Ahogy kémleltem a könyvek között a történelem könyvemet, éreztem magamon az egyik eladó tekintetét, néha oda oda pillantottam, de ő valamiben nagyon elemert. Mosolyogtam és tovább pörgettem ujjaim a sok könyvön.

A férfi hirtelen pillantását vesztette. Oda sétáltam az asztalhoz ahol ő állt, hiszen megláttam egy számomra ismerős jelet.
Egyiptom, ré szeme. Kezembe vettem a könyvet és bele lapotam óvatosan.
- Csodaszép.- Mondtam ámulattal, majd mosolyra húztam számat.
Mindig is elbűvölt engem az ókori Egyiptom sépséges varázsa. Számomra Nefertiti, Tut és ezzel így a 18. dinasztia jelenti a mindent.

Kislányként jártam még ott, és azóta megmaradtak benne az élmények érzések, talán egy előző életemben szolgáltam Nefertitit. Ki tudja.

- Önt melyik kor vonzza? - Kérdeztem, majd a férfira emeltem tekintettem. Szemelyi elvarázsoltak, lelke tükröződött íriszén keresztül és egyből megfogott a tisztaság, amit láttam.

Persze idősebb volt nálam, ezért nem kémlelhetem ilyen hosszasan, d emég is volt benne valami, ami igéző volt, mint egy varázslat.
Persze nem hiszek ilyenekben, talán még a szellemekben okés, de nem tudom. Nem létezik termszet feletti, akkor már találkoztam volna eggyel.

Rey & Drystan

A picsába. Mondhatnám azt is, hogy Drystan Rhys Gareth Rhydderch, te nagyra nőtt 264 éves balf*sz, még csak a hölgyeket sem tudod laposkúszásban megtekinteni magadnak. De nem mondok ilyet, mert úriember vagyok, néha az önkritikámat is satufékre kell rakni. Piros a fülem hegye? Szerintem piros a fülem hegye. De ha azon gondolkozom, hogy tényleg piros-e, akkor a vége az lesz, hogy odaszökik a vérkeringésem indokolatlan százaléka. A megoldás: sóhajtás, könyvolvasás.
A szemem sarkából látom, hogy közeledik felém a különös, szinte éteri jelenség és... Drystan Rhys Gareth Rhydderch, szedd csokorba a gondolataidat. Szét vagyok szórva, mint a napraforgó héja. Vagy a sas. Pontosan erről beszéltem. Érzem, hogy alattomosan kúszik a képemre egy kis mosoly, ahogy a keze a könyv felé nyúl. Egyiptológia.
- Valóban.- majd később eldöntöm, hogy a könyvről beszéltem vagy róla. Ha az agyamban közlekedő gyorsvonat kisiklik, akkor elkérek egy kardot és teátrálisan beledőlök. Szusszanok egy aprót, majd becsukom félig a visszaemlékezésekkel teli könyvet. Bocsi, Churchill, de nem vagy most elég érdekes.
- Szerintem a melyik nem könnyebben megválaszolható lenne. De szerintem első blikkre a Csoszon-dinasztiát mondanám Koreában.- mosolygok és összeakad a tekintetem az övével. A tekintetének elemi erejű puritánsága és csillogása egy rosszabb napon lehet azt eredményezné, hogy remegnének a térdeim is, így csak a gyomrom liftezik, mint én, amikor először kezelhettem egyet. Fel-le-fel-le, amíg el nem szédül az ember. Vagy boszorka.
- Én azt hittem, hogy a brit-szovjet kapcsolatok a hidegháborúban. - horkant fel a pult mögött az úriember, akire rávetem a legsötétebb és leggyilkosabb pillantást, amit az arcberendezésemmel el lehet érni. "Anyád p*csája, a szádra van csinálva." Tátogok neki, hogy tudja a helyét, mikor elkezd a láda szabályosan ugrálni az pulton. Ha a tekintetem nem használt, akkor ez a már-már groteszk dolog igen. Becsapom a könyvet és megingatom a fejem.
- Paranoid vénember voltál, Arianrhod. - majd lerakom a bőrkötétes, tetovált halott fát és odasietek, hogy felcsapjam a fedelét. - Ymddwyn chi eich hun!
A szavak könnyedén szöknek ki az ajkaim közül, pedig nem is varázsolok. Ez csak az anyanyelvem. Csípőre teszem a kezem és felsóhajtok, majd visszacsukom a rakoncátlan varázskönyvet a láda sötétjébe, hogy visszasétáljak a hölgy elé.
- Elnézést az előbbiért. - zavartan pislogok és próbálok mosolyogni.

with love || the scavenger || ©redit

Léptemimre egy mosoly kíséretével csukja be az elötte heverő kis könyvet. Igazi régies borítású, csodás kis könyvecske. Ilyeneket kezembe se merném venni, félek, hogy puszta érintéssel tönkre tenném őket. Nos, nem csak jóképű, okos is. Ami egyenes út a szívemhez. Szeretem a művelt embereket. Jól el lehet velük beszélgetni.

Válaszán mosolygok egyet majd meghitt pillantásunkat rombolja szét a másik úriember. Talán féltékeny vagy mi a szösz? Soha nem lehet tudni az ilyen embereknek mi jár a fejükben. Hirtelen rá pillant, majd olyan csúnyán nézett, hogy még oldalról is szörnyű volt. Felkuncogtam. Nagyon vicces volt, ahogyan szempárbajba kezdtek és magamban, már a földön feküdtem a nevetéstől.
Talán, anyám halála óta nem mosolyogtam ennyit. Ő volt az az ember, aki mindig megmosolyogtatott, és támogatott, velem volt mindig. Mit szólna, ha most látná a lányát flörtölni? Valyon azt gondolná, hogy miylen rosszul csinálom? De hogyan kéne, kijöttem a divatból, egy előadóba voltam plátóilag szerelmes, de az át alakult nagyon jó barátsággá.

Majd elkezd számomra felismerhetetlen nyelven beszélni, de talán azért se értettem, mert olyan halkan morogta, vagy én lennék a süket? Gyakran meg eshet, sőt meg is esik. Ha nem figyelek rendesen oda minden szó elsiklik a fülem mellett, anyám szerint szelektív volt a hallásom, de még mindig az.
- Semmi gond. - Mondom, majd kezemet nyújtom.
- Rey Lancester, történészeti szakon vagyok itt az egyetemen. - Gondolom kitaláta, hogy Egyiptológia az amire járok.

Rey & Drystan

Igazából, én úgy két évszázada feladtam azt, hogy nekem legyenek érzéseim, igazi őszinte érzéseim. De a könyvek... Hogy rombolnak le egy vasakaratú férfit, aki az előző évszázadot kénytelen volt végigháborúzni. És most itt áll előttem valaki, aki különös, régen nem használt érzelmi régión az agyamnak, piszkálgatja a gyújtást. Szemérmetlenül sikeresen, azt mondanám.
De persze a vendéglátóm egy paraszt vagy csak emlékeztetni akart arra, hogy ki és mi vagyok... Lényegtelen, a nézés az jár, mint az özvegyi járandóság. A nevetése hangjára kimozdul egy leheletnyit a térdem a tengelyéről, de gyorsan korrigálom. Túl magas vagyok ahhoz, hogy ne legyen kellemetlen a vége a manővernek, ha sikertelen. Legalább a kisasszonynak jó kedve van és mosolyogni láthatom, amíg a nagyapám varázskönyve hisztizik. De miért hisztizik egy könyv? Védővarázslatok... Ez egy védelmi réteg lenne?
A boltos és a könyv is meg akarja hiúsítani, hogy közelebb kerüljek az ifjú egyiptológus-jelölthöz, de aki nekem keresztbe tesz, azt én is keresztbe teszem egy vasúti sínnel. Legalább walesiül ért a nyavalyás tárgy vagy legalább megtaláltam a biztonsági kulcsmondatot. De miért kezd el egy könyv vadul rángani? A Rhydderch-vérvonalra reagál, annyi biztos, de... természetfölötti. Azt hiszem a természetfeletti jelenlétére reagálhat így, más értelme nem sok lenne. Majd kibogozom, most dolgozhatok megint a gondolataim kicsomózásán.
Ahogy a kezét nyújtja, ösztönösen veszem finoman az enyémbe és kezet csókolok neki.
- Örvendek, Rey Lancester. Drystan Rhydderch vagyok, antikvárium-tulajdonos New Orleansban. A XVIII. dinasztia a kedvence, ha jól tévedek... - mosolygok is kicsit, majd elengedem a kezét. Annyira a tekintetére koncentráltam, hogy a tenyeremben felejtettem a kecses kacsóját, úgy egy centire az ajkaimtól.

with love || the scavenger || ©redit

Még mindig nem leltem meg a történelem könyvem, ami elengedhetetlen lenne a zh megírásához. Régn minden más volt, hiszen akkor csak keveset tanultam már színtiszta jeles átlaggal büszkélkedhettem, de most? Szét tanulom magam, naprol napra egyre jobban és talán.. talán nem bukok meg.


talán, most is tudnék tanulni, ha ez a férfi nem venné el az életemrőmet és nem képezne zemem elé rózsaszín fátylat. Talán most is a történelem könyvön kéne járnia agyacskámnak, ám az cseppet se a körül forog.


Drystan, harsog bennem a név ésnem akar ki menni onnan. A jól csengő név bele ég a tudatomba és helyet varászol annak.
- Igen. - Suttogom. Kicsit megszeppentem, hizsen manapság egy férfi sem teszi ezt. Öreg a lelke, ami elég inpozáns.Igéznek a szemei, pillanatra talán jobban is mint kéne, mi lesz velem?

- Melyik az kedvenc könyve? - Kérdezem, majd zavaromban vissza húzom a kezem, talán még el is sikerült pirulni, na igen sikerült. Nagyszerű, mit gondolhat rólam, hogy ezt teszem.

Rey & Drystan

Más esetben már a többfrontos agyvérzés tüneteit villogtatnám, amikor varázslatokkal ellátott tárgy ennyire szem előtt kezd el rakoncátlankodni, most azonban esőnapot kapott a mogorvaságomnak az a síkja. Közben a kolléga a pult mögött kirakja a kávészünet táblát és elvonul hátra. Őt ismerve a kávéja mellé elszív egy fél doboz cigit is, így legalább egy ideig békében lehetünk a hölggyel.
Elvégre, a könyv most nyugodt, ha meg mondjuk vámpírok jelenlétét jelezné, akkor fel vagyok készülve a legrosszabbra is. Soha életemben sehová nem megyek valamiféle fegyver nélkül. Most sincs ez másként. Plusz van egy ártatlan civil is, akire vigyáznom kell.
Rey... Milyen különleges és mégis egyszerű név ez. Illik hozzá szerintem. Persze amikor én születtem, akkor a cél az volt, hogy minél walesibb keresztnevem legyen, így lett négy is belőle. De a teljes nevem nem használom. Csak magamat ostorozom vele.
- Valahol láttam itt egy jó könyvet az Amarna-reformról. - mosolygom még egy kicsit, elgyönyörködve a pirosas árnyalatban, amit felvett az arca. Na most biztos, hogy piros a fülem hegye.
- A kedvencem... Nem kimondottan történelmi könyv, de nagyon jó belátást ad dolgokba. - mosolygok, majd odalépek az egyik polchoz és leveszem a Vadászat a Vörös Októberre című művet Tom Clancy-től és lerakom elé. - Ez lenne az. Kegyednek mi a kedvence?

with love || the scavenger || ©redit

Láttam, ahogyan a kollégája feláll és kifordítja a táblát. Kávé szünet, mint az angoloknál csak nem tea.
- Nem zavarok? - Kérdezem félve.
Hm én is rég ittam kávét, sőt nagy rohanásomba nem is ittam. A büfében olyan ocska a kávé, mint egy vizesített akármi. Otthon, illetve a kolleszban, a magányos kis szobámba, ahol hál istennek még nem tette e a lábát senki már fél éve, a másik csak át ment másik iskolába. Hála istennek, olyan jó is ez a csend, és talán ha lenne pasi látogatóm se zavarná, de sajna nincs.

És tudja, hogy amarna, múltkor láttam egy sorozatot a neve Tut king volt értelem szerűen Tutról szólt, de nagyon el volt rontva, panaszkodtam a tanáromnak is, hogy nem esik szó a főváros át helyezéséről, és az egy isten hitt fontosságáról.
- Na, lássuk. - Dörzsölöm meg a kezem, mint egy idióta, majd magamon nevetek. Oda lép a polchoz,és én követem, mellé állok és már nem választ el minket asztal se, mellette állok érzem teste melegét, hallom hangját, olyan közel, hogy csiklandozza a fülem.
Le tesz elöttem egy könyvet az asztalra, amit figyelmesen kémlelek.
- Miért tetszik?- Kérdezem.
- Agatha Christie könyvek- mondom, majd elmosolyodom huncutúl és folytatom.
- Bár a szürke ötven árnyalata is tetszett. - Mosolyodom el, és persze naná, hogy megint bele pirulok a zoknimba.

Rey & Drystan

Egyfajta megkönnyebbüléssel nyugtázom, hogy a kolléga felhúzza a szükséges ruhadarabját: a nyúlcipőt és békét hagy nekünk. Mint egy zongoradarabban a megfelelőlen komponált coda. Egy apró visszatekintés arra, hogy hol van az én lelki békém? Nem Rey Lancaster közelében, az egészen biztos.
- Dehogy, kedves, csak a boltos úr nem élvezi túlzottan, amikor nem ő van a rivaldafényben. - kuncogok kicsit a kérdésére. Legalább egyszerre emeli majd a fent említett öreg legény a vérnyomását és csökkenti is. Én nem kávézom. Teás ember voltam egész életemben, de ez nem azt jelenti, hogy csődöt mondok kávéfőzésben. Itt sokan kávéznak, igazodnom kellett az ő igényeikhez is. Nem vagyok már londoni szabó.
Mintha meglepné kicsit, hogy tudok az Amarna-reformról és annak vonatkozásairól. Egyiptológus is voltam... Nagyon régen, az első világháború után azt hiszem. Poszttraumás dolgaim miatt inkább dekkoltam a sivatagban. Legalább vigyázhattam a hátsóját pár babonás kollégámnak. Még hogy átkok... Régi baktériumok! Azok olykor rosszabbak.
Kissé megszeppenek, hogy a hozzám képest picike Rey milyen közel áll meg hozzám. Halkan nyelek egyet. Férfiból vagyok, az ég szerelmére. Ő pedig valamiért gyengébb pontomnak bizonyul. A kérdésére elmosolyodom.
- Mert bemutatja, hogy a bizalom mennyire fontos. Akár háborúkat is meglehet előzni vele. - felelem egyszerűen. Mert ez az igazság. Jack Ryan bízott Marko Ramiusban és milyen jól tette. A film is fergeteges lett belőle.
- Oh, azok a fordulatok, mindig levesznek a lábamról. - kuncogok kicsit a válaszára. Én is szeretem a könyveit. A következőre elvörösödöm. - Ó! A-Arról hallottam, bár nem olvastam. - olyan piros leszek, mint a paradicsom. Tényleg nem olvastam, de a döbbenetem, hogy ezt így ennyire nyíltan kitárja elém, váratlanul ér. Megköszörülöm a torkom, ahogy sikerül nyugalmat erőltetnem magamra.
- És... azt miért szereti? Érdemes lenne elolvasnom?

with love || the scavenger || ©redit

Mosolyogok, majd így felelek.
- Erre vannak már nagyon jó szakemberek, akik át segíthetik.- Suttogom, és remélem nem hallja meg, nehogy még bajba kerüljön miattam Drystan.
Közel vagyok egészen közel, érzem, ahogyan bizsereg az egész testem és a ködfátyol, ami akkor van, ha valaki olyan mellett áll, aki tetszik neki, erősödik.

Na, tetszik nekem? Még magam se tudom, de Egyiptommal engem le lehet nyűgözni, és valamiért vonzz a férfi. Szemem sarkábol mindig fifyelem őt, ahogy beszél, létom igéző tekintetét és elkalandozom néha néha.
- Hát igen, a bizalom az fontos. Bárcsak a szüleimnél is meglettek volna. - Talán apám még velem lenne, anyám már meghalt ugyan, de talán egy boldogabb életem lett volna egy apás világban. De nem, nincs és a férfi minta sem jelent meg túlzottan az életemben, mert anyámnak nem volt senkije, csak én.


Ismét elmosolyodom, és bele pirulok a zoknimba is.
- Egészen..- köszörülöm meg a torkom, hogy annyira azért még se legyek rikító vörös.
- Jó tippek vannak benne, bár vannak amikkel nem értek egyet.- MOndom.

- Szexualítást dolgozza fel, de a szex nem  csak puszta testiség, bár a férfiak tudnak, de a nők, vagy én soha, szóval az szerelem is kell, hogy kibontakozzon, hogy a csókok még lágyabbak, az érintések perzselőek legyenek. Kell a szerelem. - Fejezem ki nézteimet, és azt veszem észre, ahogy magyaráztam már tényleg nagyon közel voltam.
- Bocsánat. - Hajtom le a fejem, és lépek picit alrébb.

Rey & Drystan

Kuncogok kicsit elfojtva a megjegyzésére, majd ösztönösen fogom meg  a csuklóját, mint ha csak valami pletykás rossz gyerekek lennénk.
- Ezt egészen biztosan nem akarná hallani, mert csak mélyebbre süllyed a nárcizmusában. - felelek neki, de csak tovább csökken kettőnk között a távolság. Úgy érzem magam, mint egy kamasz. Bár az én kamaszkorom nagyon régen volt és igencsak borzasztó, most reményt érzek. Pedig régen lepaktáltam magammal, hogy a remény egy hiú illúzió, ami csapdákba csalja az embert. De talán még sincs így.
Azt hiszem rájöttem valamire. Ifjú egyiptológusunk lehet, hogy az én könyvemet keresi? Az első kiadást még a harmincas években írtam, miután befejeztük a nagy piramisok feltárását. De a gondolat szinte tovább is libben az elmémben, mint egy hajtincs az arcából, ahogy kissé mozdítja a fejét. Igéző mozdulat a maga puritán szépségében.
- Sajnálattal hallom. Egyszerűen... kikopott az emberi tudatból. Akár az őszinteség és az egyenesség. - a hangom halk és olykor meg-megrezzen. Le sem tudnám tagadni, hogy nekem is megvoltak a magam gondjai. Eltűntek a gyerekeim az életemből, akárcsak a bizalom.
- Mint például? - emelem rá a szemeim zöldjét és figyelmesen hallgatom. Talán kicsit túl közel is vagyok hozzá, mert valami kábítóan hat rám az illata. Más esetben megijednék a saját reakcióimtól.
- Értem. Nos, a testiség szerintem két kaput testesít meg. Az egyik egyfajta ismerkedés a másikkal. A legmélyebb és legbensőségesebb lehetőség arra, hogy megismerjük egymást. Megfelelő hozzáállással, nem azzal ami ma oly' divatos, egy egészen másik szinten lehet tanulni a társunkról; miközben a kölcsönös öröm sem marad el. A másik kapu, pedig mikor már ismeri egymást két ember és megvannak a szükséges érzelmek is... egyfajta kibontakozás és érzelmi vezető eszköz. Boldogság, harag és szerelem esetén is. - elvörösödöm kissé, de nincs mit tenni, most nyögtem ki a szexualitással kapcsolatos nézeteim. Drystan Rhys Gareth Rhydderch, te vén lókötő. Megköszörülöm a torkom, majd zavaromban hátranyúlok és leveszek egy könyvet a polcról oda sem nézve és elé teszem. "Egyiptom feltárásának fénykora" áll a borítóján, az író neve pedig Rhys Garriot. A név, amit akkor használtam.

with love || angel dust || ©redit

Most is elmosolyodom, azt érzem, mint amikor 16 évesen elöször mentem randizni Adam Larenzennel, félek még levegőt venni is. Érintése olyan volt bőrömnek, mint ha bele perzseltek volna valamit, akár csak a Harry Potterben, amikor írtak a tollal, ez is úgy éget.

Szemem elött köd, nem érzékelem az idő múlását, azt, hogy el fogok késni egésznap itt leszek vele. Nem rossz, vele.

Mikzben mesélem szemei rámtapadnak, én meg akarva akaratlanul vörösödöm el ismételten.
Ledöbbentem szavain, olyan letisztultak, választékosak voltak, mint még egy mai fiúban se találni. Talán ez vonzott engem most annyira. Mai fiúk inkább csúnyábban fejezik ki tetszésüket, mondjuk értem pont nem, hiszen nem vagyok egy artí állat, sőt nem nagyon keresnek.

LÁtom, hogy ő is zavarba jön, amin ismét jót mosolygok.
- Igaz. - Nyögöm ki végül, majd beleharapok ajkaimba, és pilláim alol őt kémlelem.
Le vesz egy könyvet, majd rá pillantok. Jé honnan tudta?
- Ezaz! Olyan rég keresek egy ilyet, istenem ez az ember egy zseni, ahogyan fogalmaz, ahogyan mesél. Imádom. - Mondom, majd jó kedvűen lapozgatom rég vágyott könyvemet.
- Neten találtam, de Londonban volt, és nem akarták kiszállítani, meg féltem is, hogy elveszne. - Nézek szomorúan.
- Mennyi lesz? - Kérdezem azt a férfit aki lassan szívemet rabolja el, majd túrok bele táskám rejtelmeibe.

Rey & Drystan

A különös érzés csak tovább táplálja az én különös vágyamat a remény iránt. Van fénysugár a sötétben és lám, milyen édesen ragyog. Ha megtehetném, akkor az örökkévalóságig tartanám ezt a pillanatot, de nem biztos, hogy ép ésszel túlélném. A bőre hője, az illata, az egész egy bódító koktél, ami el akarja rabolni tőlem a gondolataim és kicserélni vele. Igazából, nem is lennék ellene.
Az arcán a pírt ösztönösen érintem meg még beszéd közben, fogalmam sincs mi ütött belém. De olyan édes látvány, hogy a kezem önálló életre kel egy pillanatra.
Látom a tekintetén, hogy milyen meglepőek számára a szavaim. Mondhatom, hogy az évek, a magány és a gondolkodás a bűnös, a rutin azért nem annyira. Hallottam, hogy miként beszélnek a külsőre velem egykorúak is a nőkről és undort keltenek bennem. Tárgyként tekintenek a hölgyekre. A nagyanyám engem egészen másra nevelt. Talán ezért is vallottam csődöt, mint szülő többször is.
A zavarom végére a könyvvel... pardon, könyvemmel teszek pontot. Az örömére és a szavaira zavartan, nevetősen szusszanok egyet. Nem is tudhatja, hogy én írtam.
- Lehet akkor ideje lesz majd webshopot csinálnom. Az én boltomban bent van minden könyvének minden kiadása. - felelem, majd gyönyörködöm kicsit a mosolyában. - Talán az egész akkori egyiptológus gárdának a legkülönösebb tagja volt. Első világháborús veterán, minden csoportképen úgy néz ki, mint aki ki van akadva a kollégáira... és nem csak a levegőbe beszélt. Igazán kár, hogy évekkel később eltűnt.
Nem tűntem el igazából, hanem a következő világháború jött és máshová szólított a kötelességem. Az Enigmán sem volt unalmas dolgozni.
- Londoniak... Az író szülőföldjén Walesben lehet több példány is van még, csak onnan sem szállítanak, kizárólag speciális múzeológiai csomagokban. - ahogy a táskáját akarná feltúrni, hogy fizessen, finoman megfogom a kezét.
- Ugyan hagyja. Majd küldetek egy pót példányt a tulajnak a saját raktáramból. Csupán, engedje meg, hogy meghívjam egy teára vagy egy kávéra. - nézek a szemeibe. D.R.G.R. megint mibe kevered magad...

with love || angel dust || ©redit