csak szólj, ha megérkeztél.   /

Eredetileg olyan volt ő, mint egy fagyikehely cseresznyével a tetején: imádnivaló, jókedvet sugárzó és minden pozitív tulajdonsággal rendelkezett, amit egy emberről el lehet mondani. Életének mindössze első huszonnégy évében volt ilyen, azóta csak a látszatot tartja fent. Hogy miért? Mert kénytelen volt egy teljesen más személyiséget magára ölteni annak érdekében, ha el akarja érni a célját: végezni velem úgy, hogy előtte minél többet szenvedjek.
Motivációjának természetesen szilárd alapokat adtam, hiszen 1945-ben megöltem a vőlegényét. A történet felettébb egyszerű, éppen átutazóban voltam egy kisvárosban és egyik éjszaka vadászat közben leltem rá az eldugott utcán turbékoló szerelmespárra. Mivel éhes voltam nem teketóriáztam, feltéptem a fiú nyakát, aki holtan esett össze. A lány szüntelenül kiabált, szinte még akkor is hallottam a sírását, amikor már a város másik végén jártam. Hogy őt miért nem öltem meg? A fiú vére elég volt az éhségem csillapításához.
Devonne azon az éjszakán bosszút esküdött, addig ment, míg nem talált egy vámpírt, aki át nem változtatta és azóta szüntelenül engem figyel fogást keresve rajtam. Megszállott, de precíz és ügyes nyomkövető, valamint stratéga. A bosszú élteti, több trükköt is ellesett tőlem azóta, mióta a nyomomban van. A bosszúja már beteljesedhetett volna, hiszen elvette tőlem azt, akit szerettem, méghozzá 2009-ben Rio-ban, de éltetőereje eltűnne, ha leállna. Nekem fogalmam sincs arról, hogy mit tett, nem is emlékszem rá... és ő sem fogja felfedni magát előttem, ha találkozunk Mystic Falls-ban. Túl okos ahhoz, hogy ajtóstul rontson a házba, sokkal inkább ravaszul a nálam való bevágódással fog próbálkozni.
Ám ha rájövök arra, hogy miket tett ellenem, meg fogja tudni milyen az, ha igazából dühös vagyok.

/ Az előtörténet teljes mértékben az alakítóra van bízva. /

// A play by és a név is alku tárgya. Nyitott vagyok bármiféle ötletre. Nagyon várlak.

Freddie vérfarkas származásának köszönhetően automatikusan utálta a vámpírokat. A természetéből fakadt. Nem törődöm, kicsit talán irányításmániás és túlságosan is magabiztos. Talán így lehetne őt a legjobban jellemezni.
Egy nap azonban mikor találkozott velem érezhető volt kettőnk között a feszültség. Mindketten a magunk igazát akartunk és úgymond ki nem állhattuk egymást. Talán ezért is maradtam a közelében huzamosabb ideig, mint az terveztem. Szeretek csipkelődni és vele erre bőven volt esélyem, de egy idő után, mint minden játékomra rá is ráuntam. Ezelőtt volt egy őszinte beszélgetésünk, hogy mi lenne, ha mind ketten emberek lennénk és ekkor kicsit közelebb kerültünk egymáshoz. Természetesen ekkor az alkohol is közrejátszott, amiből mind a ketten fogyasztottunk dögivel. Mivel számomra a komolyabb érzelmek egyfajta felesleges teherként nyomodnak a vállamra. Nem akart elengedni. Könnyen elszökhettem volna előle, hiszen vámpír vagyok, nemde? Igen, bár ő nem arról volt híres, hogy könnyen feladja a dolgokat. Ezért úgy döntöttem, hogy kiölöm belőle az irántam érzett szerelmét.. Vagy tudjam is én mit érzett. A lényeg, hogy vonzódott hozzám. Túlságosan is. Megöltem a legjobb barátját és hátrahagytam egy üzenetet, amiben tudtára adtam, hogy én voltam. Így jár az, aki túlságosan közel akar kerülni hozzám.
Most pedig leginkább a bosszúja vezérli, de ugyanakkor még mindig küzd az érzéseivel irántam, mert még ezek után sem volt képes kiölni engem a szívéből teljesen. Gyűlöli magát azért, mert nem tud teljes szívéből gyűlölni engem.

Ha röviden kellene jellemeznem téged, akkor azt mondanám, hogy maga vagy ördög. Pontosan kétszer annyi idős vagy, mint én és ezt előszeretettel használnád fel ellenem, hiszen ennek köszönhetően erősebb is vagy.
Emberként ismertelek meg, de minél közelebb próbáltál kerülni, annál távolabb próbáltam magamat tartani tőled, de ez nem mindig jött össze, de soha se sikerült megkaparintanod. A lelked sötét, mint a pokol és kegyetlen vagy. Azt mondanám, hogy maga vagy az ördög, vagy neki az egyik fia. Megláttál és onnantól kezdve azt szeretted volna, ha a játékszered leszek. Bosszant téged, hogy nem akarlak, pedig próbáltál kedves és megnyerő lenni, de láttam benned a sötétséget. Egyáltalán nem szeretlek, sőt megvetlek és gyűlöllek tiszta szívemből, illetve félek tőled. Félek attól, hogy sok-sok év után újra feltűnsz és nem fogsz többé békén hagyni.
Te vagy az a személy, aki miatt vámpír lettem. Jobban szeretted volna azt, ha a te vérednek köszönhetően válok azzá, de a bátyám vére is megtette. Habozás nélkül megöltél, csak azért, hogy az ígéretedet beváltsd. Te vagy az egyetlen személy, aki "My Little'Bird"-nek hív, de pontosan ezért is utálom ezt a nevet, hiszen nem vagyok a tiéd és soha nem is leszek. Hamarabb halnék meg, mint a karjaidba omlanék. Azzal a céllal érkezel a városba, hogy sok-sok év után megkaparints és a játékszereddé tegyél, de soha se gondoltad volna, hogy ennyi idő után is ennyire nehéz dolgod lesz velem. Igen, szívesen küldenélek a másvilágra, de azt is tudom, hogy bármire képes vagy és pontosan emiatt félek tőled, de ezt soha se vallanám be neked.

/Karakterlapomban is olvashatsz arról, hogy milyen volt a viszonyunk a múltban. Örülnék neki, ha Luke Evans mellett döntenél, de bármelyik pb alanyt választhatod, vagy akár pm-ben is szívesen beszélek pb-ről és névről is. Ami fontos, hogy ne legyél jó fiú, de az hogy mi történt veled, mi tett ilyenné rád bízom, de szívesen segítek, ha ötletre van szükséged. /

Emberként is egy becstelen, alattomos és lelketlen férfi voltál, aki mindenkivel úgy bánt, mint egy ronggyal, ami már amúgy is szakadt, lyukas és szemétbe való. A vámpírlét pedig ezt fokozta is nálad még, ennél sokkal rosszabb lettél.
Én úgy tudom, megöltek téged még valamikor azután, hogy én vámpírrá váltam. Arról nem volt fogalmam egészen mostanáig, hogy te is az lettél, mivel egy vámpírhölgy (?) volt az, aki téged megpróbált kinyírni... Az elmúlt időszakban kezdtem azt érezni, hogy valaki figyel engem, és emiatt még jobban körültekintőbb vagyok, mert fel vagyok készülve mindenféle meglepetésre.
A kapcsolatunk sosem volt jó, tán még a gyermekkoromban nem voltál ennyire elvetemült állat, de aztán valamiért totálisan megváltoztál.

//infomorzsa: A fent leírtakon kívül mindent rád bízok, a jellem negatív legyen, csak ennyi a kérésem. Hogy kicsoda változtatott át, hol éltél, mit csináltál, azt találd ki... A keresztnév legyen a te választásod, de valami skandináv eredetű legyen, mivel én Dániát választottam, amikor megalkottam Sofiát. A PB-ajánlataim: Mads Mikkelsen vagy Mark Sheppard, örülnék nekik, de ha tudsz olyat, akire szintén illene ez a szerep, akkor alkudozhatunk, természetesen.

Mivel nem adtam meg nevet, ezért a karaktert hívjuk most xy-nak Tudom, hogy nagyon kreatív
Szóval, xy 18-20 éves volt, mikor találkoztunk. Azt sem tudta, hogy mi történt vele, mert egy vámpír alaposan módosította a memóriáját. Én a barátaimmal épp egy buliból tartottam haza, csak megálltunk egy rövid időre még egyet szívni. Már nagyon be voltunk állva, mikor xy odaért hozzánk. Segítséget kért, vagy nem is tudom, hogy miről beszélt. Pár perccel később pedig azt vettem észre, hogy egy kést fogok a kezemben, két haverom lefogja a srácot, a többiek pedig arra biztatnak, hogy szúrjam le. Azt hittem, hogy az egész csak illúzió és senkinek sem lesz baja, így megtettem. Láttam a fiú utolsó tekintetét, de nem elég tiszták az emlékeim ahhoz, hogy teljesen felidézzem, pontosan hogyan is nézett rám. A halálával aktiváltam a vérfarkas átkomat és minden átváltozásomkor az ő arcát látom. Megbántam a dolgot, és azt kívánom, bár visszafordíthatnám. Azt azonban nem tudom, hogy mikor megöltem xy-t, akkor vámpírvér volt a szervezetében, így ő most is él, csak másképp. Ő tisztán emlékszik a történtekre, és bosszút akar állni rajtam, hogy megöltem...
//PB-t illetően örülnék Tom Wisdom-nak vagy Christopher Egan-nak de ha ezen múlik, akkor végső esettben talán belemegyek másba is csak akkor árassz el több lehetőséggel is
// a fent leírtakon kívül mindent a megalkotóra bízok

Ne kerteljünk sokáig. Ő a lányom, akinek létezéséről csupán nemrégen szereztem tudomást. Az anyja egy alkoholista volt, aki fiatalkorában testének árulásából kereste kenyerét. Én nem fizettem neki, anélkül töltöttünk el egy túlfűtött éjszakát. Abigail lett az eredménye.
A lány örökölte tőlem boszorkány képességeit, de mikor megjelentek első "tünetei", összezavarodott. Nem tudta, mi történik vele, és nem tudta kontrolállni képességét. Mi történt vele? Gyilkossá vált... megölte az anyját és nevelőapját, ki amúgy is előszeretettel szórakozott a lánnyal. Képességeinek tudható be ez a kis baleset.
Ezt követően keresett fel engem... én pedig megígértem neki, hogy megtanítom kezelni a varázserőt, mely benne lakozik, és amelyre valójában képes. De még neki sem árultam el, hogy honnan merítjük mi az erőnket, mely képes lenne elpusztítani bármit, ami a közelébe kerül...

A szülei még fiatal korában meghaltak, a nagyszülei nevelték, de amikor megismertem ő volt az iskolaelső. Persze soha nem gondoltam, hogy mellettem köt ki, és huszonéves koromban apa leszek, a közös gyerekünké. Nem tudja, hogy vadász vagyok, de titkai neki is akadnak bőven. De ahogy tizenéves lett a lányunk, Fay, ő egyre kevésbé érezte szükségét társaságomnak, és egy Elsie nevű vámpírnő épp aktuális barátja szórakoztatását élvezte, mikor én nem töltöttem otthon az éjszakát. Persze a férfi szintúgy vámpír volt, s nem egyszer akadt alkalom, hogy a vérére vágytak. Aztán egy nap a házra támadtak, illetve  Elsie támadt rájuk, mikor megtudta a kis barátját én öltem meg, amit Clare végig is nézett, és nem tudta leplezni sajnálatát a férfi iránt. Aztán ahogy a lányunk meghalt, ő túlélte a saját tudtán nélkül, persze számított rá, hogy eljön ez az idő. A saját tudásának köszönhetően éli túl a mindennapokat, és távolról figyel, s gyanúm már így is nagy arra, hogy életben van. Túl sok a véletlen egybeesés. a házasságunk rendbe hozható e? Majd kiderül...

A pb-hez nem ragaszkodom, de mindenképp örülnék, ha szőke alanyt választana az illető. Ha érdekel a karakter, keress pm-ben!

// A név, ha nagyon nem felel meg az ízlésednek változtatható. Aktív usert keresek! Ha bármi kérdésed van PM-ben megtalálsz. Nem harapok.

Daisy az én kis húgocskám, akiről azt hiszem, hogy halott. Megitattam a véremmel, mikor betegeskedett, majd hátat fordítottam neki és vissza se néztem. Meg kellett volna tennem, hiszen nem sokkal azután, hogy ott hagytam valaki megölte. Hogy mégis ki, hogyan és miért azt az alkotóra bízom, de ha esetleg nem lenne ötleted nagyon szívesen segítek kitalálni valamit.
Daisy egy erős ugyanakkor törékeny nőszemély és a világon mindennél fontosabb a számomra. Érte még az életemet is feláldoznám.

Mivel, már kétszer is eljátszottunk a nagy találkozást ezt annyival módosítanám, hogy akkor a találkozás megvolt, aminek során én rájöttem, hogy az öcsém is él plusz még ő is rájött, hogy én mit tettem az öcsém családjával. Dühös rám, amiért elhagytam akkor s, amit tettem sem éppen tetszik neki, de mivel tudja, hogy mindennél fontosabb a számomra velem marad. Most, mivel egy kis időre ott hagytam Whitmore-t ő is velem jött Mystic Falls-ba.
További információk: ET
Előző userek előtörténetei: EGY || KETTŐ

// Play by teljes mértékben szabadon választható Penn csak egy ötlet. A névhez azonban ragaszkodnék. Viszont, ha nagyon úgy érzed, hogy nagyon nem felel meg az ízlésednek hozhatsz mást is.
Nagyon várlak, öcskös.

Warrick a semmirekellő öcsém, aki ellopta az orrom elől a feleségemet. Nem mondom, hogy nagyon lelkes voltam, mikor ez megtörtént, de ez szerintem magától értetődő. Ki örülne egy ilyen fordulatnak az életében?
Pár évvel később visszatértem vámpírként és lemészároltam az egész családját, mindent amit felépített. Úgy távoztam, hogy azt hittem meghalt, de egy vámpír keresztbe húzta a számításaimat, hiszen átváltoztatta az öcsémet. Egyetlen életcélja maradt mégpedig az, hogy tönkretegyen engem és ugyanúgy elvegye mindenemet, ahogy én tettem vele, amit tökéletesen végre tud hajtani az árnyékból irányítva a szálakat. Egy halott emberre soha nem gyanakodnék..
További információk: ET

// a pb-n nem nagyon szeretnék változtatni, de a név ha nem tetszik változtathatsz, csak szólj nekem
Richet még jó pár száz évvel változtattam át, Georginában találkoztam vele, ki voltak kapcsolva az  érzéseim, ezért gyilkoltam úgy ahogy kedvem tartotta. Őt is megakartam ölni, meg is tettem majdnem, de érzések kezdtek el kötni hozzá, magam sem értettem hogyan, hisz érzések nélkül éltem. Mivel úgy döntöttem, hogy azon a napon eleget gyilkoltam, megitattam őt a véremmel aztán megöltem. Szükségem volt egy csatlósra aki minden óhajomat-sóhajomat lesi, így hát megalkottam őt, vámpírrá változtattam.
Pár év után tovább álltunk, ő érzésekkel én pedig anélkül. New Orleansba mentünk és ott voltunk egy darabig. Egyik este épp beszélgettünk és egyszer csak bevallotta nekem, hogy ő érez irántam valamit, és az több mint barátság. Szerelmes belém. Én nem tudtam, hogy mit reagálhattam volna rá, hisz hozzám képest csak egy gyerek volt. Aztán másnap el is tűnt....
Én ide jöttem Mystic Fallsba, és immár érzésekkel élek, és valahogy az az érzésem, hogy Richel újra fogok találkozni, csak félő, hogy még mindig szeret, mert sok mindent éltünk át együtt, volt pár egy éjszakás kalandunk, de részemről ennél több soha nem volt. Most viszont... Lehet, hogy ha találkozok vele, adok neki egy esélyt.

UI.: Nagyon várlak, ezért kérlek nagyon siess.