Elena Gilbert Salvatore

- Persze, menjünk majd... együnk valami igazi helyi specialitást - bólogattam, és megfogva a kezét, indultunk a hotelba.

(Hotelszoba)


Damon Salvatore

A hajó megállt, és mikor újra a homokot, a szárazföldet éreztük a lábunk alatt, nagyot sóhajtottam.
- Igen, mehetünk - bólintottam. - Ma este el kellene mennünk valahová, nem? Valami helyi kis vendéglőbe. Vegyüljünk bele a népbe, amennyire lehet legalábbis. Hiszen ez a mai az utolsó esténk - mondtam kissé elszomorodva.

Elena Gilbert Salvatore

- Jó, jó... - bólogattam, majd a ruhákat, már amennyire lehetett, összehajtottam, és odanyomtam a nő kezébe, ahogyan a búvárkodás előtt ő az enyémbe.
Végül megállt a hajó, és az oktatónő elköszönt tőlünk. - Mehetünk vissza a hotelba?

Damon Salvatore

A hajó orra a part felé fordult, én pedig kibújtam a búvárruhából, de ezt direkt úgy, hogy az oktató nő lássa, hogyan lesz látható fedetlen mellkasom és a hasam.
- Köszönjük, ezt visszaadjuk - nyújtottam át a ruhákat rá mosolyogva, aztán visszaültem Elena mellé. - Édesem, légy megértő. Ő nyilván egy magányos nő, én pedig egy tökéletes férfi. Hagy legeltesse a szemeit - fogtam meg Elena kezét, ezzel is jelezve az összetartozásunkat.

Elena Gilbert Salvatore

- Igen, nagyon jó lett volna... - bólogattam, megfogva a kezét, és leültem a helyemre, az oktató pedig elégedetten közölte, hogy mindenki megvan, és három perc múlva már a parton is leszünk.
- Kár, hogy ilyen gyorsan vége lett... - szontyolodtam el. - Nem is tűnt fel, hogy repül az idő a víz alatt - sóhajtottam, és megköszörültem a torkomat az oktató nő szemeibe nézve, mikor az eléggé feltűnően végigmérte Damont hátulról, hiszen eléggé... feszes anyag volt rajtunk, még mindig. És ezt ő meg kihasználta, mindaddig, míg meg nem látta az én szemeimet. - Kezdek féltékeny lenni - motyogtam, belebújva a rendes ruhába.

Damon Salvatore

A felszínre jöttünk, felmásztunk a hajóra, és miután levettük a palackot, kissé lihegve lélegeztem, a szabad levegő valahogy jobban tetszett.
- De jó lett volna még lenn maradni - mondtam. - Ez nagyon szép volt. Talán a legszebb az egész út alatt. És Delena hogy fogja élvezni a képeket! - mosolyogtam, míg közben számba vette az oktató nő, hogy mindenki a felszínre érkezett-e már.

Elena Gilbert Salvatore

Damon megragadta a kezemet, és meglepve néztem, hogy mit akar, de láttam egy másik férfit, kezében a fényképezővel, és már értettem...
Amint elkészült a kép, mosolyogva fordultam Damon felé, már felfelé evickélve, hogy a hajóhoz érve mindenki sorjában kimásszon.
- Jócskán eltelt az idő - mondtam kis szomorúsággal, már a hajóban.

Damon Salvatore

Olyan jól éreztem volna még itt magam, hogy azt el sem lehet mondani. Talán még a piramisoknál is jobban tetszett a tenger mélyének boldogsága, és nyugodt békéje.
Nagyot sóhajtva telefújtam buborékkal a tengert, mikor jelezték, hogy fájront, vége a műsornak, és ideje a felszínre emelkedni.
Gyorsan megállítottam egy csoportbeli férfit, és kezébe nyomva a gépet, már értette, mit is szeretnék.
Megragadtam Elena kezét, és megvártam, míg a kép elkészül... aztán egy köszönöm-intéssel visszavettem a masinát.


Elena Gilbert Salvatore

A kezembe nyomta a fényképezőgépet, és nem késlekedtem sokat, átvettem tőle, hogy néhány képet csináljak róla és a teknősről, ahogy fogja a kis úszóját, vagy milyét... a biosz sem volt soha erősségem.
Mosolyogva figyeltem őt, ahogyan ismerkedik az állattal, és néha még körbefordultam, hogy a színes korallokról is csináljak pár képet, néhány kis halról is, majd az oktató jelzett, hogy ideje a felszínre mennünk, mert itt a vége, fuss el véle.

Damon Salvatore

Néztem a korallok színes világát, csak akkor fordultam meg, mikor Elena megérintette a karomat, és elnyíló szemmel figyeltem egy teknőst, és ha tudtam volna, még köszönök is neki. Akárhogy nézem is... kb egy idősek lehetünk. Még az is lehet, hogy idősebb nálam.
Kinyújtottam a kezem, hogy megsimogassam, és noha kissé behúzta a fejét, az evezőlábaihoz hozzá tudtam érni, és csodálkoztam, milyen érdes a bőre, majd Elena kezébe adtam a gépet, csináljon ő is néhány fotót.


Elena Gilbert Salvatore

Néztem a halat, amit ezúttal Damon kiszemelt egy-két képre, és a többi halhoz képest ő volt a kivétel. Nem csinált semmit, csak lassan úszott előre, nem törődve az égvilágon semmivel, és ha képes lettem volna nevetni a víz alatt, minden bizonnyal megteszem.
Aztán lassan kievickélt a hal a képből, és ezúttal olyat láttam meg, amit eddig még nem az elmúlt 10 percben. Egy teknős volt, lassan haladva előre. Nem is gondoltam volna, hogy megélnek itt az ilyen állatok...



Damon Salvatore

Míg én a "Némókkal" foglalkoztam, addig Elena felfedezett egy halat, és a szemében láttam, hogy ugyanarra gondol, amire én. Hogy ezek mennyire fognak tetszeni Delenának.
Csináltam hát egy közeli képet a kis zöld halról is, ami mintha csak élvezte volna hogy sztár lehet, addig nem mozdult míg a fénykép el nem készült, utána viszont egy vihargyors villanással tűnt el a korallok közepette.
Oldalt fordultam, és ekkor megláttam valami mást. Az eddigi kis halak mozgékonyak voltak, gyorsan, ez viszont... mint egy méltóságteljes öreg bárka, úgy úszott el előttünk, és nem tudtam nem vigyorogni ezen a lesajnáló nemtörődömségen, ahogy fittyet hányt ránk.


Elena Gilbert Salvatore

Mosolyogva néztem egy bolondozó, apró halat, és sajnáltam, hogy nem értek jobban hozzájuk, de akaratlanul is beúszott a szemem elé Delena, ahogy az állatkerti akváriumban tapsikolva figyeli az ilyen kis halakat...
Hagytam, hogy Damon csináljon róla képeket, de az én figyelmemet már egy kis zöld hal vonta el, ami mintha pont az én szemeimbe nézett volna.



Megbökdöstem Damon vállát, majd a fényképezőre mutattam, egy mosollyal a képemen, és minden bizonnyal láthatta rajtam, hogy nem magamnak, hanem Delenának szánom ezeket a képeket. Hiszen olyan gyönyörűek voltak. Már megvan a "tapéta" Delena szobájának a falára.

Damon Salvatore

Miután minden a helyére került újra nálunk, elmerültünk a tenger vizében... és mikor a fenékre értünk, mintha egy másik bolygóra kerültünk volna hirtelen. Maga a csoda fogadott odalenn. Fentről nem is hittem volna, hogy ilyen gyönyörűség rejtőzik a mélyben.
Szorítottam Elena kezét, csak akkor engedtem el, mikor néhány képet csináltam - áldva az eget, hogy vízhatlan a gép - és csillogó szemmel mutattam neki egy apró bolondos halat, amiről azonnal Delena villant az eszembe.



Elena Gilbert Salvatore

Én is legyőztem magamban a gátat, és követtem Damont, majd pár perc elteltével a csoport összes tagja a vízbe került, és talán soha életemben nem voltam még ilyen hálás, hogy nem vagyok az a típus, akinek görcsöt kap a lába, vagy akármi...
A nő elmutatott pár - a víz felszínén lebegő - piros gömbig, és hozzátette, hogy az az a bizonyos határ. A víz alján is lehet őket látni, és ha nem akarunk mi magunk ebéd lenni, és nagyon elkóvályogni, akkor ne menjünk tovább annál a vonalnál.
Ezután szólított fel mindenkit, hogy ismét kerüljenek a helyükre azok a micsodák a szánkban, és merüljünk víz alá, de ne szakadjunk el túlságosan egymástól.
Egy pillanatra Damonre néztem, majd megfogtam a kezét, és reméltem hogy érti, nem akarom elengedni a kezét, csak ha nagyon muszáj, és ha már kicsit mélyebbre úsztunk...
Ami pár percen belül be is következett. Minden csapattag ámélkodva gyönyörködött a szebbnél szebb tengeri herkentyűkben, szivacsokban, és néhányan közelebbről is meg akarták őket nézni, hiszen egyre lentebb süllyedtek a vízben.


Damon Salvatore

- Ezért mondtam, hogy legyen Róma - mosolyogtam, majd a számba vettem a csutorát. Marha szépen nézhettem ki, mit mondjak...
- Akkor én megyek - dünnyögtem érthetetlenül, csak kézzel jeleztem a dolgot Elenának, és máris becsobbantam a tengerbe, de még a felszínre jöttem, ahogy mutatták, és a csoport tagjai csakhamar mind követtek.
- Nem is rossz. Legalábbis eddig - vettem ki a számból azt az izét, hogy még a szabad oxigénből, és ne a palackból szippantsak párat.


Elena Gilbert Salvatore

- Jaj, tudod hogy sosem kérnélek olyasmire, amit te nem szeretnél - simogattam meg az arcát. - Ha nem jössz az Eiffel torony tetejére, én nem leszek felháborodva - ráztam a fejemet, és felálltam, mikor az oktató nő is ezt tette, és kb mindenki más.
Egy-két társa már a víz alá merült, hogy láthassuk, hogyan is történik ez, majd Damonre néztem mosolyogva. Inkább nem mondtam ki, hogy mennyire parázok ettől az egésztől, és az egész víztől, még mindig, ilyen palackkal a hátamon is... de egyszer minden félelmet le kell győzni. És ha ő ott lesz mellettem, hát nem is lehet baj.
Az oktató nő is víz alá merült, háttal merülve el, előtte még megigazgatva a palack izéjét a szájánál és orránál, és a búvárszemüvegét is, mi pedig hasonlóképp tettük. - Menj előbb te - pislogtam a szerelmemre.

Damon Salvatore

- Túléled, ne aggódj - vettem fel a ruhát én is, bár valahogy elég kényelmetlennek tűnt. - Nem tudom, miért kell ennyire testre feszülnie - vizslattam magam, majd legyintettem. - Édesem, én elviszlek Párizsba, erre esküszöm. De az Eiffel torony tetejére nem megyek fel. Tériszonyom van - böktem ki az eddig elhallgatott információt. - És mivel vámpírként néhány dolog felerősödik, hát ez csak erősebb, mint emberként. Nem mehetünk inkább Rómába? Az is nagyon szép, és legalább maradunk a talajon - álltam ki a hajó szélére.

Elena Gilbert Salvatore

- Így már sokkal jobban tetszik a felállás - mosolyogtam rá a csók után. - Bár remélem ezzel nem azt érted el, hogy a nő egy pillanatban, mikor nem figyelek, belelök a vízbe - kuncogtam halkan, és még egy puszit nyomtam az arcára, utána pedig felsétáltunk a hajóra, és helyet foglaltunk, akárcsak mások, bár a nő azt mondta, maximum 2-3 percig fog tartani az az idő, amit a hajón fogunk tölteni.
A kezünkbe nyomta a búvárruhát, azzal az utasítással hogy a fürdőruha felé kell felvenni, én meg vállat vontam. - Nem olyan gázos ez, ha így jobban belegondolunk. Ha ezt túlélem, ígérd meg, hogy elmegyünk Párizsba is, az Eiffel toronyba, hogy lássuk a világot magasból is, ne csak odalentről - böktem a víz felé, már a ruhában.

Damon Salvatore

Hát, tény és való, számítottam ugyan valami gyorstalpalóra, de ekkorára nem...
Mire mindent elmagyaráztak, elmutogattak beletelt legalább jó félórába. Igyekeztem figyelni, de egy kis idő után a szemem is káprázott az információk tömkelegétől. Valóságos megváltásnak számított, mikor egy hajó felé kezdtek el irányítani bennünket.
- Oh köszönöm - mosolyogtam rá az oktató nőre. - Biztos vagyok benne, hogy szükség esetén segíteni fog - fűztem tovább a szót ártatlan képpel, és ránevettem Elenára.
- Édesem, ha megharapom, véres lesz a víz, és jönnek a nagy cápák - ráztam a fejem. - És amúgy is... hagy élvezze a szerencsétlen - öleltem magamhoz Elenát, és megcsókoltam, ezt látva pedig az oktató nő ábrázatának leírására egy normál ember szókincse kevésnek bizonyult.

Elena Gilbert Salvatore

Kis híján én is megköszörültem a torkomat, mikor Damon bejelentette, hogy ő gyakran fullad... helyette inkább böktem egyet az oldalán, bár roppant mód nem tetszett, hogy e mondat miatt az oktató nő felfigyelt rá, és a tekintetéből bármely épeszű kiolvasta, hogy nem veti meg az olyan külsejű férfiakat, mint Damon. Jellemző... a házasság és esküvő előtti másfél évben nem nézett se rám, se rá (vagy én nem tudom) senki úgy, mint egy nőre, vagy férfira, és egy hete vagyunk házasok, és nem ő volt az egyetlen, aki utánafordult. Na jó, eszmefuttatás vége... a víz alatt amúgy se lehet sokmindent csinálni... azt hiszem...
A nő egy kis beszámolóval kezdte, hogy a tenger egy bizonyos részéig lehet csak elúszni a víz alatt, és ezt a részt egy jelzéssel választották el a tenger többi tagjától. És nevetve megjegyezte, hogy a cápáktól, és egyéb harapós halaktól se kell ebben az övezetben tartanunk, hiszen ezen a külső részen ilyesfajta halak nincsenek, de ha vannak, csak aprók, és nem az emberrel foglalkoznak.
Miután meggyőződött arról, hogy mindenki rendelkezik úszástudással, megmutatta a búvárruhákat, és mindent elmagyarázott, hogy mit hol találunk rajta, illetve az egész palackos izét bemutatta, szóvá téve azt is, hogy ugyan senki nem veszett még el vagy fulladt meg ezen a parti egységen, de ne is piszkáljuk ezeket a palackokat.
Aztán mikor egy plusz félórában minden plusz információt elmagyarázott, és egy apró medencében mindent megmutatott nekünk is, kérdőn megállt a kis hajó előtt, és kérdőn nézett az emberek felé, köztük miránk is, hogy ha senkinek nincs kérdése, és nem gondolta meg magát senki, akkor vonuljunk a hajóra, vegyük fel a ruhákat, és pár perc múlva a hajó megáll, hogy elmerülhessünk a vízben.
De mielőtt mi is megindultunk volna a hajóra, intézett Damon felé egy célzást, miszerint a fulladás miatt nem kell aggódnia, azért van Ő itt, hogy minden effajta problémát orvosoljon, és reméli, hogy nem keltett ijedséget benne, és egy jó ideig még a szeme előtt marad.
Majdnem mondtam valamit, de ő gyorsabban távozott, és szikrázó szemekkel fordultam Damon felé. - Nem szoktam ilyesmit kérni, de... harapd meg ezt a nőt! - sziszegtem kis haraggal.

Damon Salvatore

Kézen fogva indultunk tovább, hogy nemsokára megérkezzünk a csoporthoz, akik meglehetősen érdekesen mértek minket végig.
- Öhm... volt némi balesetünk. Beleestünk a vízbe. És aztán megtámadtak a sirályok - vigyorogtam el magam, főleg akkor, mikor megjelent a búvároktató nő.
- Khm... - reszeltem meg a torkom jelentőségteljesen. - Én gyakran fulladok! - jelentkeztem, hogy Elenát cukkoljam, és meg is éreztem egy apró csípést a derekamban, amitől igencsak nehezemre esett hogy komoly maradjak.

Elena Gilbert Salvatore

- Te akartad, hogy mindenki lássa rajtunk, hogy nászutasok vagyunk, és boldogok - fogtam meg a kezét, majd az órámra néztem. - Ideje indulnunk - kezdtem el lépkedni vele együtt, egy pillanatra sem engedve el a kezét, majd pár perc séta után már ott is voltunk a többiekkel, akik tényleg úgy néztek ránk, ahogy Damon azt az imént felvázolta.
- Na jó, többet nem fekszünk a vizes homokba - néztem Damonre, majd megjelent az oktató, aki történetesen nő volt, így oldalra fordulva figyeltem Damon arcát. - És akkor melyikünk is aggódjon a szájból szájba lélegeztetésen?

Damon Salvatore

Odahajoltam, és minden érzelmemet belesűrítettem egy csodálatos, mély csókba. A szívem is ott dobogott benne, éreznie kellett. Többet mondott ez a csók a "szeretlek" szónál.
- Hát édesem - szakadtam el tőle - inkább azzá válj, mint sellővé. Mihez kezdenék én akkor itt a parton? - keltem aztán fel, és őt is talpra rángattam. - Szépen festünk - néztem végig vizes és homok lepte ruhánkon. - Kicsit néznek majd a többiek mire a búvár oktatóhoz érünk.

Elena Gilbert Salvatore

Odafeküdt mellém, és fölémhajolva csókolt meg, én pedig kedvesen cirógattam meg az arcát. - Igen, azt kellene... egy ideig biztosan jó lenne - bólogattam egyetértően, majd ismét megcsókoltam, és visszatettem a fejemet a nedves homokba, így nézve a csillogó tekintetét, amiben közrejátszott a napfény, és az érzelmek is... - Annyira szeretlek - suttogtam örömtelin. - Életem legjobb és legboldogabb döntése vagy - súgtam halkan. - És csak az isten tudhatja, miért változtam ennyire érzelmessé a tengervíztől és a homoktól... - kuncogtam alig hallhatóan.


Damon Salvatore

Most rajtam volt a röhögőgörcs, ahogy ő is a hullámokban kötött ki a végén, aztán nem törődve a vízzel és homokkal, odafeküdtem mellé.
- Dehogynem fekszem - mosolyogtam, és fölé hajolva megsimogattam az arcát, hogy utána megcsókoljam.
- Milyen jó is itt... kár, hogy haza kell menni. Ide kellene hozni a gyerekeket. Milyen boldogan élhetnénk itt - suttogtam.

Elena Gilbert Salvatore

- Kár, hogy nemcsak ketten vagyunk, különben mást is kérnék fürdetés helyett - mosolyogtam rá szélesebben, majd lépkedni kezdtem gyorsabban a homokban, és mikor hallottam az esését, a térdemre hajolva kezdtem el nevetni.
- Szép esés, Mr Salvatore! Nagyon szép - kuncogtam folyamatosan, és amint ismét felegyenesedett, már gyorsabb tempóba váltottam, egy ideig még nagyjából ment is, de aztán rajtam volt a hanyattesés sora, és hanyattfeküdve a homokban, nevetve néztem felfelé, várva hogy meglássam az arcát a fejem felett.

https://www.youtube.com/watch?v=AuJrEBtmM1Q

- Nem fekszel ide mellém? - kérdeztem végül, a nevetéstől kifulladva, boldog mosollyal.

Damon Salvatore

- De ha elkaplak... - közeledtem felé lassan, mint egy ragadozó - akkor ruhában fürdetlek meg, arra számíts. Bár a napfelkeltéről már igencsak lekéstünk... de megkergetlek a napon is! - kiáltottam el magam, és űzni kezdtem, amit a víz és lábam alatt besüppedő homok eléggé megnehezített, de nem adtam fel, még akkor sem, mikor dicstelenül belehasaltam a hullámokba.
- A fenébe! - álltam fel csurom vizesen. - Te csak ne nevess! - néztem Elenára kacagva. - Te leszel a következő!

Elena Gilbert Salvatore

Leguggoltam, mikor a földre mutatott, és mosolyogva vettem a kezembe a kis kagylóházakat, amelyeket a víz a partra sodort a hullámaival. - Mit gondolsz, Delenának tetszenének? - mosolyogtam a szerelmemre, kérdőn nézve rá, majd felálltam, és a kezembe vettem még egy párat, óvatos helyre téve őket.
- Mit szólnál hozzá, ha kicsit beljebb mennénk? - lépdeltem a több hullámmal övezett területre, de aztán a cipők mellé még felhúztam a ruhámat is, körülnézve. - Nagyon kevesen vannak most itt, ezen a részen - állapítottam meg. - Nos, drága férjem uram... mit szólna egy rövid kis fogócskához a napfelkeltében? - vigyorogtam, már szaporább lépésekkel. - Legalább kicsit emlékezhetsz a múltadra, hogy mennyire szeretted kergetni a lányokat - kacsintottam rá, bár reméltem, nem veszi zokon.

Damon Salvatore

- Igazad van - kaptam le a cipőmet én is, és összekötve a nyakamba akasztottam őket. - Milyen forró - kaptam el a lábam hirtelen, ahogy egy kőhöz értem. - De ez tényleg klassz érzés - tapostam a homokot, és sétálni kezdtünk, rögtön azon a sávon, ahol a víz és a homok összeért, és tetszett, ahogy a néha kicsapó hullámok a lábunkat nyaldosták.
- Nézd milyen szép - mutattam a lábunk elé hirtelen.

Elena Gilbert Salvatore

(Hotelszoba)

Kilépve megtapasztalhattuk, hogy jóval melegebb van idekinn, mint a hotelban. Mondjuk ez normális volt, hiszen odabenn működött a légkondi...
- Még délelőtt is olyan gyönyörű ez az egész - mosolyogtam körbenézve, és a kezembe fogva a cipőmet, a homokba léptem bele, picit belesüllyedve.
- Ez olyan jóóó érzés... - kuncogtam.

Elena Gilbert Salvatore

- Sőt, ne is beszéljünk róla, mert annak idején David-et is csak emlegetni kellett, és másfél hónap múlva már meg is volt az eredmény - kuncogtma, miközben felültünk vissza a buszra, és miközben elindultunk, lekapcsoltam a nyakláncot, hogy feltűzzem rá a Damontől kapott ajándékot, és így csatoltam vissza a nyakamra.

(Hotel)

Damon Salvatore

- Nekem nem lenne ellenemre, ha teljesítené, csak azért várjon vele még néhány évet - fogtam meg Elena kezét, és elindultunk vissza a busz irányába. - Menjünk vissza a szállóba. Egy istenséget mégsem illik kézben lóbálnom - néztem a kis szoborra nevetve.

Elena Gilbert Salvatore

Mosolyogva néztem, hogy mi bukkan elő az ő kezeiben, és felkuncogtam, ahogy megláttam az ajándékát, és meghatottan pislogtam a szemébe, majd átkaroltam a nyakát, és boldogan megcsókoltam.
- Mr Salvatore, a termékenységről ne essék szó pont a nászúton, mert az istenek ezt is félreértik, és kérésnek veszik - mosolyogtam rá. - Köszönöm. Nagyon tetszik! - bújtam oda hozzá.

Damon Salvatore

Kíváncsian vártam mi kerül elő Elena kezeiből, és elmosolyogtam magam, mikor átvettem a kis szobrocskát.
- Hódolatom, Istennő - mosolyogtam. - Remélem, mindig a mi oldalunkon áll majd - húztam magamhoz Elenát, és megcsókoltam. - Köszönöm édesem - aztán hirtelen felnevettem. - Azt hiszem, a mi istennőnk már most érezteti a hatását. Mert láss csodát, még a gondolataink is egyeznek - vigyorogtam, aztán előhúztam a kezem a hátam mögül, és megmutattam az aranyba öntött szkarabeusz medált.
- Szkarabeusz - mondtam. - Egyiptom jelképe. Az állandóság, és halhatatlanság szimbóluma. Mint amilyen a mi szerelmünk - adtam át az ajándékot, és odahajoltam Elenához.
- Nem mellesleg, termékenységi szimbólum is - kacsintottam rá.

Elena Gilbert Salvatore

Damon is hamarosan megjelent, és rámosolyogtam, bár... talán ez az ajándékozósdi nem is volt olyan remek ötlet.
Elővettem a kis szobrocskát, amit találtam egy árus segítségéve, és Damon szemeibe néztem. - Igazából... ez volt az első, ami megtetszett, és amint meghallottam, hogy kit is ábrázol, valahogy úgy éreztem, ez a tökéletes. Ez... ez Hathor. A szerelem istennője az egyiptomi vallásban. És... az árus szerint a kis szobor a szerelmet erősebbé, és szétválaszthatatlanabbá teszi... csak hogy biztosra menjünk - kuncogtam.

http://kephost.hu/image-490A_4FB3AA85.jpg

Damon Salvatore

Néztem ahogy Elena elindul, és igyekeztem magabiztosságot tettetni mindaddig, míg el nem tűntem a szeme elől, csak aztán keseredett el a képem. Jaj, az ilyen hirtelen ajándék-dolgokkal mindig olyan bajban vagyok...
Szaladtam egyik árustól a másikig. Valami szép felső? Jó, de olyan jellegtelen. Illatszer? Nem tudom tetszene-e neki. Édesség? Nem, valami maradandó kellene. Nyaklánc, karkötő? Van már neki millió.
Tanácstalanul vakargattam a fejem, és már ott tartottam, hogy szégyenszemre üres kézzel ballagok vissza, amikor is - mint isteni sugallat - tettem egy jobb fordulatot, és a szemembe virított, amiről tudtam, hogy EZ AZ!
Azonnal odaszaladtam, szerencsére meg tudtam magam értetni az árussal - kézzel-lábbal ugyan - de végre a markomba szoríthattam az ajándékot, és siettem vissza a találkozási helyre, mert a fél óra szinte le is telt.
- Nos, én is megérkeztem - álltam meg Elena előtt, hátradugott kezekkel.

Elena Gilbert Salvatore

- Nem whiskyt akartam venni. Bár azt is vehetnék, és megihatnánk együtt egy pohárral belőle... - kacsintottam rá pimaszul, majd még egy puszit nyomtam az arcára, és elindultam a vele ellentétes irányba, hogy lassan végignézzem a kis ajándéklehetőségeket, de a fejemben már motoszkált valami... mégpedig egy kis szobor. Amit ugyan használni nem fogunk tudni, Damon legalábbis biztosan nem, de... talán minden szónál többet jelentene. És soha nem voltam annyira hálás még, mikor meghallottam az egyik árust az én nyelvemen beszélni. VIszont jól értett a dolgokhoz, és fél perc alatt elmondta azt, amire én kíváncsi voltam. - Köszönöm! - mosolyogtam rá kedvesen, majd az órára néztem. Pont időben.
Visszasétáltam a helyre, majd vártram a szerelmemet.

Damon Salvatore

- Ez nem ér, te könnyebb helyzetben vagy - dünnyögtem. - Egy üveg whiskyt bárhol találsz. De rendben.... óra indul. Te erre, én arra... - mutattam. - És keresünk valami gyors ajándékot. De csak apróságot, oké? - kérdeztem.

Elena Gilbert Salvatore

Felkuncogtam. - Akkor már ketten kérhetünk egymástól bocsánatot - adtam az arcára egy puszit. - Mi lenne, ha megegyeznénk abban, hogy fél órán belül valamilyen kis aprósággal meglepnénk egymást? Mint a filmekben, fél óra alatt a megfelelő ajándék... - mosolyogtam rá.

Damon Salvatore

- Miért, az szokás? - kaptam fel a fejem szégyenkezve. - Én nem tudtam erről. Ami azért ciki, mert akkor még én sem vettem neked semmit - mosolyogtam bocsánatkérően. - Mit szólsz, ha meglepjük egymást valami aprósággal?

Elena Gilbert Salvatore

Leszálltunk a hajóról, és szétnéztünk, majd amint kaptunk egy óra kimenőt, csak bólogattam.
- Persze, nézzünk csak szét! Olyan szép lehet itt a naplementében sétálni... - néztem áhítozva a kis sétányt a tengerpart mellett, mellettük néhány kis bazárossal.
- Rájöttem, hogy én még nem is adtam neked nászajándékot - fordultam Damon felé zavart mosollyal.

Damon Salvatore

- Pedig jó két órán át tartott - néztem én is az órámat. - De mikor valahol jól érzed magad, repül az idő, mint ezek a madarak odafenn - mutattam, és néztem ahogy kikötöttünk, majd kiszállva az idegenvezető adott egy óra szabad sétálgatási időt, még mielőtt a buszba visszaszálltunk volna.
- Szétnézünk a környéken? - kérdeztem Elenát. - Ez egy másik partszakasz, mint ahol a mi szállodánk van.

Elena Gilbert Salvatore

- Akkor rossz az időérzékem - sóhajtottam egy jó nagyot, majd ahogy visszafordult a hajó, visszahúzódtam a saját helyemre, néha ránézve Damonre, majd a kék égre, az ott szárnyaló szabad madarakra és emiatt valami rossz fogalmazódott meg bennem, de végül elmosolyodtam, így próbálva elhessegetni azokat a gondolatokat magamból, amik mindig is ott voltak a fejemben, akárhol is voltunk.
- Már látni a partot, ahonnan elindultunk. Milyen gyorsan repül az idő - magyaráztam, ránézve az órára, hogy hiába tűnt két percnek az egész, tényleg több volt az annál.

Damon Salvatore

- Hát - mondtam tűnődve. - Szerintem a piramisok egész napos program lesz. Délelőttre volt írva az indulás, és csaknem este az érkezés. Jóval távolabb van, mint bármi más. De holnapután szerintem szerét ejthetnénk. Utána érdeklődöm, hol lehetne nyélbe ütni egy ilyet. Ha mást nem, veszünk valami felszerelést, és merülünk mi egyet. De szerintem megoldható lesz, ne félj - bólintottam, és néztem, ahogy hajó lassan visszafordul.

Elena Gilbert Salvatore

Felkuncogtam, majd vállat vontam. - Az nem baj. Ha csak köztéma vagyunk, az még elmegy. De ha már a szobába is jönnének utánunk, az már baj lenne - fogtam meg a kezét ismét, ahogy tovább nézelődtem, és hirtelen eszembe jutott valami, néhány perc elteltével.
- Tudod, mivel holnap délre még nincs programunk, csak délután a piramisok... mit szólnál, ha búvárkodnánk egyet? Annyira szeretném látni a tengert... - pislogtam rá nagyon szépen.

Damon Salvatore

- Igen, azt hiszem már te is említetted néhányszor - mosolyogtam, és megcsókoltuk egymást.
- Khm... nászutasok vagyunk - vigyorogtam el magam mikor láttam, hogy néhány tekintet kísér minket, mire a turisták tapsban törtek ki.
- Köszönjük - vigyorogtam jókedvűen, és ránevettem Elenára. - Na, most már köztéma is vagyunk.

Elena Gilbert Salvatore

- Mintha már említetted volna... - mosolyogtam rá. - És mit szoktam én erre mondani? - öleltem át boldogan. - Hogy én is szeretlek... és már nem is lenne olyan lüke, hogy pont engem vesz feleségül... - cirógattam az arcát, és az sem érdekelt, hogy talán még 10 másik ember minket bámul, de gyengéden megcsókoltam.

Damon Salvatore

- Mondtam már esetleg, hogy szeretlek? - mosolyogtam Elenára. - És boldog vagyok, hogy az én feleségem vagy. A legboldogabb férfivá teszel ezen a földön - néztem a szemeibe szerelmesen, és odabújtam, mint Fred, mikor hízeleg.

Elena Gilbert Salvatore

A gondolatokból Damon nevetése, és a még mellé társuló nevetések ébresztettek fel, és követtem a tekinteteket, bár nem volt nehéz megtalálni, mi is az érdekesség, hiszen eléggé szép vízcseppek jelentek meg a ruháinkon, és én is felkuncogtam.
- Hogy mik vannak... - motyogtam érdekesen nézve, és megfogtam Damon kezét, amivel átölelt. - És végre nekünk is kijár ez a nyugalom, és varázs - suttogtam, a szájára lehelve egy puszit.

Damon Salvatore

- Hoppá! - kiáltottam nevetve, ahogy egy halrajjal találkoztunk, és az ezüstös testek jókora csobbanással estek vissza a vízbe, ahogy néha kiugrottak, és vizet permeteztek mindenkire.
- Repülőhal? - néztem csodálkozva az idegenvezetőt. Soha még nem hallottam ilyenről.
- Olyan jó most itt, nem? - öleltem át Elena vállát. - Olyan nyugodt, és békés... a tenger mindig varázslatos.

Elena Gilbert Salvatore

Követtem a tekintetét, egy nagy sóhaj kíséretében, amikor egy szikla jelent meg a hajótól pár méterre, és mire én cselekedhettem volna, ő már elő is vette a gépet, és készítette is a fotókat.
- Ezek szép emlékek lesznek - bólintottam, bár az utolsó mondatát hallva egyből lejött, hogy mire is gondol. Vagyis inkább, hogy KIKre gondol. De őket most jobb száműzni a tudatunkból, legalább egy hétig ne is kelljen rájuk gondolni... ez viszont nagyon úgy tűnt, hogy... csak Oliver esetében megoldható. Legalábbis... részemről...
Míg Damon fotózott, ismét elfordultam a hajó másik része felé, ahol a tengert lehetett látni, és a szárazföldet is kis mértékben, az embereket, akik innen nézve hangyának tűntek.

Damon Salvatore

- Jaj én szegény - nyögtem fel megjátszott kétségbeeséssel. - Édesem, én nem teve vagyok, aki bármeddig bírja - motyogtam. - Holnap meg majd összeesek a piramis lábánál, és nézhetsz - igazítottam meg ujjamon a gyűrűt, aztán felbámultam egy sziklára, ami mellett éppen elhaladtunk.
- Milyen szép, és tiszteletet parancsoló - kaptam elő a gépet, és fotózni kezdtem. - Az ősi dolgok mindig olyan csodálatosak, nem? Na jó... nem mindig - helyesbítettem aztán Klausra meg Oliverve gondolva.

Elena Gilbert Salvatore

Mosolyogva hallgattam a szavait, jólesően beszippantva az ingje illatát, és ez teljesen megnyugtatott.
Majd felkuncogtam, és a nőre néztem. - Nos igen, legközelebb Ricket is elhozzuk, ha nyaralni jövünk ide, mert ragaszkodni fogok egy egyiptomi nyaraláshoz. Viszont a külön szobához is ragaszkodni fogok! - kuncogtam. - És ha ebből hazaérünk, holnapig ki sem mozdulunk a hotelből, ezt jegyezd meg - suttogtam halkan, pimaszul.

Damon Salvatore

Hozzám bújt, és valahogy megéreztem mire gondol.
- Ne félj - simogattam a karját. - Igaz, akkor Stefan mentett meg, de.... amíg itt vagyok, nem eshet bajod. És ez egy stabil kis hajó, szóval nincs mitől félni - néztem ki én is a hajó oldala mellett a vízre, ahol apró halak siklottak el, míg az idegenvezető már mutogatta mit hol látunk, és régi történeteket mesélt.
- Ricknek kéne itt lennie. Történelemlecke van - vigyorogtam. - Le sem lehetne állítani. A végén vízbe fojtanák a többiek.

Elena Gilbert Salvatore

Leültünk egymás mellé, majd megfogtam a kezét, így meredtem ki a hajóból, hogy a kilátást se múlasszam el, de közben néha Damonre tévedt a tekintetem.
- Valahogy, amikor mellettem vagy, nem félek a víztől annyira, mint egyedül... - bújtam oda a karjai alá, hiszen... a szüleim halálát is ez okozta. És az enyémet is majdnem. - Melletted biztonságban érzem magamat... - mosolyodtam el halványan, kinézve a mellettünk hullámzó vízre, és ugyan az idegenvezető már hozzákezdett a beszédhez, én mégsem tudtam elszakítani magamat a látványtól.

Damon Salvatore

Útközben a busz felkapaszkodott egy kis dombra, és a másik oldalon kibukkanva már rá lehetett látni a kikötőre, és nagyon tetszett a látvány.
- Hihetetlen... - mondtam. - Sok felé éltem már az elmúlt évek alatt. Nem is tudom, itt miért nem voltam eddig - csóváltam a fejem, és mikor kiszálltunk a buszból, egy idegenvezető kedvesen az egyik hajóra terelt minket, a többi turistával egyetemben.
Felhúzták a vasmacskát, és mikor leültünk egymás mellé, szinte azonnal meg is indultunk, a sirályok élénk rikoltozása közben.

Elena Gilbert Salvatore

(Hotel étterme)

Ugyan a hotel melllől is indulhatott volna a hajó, de a busz a tenger egy más pontjára vitt minket, ahol egy egész kikötőnyi hajó várakozott, szemmel láthatóan tökéletesen biztonságosak voltak, jól felszereltek, és látszott rajtuk, hogy akármennyi turista is járt már rajtuk, rendesen "gondozva" vannak.
- Ez nagyon szép... nem? - mosolyogtam Damonre, miközben leszálltunk a buszról.

Elena Gilbert Salvatore


- Igazad van... - sóhajtottam hatalmasat, és bólogatni kezdtem. - Menjünk vissza a szobába. Öltözzünk fel. És aztán majd jön minden úgy, ahogy az előbb felvázoltad - húztam ki őt a kezénél fogva a vízből, és odaadtam neki is egy törülközőt, majd amint megtörölgettük magunkat, a cuccokat a kezünkbe véve, tértünk vissza a hotelbe.

(Lakosztály)

Damon Salvatore


Felsóhajtottam, és a part felé néztem.
- Jaj, ha ez a homokos plázs most néptelen lenne - mormoltam. - De mivel arab országban vagyunk, még dutyiba dugnak közszemérem megsértéséért - vigyorogtam, és hátrasimítottam vizes hajamat.
- Nos, mi legyen? Felmegyünk a szobába, és rendbe szedve magunkat elmegyünk ebédelni? A napi háromszori étkezés is benne van az árban... és aztán, ha kedved tartja, sétálhatunk is egy nagyot. Jó lenne szétnézni a környéken. És éjjel... ha visszajöttünk... - emeltem meg kajánul a szemöldökömet.

Elena Gilbert Salvatore

Mosolyogva néztem a kis állatot, majd a víz alá tettem a tenyeremet, hogy elengedjem, ahogy Damon is mondta, majd amint üressé vált a tenyerem, én is átöleltem a szerelmem derekát, és rámosolyogtam.
- Én is nagyon szeretlek - cirógattam meg az arcát. - És soha nem lesz ez másképpen... - adtam az arcára egy puszit, majd a száját csókoltam meg kedvesen, és mélyen.

Damon Salvatore

- Ugye nem gondolod, hogy pont ő fogja levágni az ujjadat? Az ollóját is alig látni. Szerintem ő még egy Delena korú rákocska lehet - néztem a kis állatot, ahogy veszettül körözött Elena tenyerében.
- Engedjük el, rendben? Hagy pedálozzon haza az anyukájához - fogtam meg Elena markát, és óvatosan a vízbe merítettem, mire a kis rák, kapva az alkalmon, fél perccel később messze is járt.
Megfogtam Elena karját, magamhoz húztam, és a vízben átöleltem.
- Nagyon szeretlek, Mrs. Salvatore... ugye tudod, hogy mennyire? - kérdeztem. - Sosem voltam még ilyen boldog, mint most, hogy a feleségem lettél.

Elena Gilbert Salvatore


Követtem őt, majd mikor benyúlt a víz alá, és a következő pillanatban már előhúzott valamit a kezében, először érdeklődve pislogtam ott, a hajamat lökdösve az arcomból, hogy lássam rendesen, mi is van a kezében.
- Oké, de ha egy ujj mínuszban leszek, mikor kimegyek a vízből, az a te hibád lesz - kuncogtam, és átvettem tőle a kis állatot. - Milyen furcsa... látszik rajtam, hogy Mystic Falls nem rendelkezik tengerparttal - mosolyogtam.

Damon Salvatore

Olyan jól esett a víz, hogy azt el sem lehet mondani... lássuk be, ránk fért már némi kikapcsolódás. És most, ahogy éreztem a kellemesen hűvös vizet, ahogy a hullámok csapkodták a tarkómat, felettem ragyogott a napfény, és láttam Elena arcán is az örömöt.
- Idenézz - nyúltam le hirtelen a víz alá, és kivettem egy alig három centis kis rákocskát. - Milyen jópofa, nem? - nevettem. - Fogd meg... ne félj, nem bánt - biztattam Elenát.

Elena Gilbert Salvatore

- Mivel általában a tengerek sós vizűek, nem is tudom, mit lepődsz meg ezen... - kuncogtam rajta, miközben én is a vízbe értem, de mire melléléptem volna, már el is úszott, és jó pár méterre tőlem, bukkant fel a feje.
- Szóval most kövesselek? - néztem utána huncut vigyorral, és utána vetettem magamat, és a kellemes vízben kezdtem el úszni hogy utolérjem.

Damon Salvatore

Nevetve kezdtem spriccelni rá a vizet, mígnem ő maga is odaért mellém.
- Isteni a víz - mondtam jókedvűen. - Ezért megérte idejönni... már csak ezért - nyaltam meg a víztől sós ujjaimat. - Ez viszont nem túl finom - fintorogtam. - Na édesem.... úszunk egyet nagyot? - vetettem magam a vízbe, és máris néhány méterre tőle emeltem fel csatakos fejemet.

Elena Gilbert Salvatore

- Hát... akkor a költözés kilőve - sóhajtottam vállat vonva, de mosolyogva, majd bólintottam egyet, amikor a számra tette a kezét. - Jó, jó... megígérem - néztem el a víz felé, majd a következő pillanatban, ahogy nekifutott a víznek, hangos kacagás jött ki belőlem.
- Hé, ez így nem ér! - mentem utána gyorsított tempóban. - Te sokkal fittebb vagy, mint én, ráadásul... egy két gyerekes anyukával akarsz versenyezni, hogy ki ér előbb a vízbe? - nevettem, nem mintha gyerekek nélkül nem tudott volna simán legyőzni.

Damon Salvatore

- Milyen szép itt - néztem körbe a parton, ahol már jó néhány turista süttette a hasát a ragyogó napfényben.
Letettem a cuccainkat, aztán elnevettem magam Elena mondatán.
- Rendben édesem, de félek túl sok barátot kellene ideköltöztetni, mert nagyon messze lennénk tőlük - csókoltam meg, aztán szájára tettem az ujjamat.
- Ne... legalább most ne beszéljünk Oliverről és rossz dolgokról, rendben? Csak ezen a héten ne... - fogtam meg a kezét. - Ki ér elsőként a vízbe? - kiáltottam aztán kacagva, és máris a hullámok felé iramodtam.

Elena Gilbert Salvatore


(Nászutas lakosztály)

Nem kellett sokat törnünk a fejünket, hogy is lehet a part, hiszen a szobából is látszott, és ha a hotelt egy más irányból hagytuk el, rögtön oda is jutottunk.
Kellemes szellő csapta meg az arcomat, és mosolyogva fordultam a szerelmem mellé. - Meg kellene gondolnunk, hogy ide költözünk a gyerekekkel Oliver és Klaus elől - kuncogtam, és odasétáltunk két szabad nyugágyhoz.