Igazán nem kell. - mondtam egy mosoly keretében, miközben a nő egyeztette az adataimat. Oda adtam a bánkártyámat, amire az évek alatt jócskán megszedtem magamat. - Vedd úgy, hogy ez olyan ajándék szerűség. - tettem hozzá sietve, majd újra a recepcióshoz fordultam.- Akkor minden rendben? - kérdeztem meg tőle kedvesen, majd elvettem a szoba kulcsot.- Nos, akkor mehetünk is. - fordultam Patihoz és elindultam a lifthez. Amikor beszálltunk, akkor a legfelső gombot nyomtam meg és vártam, hogy megérkezzünk. Reméltem, hogy nem túl sok minden változott itt meg, mert imádtam ezt a szobát. Sokszor voltam már így. Néha csak átmenetileg, néha meg hosszabb időre. New Orleans még mindig eszméletlen volt.- Remélem tetszeni fog. - mondtam kedvesen, majd kiszálltam a liftből és egyből az előszobában találtam magamat. Ott hagytam Pati csomagjait, majd a hatalmas ablakhoz sétáltam, ahol a városra gyönyörű kilátás nyílt. - Mit szeretnél csinálni? -fordultam felé egy apró mosollyal az arcomon.-
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Csüt. Okt. 31, 2013 5:00 pm
Ugrás egy másik oldalra ♛
Izgatott voltam. Már alig vártam, hogy lássam a lakosztályt... - Akkor viszont köszönöm szépen!- semmi kedvem nem volt veszekedni Ariellel, főleg nem a pénzről. Ő tudja, hogy magának milyen anyagi háttér kell, én nem akarom, hogy emiatt ismét egy vita alakuljon ki köztünk. Izgatottan léptem be a liftbe és csak vártam. Vártam, hogy végre felérjünk az emeletünkre, majd amikor kinyílt az ajtó... Ismét éreztem, hogy az állam le fog esni a helyéről. - Hűű! - fejtettem ki egy szóban a véleményemet. Gyönyörű volt ez a hely, ez a lakosztály! És biztos nagyon drága is... de most valahogy a pénz körüli gondolkodás nem kötött le. - Háát én nem is tudom!- kezdtem bele, majd én is odasétáltam az ablakhoz kinézni. - Mondjuk elmehetnénk enni. Nagyon éhes lettem hirtelen. Farkas éhes!- viccelődtem egy kicsit, és a kezemet a hasamra tettem.
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Csüt. Okt. 31, 2013 6:37 pm
Ugrás egy másik oldalra ♛
Vampire & Wolfie
/from recepció/
Örülök, hogy tetszik. -mondtam egy apró mosoly kíséretében, majd visszafordultam a kilátáshoz. Eszméletlen volt, komolyan ez a város soha se fog változni. De rájöttem még egy dologra, hogy Patival vigyázni kell, mert ő farkas, vagyis nem szívesen látott vendég.- Pati. - köszörültem meg a torkomat, majd ráemeltem a tekintetemet. Magam sem tudtam, hogy miként fogalmazzak, mert nem akartam megijeszteni és megbántani se.- Nos, te farkas vagy... -kezdtem bele, majd óvatosan újra rápillantottam.- Itt meg hemzsegnek a vámpírok, szóval... - nyeltem egy nagyot.- Ne keresd a feltűnést, mert nem túlzottan csípik a magad fajtádat. - böktem ki végre, majd kicsit szerencsétlenül néztem rá. Reméltem, hogy nem veszi magára, mert nem lehet minden város ugyan olyan.- De az evés jónak tűnik. Tudok egy jó helyet. - csaptam le arra amit mondott és közben reméltem, hogy nem gondolta meg magát. Jobban is tálalhattam volna a dolgot, de mindig nyíltan kimondtam amit gondoltam. Most viszont nem akartam rázúdítani, így kicsit félre sikeredett a dolog.-
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Pént. Nov. 01, 2013 8:39 am
Ugrás egy másik oldalra ♛
Értettem amit mondott. Mármint ő sokkal többször járt már itt, mint én, szóval hittem a szavának. Tudtam, hogy ezzel is csak a bajt akarja megelőzni. - Értem, amit mondasz.- feleltem nyugodtan és határozottan. Mivel látszott rajta, hogy ezt egy kicsit nehezen tudta kibökni. - Minden rendben lesz! Énekelek egyet, majd a következő teliholdra már otthon is leszünk. Nem akarom, hogy az első átváltozását Katie egyedül élje meg...- elléptem az ablaktól és a bőröndöm után nyúltam, amit a jobboldali szekrényhez húztam. - Ezt lestoppolom, oké?!- mutattam a szekrényre, majd kicipzároztam a bőröndöt és elkezdtem bepakolni a ruhákat. - Két perc és végzek, utána mehetünk is.- mondtam neki, majd felgyorsítottam a kezem, hogy a ruhák mielőbb bent legyenek a szekrényben. Pár perc múlva kész is lettem. - Akkor én készen is volnék!- néztem rá mosolygósan.
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Vas. Nov. 03, 2013 3:05 pm
Ugrás egy másik oldalra ♛
Vampire & Wolfie
Ennek örülök, de itt nem csak a teliholdról van szó. - néztem utána, mert máris a bőröndjének szentelte minden figyelmét.- Itt maga arról a tényről van szó, hogy farkas vagy és itt nem szívlelik őket. Mondhatni sokuk ki is van tiltva. - Csak szólni akartam, hogy légy óvatos és vigyázz magadra. - fejeztem be a mondanivalómat egy sóhaj közben, majd leültem az egyik ágyra.- Persze lehet a tiéd . - mondtam egy apró mosoly kíséretében, de még mindig azon törtem a fejemet, hogy vajon tényleg jó ötlet volt-e idejönni.- Szólj, ha készen vagy és ha tudod hova szeretnél menni. - mondtam neki higgadtan, majd eldőltem a puha ágyon amíg vártam rá.-
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Pént. Nov. 08, 2013 7:33 pm
Ugrás egy másik oldalra ♛
Gyorsan végeztem a kipakolással. Igazából az én bőröndöm sem volt tele, csak pár alap kelléket hoztam el magammal, amiről tudtam, hogy létfontosságúak lesznek számomra. - Tudom, de egyébként sem az volt a tervem, hogy hangoztassam a fajtámat.- jegyeztem meg, miközben lefoglalt egy fekete hosszú, selyemruha vállfára akasztása. Majd mikor kész lettem, leültem az ágyra és egy prospektusba merültem el, keresni valami jó helyet. - Nos... igazából nem tudom hova menjünk, döntsd el te!- mosolyogtam rá kedvesen.
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Szomb. Dec. 21, 2013 7:37 pm
Ugrás egy másik oldalra ♛
Ariel & Pati
Figyeltem őt és nem értettem, hogy hirtelen hogy lett ennyire fáradt, de úgy nézz ki az emberi természet ilyen. Csöndesen sétáltam mellette, engem egyáltalán nem zavart a gyors tempója, legalább nem kellett lassú tempóba mennem. Pár pillanatra rápillantottam amikor mondta azt a dolgot, de szó nélkül hagytam. Nem akartam már erről többet beszélni. Sokat éltem, s sok mindent tapasztaltam már, majd idővel ő is rájön a dolgokra. Nem sokkal később meg is érkeztünk újra a hotelbe, gyorsan elkértem a kulcsokat, majd a lifthez sétáltam. - Jössz? - fordultam vissza Pati-hoz miközben megnyomta a hívógombot és türelmesen vártam. Vágytam már egy forró fürdő után, de az éjszakai város még jobban csalogatott.
/utcák/ Viszonylag gyorsan megérkeztünk a hotelhez. Nem is érettem hogyan lehetett ilyen gyorsan. De hát a tempóm biztos nem volt olyan nagy.. akkor szólt volna Ariel, vagy csak simán felgyorsított volna. Gyorsan beléptem mellé a liftbe és vártam míg bezáródik az ajtó. A lágy zene mellett végre kicsit ellazultam, majd mikor felértünk az emeltre már féllábbal az ágyamba voltam. Amint kinyitotta az ajtót rögtön az ágyam felé vettem az irányt. Egy gyors fogmosás és tusolás után már bele is bújtam a finom, meleg ágyba. - Jó éjt! És köszönöm, hogy eljöttél velem erre a csodás helyre!- mondtam neki kedvesen. Majd álomra hajtottam a fejem.
/ bocsi a késésért, de nem láttam, hogy itt tartozom /
Másnap reggel korán keltem fel. A szemem csak úgy kipattant, és nem bírtam egy helyben megállni. Izgultam. Halkan, ámbár nagyon gyorsan a fürdőszobába mentem, hogy valami emberit hozzak ki, álmos önmagamból. A gyors arcmosást egy kis smink party követte, majd mikor már úgy voltam vele, hogy akkor mindennel kész vagyok, kiléptem a fürdőszobából. Ariel még aludt. Vagyis azt hiszem... nekem meg nincs szívem felkelteni. Ezért csak egy értelmes ötlet jutott az eszembe.
Elmentem. Kész ideg vagyok... Gyere ha tudsz.
Tettem le a cetlit az ágya végére. Majd kiléptem a szoba ajtaján. Lent a recepción hangosan köszöntem az épp telefonáló hölgynek, majd elindultam a célállomás felé. Ma énekelni fogok. Remélem jól... / French bar /
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Vas. Feb. 23, 2014 10:41 am
Ugrás egy másik oldalra ♛
Ariel & Pati
Nem volt valami kellemes a visszavezető út, hiszen Pati nem éppen úgy nézett ki, mint aki egy hamar jól lesz. Ha nem vámpír lennék, akkor valószínűleg a hotelbe való visszasegítése komoly erőfeszítést jelentett volna számomra, de nem kell félre érteni, hiszen Pati is vékony volt, de azért egy lánynak soha se könnyű egy másik személyt cipelnie. Próbáltam úgy vinni, hogy az embereknek ne tűnjön fel, hogy nincs valami rendben, főleg a többi lény figyelmét nem akartam magamra vonni. Lassú, de magabiztos léptekkel haladtunk, de közben végig az utat pásztáztam és figyeltem, de úgy nézz ki a vámpírkák megfogadták a tanácsomat, hiszen nem követtek. Hamarosan beléptünk a szálloda ajtaján, majd hangosan köszöntem és a lifthez mentem. Pár pillanattal később már a szobánk ajtaját nyitottam és leraktam őt az ágyra. Leültem a másik ágyra és őt figyeltem. Fogalmam sem volt, hogy mibe keveredett, de az biztos, hogy nem mond el mindent.
Minden végtagom zsibbadt. Igaz már nem fájt, de zsibbadt. Nagyon örültem neki, hogy Ariel ilyen kedves volt és felsegített egészen a lakosztályig ahol én rögtön az ágyba siettem. Időközben nem csak a farkasölő hatására, de rendesen elfáradtam. El sem akarom hinni, hogy most már talán ez lesz az én életem. Hogy mindig is kísérteni fog az a valaki, aki arra vár, hogy újból lecsapjon rám egy óvatlan pillanatban. Vagy csak tényleg ez megint egy rossz kis vicc volt? Mert ha igen... az most tényleg minimálisan megnyugtatna, hisz ilyen veszélynek nem tehetem ki Katiet és a babáját. Mikor eldőltem az ágyban az arcomat a plafon felé fordítottam. Nem voltam képes barátnőm szemeibe nézni. Talán kicsit szégyelltem magam... sőt biztos. - Ugye jól érzem, hogy most megbillent a bizalmad velem szemben?- kérdeztem tőle. Mondjuk nem is hibáztatnám ha 'igen' lenne a válasz. Hisz ő sem gondolta volna, hogy valaki ilyen szinten nem "kedvel" engem. Plusz nagy veszélynek tette ki magát ott lent a bárban mikor az én pártomat fogta. Nagyon nagynak... és van egy olyan érzésem, hogy ezzel ő is tisztában van. És volt akkor ott is.
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Vas. Márc. 02, 2014 2:19 pm
Ugrás egy másik oldalra ♛
Ariel & Pati
Figyeltem őt távolról, de nem akartam oda menni hozzá. Egyszerűen nem ment volna, mert kicsit bennem volt az, hogy legszívesebben bántottam volna őt. Hiszen lehet a nyakamra zúdítottam egy csomó vámpírt miatta, egy olyan személy miatt aki nem bízik bennem és talán tényleg csak kihasznált engem. Nem tudtam, hogy mit gondoljak róla, hiszen már elárulta magát, hogy van valaki aki rátani akar neki, de erről egy szót se szólt nekem. Mindenkinek lehetnek ellensége, nem is ez zavar, hanem az hogy nem szólt. Azt hittem barátok vagyunk, de most már fogalmam sincsen, hogy azok vagyunk-e, hiszen annyi minden történt már velünk és egyre több a veszekedés közöttünk. Bizalom? - kérdeztem kicsit gúnyosan.- Ezek után már nem tudom, hogy létezik-e még ilyen. Bíztam benned, de te még annyira se, hogy szólj erről. - mondtam neki minden kedvesség nélkül és továbbra is figyeltem. Itt nem hagyhatom, mert talán utánunk jönnek a vámpírok és akkor tuti neki annyi. De nem tudtam, hogy mit kellene tennem, vagy mit fogok.
Fájt, ámbár megértettem és elfogadtam amit mondott. Én is megijednék -sőt meg is vagyok ijedve...-, mérges lennék. Esetleg a belsőm legmélyén tombolnék is... hisz nem kis dolgot tett értem most Ariel. Ezért nagyon hálás is vagyok neki. Párnámba fúrtam az arcomat egy pillanatra, majd mikor ismét azt érzetem, hogy képes vagyok szóhoz jutni, hát megtettem. - El sem hiszed mennyire sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kevertelek. De én sem gondoltam volna, hogy valaha is ilyen dologba keveredhetek...- feleltem alig hallhatóan. Nagyon rossz érzés volt, hogy így beszélt velem. De tényleg megértettem.
/Bocsásd meg a késésemet!/
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Szomb. Márc. 22, 2014 8:40 pm
Ugrás egy másik oldalra ♛
Ariel & Pati
Tudtam jól, hogy nagy fájdalmai lesznek, de az majd elmúlik, viszont a bizalom teljesen más dolog. Néztem őt, majd felálltam és elkezdtem le-föl sétálni. Sok mindent elviselek, de a hazugságokat nem, illetve azt se hülyének néznek. Fogalmam sem volt arról, hogy mit gondolt. Van valami kis titka, valaki meg akarja őt ölni és ezt elfeljti nekem megmondani?! Komolyan minek akarta, hogy ide jöjjek vele, egyszerűen tényleg nem értem. Figyeltem őt, majd megcsörrent a telefonom. Kinyomtam, s nem sokkal később üzenetem jött. Pedig, ha egyszer valaki meg akart ölni, akkor még egyszer meg akar majd. - mondtam neki határozottan, majd a kabátomért nyúltam. - Itt biztonságban leszel, de nekem most vissza kell mennem Mystic Fallsba.
Nem nagyon tudtam mit kezdeni magammal. Csak feküdtem az ágyon és nem örültem a körülöttem kialakult helyzetnek. Nagyon nem! Mármint.. az imént éltem át másodszorra, hogy valaki csúnyán megtréfált. Vagy -ami rosszabb- bosszút állt rajtam. Figyeltem, ahogy a telefonja megcsörren és kinyomja. Jól esik, hogy most csak a kettőnk beszélgetésére figyel. - Itt akarsz hagyni? Hogy lenne biztonságos? Hisz mi történt az előbb is... szeretnék veled haza menni. Persze ha csak nem baj. - kérleltem, mivel egyáltalán nem állt szándékomba tovább itt maradni.
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Vas. Ápr. 27, 2014 2:22 pm
Ugrás egy másik oldalra ♛
Ariel & Pati
Figyeltem őt és nem értettem komolyan. Azt hittem, hogy ennyire már megbízik bennem, hogy elmondja a dolgait. Hogyan védhetném meg őt itt, ahol eleve utálják a farkasokat, ha nem mondja el a dolgokat, nem avat be. Tudom én, hogy mindenkinek vannak ellensége és nem kértem soha se azt, hogy minden egyes másodpercéről beszámoljon, de szerintem az érthető, hogy tudni akarok a dolgokról, hiszen az én életem is veszélyben lehetek. Megálltam és neki dőltem az ajtónak és onnét figyeltem őt. - Miért maradnék? - kérdezek vissza minden kedvesség nélkül.- Hiszen szemmel láthatólag egyedül is elboldogulsz, mivel engem se avattál be abba, hogy veszélyben vagy. Hogy védhetnélek meg téged vagy akár magamat, ha nem mondasz el semmit se? - kérdezem tőle kíváncsian, majd összefonom a karomat magam előtt, de továbbra se mozdulok. Valóban nincsen itt se túl nagy biztonságban, de mellettem sincsen, hiszen nem tudok semmit se. Ha beavatna, akkor talán tudnék neki segíteni, de így biztosan nem.
Ismét nem tudta mást mondani csak azt, hogy... - Tényleg sajnálom. Butaság volt idejönnöm.- feleltem, majd átfordultam az ágy másik felébe. De most is csak a falat néztem. Vagyis inkább csak elmélkedtem, gondolkodtam és jó volt a tiszta és egyszerű falat bámulni hozzá. Visszagondoltam arra a napra, mikor Ariellel találkoztam. Mikor épp ruhát akartam venni Katie barátnőmnek... még aznap felajánlotta a lehetőséget, hogy látogassunk el ide. Valamikor, egyszer. Akkor jó ötletének gondoltam, de igazán nagy célom nem volt vele, hogy idejöjjek. Most volt. Az álláslehetőség ami csúnyán megtréfált. - Holnap hazamegyek. Nem kényszerítelek rá, hogy velem gyere, de remélem azért majd Mystic Fallsban találkozunk.- mondtam neki, majd a kezemet a fejem alátettem és lehunytam a szemem egy percre. - Te vagy az első ember akit itt megismertem és megszerettem, Ariel. Nagyon sok mindent tettél értem és hálás is vagyok érte. Fontos vagy nekem.- bár nem ezt terveztem jó éjt és búcsúként mondani neki, de több minden, például egy köszönés már nem jött ki a torkomon, ami még mindig mart. Ismét lehunytam a szemem és el is aludtam.
***
Másnap reggel korán keltem. A szemben lévő ágyon Ariel még aludhatott és én nem akartam felkelteni a zajongásommal/ pakolásommal. A bőröndöm már össze volt pakolva, de nem emlékszem rá mikor rakhattam össze. Felöltöztem a fürdőszobába és megmostam az arcom. Ránéztem még egyszer az ágyban fekvő Arielre majd a táskámból kivettem a jegyet és azt addig szorongattam míg a reptéren oda kellett adnom. Hát vége. Elhagyom ezt a meglepetésekkel teli helyet és visszatérek Mystic Fallsba, ahol megtűrnek. Viszlát New Orleans!
/játék vége. Jézus.. bocsi, hogy ekkora volt a tartozásom de nem vagyok a toppon már jó hosszú ideje.. :S /
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Vas. Júl. 20, 2014 4:35 pm
Ugrás egy másik oldalra ♛
Ariel & Pati
Sokszor hallottam már azt, hogy valaki valamit sajnál és ennek köszönhetően már nem hittem ezekben a szavakban. A mai világban sokan csak mondják a szavakat amiket kell, de nem gondolják komolyan. Pontosan emiatt nem hiszek el már mindent az embereknek, mert számomra a szavaknak van jelentése is, nem úgy mint a legtöbb embernek. Rendben, ott talán találkozunk. - mondtam neki rezzenéstelen arccal és figyeltem őt az ágyban. Már éppen indultam volna kifelé, de a szavai hallatára megálltam. Hallgattam őt, de nem mondtam semmit se, csak figyeltem őt és minden egyes mozdulatát. Sajnáltam részben azért, hogy ez történt vele, de ha őszinte lett volna velem, akkor ez most nem történt volna meg. - Én is megszerettelek, de elhiheted, hogy mennyire rosszul esett az, hogy nem voltál velem őszinte. Aludj jól Pati és vigyázz magadra. -mondtam neki érzelem mentesen, majd pedig sarkon fordultam és elhagytam a hotelt. A táskám a vállamon lógott és elindultam a replülőtér felé. Biztos voltam abban, hogy épségben haza fog jutni és ezért se maradtam, illetve kicsit szerettem volna egyedül lenni.
Kezdőlap
/
