// A név alkuképes, de ami pb-t illeti szeretném, ha maradna! Ha nagyon nem tudsz megbékélni vele esetleg alkudozhatunk, de előtte egyeztess velem!

Grant és én elég közel álltunk egymáshoz. Legalábbis én szeretném ezt hinni. Mindig is nagyon érdekes személyiség volt a számomra. Olyan valaki, akit bármennyire is próbáltam képtelen voltam megfejteni. A múltjával kapcsolatban nagyon titokzatos volt nem szívesen avatott be abba, hogy mégis mi történt a gyerekkorában, ami ennyire keménnyé tette. Nem az a nyálas típus, de nem is túlságosan és rideg.. Valahol a kettő között lézeng. Nem szereti a meglepetéseket mindent előre kigondol. Ezt onnan is tudom, mert egyszer születésnapjakor meg akartam lepni, de ennek elég rossz vége lett..
A lényeg az, hogy szeretném, ha visszatérne az életembe, hiszen a szüleim halála előtt nem sokkal hidegültünk el egymástól. Egy egyetemre jártunk, de ő elég sokszor eltűnt.. Soha nem árulta el nekem, hogy mit csinált.. Vámpírokra vadászott.

Bármilyen kérdésed van.. Csak írj. Nem harapok.

Ő lenne az én fiam, akire nagyon, nagyon nagy szükségem lenne a továbbiakban!!
Légyszi alkossátok meg nekem, mert nagyon fontos karakter!
Személyisége:
Farkassá válás előtt eléggé visszahúzódó, esetlen volt, de miután vérfarkassá vált, ez megváltozott. Sokkal forrófejűbb és fittebb lett ez persze a farkassággal járt. Nehezen enged közel magamhoz bárkit is, de akiben megbízik és megkedvelek azt megvédi az élete árán is. Nagyon szereti a lacrosse-t, farkassá válása után elég jó volt benne, sajnos ott kellett hagynia a csapatot, de reméli, hogy újra játszhat. Scott nevelőanyja halála után csak a bosszúvágy vezérli, ezért könnyű kihozni a sodrából, teljes szívéből gyűlöli a vadászokat. Külseje a szokásos tinédzser stílus, hiszen még csak 18 éves. Szeret lazán öltözködni és korához illő cuccokban járni.Mindig egy medál lóg a nyakában amit nagyapjától kapott még kiskorában, ez a medál nagyon ritka és régi darab, egy vonító farkast ábrázol. Ezt a medál boszorkányok készítették, akik vámpírok ellen használták vérfarkasokon. A medál csak úgy hozható működésbe ha viselője megöl egy vámpírt amit ő egy öntudatlan állapotában nem sokkal az átváltozás után már teljesített, ez után aktiválódnak különleges képességei. Először is megtöri a hold átkát ezáltal nem feltétlenül kell átváltoznia viselőjének minden teliholdkor, vagyis nem válik irányíthatatlan fenevaddá, de ettől függetlenül a hold többi hatása változatlanul hat rá. Bármikor átváltozhat félig vérfarkassá, vagyis két lábon marad, érzékei ilyenkor is olyan erősek mint teljesen átalakulva, de persze ilyenkor sem lesz erősebb mint telihold idején, pont mint a teljes farkasnál. Ebben a formában viszont több esélye van a vámpírokkal szemben. Scott nem tudja, medálja titkát, szóval ezt természetesnek veszi.

Paige nagyon okos lány, nem ijed meg semmitől sem, igazi kis amazon. Kissé vadóc is, de az sosem baj. Én még kiskorában ismertem meg őt, azóta is baráti viszonyunk van. Miután szülei meghaltak, én voltam az egyetlen, akihez fordulhatott. Az édesapja még halála előtt rengeteg pénzt tett félre, de mielőtt még elmondhatta volna, hová tette, örökre lehunyta a szemeit. Ekkor Paige még csak tizenéves volt, és annak is csak az elején járt. Helymeghatározásos varázslattal rátaláltam a pénzre, amit aztán egy más, biztonságosabb helyre tettem, és amit Paige bármikor felhasználhatott...
Azonban tudtam, hogy évek múlva megváltozik majd a lány, és minél hamarabb ki szeretné deríteni, mi történt pontosan a szüleivel, így nem volt kétségem afelől, hogy bosszúállásba fog kezdeni. És igen. Már jó ideje tervezget, de ugyebár egyedül nem fog menni az ilyesmi. Így azt tervezi, hogy bevon engem a kissé őrült játékba, amiben én nagyon szívesen részt veszek.

Egyéb megjegyzések: A név változhat, ahogyan a faj is rád van bízva. Az előtörténet szintúgy a fantáziád szüleménye, és a jellemed egy részét leírtam, a többi pedig a te dolgod. A PB-ajánlatom Ginnifer Goodwin, de természetesen, ez változhat, csak szólj.

//név szabadon választható, pb is alkuképes, ha nem tetszik //

Körülbelül 7 éve ismertelek meg, nem sokkal azután, hogy kiváltottam a farkas átkot. Fiatal voltam, és teljesen egyedül és bár eddigre már tudtam a vérfarkasok létezéséről - és nem csak azért, mert magam is azzá váltam - még minden nagyon új volt, család és barátok nélkül pedig elég nehéz.
Véletlenül akadtunk egymásra nem sokkal telihold előtt. Te azonnal tudtad, hogy mi vagyok, én akkor még nem tudtam felismerni a magunkfajtát. Szóba elegyedtünk és elég hamar kiderült, hogy segítségre lesz szükségem friss farkasként. Nem tudom miért, de Te lettél az, aki átsegített a nehézségeken, aki megmutatta, hogyan lehet a bundásabb énünkkel együtt élni, mire kell figyelni, mi jelent veszélyt ránk és mire jelentünk veszélyt mi.
Nem zavar téged, hogy nem vagyok egy "tündér", nyers és durva modoromat nem veszed fel, leginkább azért nem, mert te magad is ilyen vagy. Sokkal inkább farkas, mint ember. Nem vagy lelkizős, sosem voltál az és a kemény felszín kemény belsőt is takar. Nem vagy antiszociális, de érzelem gombóc sem.
Van egy informatikai céged, hivatalosan, tönkrement gépekről folytat a vállalat adatmentést, gyakorlatilag gyakran hacker és cracker munkát is végez, attól függően ki, mennyit fizet.
Én is nálad dolgozom, a főnököm vagy.
Kapcsolatunk nem mondható klasszikusan barátinak, de tény, hogy a farkaslét jó részével kapcsolatos tudnivalókat te adtad át nekem, neked dolgozom, és az elmúlt hét évben volt, hogy össze is melegedtünk olykor, de ebben nem volt sok érzelem, egyikünk sem vágyott ilyesmire.

//várom a megalkotót, a leírtakon kívül bármi szabadon változtatható ^^//

Carl a bátyám, két év köztünk a korkülönbség. Születésemtől kezdve szoros testvéri kötelék van köztünk. Rengeteget játszottunk együtt, mikor kicsik voltunk. Tizenöt évvel a születésem után a szüleink elváltak, mi még az okát sem tudjuk, hogy miért. Az anyukánk egyszerűen csak lelépett és otthagyott minket apával. Én a drogok világába menekültem ekkor, mert nem tudtam feldolgozni, hogy anya elment. Carl volt az, aki rájött, hogy mit művelek magammal és apa az ő javaslatára elvonóra küldött. Carl többször is meglátogatott a két évben, amit ott töltöttem. Mostanra viszont ő maradt az egyetlen ember, akiben tényleg megbízom.
// PB-t illetően nagyon alkuképes vagyok, csak kérlek jöjjön meg az én drága bátyóm!   

Mivel nem adtam meg nevet, ezért a karaktert a leírásban xy néven fogom említeni.
Szóval, xy 17-18 éves volt, mikor találkoztunk. Azt sem tudta, hogy mi történt vele, mert egy vámpír alaposan módosította a memóriáját. Én a barátaimmal épp egy buliból tartottam haza, csak megálltunk egy rövid időre még egyet szívni. Már nagyon be voltunk szívva, mikor xy odaért hozzánk. Segítséget kért, vagy nem is tudom, hogy miről beszélt. Pár perccel később pedig azt vettem észre, hogy egy kést fogok a kezemben, két srác lefogja xy-t, a többiek pedig arra biztatnak, hogy szúrjam le. Azt hittem, hogy az egész csak illúzió és senkinek sem lesz baja, így megtettem. Láttam xy utolsó tekintetét, de nem elég tiszták az emlékeim az arcáról. A halálával aktiváltam a vérfarkas átkomat és minden átváltozásomkor az ő arcát látom. Megbántam a dolgot, és azt kívánom, bár visszafordíthatnám. Azt azonban nem tudom, hogy mikor megöltem xy-t, akkor vámpírvér volt a szervezetében, így ő most is él, csak másképp. Ő tisztán emlékszik a történtekre, és bosszút akar állni rajtam, hogy megöltem. Vajon mire készül? És vajon sikerül a terve? Ez csak akkor derül ki, ha megalkotod!
//PB-t illetően örülnék Bennek, de Tom Sangsternek is, esetleg még Eric Saade vagy Jack Gleeson is szóba jöhet, ha ők szimpatikusabbak  de ha ezen múlik, akkor végső esettben talán belemegyek másba is csak akkor árassz el több lehetőséggel is

Daisy az én kis húgocskám, akiről azt hiszem, hogy halott. Megitattam a véremmel, mikor betegeskedett, majd hátat fordítottam neki és vissza se néztem. Meg kellett volna tennem, hiszen nem sokkal azután, hogy ott hagytam valaki megölte. Hogy mégis ki, hogyan és miért azt az alkotóra bízom, de ha esetleg nem lenne ötleted nagyon szívesen segítek kitalálni valamit.
Daisy egy erős ugyanakkor törékeny nőszemély és a világon mindennél fontosabb a számomra. Élete még az életemet is feláldoznám.
További információk: ET

// Nem ragaszkodom a play by-hoz, de örülnék, ha Tatiana maradna. A keresztnév változtatható, ha nem tetszik a családnévhez egyértelműen ragaszkodnék.

Warrick az öcsém, aki ellopta az orrom elől a feleségemet. Pár évvel később visszatértem és lemészároltam az egész családot, amit felépített. Úgy távoztam, hogy azt hittem meghalt, de egy vámpír keresztbe húzta a számításaimat, hiszen átváltoztatta az öcsémet. Akinek egyetlen életcélja maradt mégpedig az, hogy tönkretegyen engem és ugyanúgy elvegye mindenemet, ahogy én tettem vele.
További információk: ET


// Play by teljes mértékben szabadon választható. Ebben az esetben a teljes névhez ragaszkodnék. Viszont, ha nagyon úgy érzed, hogy nem felel meg az ízlésednek hozhatsz mást is.
Nagyon várlak, öcskös.

Tizennégy éve Miami-ban tartózkodtam néhány hét erejéig, akkor szemtanúja voltam annak, ahogyan egy vámpír éppen egy házat gyújtott fel, és nézte, ahogyan az lángokban áll. Én bár kegyetlen vagyok, de nem tudtam jó szemmel nézni ezt, és közelebb érve, hallottam egy kislány sikolyát. A szobájáig nem ért el a tűz, viszont elég sok füstöt nyelt. Kihoztam őt onnan, de szüleit nem tudtam már, ők a tűz martalékává váltak.
Nem vagyok egy anyatípus, de mindenképp olyan életet szerettem volna neki, amit megérdemelhet egy ilyen gyönyörűség. Eszembe jutott két személy, akik gondoskodnának róla. Ezzel hát megoldottam az első akadályt, s Franciaországba költöztettem őt, mert ott nagyobb biztonságban volt, új család, új név, és nem mellesleg családban nőhetett fel. A szülők és a kislány is tud rólam, ismernek, sok időt töltöttem el velük. Azt is tudják, hogy mi vagyok, és nagyon rendesek.
A kislányból pedig egy gyönyörű nő lett. És elhatározta, hogy meglátogat engem. Bár azt nem tudom, miért ilyen sietős neki az, hogy eljöjjön Franciaországból, de biztos megvan az oka. Semmi sem történik ok nélkül...

Infómorzsa: A név, jellem, előtörténet többi részét a fantáziádra bízom. A faj lehet simán ember, de akár boszi is. A PB-ajánlatom: Carey Mulligan, de alkuképes.

Te egy csábítóan gyönyörű vámpír vagy, de egyben az esküdt ellenségem is.
A mi történetünk húsz évvel ezelőtt kezdődött New Orleansban, ahol dúltak-fúltak a háborúk a boszorkányok, és a vámpírok közt, néha-néha a vérfarkasok közt is, hogy megszerezzék maguknak a várost, és elvegyék Marcelusstól a hatalmat, valamint hogy felszabadítsák magukat hatalma alól. Te ugyan vámpír voltál, de hatalmas nagy vérfarkas párti voltál. Azaz... majdnem.
A vérfarkasokkal egyességet kötöttél, hogy segítesz nekik minden információban, hogy túléljék, de te cserébe csak annyit kértél, hogy a falkába tartozz, a vérfarkasok közé. De nehogy azt hidd, hogy azért segítesz nekik, mert annyira szeretted a vérfarkasokat. Szabad akartál lenni anélkül, hogy a város, valamint a vérfarkasok rád szálljanak. Le akartad mészárolni azt a fajt is, miután egy olyan információnak jártál utána, hogy Klaus, az egyik Ősi, hibrideket akar létrehozni. És te be akartál Klausnak segíteni egy kicsit, de azokat a hibrideket magadnak tartottad meg mindaddig, míg el nem jutsz Mystic Fallsba, hogy menekülj előlem. Ugyan erősebb voltál nálam, de mivel New Orleansban éjjel járó voltam, így egész könnyen le tudtalak volna buktatni. Jól tudtad, hogy engem akkor ölhetsz meg, hogy ha másik városba mész, s én utánad.  A terved végül be is valósult, ugyan csak utánad mentem Mystic Fallsba, hogy végleg letudjuk a célunkat. Egymás életére fogunk törni, s minden áron keresztbe teszünk egymásnak csak azért, hogy ne sikerüljön nekünk semmi, de semmi.



Jellemedet magad alakíthatod .
A pb-t nem szeretném megváltoztatni, valamint a nevet sem. A történet kibővítésre hajlamos, minden újabb fantáziát fogadok. ^^ 
Privátban bővebb információ. 

Szia! ^^
Te egy igen jólelkű ember voltál velem. Még Ezerhétszázhatvanban ismerkedtünk meg New Orleansban, ahová Klaus emberei hurcoltak engem Londonból. Mivel vámpírokat gyűjtöttek oda, így én is odakerültem. A mi találkozásunk eleinte igen csak szűkösnek bizonyult. És eléggé érdekesnek.
New Orleansi erdőben kutattam táplálék után, mint vámpír, s egyszer csak téged láttalak meg hirtelen az erdőben. Baleset ért, ugyanis nem én voltam az első vámpír, aki rád talált. A földön hevertél, s a nyakad vérben állt. A szádból is ömlött a vér, hiszen a halálod szélén álltál. A szemed szikrája hirtelen aludt ki, de akkor még időben itattalak meg a véremmel, és én magam öltelek meg végleg; vámpírrá változtattalak, hogy túléld a sérülést. Aztán pedig a véred rendesen felhergelt, de még az emberi oldalam megmentett téged.
Közben összebarátkoztunk, de nekem el kellett jönnöm New Orleansból. És többé nem találkoztunk, de ugyan csak vágytam a társaságodra. Mai napig bízom benne, hogy egyszer utánam jössz, vagy én talállak meg téged.





Jellemedet magad alakíthatod .
A pb, a név változtatható, és a történet is bővíthető 

A teljes neved Ashley Kathleen Parnell.
Te egy nagyon idős vámpír voltál, amikor találkoztunk, de végül együtt mentünk el Klaushoz, mint szolgák, akik hűségesek voltak akkor hozzá.  Mi ketten New Orleansban ismerkedtünk meg, körülbelül az ezernyolcszázas években, akkor, amikor minden vámpír nagy elnyomottságban élt. Te ugyan a korod miatt erős vámpír voltál, de pont az idős vámpírok jártak a legrosszabbul. Őket kicsivel fiatalabb vámpírok fogták el, majd azokat verbénával telinyomva, lecsapolva, éheztetve vetették fogdába. És mi így kerültünk egymáshoz egy kicsivel közelebb. Több mint kétszáz év volt közöttünk a korkülönbség, de négyszáztól felfele kapták el az idősebb vámpírokat a város elnyomott részén, hogy megfélemlítsék azokat a vámpírokat, akik Klaushoz kötődtek. Mi egy cellába keveredtünk, ami ugyan egy nagy cella volt, de középen egy fallal volt elválasztva. És hát, mindent túléltünk. A verbénával bekent aszfaltot, rácsokat, néha egy tálnyi, a napi véradagunkba is tettek a növényből. Szörnyű időket éltünk át, de mi kibírtuk, a jó pár vámpírral együtt. Sokat meg is öltek, akik nem bírtak magukkal, de mi csak elültünk a cellákban. Sőt, még élveztük is, hiszen nem kellett sehová sem mennünk. De a kínzások annál inkább elviselhetetlenek voltak, mind ez Klaus hűsége miatt. De amikor sikerült kiszöknünk ( A te ötleted lehet, hogy hogyan ) rá majdnem háromszáz évre, akkor ugyan megkaptuk a jutalmunkat. Pont akkor szabadultunk, amikor Klaus New Orleansban tartózkodott. Végül hűségünkért megjutalmazott; Hibridek lettünk. De ez csak rontott a helyzeten, amit mi nem is gondoltunk. Klaushoz való hűségünk örökös, megerősödött. Így végül örök rabszolgaivá váltunk. De mi ketten kijöttünk még annak ellenére is. De közbejött egy gondom, ami miatt Mystic Fallsba kellett mennem, még a kétezer-tizenegyes években, így megszakadt a kapcsolatunk, mint minden más barátommal.
Rá két évig bíztam abban, hogy találkozunk, de egy nap megláttak Mystic Falls- i erdőben. Csak előttem áltál, s engem bámultál. Mint ahogy én is, akárcsak ha eléd lett volna állítva egy tükör, ahol teljesen másképpen nézel ki. És azután már nem emlékeztem semmire, valószínű kitörhetted a nyakamat. Nem tudom miért tetted, de nem tántorítottál el, hogy kutassalak téged is. Tudom, hogy miattam jöttél vissza, így mai napig is kereslek, hátha felbukkansz még a szemem előtt.

A név, valamint a pb is megváltoztatható, ha úgy tetszik
A történet kibővítésre, vagy esetleg javításra hajlamos.
Nagyon várom őt!  *-*

/PB- és név egyeztetés után változtatható, vevő vagyok az új ötletekre is és nyitott vagyok mindenre, lehet módosítani jellemben, ha valami nem tetszik, de az alapot, a kapcsolatunkat hagyjuk meg:DD/

Te vagy a férjem. A házasságunk nem a szerelem beteljesülése volt. Te tehetős, szép feleséget kerestél magadnak, biztos anyagi háttérrel; a szüleim pedig férjet akartak ifjabbik lányuknak. Eleinte semmi sem volt köztünk, csupán kötelesség és testiség - többször is megcsaltál, bűntudat nélkül. Aztán fény derült rá, hogy szadista vagy, amit én kifejezetten élveztem - magunk közt szólva beismerem, hogy talán mazochista vagyok.
Egészen addig megvoltunk egymás mellett, estélyekre jártunk, néha beszélgettünk, de semmi egyéb. Aztán a testiség durvává vált, a kapcsolat kettőnk közt pedig megerősödött valahogyan. Kedveltelek, de soha nem mondtam volna ki nyíltan, ahogy te sem. Csupán egyszer, de akkor világosan a tudtomra adtad.
Azután nem sokkal leléptem Párizsba, se szó, se beszéd. Megszöktem. Megszöktem az érzéseim elől, megszöktem a kötelességem elől, megszöktem előled.
Egy ideje nem találkoztunk, néha kerestelek, de aztán feladtam, és könnyebb prédák után néztem, de senki sem volt olyan, mint te. Te egy kihívás vagy számomra, örök, megfejthetetlen rejtély.
Te vagy az egyetlen.

A karakter jelleme: határozottan férfias jellem vagy, a hétköznapokon, társaságokban igazi úriember vagy, minden nő azt hiszi, hogy te vagy a tökéletes férfi és bárki hanyatt dőlne neked. Tanult vagy, művelt, dörzsölt és megfontolt. Ennek tökéletes ellentéte vagy a saját, privát szféránkban: durva, kissé erőszakos, határozott, kegyetlen. Szadista.
Szereted a szép nőket és igazi nőfaló vagy. Néha próbállak 'betörni', de mindig rá kell jönnöm, hogy bár rengeteg nő megfordul(t) az ágyadban, mindig visszatalálsz hozzám. Többnyire kiengesztelsz valamivel, ha fájdalmat okozol - akár testileg, akár lelkileg. Olyan vagy, akár egy érem: két oldalad van, és soha nem tudom, hogy melyiket fogom kapni.
Nem vagy az a romantikus alkat, de tudom, hogy szeretsz, a magad különös, kegyetlen módján.
Kapcsolatunk: soha nem unalmas. Soha nem egysíkú. Állandó hullámvölgyeken megyünk keresztül, ha valami egyenesbe jönne, mindig történik valami. Vagy imádjuk, vagy gyűlöljük egymást, már nincs az a közöny kettőnk között, ami a kapcsolatunk legelején volt.

"Csúnya" gonosz vérfarkas/hibrid, aki úgy vigyáz rám, mintha a testvére lennék. Soha nem tudhatod, milyen meredek dologra készül, hogy mit akar tőled, vagy, hogy egyáltalán mi a célja az életben. Ismerte apám is anyám is, tudja, mit tettem, hogy megöltem a nevelő szüleim, hogy szándékosan változtattam át magam vámpírrá is, de azt nem sejti, hogy a köteléket megbontottam, és nem vagyok már senki kutyája.
Pb megbeszélés alapján változatható

Arrogáns, beképzelt, bunkó seggfej. Minden hidegen hagyja képtelen bármit is komolyan venni. Legalábbis látszólag úgy tűnik. Nem érdekli senki és semmi, bár ez sem teljesen igaz. Még, ha nem is kürtöli világgá belém esett. Egyszer, már elhagyott most pedig újra visszatért az életembe s megígérte azt, hogy többet nem tűnik el. (Mivel az user, már jó ideje eltűnt arra gondoltam, hogy megint leléphetett mindenféle szó nélkül, amiből lehetne később kisebb-nagyobb konfliktus.)
Eléggé őrült egy személyiség és szeret mindent kipróbálni, hiszen jó pár év van mögötte és ezek elég zűrös évek. Mégsem nyugalomra vágyik, hanem még több izgalomra.. Új dolgokat akar megtapasztalni..

// További szükséges információ megtalálható az előző user karakterlapjában:  KATT
Bármilyen kérdés merülne fel a karakterrel kapcsolatban csak dobj meg egy PM-mel és örömmel válaszolok legyen az bármi!
A PB-hez ragaszkodom!

Nagyon régóta ismerlek téged, még gyermekkorunkból, együtt ismertük meg a természetfelettiek világát. Az vagy, akit valaha a barátomnak nevezhettelek, de már nem hiszem, hogy bármikor is megtudsz nekem bocsátani.
Négy éve történt minden, ami tönkretette a mi kapcsolatunkat. Kezdő ügyvédgyakornok voltam, és nagyon belemélyedtem az egyik ügyembe. Késő estig dolgoztam, nem vettem észre a hívásaidat és üzeneteid. Pedig kellett volna. Ugyanis segítséget akartál kérni tőlem, mert valaki betört a lakásodba, és megtámadott téged. Egy eszelős vámpír, aki miatt vámpírrá változtál át, és ezt te sosem szeretted volna átélni...
Az én hibám az egész, sosem tudom jóvá tenni ezt. A barátságunk veszett ügy, vagy még van esély rá, hogy netán valaha szóba állj velem? Nem tudom, mit érzel legbelül, és már én sem, hogy én mit érzek. Az, hogy nem segítettem neked, azt nem tudom elfelejteni sosem. Hogy tehetném ezt jóvá? Tudom, hogy a fenébe küldenél el engem, sőt meg is ölnél... De utolsó másodpercig remélem, hogy pozitív útra tér a kapcsolatunk.

Egyéb megjegyzések: Az előtörténetedbe nem szeretnék belekotyogni, szóval az a te fantáziád szüleménye. A jellemed pedig ne egy nyávogós kiscica meg egy hisztis lány keveréke legyen, csak ennyit kérnék. A PB-ajánlataim Sarah Michelle Gellar és Rachael Taylor, de én jószívű vagyok, ezért természetesen, ha akad jobb ötleted, csak írd meg. Ha bármi egyéb kérdésed van, fordulj hozzám, várlak szeretettel!

Skót, de kicsit sem lehet bekategorizálni, a sztereotípiáknak egyáltalán nem felel meg. Velejéig romlott férfi, számító és az érzelmek széles tárházával rendelkezik. Látszólag, holott ez csak játék a részéről. A valódi gondolatait sosem osztja meg másokkal, abszolút nem csapatjátékos. Önző, önös érdekek fűzik mindenkihez.
Ahogy a húgom is tartozott neki, amiért az életével fizetett, az akkori barátom is meghalt. Balesetnek hiszi mindenki a történteket, de egyértelműen Rhys keze volt a dologban, ő tartotta kómában is mágiával. Nem elégedett meg ennyivel a férfi, már hét éve követi minden lépésemet. A tartozás nem egyenlítődött ki egyáltalán, mivel tudja, hogy vérfarkassá válásom már nem jár nehézségekkel és elfogadtam azt, aki vagyok, úgy döntött, behajtja rajtam azt, amit a húgomnál akart elérni. Emily nem követte a parancsait, nem akart bántani senkit sem, és minden egyes nappal egyre ellenállóbbá vált, amit Rhys nem hagyhatott, mert azzal kétségbe vonták volna a hatalmát.
Olyasvalakit akar maga mellé, aki a döntéseit nem vonja kétségbe és a piszkos ügyleteiben segédkezik. Csempészet a fő specialitása, különleges képességekkel megáldott embereket ad el, kínoz meg és alacsonyít le, attól függően, hogy mit akar az illetőkkel és hogy a megrendelői mit óhajtanak.
Rhys mindent tud rólam, én viszont nem ismerem őt egyáltalán, amit még meg fogok bánni úgy érzem. Azt meg végképp, ha megjelenik az életemben.
És hogy hogy alakul a kapcsolatunk? Rajtunk és a játékainkon múlik minden

//Nagyon-nagyon várom életem elrontóját, a pb-ből viszont nem engedek
További infómorzsák: Lia előtörténete

Egyszer volt, hol nem volt... nem, ez egy másik mese. Domonic egy fiatal srác, akit öt évvel ezelőtt ismertem meg a Whitmore főiskolán. Egyedül őt avattam be a titkomba, miszerint nem vagyok képes öregedni már majdnem hetven éve a nővérem varázslata miatt. Bíztam benne, de ő kihasználta ezt. Elárult annak, aki utánam kutatott, és ismét el kellett menekülnöm. De ő tudta rólam a legjobban, hogy ártatlan küllemem ellenére sem vagyok képes bosszú nélkül távozni sehonnan. Megátkoztam hát... az örök ifjúsággal, hogy végignézze, hogyan halnak meg a szerettei és mindenki, akit egykoron szeretni merészelt. Ez volt a gyenge pontja... azt hitte, hogy csak ő tudja, mivel árthat nekem? Hiszen tudott azokról, kik örökké élnek, tudott a vámpírokról, és úgy félt tőlük, mint a tűztől...
Dominic nem az a tipikus rosszfiú, sokkal inkább nevezném "haszon-fiúnak", aki oda áll, ahol több hasznot remél.  
// A pb-t szeretném tartani, de a név alkuképes. A részleteket meg tudjuk beszélni.

Az apám, akit nem ölnék meg egy karóval, az neki kevés lenne. Ennél sokkal-sokkal hosszabb és rosszabb halált érdemel azért, amit velem tett több évszázaddal ezelőtt. Fogságban voltam őáltala, nem bánt sosem jól velem...
Miután sikerült kiszöknöm a házból, ahol tartott engem, bosszút forraltam. Ekkor találkoztam össze az átváltoztatómmal, s nem sokkal később én is a vámpírok közé tartoztam. Pár évvel később hallottam arról, hogy apámat valaki megölte. Nem igazán hittem el, de leginkább dühös lettem, amiért nem én tettem el láb alól őt.
Évszázadok teltek el, és nemrégiben kezdtem el érezni azt, hogy valaki követ engem. Vagy legalábbis ilyesmi érzésem akadt. Azt hiszem, az apám semmiképp sem halt meg, és ő is vámpírok életét éli vígan...
Most ennyire gyáva vagy, hogy nem mersz elém állni? Igen? Nem így ismertelek téged. Egy kegyetlen, eszelős személyiség voltál, vagy és leszel is. Örökre.

Egyéb megjegyzések: Minden változtatható, a vezetéknév maradjon meg, a faj is. A többi változhat. Elolvashatod az előtörténetemet, esik pár szó róla, de nem sok. Szóval alakítható a jellem is, de teljesen negatív jellemet várnék el tőle. A PB-ajánlatom Mark Sheppard, de az is alkuképes.

Ő az én kedvesem, kedvesem... Azaz még nem, mert még nem ismerjük egymást igazán. Ő itt, New Orleans városában született, és itt is élt mindig. Néhány hónappal ezelőtt viszont Londonban találkoztam vele, egy kisebb bárban. Ott üldögéltem a koktélom társaságában, amikor ő szépen leült mellém. Nem voltam a legjobb formámban, és kissé idegesítő is lehettem, de ő még így sem hagyott faképnél. Ott ült, vigyorgott néha. És természetesen ittunk egészen záróráig. Időközben megenyhültem, és még táncolni is mentem vele. Ezután kiléptünk a bárból hajnali órákban, és én a lakásom felé indultam, ő pedig valahová máshová.
Nem bántam meg azt, hogy megismerhettem őt, ha csak pár óra erejéig is. Azóta nem láttam egyszer sem a bárban, és nem sokkal később pedig már a repülőn ültem New Orleans felé...

Egyéb megjegyzések: Nem tudok rólad sok mindent, csak néhány apróságot. Azt sem tudom, hogy te itt élsz New Orleans-ban, mert nem volt időnk sokat dumálni. Egy szóval, az előtörténet és a jellem is rád van bízva teljesen. A PB-ajánlatom Cory Monteith, de ez nagyon is alkuképes. Név, életkor is rád van bízva. Ha megérkeztél, írj PM-et. Várlak téged nagyon!

//PB abszolút alkuképes, de mivel ikerhúg a leányzó, barna hajú és szemű cserébe megyek bele a név pedig, a Julie maradjon meg második névnek, ha nem tetszik és cserélnéd, előtte viszont egyeztessünk //

Julie, egyetlen drága húgocskám, életem megkesergője és boldogsága!
Na szóval az van, hogy kerek 10 perccel előztelek meg a születésben, szóval te vagy az én kis húgocskám. Mi már itt születtünk Amerikában, a szüleink a mai Olaszország területéről érkeztek a jobb élet reményében, no meg persze azért is, mert ott nem maradhattak tovább.
Boszorkánynak születtünk mindketten, de ezt csak te élvezted kettőnk közül igazán, nekem amolyan a kilenc is páros alapon volt a hozzáállásom ezzel kapcsolatban. Ellenben veled, aki imádtad attól kezdve, hogy megmutatkozott az erőd.
A szüleink jó iskolába küldtek, hogy kivakarjanak téged abból a szerény, ámde tisztességes életből, amit nyújtani tudtak nekünk. Jól nevelt leányzó voltál, kedves, nyitott, élénk, érdeklődő.
Egy napon hülyeséget csináltam - mily meglepő tőlem, mi? - és megmentetted az életem, amiért hatalmas árat fizettél. Visszahoztál élet és halál küszöbéről, aminek következtében elvesztetted a varázserődet. Befelé forduló lettél, hiszen ez volt az egyetlen, amit igazán a magadénak érezhettél, tekintve, hogy a szüleink elrendezték az életedet előre.
Mikor visszajöttem érted - miután elmentem otthonról, kellett egy kis levegő és szünet - vámpírrá változtattalak a beleegyezéseddel. Nem volt maradásod a kényszerházasságodban. Baromi sokat jelentesz nekem, szóval nincs azon mit csodálkozni, hogy nem bírtam nélküled, elvégre már az anyaméhen is osztozkodtunk.
A vámpírlétet imádtad, könnyen és gyorsan elfogadtad és megint azzá a lánnyá váltál, aki korábban voltál, azzal a plusszal, hogy most már nem kötött meg holmi illem és erkölcs. Fáj belegondolnom, hogy pontosan olyan vagy, mint én, csak nőben. És ezzel gyakran az agyamra mész!
Hamarosan pedig azt is elintéztem, hogy visszakapd az erőd, amit olyan nagyon szerettél.

Minden további infó ITT találtatik, illetve pm-ben is lehet zaklatni
Jelenleg a kedvedért vagyunk Mystic Fallsban, gondolom egészen addig, amíg valami női szeszélyből fakadóan meg nem gondolod magad és máshová nem akarsz költözni...

// A név és a play by is alkuképes

Maya egy fiatal, ámbár velem egykorú hölgyemény. Mielőtt Mystic Fallsba érkeztem, egy olyan vérfarkas falkához tartoztam, melynek vezetője nem más volt, mint Maya bátyja. Az ő halála lett a kiváltó ok, amiért úgy döntöttem, hogy továbbállok, s vissza sem néztem. Sötét idők voltak ezek... Maya pedig magába bolondított. Soha nem voltam az a típus, aki könnyen esik szerelembe, ő mégis elérte, hogy vágyat ébresszen bennem. Mire volt jó neki? Talán egy határozott férfit kívánt maga mellé, mert pontosan tudta, hogy mi fog történni, ha a testvére életét veszti... de azt senki nem tudja, köztük én sem, hogy ő maga volt az, aki csapdát állított a bátyjának, hogy eltegye őt láb alól. Miért? Így próbálta megszerezni magának a hatalmat, mely ígéretesebb volt számára, mint bármi, ami körülvette őt addig. És engem akart maga mellé. De nem vette számításba azt, hogy hiába vannak érzéseim irányába, nem fog tudni maradásra bírni.
Azóta nem láttam. De valószínű, hogy... nem szívlel engem "árulásomért".

// A karakterem nemsokára New Orleans-ba tesz látogatást, és szeretném, ha ott találkoznánk. ^^

 Te lennél az én kollégiumi szobatársam, akivel az egyetem kezdete óta még nem sikerült összefutnom. Hogy miért? Hát, te egy eléggé lázadó jellem vagy, aki nehezen ismerkedik. Persze, amint rájössz, hogy milyen is vagyok, rögtön rádöbbensz arra is, hogy mennyire egy hullámhosszon vagyunk. Nagyon szereted az éjszakai életet, a partizást, a pasizást, illetve az egyéjszakás kalandokat se nagyon veted meg. (Persze a társaságodat azért szereted megválogatni.) Amennyit eddig tudok rólad az az, hogy kedvenc bandád az ACDC(a kiakasztott plakátjaidból ítélve), illetve egyéb szépségek, akiket nem ismerek.
A személyíséged további pontjait az alkotóra bízom!   
A play by-t  meg nagyon szeretném, ha megmaradna, de kivételes esetben hajlandó vagyok alkúdni is.