actually nice girls are all stupid

Feszülten rendezgettem az irataimat az asztalon. A düh, amelyet a tegnapi beszélgetés okozott bennem, egyre csak szélesedett. Ma már eltörtem pár apróságot, amelynek semmi jelentősége nincs rám nézve, habár számomra semmi sem eléggé jelentős.
Felsóhajtottam, és lassan, de hátradőltem a székben. Egyáltalán nincs szükségem erre a mai találkozóra. Utána pedig a következőre. Ez a lány, aki bejelentkezett, valamilyen üzleti ügyben... sosem találkoztam még vele, de a nevét sem hallottam még előtte. Eléggé messziről érkezik, ami máris érdekes számomra, de nem ártottam bele magam olyan szinten, hogy érdekeljen. Utána pedig egy üzleti megbeszélés Morrison-nal... nem is tudok jobb programot elképzelni. Főleg úgy, hogy izzok a haragtól, és ebben az állapotban egyáltalán nem szükséges, hogy bárki ellent mondjon nekem. Még azt illetően sem, hogy milyen legyen a jótékonysági esten az abrosz színe.
Lehunytam a szemem, és végiggondoltam azt, amire tegnap fény derült. Apám beismerte, hogy mindvégig hazugságban éltem. Nem ők a valódi szüleim. Még csak nem is ők fogadtak örökbe miután a szüleim lemondtak rólam. Öt éves voltam, mikor végre hozzájuk kerültem. Ráadásul... nem. Nem gondolok arra, hogy kik lehettek az eredeti szüleim. Jobb ez így. Nem emlékszem semmire. Egyikük arcára sem. Apám felajánlotta, hogy mutat fényképeket, de nem éltem ezzel az ajánlattal.
Nagyot sóhajtottam, és kihúztam magam, főleg mikor megjelent az ajtóban Elisabeth.
- Küldje be Miss Steele-t - biccentettem, majd felálltam, és az egyik kezemet a zakóm zsebébe csúsztattam. Kíváncsi voltam, ki sétál be. Két lehetőség volt. Egy gyönyörű, ámde ostoba lányka. Vagy egy rút kiskacsa. Nem tudom, melyik lehetőség lenne a jobb. Közismert tény, hogy a szép lányok hülyék.

let's see what we can do

Eldöntöttem, hogy valami új dolgot vezetek be az életembe. Egy kis változás soha nem árt és az elmúlt száz évben azon kívül, hogy az ágyban vezettem le a felesleges energiákat és minden időmet annak szenteltem, hogy tökéletesen legyek benne úgy döntöttem, hogy itt az ideje valami másnak is. Ez pedig csak olyan dolog lehet, ami miatt rájöhetnek, hogy közel sem vagyok annyira ostoba, mint azt hiszik. Bár ezzel lerántom a leplet önmagamról és talán ezek után, már nem fognak annyira alábecsülni, ahogyan eddig, de ha ügyesen csinálom, akkor nem csak, hogy nem fognak alábecsülni, hanem egyenesen félni fognak tőlem. New Orleans-ban a saját kis birodalmam megvan és ezzel meg is vagyok elégedve. Nem akarok az élre törni, mert ott túl sok a nyomás. Épp elég nekem az a hatalom, ami mellett még szabad lehetek. Tömegek irányítása nem az én asztalom. Szeretek irányítani, de azt nem szeretem, ha valaki vakon megbízik bennem én pedig egyszerűen a halálba küldöm egy ostoba döntéssel. Úgyhogy mondhatjuk inkább, hogy ez a lépés részemről nem arról szól, hogy bármit is bizonyítsak. Egyszerűen csak azt akarom, hogyha meghallják a nevemet, akkor hidegrázás járja át az illető testét, hogy félelemmel teljen meg a lelke. Nem irányítani akarom. Csak egy érzést kelteni benne. Ehhez pedig nem elég az, hogy a férfiak vágyait kihasználom.
Elég messzire jöttem el New Orleans-tól azért, hogy valamit kezdjek magammal, de ezen is látszik, hogy igazán elhatároztam magam. Igaz csak pár percet kellett várakoznom. Annyit míg a titkárnő jelezte érkezésem mégis óráknak tűnt. Nem szeretek várakozni. Miután jelezték, hogy mehetek magabiztos léptekkel indultam meg az irodája felé, ahol a cipőm sarka úgy döntött, hogy immáron nem támogatja tovább a járásomat ezért egyenesen beborultam az ajtón.

actually nice girls are all stupid

A feszültség nőttön nőtt bennem. Ha tehetném, lemondanám ezt a két találkozót, hogy mehessek az utamra. Talán haza, hogy egy pár pohárral igyak a kedvenc whiskymből, vagy elvonulni valahová, a világ szeme elől. Semmi nem ösztönöz arra, hogy most emberek társaságát élvezzem. A hideg ráz attól, hogy valaki ma még belép az ajtón, és megpróbál nekem dirigálni. Előfordult már. Pedig ebben az irodában határozottan én vagyok az úr. Senki nem parancsolgat, senki nem hoz szabályokat. Csakis én.
Vártam, hogy belépjenek a helyiségbe, habár nem tudtam elképzelni ezt a nőt. Csak a nevét tudtam ízlelgetni. Anastasia. Érdekes a csengése. Ha nem lennék ilyen indulatos, azt is mondanám, hogy tetszik.
Amikor azonban láttam, hogy nyílik az ajtó, felkészültem; vajon mi lesz igaz abból, amit elképzeltem?
Hát, úgy tűnik, az esdeklő kisegér-szindróma tanúja vagyok. Ó, te jó ég! Remek kezdés.
Ösztönösen tettem meg a pár méter távolságot közöttünk, hogy lehajoljak, és megfogjam a két kezét. - Jól van, Miss Steele? - kérdeztem rekedtes hangon. Mire véljem ezt? Nem figyelt? - A cipője...? - vettem végül észre a ruhadarabot, amely valószínűleg a probléma forrásává vált jelenleg.  

let's see what we can do

Talán egész életemben nem szitkozódtam még ennyit, mint jelen pillanatban. Persze hangosan nem mondhattam ki, mert illetlenség lett volna, de szerintem ha az egész életemben csak ezt a pár másodpercet figyelnénk meg annak érdekében, hogy eldöntsük a pokolra jutok, vagy esetleg a mennybe egyértelműen az elsőre esne a választás, hiszen egy nőnek eleve nem szabadna káromkodnia nem még ennyire sokat. Azt akartam, hogy éretten kezeljen. Megkapjam itt is azt a tiszteletet, amit megérdemlek erre a cipőm sarka most adta be a derekát hozzásegítve engem egy hatalmas pofára eséshez. Talán ez egy jel akar lenni arra, hogy ez az egész halálra van ítélve? Lehet. De ez engem soha nem rémisztett el semmitől és most sem fogom felvenni magamra.
Gyengéden kapaszkodom meg a kezében, miközben talpra állok, majd kilépek a másik cipőmből is. – Igen, jól vagyok köszönöm. Úgy tűnik a cipőm jobbnak látta, ha öngyilkosságot követ el. – Mondom halovány mosollyal az arcomon, miközben a lábamat és a cipőmet firtatom. Kellemes lesz végig csattogni mezítláb, de sosem zavartattam magam. Bár azt hiszem nem pont most kellene megmutatnom, hogy akár teljesen meztelenül is képes vagyok emberek ezrei előtt járkálni, mert egyáltalán nem zavar a tekintetük. – Sajnálom, hogy ennyire ügyetlen voltam. De azt hiszem elfoglalt ember, úgyhogy jobb lenne, ha bele is kezdenénk, ugye? – Minél hamarabb szeretnék túl lenni az esésem emlékképén. Nem, mintha szégyellném magam vagy valami ilyesmi egyszerűen csak nehezen tudom elképzelni, hogy valaki ezek után komolyan venne.  

actually nice girls are all stupid

Ahogy lassan felemelte a fejét, és lehetőségem nyílt szemügyre venni őt, egy pár másodpercig ledermedtem, de szemmel láthatóan ezt ő nem vette észre. Nagyon csinos... túlságosan is. Istenem, nyoma sincs kisegérnek! De mi van, ha... áh, látszik rajta, hogy nem fecséreli az időt bukott ügyekre... az arcára van írva, hogy... nem tesz olyanoknál látogatást, akikkel kapcsolatban nem biztos a siker. Túl nagy bátorságra vall eljönni hozzám, főleg ha ismeri a híremet. Ritkán tréfálok, ha üzletről van szó. Mi az, hogy ritkán?! Soha!
- Igen, azt látom - bólogattam, végigmérve a cipőt, majd aztán a csupasz lábát. Nem kért engedélyt, lazán lerúgta magáról a ruhadarabot, mire elengedtem a kezeit, és a sajátommal a kanapé felé intettem, hogy foglaljon ott helyet. Remélhetőleg nem tesiz próbára az idegeimet azzal, hogy nemet mond, az most nem fér bele a napomba. Bár ezen a kis szerencsétlenkedésen is... inkább mosolygok, mint hogy forgassam a szemem. Ez ritka. Ám lehet, hogy neki van ilyen hatása rám.
- Tökéletesen ismer, elfoglalt ember vagyok - bólintottam lassan, de határozottan. Semmi kétsége ne legyen affelől, hogy időmilliomos vagyok.
Odasétáltam az asztalomhoz, majd felemeltem a telefont. - Elisabeth! Szerezzen egy kényelmes, női cipőt. A méret? - végignéztem a lányon. - 39-es - állapítottam meg, de le sem vettem a szemem a lányról. - Igen, az idei Caovilla kollekcióból tökéletes legyen. Az árat ne nézze. Legyen itt fél órán belül! - Letettem. Ezzel is láthatja, hogy nem pazarlom feleslegesen az időmet.  
- Miért látogatott el hozzám, Miss Steele? - kérdeztem tőle. A bemutatkozásra nem fordítottam sok időt. Tudja, hogy ki vagyok.
Miközben pedig a válaszát vártam, egy pohár italt toltam oda elé, és vele szemben foglaltam helyet.

let's see what we can do

Lehet, hogy zavarban kellett volna lennem, amiért ilyen kellemetlenül sikerült bemutatkoznom, de nem voltam. Összeszedett és magabiztos nő vagyok, amióta csak a vámpírlétnek köszönhetően sikerült feltöltődnöm úgymond. Az előtte lévő énem most elsüllyedt volna és fülig vörösödve és ügyetlenkedve csinálta volna végig ezt az egészet, hiszen annyira zavarban lett volna. De ez a múlté. Nem azért vagyok itt, hogy nosztalgiázzak, vagy egy szerencsétlen, bugyuta nőszemély próbálkozásait vázoljam fel neki. Ha ezt akarnám nem jöttem volna ilyen messzire felidézhettem volna valahol máshol is. Mikor a tekintetem találkozik az övével egy pillanatra elakad a lélegzetem. Azok a szemek. Természetesen a férfiakban mindig megfogott valami. Először a szemük aztán pedig a mosolyuk és az ő esetében mindkettő tökéletes volt. Ha most nem üzletet kötni jöttem volna ide, akkor talán még szabadjára is engedném a gondolataimat.
Lassú léptekkel indulok meg a kanapé felé, majd helyet foglalok és keresztezem a lábaimat, majd őt figyelem, ahogyan a titkárnőjével beszél. – Nagyon jó szeme van és ez rendkívül figyelmes magától. – Jegyeztem meg mosolyogva, amikor tökéletesen eltalálta a lábam méretét. Hálás voltam neki, amiért megkímélt attól, hogy a hideg kőpadló a szükségesnél tovább érintse a talpamat. Meg azután még a kocsiig kivánszorogni, amikor bármibe beleléphetek. Bár nem, mintha nem gyógyulna be másodperceken belül.
– Azt hiszem ez nagyon egyszerű. Sok pénzem van. Magának pedig túl nagy a híre, hogy ne jusson el hozzám. De, akkor lássuk csak, hogy mennyire jó abban, amit csinál. Ön szerint mit kezdhetnék a pénzemmel? Mi lenne az, ami talán mindkettőnk érdekét szolgálná? – Kettőnk közül nem én vagyok az üzletember. Ha a terveim jól alakulnak üzletasszony leszek, de nem szeretném kivenni a gyeplőt egy szakértő kezéből. Valahol el kell kezdeni és én szeretek a legjobbtól tanulni.
 

actually nice girls are all stupid

Mindvégig éreztem magamon a tekintetét, miközben Elisabeth-tel beszéltem. Talán nem ártott volna utánanéznem ennek a nőnek, mielőtt beengedem az irodába. Nem, nem hiszem, hogy soorzatgyilkos lenne, vagy netán azt tervezné, hogy szétlövi a mellkasom, de mindig utánajárok, hogy mégis kit fogok vendégül látni. Ez a nő jelenleg egy rejtély a szemem előtt, vagy inkább rejtvély? Nem tudom, mit takar ez a külső. Rendkívül vonzó... a szemem alig bírom elszakítani tőle. De nem ártana megtennem, hiszen már feltűnően bámulom.
- Kérem, jelenleg ez a legkevesebb, amit tehetek - feleltem ennyivel, miután megköszönte a cipőt. Úriember hírében állok, vagy mi a szösz. Gyakorta vagyok kegyetlen üzletcápa, de mikor egy nő testi épségéről van szó, nem szeretek viccelni. Nem bizony.
- Szóval önnek túl sok a pénze, nekem pedig túl nagy a hírem? Ez már most egészen érdekes párosítás, habár rám ugyanúgy vonatkozik az, hogy elég sok pénz csücsül a bankszámlámon - mértem őt végige ismét, mikor felvettem a saját poharam, és amkögül néztem rá, de közben bele is kortyoltam. Kíváncsi vagyok, vajon mire akar kilyukadni. Bizonyára valami ötlettel érkezett ide. - Hogy miben van pénz, mi hozza a legtöbb hasznot, az földrészenként változik. Amerikában leginkább a szépségiparral érdemes foglalkoznia, tekintvén, hogy ön egy nő, és... hozzájuk ez általában közelebb áll. Ruhák, ékszerek, illatszerek, parfümök... és ha jól fektet be, remek összegeket hozhat vissza a befektetése - billentetettem oldalra a fejem. Nem vagyok nagy tanácsadó, ő az első, aki ilyet kér tőlem. Ebből kifolyólag nem is nagyon tudnék példákat hozni. - Tudja, hozzám még nem fordultak kezdő üzletasszonyok tanácsért. Nők egészen másért keresnek meg, úgyhogy ön máris remek helyet foglal el a képzeletbeli listámon, Miss Steele - suttogtam elismerően. 

let's see what we can do

Ahogyan én sem bírtam leemelni róla a tekintetem, ugyanúgy ő is végigmért és nem csak a lábamat fixírozta, amikor éppen a cipőméretemet próbálta megállapítani. Szeretem, ha a férfiak tekintete megakad rajtam főleg a hozzá hasonló férfiaké, akik akaratlanul is egyfajta vágyat indítanak el a testemben, aminek mondhatni nehezemre esik parancsolni, de azért vagyok itt, hogy változtassak és nem azért, hogy ugyanúgy próbáljak meg érvényesülni, ahogyan eddig sem tettem. Láttam már pár képet róla, hiszen nem szokásom vakon tapogatózni, de élőben azt kell mondanom, hogy sokkal nagyobb hatással van rám. A címlapok egyáltalán nem tudják visszaadni azt a kisugárzást, amivel most szembesülnöm kell.
– Ebben teljességgel biztos vagyok, de egyedül egy kicsit unalmas ez az egész procedúra, nem? Jobb, ha van az embernek társasága, akivel valamilyen szinten talán egy rúgóra jár az agyuk. – Azt hiszem én minden tevékenységben megkövetelem a társaságot. Nem szeretek túlságosan sokáig egyedül lenni. Az annyira nyomasztó, mintha nem is élnék csak a levegőt pazarolnák olyasvalakire, akinek nem is lenne helye az élők között. Bár önmagamat nem mondhatnám teljes mértékben élőnek. – Igen, ez annyira tipikus, hogy már unalmas is. Nem szeretnék természetes dolgokban utazni. Kockáztatni akarok. Természetesen ezt tehetném esztelenül, hogy nem kérem ki az ön tanácsát, de úgy az igazi, ha az ember nem vaktában fektet be, hanem tudja, hogy ha csekély is az esély, de nyerhet. Szeretem, ha csak egy hajszálon múlnak a dolgok. Nyugodtan gondolhatja, hogy őrült vagyok, de míg mások drogra költenék az évek során összegyűlt pénzt én kockáztatni akarok. A szerencsejátékoknak pedig nem vagyok a híve. Amúgy is lealacsonyítónak érzem. Főleg, mivel senki nem venne komolyan. Csak egy pénzes kislányt látnának bennem. – Ha valami túl simán megy nem is kell nekem igazán. Legalábbis nem hosszútávon. Megunom, ha minden túl egyszerű és túl lapos. Változatosság kell. Izgalom. – Örülök, ha sikerült lenyűgöznöm.

actually nice girls are all stupid

Tetszett, amit láttam a tekintetében. Ha szavakkal kellene elmondanom, hogy mi az az érzés, az a bizonyos muníció, ami megvan benne, hirtelenjében nem tudnám, mit is mondjak. Talán céltudatosság. Határozottság. Bár már az elég nagy határozottságra vall, hogy képes volt elérni, hogy az irodámban fogadjam. Nem gyakorta teszek ilyesmit olyanokkal, akiket előtte még soha nem láttam, illetve nem tudnak vállalkozást és sikeres céget felmutatni. De ez a nő New Orleans-ból jött! Francia befolyáltságú ott, az a rész... de benne nem hiszem, hogy folydogálna ilyesmi. Azt már kiszúrtam volna.
Apropó, miközben itt ül velem szemben, én miért azon gondolkodom, hogy vajon folydogál-e francia vér az ereiben?
- Attól függ, Miss Steele, hogy szereti-e a társaságot. Én jómagam... magányos farkas vagyok, aki szereti, ha egyedül uralkodik a saját felségterületén - mutattam körbe, majd hátradőltem, és felálltam, hogy ezúttal valami erősebb italt öntsek magamnak. Délután van, még nincs itt az ideje, hogy igyak, de ehhez a megbeszéléshez muszáj valamit leerőltetnem a torkomon, mielőtt olyat vált ki belőlem ez a nő, amiről álmodni sem mertem még tegnap éjjel. Mintha aludtam volna...
Meglötyögtettem az italt az üvegpohárban, de közben mosolyra húzódótt a szám, úgy kortyoltam bele a whisky vöröslő színébe.
- Bátor, meg kell hogy mondjam. És cseppet önző! - fordultam felé a fejemmel, de testemmel nem. Ajkamon ravasz mosoly játszott. - Miért nem játszik az én csapatomban, Miss Steele? Igazán szükségem lenne olyan emberekre, akik nem félnek kockáztatni. A bizalomjáték nagyon izgalmas, de nincs benne semmi... löket, semmi adrenalin. - Nem is tudom, mikor változott meg a hangom színe. Lelkessé tett a jelenléte. - És szívesebben töltöm az időmet kockáztató játékosok között, mintsem unalmas, kockáztatni nem merő férgek között - ittam ki a poharam tartalmát lassan.

let's see what we can do

Nem azért vagyok itt, hogy a lábamat dobáljam, de minden egyes pillantásával közelebb érzem magam ahhoz, hogy legszívesebben pontosan ezt tenném, de ha így érném el a céljaimat, akkor mondhatni semmit sem jelentenének a számomra. Másképpen akarok érvényesülni. Azonban ez most közel sem az érvényesülésről szólt. Felkeltette az érdeklődésem, mint férfi. Nem csak a külső tulajdonságai, de a viselkedése és a stílusa is olyan szinten magával ragadó volt, hogy szívesen találkoznék vele más körülmények között is, de most jelen pillanatban első az üzlet és erről nem szabadna túlságosan elterelnem a figyelmem. El akarok érni valamit. Új dolgot szeretnék létrehozni az életemben azt pedig nem lehet úgy, hogy követem a régi példámat. A tekintetéből nem éppen az jött le, hogy annyira visszataszítónak találna még a kis szerencsétlenkedésem után sem.
– De hogyan tudná igazán megünnepelni a győzelmet, ha azt is egyedül tenné? Mert, ha valaki másnak a társaságában teszi, pontosabban egy olyan személlyel, akinek gőze sincs az ön boldogságának a forrásáról nem hiszem, hogy annyira kellemes lenne. Vagy a győzelmek az ön számára már csak természetes járulékok? – Nem kívántam határokat átlépni egyszerűen az egész nem volt több puszta felvetésnél és kíváncsiságnál. A választ elkerülheti, ha úgy kívánja nem vagyok erőszakos. Még nem.
– Szóval csak fel kellett vállalnom azt, hogy igen is merek kockáztatni és most már képes lenne a magányos farkas életmódját félretolni? – Oldalra döntöm a fejemet és akaratlanul is egy mosoly rajzolódik ki az arcomra. Meg kell mondanom, hogy tetszik, ahogyan alakul a helyzet. Mondhatni anélkül nyűgözöm le, hogy a lábaimat felemelném. Bár a cipőnek már búcsút mondtak, de nem hiszem, hogy ez az oka a sikeremnek. Bár soha nem lehet tudni, hiszen vannak emberek, akik nagyon is vonzónak találják egyes emberek lábfejét. De nagyon jól tudom, hogy a tekintete nem mondhatnám, hogy leginkább ott ragadt volna meg.

actually nice girls are all stupid

Szokványos esetekben tudom türtőztetni magam, nem felejtem a szemem rajta csak úgy valakin, főleg ha nő az illető. Az ízlésem ezen a téren felettébb határozott, nem elég az, ha egy nő csak szép. Nekem több kell. Ész, finomság, és némi saját jellem. Felfordul a gyomrom azoktól a nőktől, akik mindennek nem felelnek meg, és szinte tálcán kínálják magukat nekem. Valljuk be, eme eset elég gyakran megtörténik velem. Szerencséjük, hogy akad bennem elég udvariasság, s így úriember módjára küldöm el őket melegebb éghajlatra, azzal a szöveggel, hogy próbálják meg átértékelni a saját életüket.
A gondolataimat elég gyorsan lezártam, és ismét felé fordultam. - Már nem ünneplem a győzelmemet, Miss Steele - álltam talpra újfent, és félrebillentettem a fejem, hogy megpróbáljam nem rajta felejteni a tekintetem. Pontosan ezért fordítottam hátat neki. Ez az üzleti tárgyalás máris érdekessé válik, holott közel sem arról beszélünk, amiért ő valószínűleg idefáradt. - Amikor belelendültem, amikor először győztem... amikor életemben először tettem szert összesen ötszáz dollára egy jó tippnek köszönhetően, akkor ünnepeltem. A barátaimmal. De évről évre, ahogy egyre többert nyertem, és már nem három havonta, hanem három másodpercente szerzek ötszáz dollárt, már nincs jelentősége az ünneplésnek. Már mindez annyira monoton - vontam egyet a vállamon, de továbbra is a hátamat mutattam felé. Eszem ágában sincs felé fordulni, hogy a szemem alapján elemezni kezdjen egy ismeretlen nő.
- A magányos farkas eléggé rám illő jelző - biccentettem, és elmosolyodtam, ekkor már ismét a tekintetébe nézve. Az üzlethez ez kell, már nem fogunk másról beszélni. Terveim szerint. Egy nő nem fogja elrabolni az eszem, főleg ha akkora összegről van szó, amekkorát ő említett a megbeszélés egyeztetésekor. - Társuljon be hozzám. Már amúgy is jó ideje tervezem, hogy a Mississippi mellett is létrehozzak egy üzletet, és eme szempontból tökéletes lenne New Orleans. Magára bíznám... ha meggyőződöm a képességeiben. A kockázatot meri vállalni, ez remek! - jelent meg lelkesebb mosoly az arcomon, majd az ajtó felé fordultam, ahol megjelent az assziszentesem egy pár cipővel.
- Fogadja el, Anastasia!

let's see what we can do

Őszintén élveztem, ahogyan a tekintetét szinte folyamatosan magamon éreztem. Mindig is szerettem, ha a férfiak figyelmét felkeltettem és lehet, hogy ezt már túlzásnak kellett volna éreznem, de azt hiszem első találkozási kíváncsiságnak elkönyvelhetem. Plusz a testbeszéde az embernek nagyon is sokat elmondhat magáról, úgyhogy vehetjük úgy, hogy azt figyeli ennyire. De az én testtartásom nem árulkodhat másról csak a magabiztosságról. Még amiatt sem zavartatom magam, hogy a bejövetelem mondhatni egy kicsit kínosra sikeredett. Ez olyasmi, ami bármikor megtörténhet, de a cipőm most döntött úgy, hogy megadja magát. Nem sok mindent tehetek a helyzet ellen. Nem tekerhetem vissza az időt, hogy változtassak. Nem, mintha túlságosan sok időt töltenék el azzal, hogy ezen görcsöljek. Akkor talán mostanra már remegnék az idegtől.
Szomorúan tapasztaltam, hogy hátat fordított nekem. Többnyire megkövetelem a szemkontaktust, de kezdem úgy érezni, hogy pontosan ezzel sikerült őt zavarba hoznom, szóval egyfajta sikernek könyveltem el a dolgot. Nem éreztem magam megbántva, mint a legtöbb esetben éreztem volna magam. Figyelmesen hallgattam végig, ahogyan beszélt és a hangtónusa, mintha egy rejtett zenét tartogatott volna magában a számomra. Legszívesebben órákig hallgattam volna, ahogyan beszél teljesen mindegy, hogy miről. Ő is azon férfiak közé tartozott, akiknek már a hangjuk is egyfajta csábítás volt a számomra. – Ha nagyon szeretne, akkor bármikor találhatna magának valami ünnepelni valót. Nem muszáj a pénzt tekintenie sikernek, ha már így is annyi van önnek, hogy akár úszkálhatna benne. Tegyen ki maga elé más kihívásokat, aminek talán nincs köze a pénzhez. Valamit, amiben van kockázat, de nem feltétlenül a pénz a mozgató rúgója. – Nekem elég sok hajmeresztő dologban volt már részem és szívesen beavatnám őt is egy-két ilyen dologba, de most azért vagyunk itt, hogy a pénzzel való játékomat érvényesítsük. A lábaimat szorosan összezárva tartom, mert most tényleg lakatot kell tennem, ami megakadályoz engem abban, hogy finoman, de ajánlgatni kezdjem magam az előttem lévő férfinak. Mi az, ami miatt ennyire vonzó? Pénz? Kétlem. Hiszen én is úszhatnék benne, ha úgy akarnám. De meg fogom fejteni.
Őszintén meglepődöm azon, hogy felajánlja, hogy legyek a társa. Nem tudom, hogy mivel sikerült ilyen hatást elérnem nála, de egy halovány mosoly azért kirajzolódik az arcomra. – Azt hiszem mind a kettőre igen a válaszom. – A cipőre szükségem van. Bár meg is igézhettem volna az egyik nőt, hogy adja nekem a sajátját, de nem szívesen viselem mások levetett darabjait.

actually nice girls are all stupid

Nem láthatta, de szavainak hatására aprón ugyan, de felfelé gördült a szám széle. Mosolyogtam. Én! Ez már magában valami nagy változás. Ilyenkor általában ösztönösen akarom kilökdösni innét az embereket. Nem tudom elviselni, ha némi boldogság kerül a világomba azok után, amin már egyszer átmentem. Bár... így harminc előtt inkább ne beszéljünk még nyugdíjazásról, pedig az lenne az egyetlen megoldása annak, hogy átadhassam valakinek ezt a bolondok házát.
De visszatérve... mosoly. Tetszett, ahogyan a gondolatait fejtegette. - Úgy vélem, lassan kibontakozik a fejemben egy újfajta kihívás - jegyeztem meg, mintha mellékes lenne, de tudtam, hogy hallja a hangomon mosolyomat. Alapvetően megváltozik a körülöttem lévő kis szféra, amikor némi jókedvem van, és azt mondják, ezt könnyedén észre lehet venni. Nem is véletlenül. Én, aki szinte soha nem mosolyog és nem örül semminek... mindenki örül egy aprócska szájrezdülésemnek is.
Valószínűleg nem értette, hogy mire is gondolok. Ami nem probléma. Annál nagyobb lesz a meglepetése. Nem hiszem, hogy felkészült volna arra, hogy én legyek a főnöke. Márpedig ez fog történni, ha elfogadja az ajánlatomat.
- Örömömre szolgál - fordítottam vissza felé ismét a pillantásomat, mikor elfogadta a cipőt, de ezzel egyúttal az ajánlatomat is. - Akkor talán jobb lesz, ha előkészítjük az iratokat - sóhajtottam fel. Próbáltam nem legeltetni rajta a szememet. Az túlontúl feltűnő lett volna, ráadásul... velem kapcsolatban soha semmi nem egyértelmű. Előtte sem akarok egyértelmű lenni.
- New Orleans tökéletes befektetés lenne a cégnek. A környezettudatosságot azonban fontosnak vélem, így azt hiszem, oda kellene utaznom a helyszín felmérésére - gondolkodtam, miközben visszaültem az íróasztal mögé. Dehogy a helyszínt akarom látni. Csupán vele akarok tartani New Orleansba.

let's see what we can do

Őszintén tetszett, hogyha még nem is akarta éreztetni velem, de egyértelműen nem tudta levenni rólam a szemét. Szeretem, ha a férfiak megbámulnak, de az, hogy még ő sem tudta visszafogni magát az valami teljesen másról árulkodott. Végül pedig a mosoly, a jókedve, amit már a testtartásán is észre lehetett venni. Csak úgy, mint a hangtónusának megváltozásán. Na, tessék. Még arra is képes vagyok, hogy a sziklaszilárd, komoly üzletembert is egy kicsit ellazítsam. Ez igazán remek. Ha egyedül lennék valószínűleg még vállba is veregetném magam. Na, jó nem.  – Pontosan, mivel kapcsoltban bontakozik ki ez a kihívás? – Kicsit oldalra döntöm a fejem a kérdés feltétele közben és egy pillanatra sem veszem le róla a szememet. Lehet, hogy ő nem mert ilyen nyíltan engem figyelni, de engem ez annyira nem érdekel. Ha valami tetszik a szememnek nem fogom megvonni tőle a látványt csak azért, mert az illem így követelné meg. Főleg, mikor az a bizonyos dolog is engem figyel, amikor azt hiszi, hogy én nem.
A cipőt elfogadom, majd bele is bújok és tökéletesesen illik a lábamra. Mintha pont nekem tervezték volna. Ez egy kicsit azért félelmetes, hogy ennyire fel tudja mérni a dolgokat pusztán az alapján, hogy csak rájuk néz. Mi lesz a következő? Melltartót vesz nekem egyetlen egy pillantásból? Vagy ahhoz inkább a kezeit helyezi a melleimre a biztonság kedvéért? Bár emiatt nem is panaszkodnék olyan hevesen. – Rendben van, de előre szólok, hogy tisztában legyünk. A parancsolgatást nem kezelem túl könnyedén. Szóval, ha mást nem is, de ne legyen olyan száraz és feszült velem szemben, ha kérhetem. – Rossz nézni, hogy mennyire meg van feszülve. Mint egy lufi, ami már alig várja, hogy leereszthessen. Gondolom ez nála is megtörténik, amint hazaér. De nem tudom nézni, hogy ennyire feszült. Szépen lassan mögé sétálok remélvén, hogy nem veszi tolakodásnak, majd a kezeim a vállára simulnak és finoman masszírozni kezdem. – Hát, ha megígéri, hogy nem lesz ilyen karót nyelt alak, akkor nincs ellenvetésem.

actually nice girls are all stupid

- Addig nem beszélek a kihívásaimról, míg valóra nem váltom őket. Ezt jobb, ha tudja rólam - fogalmaztam ismét úgy, hogy egy kicsit se értse, hogy miről beszélek. Bár nem tűnt egy prűd nőnek, talán az első pillanattól kezdve tudja, hogy mit értek az új kihívásom alatt. Eléggé rejtélyes tudok lenni, ha akarok, de most talán mindez jelentőségét veszítette, hiszen azt érzem, hogy könnyedén átlát rajtam. Ez valami isteni érzés. Megpróbálom kitaszítani magamból mindezt, hogy ne is lássa rajtam, mennyire gyötrőek a gondolataim. Ráadásul vele kapcsolatban. Sosem gondolkodtam még nőn ennyit.
Még egyszer végigvittem tekintetemet gyönyörű, formás lábain, ahogy a cipőt magára húzta, majd alig láthatóan végignyaltam alsó ajkamat, mintegy benedvesítve azt. - Hölgyem, azokat az üzletembereket és asszonyokat, akiknek adok a véleményére, illetve tudom, hogy sikeres jövő áll előttük... nos, sosem bánok úgy velük, mint holmi kutyákkal. Nem parancsolgatok nekik. Az eshetőség, miszerint nem hallgatok rájuk, valószínűbb, de parancsolgatni sosem szoktam velem egyenrangú embereknek - vontam egyet a vállamon, és először tettem ma ilyen laza mozdulatot vele szemben.
Megköszörültem a torkom, mikor láttam, hogy mögém sétál, és sejtésem sem volt, hogy mit tervez, de nem fordultam meg. Nem, ezt az örömet nem adot meg. Hiszen mit gondolna rólam? Nem félek egy hátam mögött álló nőtől. Sosem.
Lehunytam a szemem, ahogy a masszírozó mozdulatait megéreztem, de elnyomtam a nyögést, amely képes lett volna kiszakadni belőlem. - Talán a New Orleans-i levegő mást vált ki belőlem. Van már repülőjegye a visszaútra? - kérdeztem. Nem szándékoztam vele együtt távozni, vagy utazni, az túl gyanús lenne. Határozottan tartom magam, hogy ha ő holnap repül, akkor én holnap után.

let's see what we can do

– Akkor még csak esélyt sem ad arra, hogy bárki is segítsen önnek elérni a célját. Ennyire ne forduljon már magába. Keserű élet elé néz, ha nem tudja a kihívás döcögős útjait élvezni valakivel az oldalán. – Ha nem hajlandó kimondani, hogy mire gondoljon, hát legyen. Sejtéseim mindig is voltak azzal kapcsolatban, hogy mik járhatnak egy férfi fejében, de sosem tudtam biztosra. Nem tudhattam semmit sem biztosra, ha így lett volna, akkor soha nem ért volna engem meglepetés így pedig az életem szürke lett volna. Előre leszervezett egyenesen unalmas, aminél jobban semmit nem utálok. Az pedig, hogy üzleti dolgokba kívánom beleásni magam csak még inkább arra adott lehetőséget, hogy új dolgokkal nézzek szembe, kihívásokkal. Megtapasztaljak egy olyan területet, amihez eddig még nem igazán volt szerencsém, ha szabad így fogalmaznom. Vannak olyan területek, amin már túlságosan tapasztalt vagyok. Persze mindig is jó dolog, ha új árúval találkozhatom úgymond a piacon. Na, jó ez a gondolatmenet túlságosan elkanyarodott. Mégis, miért ne kanyarodott volna el, ha egy olyan férfi társaságában vagyok, mint Mr. Clarke?
– Úgy gondolja, hogy nem érdemesek arra, hogy rájuk hallgasson? – Őszintén kíváncsi lettem, hogy milyen határokkal is rendelkezik, hogy mit engedne meg és mire mondaná azt, hogy ő ebbe nem menne bele. Persze nem kell rögtön a szexre gondolni. Egyszerűen üzleti ügyekben lennék kíváncsi, hogy viselkedik. Mert meg kell mondanom mindig is vonzónak találtam a határozott férfiakat.
Finoman masszírozom a vállát, majd a kérdésére úgy válaszolok, hogy odahajolok a füléhez. A kezeim pedig egy pillanatra lecsúsznak a mellkasára. – Nem még nincs. – Suttogom a fülébe egyszerűen és, mintha nem történt volna semmi sem felemelkedem, majd, hogy szemébe nézhessek mellésétálok és megtámaszkodom az asztalán. – Miért kérdezi?

actually nice girls are all stupid

Meglepően közvetlenül szólt hozzám, így pár pillanatra elgondolkodtram azon, hogy vajon bármely gesztusommal rászolgáltam esetleg? Netán arra adtam okot, hogy megengedje magának mindezt? Bár bennem van az, hogy ennek a nőnek már a fejét leharaptam volna, ha más személy lenne. Egy valódi ragadozó üzletember vagyok, ráadásul éppen most nyers és kegyetlen azon indokokból, hogy a szüleim hazudtak nekem születésemtől kezdve. Ez a nő mégsem tud kihozni a sodromból... máris megnyugtató, hogy bejött hozzám, és nem valami nagykutyával kell foglalkoznom egész délután. Még látványra is sokkalta szebb. - Ezzel azt akarja mondani, hogy nősüljek meg? - vigyorodtam el szemtelenül. Egyáltalán nem erre célzott, valójában látványosan kiforgattam a szavait. Miért is adna ilyen tanácsot egy örök agglegénynek? Valószínűleg inkbáb arra utalt, hogy jó lenne egy társat beavatnom, netán egy olyan embert alkalmazni, aki a legfőbb bizalmasom és tanácsadóm lehet. De nekem ilyen emberre nincs szükségem.
- Nem hallgatok olyan emberre, akiről tudom, hogy egyáltalán nem ért ahhoz, amit csinál. Akkor is, ha ő szenttül hiszi, hogy jól csinálja a dolgát. Nem dolgozom együtt szívesen ilyenekkel, hisz felesleges pénzkidobás. A pénz az, amiből birodalmat tudunk építeni, még ha ez ki is zökkenti a királykisasszonyokat a hőn állított szép álmokból. Rájönnek, hogy nem az a fontos, hogy a szőke hercegnek milyen fehér a lova, hanem hogy el tudja-e majd tartani a családját. És kérem, én arról gondoskodom, hogy több ezer ember képes legyen erre, és biztonságban nevelje fel a jövő következő generációját. Tudom, milyen az anyagi kétely, ebben nőttem fel. Megtanultam, kire érdemes figyelni és kire nem. Viszont önt illetően még nem döntöttem - oldottam végül a helyzet komolyságát egy apró tréfával, majd ismét végigmértem, miközben némileg abbahagyta a masszírozást, és hátra tudtam fordulni. Talán megpróbáltam zavarba hozni, lényegében szívem szerint már a cipőjét szedtem volna le róla, majd minden további ruhadarabot... a fantáziám merész életre kelt, s csak akkor kaptam észbe, mikor nagyot nyeltem. Épp a nyálam nem csordult ki.
Ismét előre. - Van egy saját repülőgépem. Holnap haza tud menni, vagy amikor kíván. Én csak később tudok maga után menni. Addig elő tudja készíteni azon ingatlanok listáját, amelyet nem túl drágán, előnyösen meg tudnánk vásárolni - hunytam le a szemem. Ez a nő... és a kezei. 

actually nice girls are all stupid

- Nem hiszek a szerelem meggyőző erejében, Anastasia. A házasság számomra semmit nem jelent, még akkor sem, ha egy komolyabb üzleti ügyben köttetne - mondtam egyszerűen, mintha tényleg ilyen jelentéktelen lenne a házasság intézménye. A valóság az volt, hogy kiskoromban mindig is erről álmodoztam. Arról, hogy ha felnövök, lesz egy gyönyörű feleségem, két gyerekem, persze mindkettő lány lesz, hogy legyen kit elkényeztetnem. Ám ahogy telt az idő, és sor került az első kamaszkori szerelemre, rájöttem, hogy az egész nem ér ennyit. Talán azért, mert az a lány egyáltalán nem volt olyan, akivel összeötöttem volna az életemet. Általánosítanék? Meglehet, hiszen nem minden nő olyan, mint ő volt. De engem nem érdekelnek más nők. Ritkán randizom, és ha randizom sem kötöm mások orrára. Maximum egy-két alkalomról lehet szó, míg a fizikai és testi igényeimet ki nem elégítem. A randevúk sorozata ezt követően véget is ér.
Annyi viszont biztos, hogy nehéz volt itt szavakra koncentrálni, miközben ez a nő itt van a közelemben, és ott tartok, hogy az életemet is eldobnám, csak hogy megkapjam. És aljas módon ezt ő nagyon jól tudja. Nem fél kihasználni. Ennek azonban két következménye lehet. Az egyik szép és jó. A másik már egyáltalán nem az, és azt hiszem, hogy ha az utóbbi mellett döntenék, fuccs a közös üzletnek. Ami márpedig mindkettőnk érdeke lenne.
- Nos, Ana... Te egy domináns, határozott nő vagy, aki nem fél rácsapni az asztalra, ha úgy hozza az élet. És az efféle nőket kedvelem. Nem azokat, akik összerezzennek egy esőcsepp láttán, és hisztériát csapnak, ha nem kapnak mályvacukrot - sóhajtottam fel. Na igen, az ilyesmivel lehet nálam megnyerőnek lenni. - Úgy gondolom, a nők annak idején nem azért lettek vad feministák, hogy a végén hisztériát rendezhessenek, hisz valljuk be, akkor minden felesleges volt - mondtam rezzenéstelen tekintettel, de nem sokáig bírtam tartani ezúttal a pillantását, elfordultam. 
Mire azonban visszafordítom rá a pillantásomat, már felült az asztalomra. Csak egy vigyor jelent meg az arcomon, de abból is a legkiszámíthatalanabb fajta, és odagurulva a székemmel, mindkét tenyeremet lábaira fektettem, így fogva puha, selymes combjait. - Miss Steele. Elkezdtél szabályokat diktálni... helyettem? Ezt nem szeretem - billent oldalra a fejem, majd hirtelen felálltam a székből, és mire csak felocsudott volna, már a száját csókoltam. Intenzíven, mélyen... birtoklóan.

Anastasia && Dominic

i always get what i want

Elég érdekfeszítő előadást tartott arról, hogy mégis milyen körülmények között lennék képes házasságot kötni, legalábbis szerinte. Ismer körülbelül tíz perce, de azt hiszem, hogy már elég régóta mozog ilyen körökben, pontosan tudja, hogy mi a helyzet nálunk, gazdag férfiaknál. A nők elsőre soha nem belénk, hanem a vaskos bankszámlánkba szeret bele, és ez volt az a tényező, ami végett úgy döntöttem, senkinek nem adok esélyt arra, hogy elcsavarja a fejemet. Nekem nem éri meg... és később, mikor pokollá tenném az életét, hát már neki sem a büszkeségfalán díszelegne a házasságunk szent köteléke. - Ismét bebizonyította, hogy okos nő - mondtam elismerően, és ezt láthatta is a szememben. - Ám valószínűleg legközelebb, ha a házasság intézményéről szeretnénk szót nyitni, előbb hallgassunk meg egy érdekfeszítő előadást egy lelkésztől - jelent meg ravaszkás él a mosolyomban, majd tovább fűztem fejben az egész gondolatsorozatot. Ez a nő a hitre építene valamit... jön vagy nem jön. Végül is, elég jó elképzelés, de az én hitem már régóta nem húz sehová. Azt is mondhatnám, hogy holmi ateistává váltam az utóbbi időben, hiszen a szüleim orbitális hazugsága alapjaiban rengette meg a családba vetett hitemet. Egyre kevesebbet jelent számomra mindez... a hit. És pénzt sem keresek vele.  
Egyre inkább felkeltette a figyelmemet, de már fogadást mertem volna kötni arra, hogy szándékosan csinálja. Az efféle nők, mint ők... egyszerre szenvedélyesek és nagyon okosak, ebbe az okosságba pedig igazi ravaszság vegyül, tudják, hol kell lenniük ahhoz, hogy sikert arassanak. De ennek ellenére nem éreztem azt a késztetést, hogy kidobjam innét, azzal a felkiáltással, hogy a tárgyalásunk végetért, és a bájait másnak mutogassa... egyrészt túl nagy hatást gyakoroltak rám ezek a bájok... másrészt pedig túl jó üzleti érzéket láttam benne ahhoz, hogy elveszítsem, és netán egy konkurens intézménnyel kössön szerződést.
- Igen... ezt a tüzet most pontosan érzem - jegyeztem meg lábai között állva, kezemet a vállán hordozva végig, miután elszakadtam a szájától, és dús haja alatt tartottam meg fejét a tarkójánál fogva. Én birtokoltam mindent, ami a kezem ügyébe akadt, és ezt azok a nők is tudták, akik egy utcába jöttek velem. Nem vetettem meg a nők társaságát, inkább csak nem becsültem meg, mert egyikükben sem láttam semmi értékeset. Ezért is voltak a randevúk csak látszatvacsorák, hiszen a partnerem is tudta, hogy mi vár ránk a vacsora befejeztével. De belefáradtam az üres nőkbe. Ez a nő előttem viszont... határozottan nem üres.  
Csak nagy nehezen szakadtam el szájától, szabad kezem a fedetlen combjába markolt, és felgyorsult légzésem folytán arra kényszerültem, hogy némileg meglazítsam a nyakkendőmet. - Van egy ajánlatom. Ezt folytassuk egy barátságosabb helyen, ha mindketten New Orleansba érünk - leheltem a fülébe, végigcsókolva nyakát. - Jól... fontold meg. Egyszeri ajánlat - vigyorodtam el ma talán először.  

Anastasia && Dominic

i always get what i want

Szokásom szerint általánosítottam a nőket. Nálam mindegyik egyformának számított, és mikor elkezdték levetkőzni magukról a külső rétegeket - kivételesen nem a ruháikra értve mindezt - derült csak ki, hogy valójában milyenek is. Elvégre valljuk be, az a bizonyos álarc mindannyiunkon ott van. Én már évek óta viselem az enyémet, annyi különbséggel az iménti esettől, hogy én sosem veszem le. Nincs, aki számára annyira fel akarnám vállalni hogy mi vagyok vagy éppen ki. Semmi nem feledteti el azt a tényt, hogy pénzem van, ez az én névjegykártyám, amely bárhová megyek, a homlokomra van írva, és a nők mindenben ezt látták. Mindent elviseltek, mert azt hitték, többet kapnak majd. Ám sose voltam az a fajta, aki alkalmi viszonyokból nősült volna. És az utóbbi időben, ahogyan ezt az imént már elmondtam ennek a szép nőnek, egyáltalán nem tekintem komoly intézménynek a házasságot, hiszen a házasság az olyan embereknél, mint én, egyszerű üzlet lenne. Még hogy a gazdag ember élete könnyed és habos. Tehetném azzá is, kijelentve, hogy nem érdekel, ha a pénzemet szeretik, de nekem ez nem elég. Túl magasak az elvárásaim.
Nem volt olyan jóleső érzés elválni ajkaitól, mint először hittem. Bennem mindig megvolt az a bizonyos ketyegő kis óra, soha nem mentem tovább, mint amennyire akartam, ám itt vétettem, megcsókolnom sem lett volna szabad. Elvégre ő nem olyan, mint a többi nő. Már abban más, hogy ő egy üzleti ügyben keresett fel. És az üzleti életet sosem kevertem a másfajta életemmel. - Tudja, néha jobb fokozni azokat a vágyakat. - Általában nem álltam meg. Most sem azért tettem, mert a nő ne lenne vonzó, hiszen az esetem. De igaz az a mondás, hogy az efféle időkérés elősegíti a későbbi gyönyör fokozását. És ennek már a gondolatától is végigszántott rajtam a hideg, amit zakóm begombolásával próbáltam palástolni.
Megálltam az asztalom mögött. Tudtam, mivel próbálkozik, ekkorra már majdnem teljesen levetkőztem a merev hegy szerepét, és tekintertem elidőzött a ringó hátsófelén. - Viszlát, Anastasia. Hamarosan újra találkozunk - szólaltam meg. - És ne feledje, az ígéreteimet az élet minden területén betartom míg másokét behajtom. - Jobb volt ezt tisztázni, mielőtt azt hinné, hogy elfelejtem. Valójában már régóta az időzött a szemem előtt, ahogyan az íróasztal mellett hevernek a fehérneműi, és ettől a gondolattól megfeszült testem minden érzékeny porcikája.

|| köszönöm a játékot! amint szólsz, hogy mehet, dobom a kezdőt a következőhöz.