Tisztán emlékszem arra a késő tavaszi napra, hiszen annak az arcán folytak végig gyászos könnyek, akit mindig boldognak szerettem volna látni. Ő volt számomra a legnagyobb kincs és érte bármire képes voltam, s most ennek köszönhetően vagyunk itt, a temetőben. A szívem összeszorul, amikor rápillantok, hiszen könnyek áztatják az arcát és látszik a szomorúság az amúgy mindig mosolygós  szemeiben.  „Sajnálom, én kicsi angyalkám." Suttogom a szavakat a dombtetőn állva, mintha a szél el tudná vinni Megan-nek azt, amit mondok. Egy anya sok mindenre képes a gyerekéért, de én olyat tettem, amit soha se fogok saját magamnak megbocsájtani és talán ő se fog soha se megbocsájtani, abba viszont talán bele is halnék.  Figyelem ahogyan elköszönnek sorra az üres koporsótól, hallom az emberek búcsúját, de legjobban a lányom szavai fájnak. Mindig is meg akartam őt védeni és mindent meg akartam adni neki, de most mégis tehetetlenül állok a sötétségbe burkolózva, mert tudom jól, hogy nélkülem jobb lesz neki, biztonságban lesz.
Az ábrándozásomból egy érintés ébreszt fel.  Peterre pillantok és egy apró, halovány mosoly jelenik meg az arcomon. Boldog lennék? Nem, egyáltalán nem vagyok az, de tudom, hogy hamarosan minden rendben lesz.  Megfordultam és szótlanul indultam el a férfi mellett. Pontosan tudtam, hogy neki köszönhetem az életemet, hiszen nélküle már halott lennék, mert hidegvérrel megöltek. Tiszteletben tartott boszorkány voltam az alvilágban, de mégis ellenem fordultak. Megölt az a személy akiben megbíztam. Talán igaz, hogy az alvilágban nincsenek barátok, s bármikor kaphatsz egy tőrt a mellkasodba.
Mi tartott ennyi ideig életben? A bosszú, illetve az, hogy arra a két személyre vigyázhassak, akik mindennél fontosabban, illetve egy valakit a túl világon tartsak. Több vágyam nincs, mint ezek a dolgok betartása.



Azt is mondhatnám, hogy „Üdvözöllek a pokol hét bugyrában”, de ez annyira kicsinyes lenne, de ugyanakkor igaz is, hiszen egy kisebb hatalmam van. Egyik vagyok az alvilági vezetők közül és azok közül is az egyik legnagyobb, mivel még kisebb „családok” is félnek tőlem, egy nőtől. Talán szokatlan, hogy egy nő ekkora hatalommal bír az alvilágban, de a múltamat tekintve ez nem csoda, hiszen régóta ezekben a körökben mozgok és az új életem, új lehetőségeket adott nekem amiket előszeretettel használtam ki.  De szerintem kezdjünk is mindent az elején, mivel úgy rakhatod össze a kirakós darabkáit.
Sok-Sok évvel kezdődött az én történetem. Van egy fiam, akit eltitkoltam mindenki elől, de a leglényegesebb dolog a lányomhoz Megan-hoz fűződik. Mindig is boszorkány voltam, de ezt senki előtt se fedtem fel és talán soha nem is kellett volna, mert akkor most egy normális, amerikai anyuka lennék egy normális családban, de persze utólag már mindenki okosabb. Amikor a lányommal voltam állapotos, akkor elárultam a titkomat a férjemnek, aminek köszönhetően fogta a fiamat és eltűnt. Nem volt senkim és semmim se. Egy egyszerű nő voltam, akit elhagyott a férje és ellopta a fiát. Sokáig úgy éreztem, hogy nem leszek képes talpon maradni, mert nem gondoltam arra, hogy pont ő árulna el így, illetve hogy képes lenne elvenni a fiamat. De megtette és ezért a mai napig gyűlölöm őt. Egy darabig csak sodródtam az árral, majd szép lassan rájöttem, hogy sokkal erősebb vagyok annál amit gondoltam. Nem érdekelt az emberek rosszalló pillantása és a mindenem a lányom lett, mint a születése előtt, mind utána. Érte éltem, mert azt hittem soha többé nem fogom látni már a fiamat és ez majdnem igaz is lett.
Annak köszönhetően kerültem kapcsolata az alvilággal, hogy egyedülálló anyuka lettem. Képes voltam bármire azért, hogy az én kis angyalkámnak mindent meg tudjak adni. Így ismertem meg Darius-t és képes voltam neki mindent megtenni, ha cserébe azt kapom, hogy Megan-nek a legjobb életszínvonalat tudom biztosítani. Senkinek se tetszett az, hogy egyre nagyobb hasznomat vette ő és egyre nagyobb pozícióra tett szert nekem köszönhetően. Mondjuk az is igaz, hogy a felesége se tudta jó szemmel nézni azt, hogy Darius hamarabb keresett meg a gondjaival, mint őt. A szolgája is voltam részben, de más részről meg a társa voltam, egy olyan fele, ami nélkül már szinte létezni se tudott. Neki köszönhetően az alvilág minden egyes zugát megismertem és ezért még a mai napig hálás vagyok, de bármire képes lennék azért, hogy továbbra is őt a másvilágon tartsam. Darius felesége okozta a vesztemet, ő ölt meg, de hála Peternek nem jött össze a terve. Miért akarom a túlvilágon tartani az egykori mesteremet? Erre nagyon egyszerű a válasz. A lányomat akarom megvédeni, mert ő ölte meg azt a némbert, aki megpróbált megölni és ismerem már annyira Darius-t, hogy tudjam képes lenne bosszút állni ezért. Viszont azt a személyt, aki megölte őt azt a hálám örökké üldözni fogja, hiszen ennél jobbat nem is tehetett volna, mert így legalább az angyalkám biztonságban lett.
Peter rám talált, amikor már majdnem teljesen elragadott a másvilág karja, de még éppen idejében adott a véréből és ennek köszönhetően vámpír-boszorkány lett belőlem. Egy darabig mellettem maradt és tanított. Ő tudja a titkomat, hogy ki vagyok valójában. Pontosan tudja, hogy ki voltam az alvilágban, de az új élet, új név új lehetőségeket kínált és ő ebben nem gátolt meg. Egy darabig még segített is, de amikor meglátta, hogy egyedül is boldogulok, akkor kámforrá vált. Azóta pedig egyre feljebb küzdöttem magam a "ranglétrán" és végül pedig elfoglaltam a méltó helyemet az alvilágban. Az egyik vagyok a sok női vezető közül, de én a legnagyobb alvilági családok közé küzdöttem fel magamat és csakis azért, hogy megfelelő helyről szemlélhessem mindkét gyermekem életét, mert közben a fiamat is megtaláltam.
Képes vagyok bárkinek megmutatni azt, hogy hogyan néz ki a szíve, vagy éppenséggel gondolkodás nélkül tudom elvágni bárkinek a torkát. Részben azért, hogy fenntartsam a fegyelmet, azt hogy tiszteljenek, mert erről a "trónról" képes vagyok megfigyelni őket és megvédeni őket mindenkitől, mert senki se merne ellenem szegülni, de egyre inkább kezdem úgy érezni, hogy lassan a pokol hét bugyra ki fog engem lökni, vissza fényre, mert a családom vár rám. A szívem oda húz, de az eszem pedig itt tart, mert már így is annyi szenvedést, fájdalmat okoztam nekik. Egy dolog hajt, hogy őket biztonságban tudjam és ahhoz pedig tovább kell játszanom a szerepemet.

Jól vigyázz, ha hozzám jössz, mert nem egy kedves, otthon ülő amerikai anyát fogsz találni, hanem a pokol egyik bugyrának a vezetőjét.