Damon Salvatore

- Beleegyezem? - kérdeztem mosolyogva. - Alig várom. Gyere! - ragadtam meg a kezét, és szinte futva indultunk meg a szálloda felé.

(hotel, lakosztály)

Elena Gilbert Salvatore

- Te jobban értesz az italokhoz, mint én. Ilyesmiről még nem is hallottam, amit az előbb említettél... - motyogtam. - Ilyenkor látszik rajtad a kor - kacsintottam rá pimaszkodva, majd kivonultunk az üzletből, és felnéztem az égboltra.
- És milyen igaz... - sóhajtottam jó nagyot mosolyogva. - Mr Salvatore, beleegyezik abba, hogy most már a masszázs, a fürdés és a... többi következzen? - fordultam felé.

Damon Salvatore

- Akkor ezt kérnénk - mutattam az árusnak, és előkészítettem a tárcámat. - Egy üveg ital? Nem rossz ötlet. De akkor már vigyunk Raakit. Egyiptomi pálinka. Bár nem túl sűrűn lehet kapni... az arabok és alkohol nem épp barátok. De valahol biztos találunk egy helyet, ahol adnak - tettem el a szobrokat is. - Nos, végeztünk a vásárlással? Szerintem megvan mindenki ajándéka. És mint mondtam, szépen el is érkezett az este - figyeltem a lassan csillagokba öltöző égboltot.

Elena Gilbert Salvatore

- Szerintem az utolsó a legjobb - böktem rá arra a szobor"csoportra", hiszen... valahogy az volt viszonylag a legnormálisabbnak nevezhető. És ugyan nem ismertem Rick ízlését, de talán bejön majd neki is. - És véleményem szerint egy üveg whiskyt még mellékelhetünk mellé, de azt már Mystic Fallsban - vettem át tőle pár csomagot.

Damon Salvatore

- Persze, kifizetem, menj csak ki nyugodtan - bólintottam, és miután lerendeztem a dolgok pénzügyi részét - nem is keveset, minek következtében háromszor is kezet kellett ráznom a boldog boltossal - csatlakoztam a kinn ácsorgó Elenához.
- Akkor vegyük meg Rick ajándékát, utána pakoljunk le a szállóban. A vámpírerőnek nem nehezek a csomagok, de igencsak terebélyesek - motyogtam, de ez a kívánságom még váratott magára.
Elég sokat kellett kóborolnunk mire találtunk egy olyan üzletet, ahol szemmel láthatóan régiségeket árultak.
- Nyilván nem eredetiek, azokat sosem engednék eladni - léptem be, és közben Elenának magyaráztam. - Csak utánzatok, de kimondottan jól néznek ki - hordoztam végig a szemem a kínálaton.
- Szerinted a cimborámnak melyik tetszene?

Elena Gilbert Salvatore

- Nem, én nem kérek ilyet - ráztam a fejemet, majd kitekintettem az üzletből, és ismét megláttam valamit. - Elintéznéd akkor ennek a kifizetését? Kinn megvárlak - adtam az arcára egy puszit, majd kisétáltam, és míg Damon nem figyelt, a szemközti üzletben megvettem azt, amit szerettem volna... elég réginek tűnt. És olyan igazi kis... ajándéknak tűnt. Egy férfinak, aki istennek képzeli magát.
Majd mire Damon visszaért, már ott is voltam, hogy bevárjam őt.

Damon Salvatore

- Ez hízelgő, de a múltat ne emlegessük - dünnyögtem. - Ami volt az már csak múlt. De szerintem ez tetszeni fog neki - vettem el egy papucsot. - És a lába is kb akkora, mint a tiéd. Szóval, te kérsz egyet? Most döntsd el, mert esküszöm nem jövök ide vissza ennyi szatyorral - emeltem meg mindkét teli kezemet.

Elena Gilbert Salvatore

A kezeinkbe kerültek a kis zacskók, amelyeket a kiszolgáló adott, majd végigmértem azokat, amikre Damon mutatott. - Ezek sem néznek ki rosszul... bár fogalmam sincs Victoria ízlése felől. Mondjuk... ha bejöttél neki, akkor nagyon hasonlít az én ízlésemre az övé - kuncogtam a szerelmemre kacsintva, majd bólintottam. - Vigyünk ebből. És akkor már csak Rick marad, ugye?

Damon Salvatore

- Szerintem a fűszereket hagyjuk... vigyünk gyógynövényeket. - Válogasson nekünk olyanokat, amik helyi növények - kértem meg az árust, aki csakhamar elénk is terítette a választékot, legalább tízfélét. - Akkor viszünk mindből kettőt - mutattam, és kicsit arrébb tévedt a szemem.
- Nézd csak... ha már Vic nem kap fűszertartót... mit szólnál ehhez? Szerintem ebből még neked is vehetnénk egyet. Emlékül, hogy itt jártunk - mosolyogtam.

Elena Gilbert Salvatore

- Bérelhettünk volna egyet... - sóhajtottam, és követtem őt ismét, majd megálltunk egy újabb stand előtt, és sorra vettem az összes kis gyógynövényt, és hasonlókat, amik itt sorakoztak.
- Azt hiszem, egy boszorkánynak ezek elengedhetetlenek. Főleg ha más földrészről is származnak, és minden bizonnyal némelyiküket ott keresve sem találnák meg - pislogtam. - Szerinted mennyit vigyünk és miből?

Damon Salvatore

- Rendben, vigyünk ekkorát - bólintottam. - És ha már Nate-ről van szó, legyen vörös... némi célzatossággal - súgtam Elena fülébe, és kifizettem a vízipipát is.
- Lassan vehetünk egy tevét is ennyi cuccnak - jegyeztem meg az újabb szatyor hozzám kerülése után. - Akkor nézzünk még valamit Ricknek is. Valami olyan helyet keressünk, ahol árulnak régi dolgokat. Ő azt biztosan értékeli... én meg megveszem, akkor is, ha drága - szögeztem le, és ahogy kiléptünk a boltból, megálltam egy stand előtt.
- Nem tudom, te hogy vagy vele... - néztem végig az ezernyi fűszeren és növényen - de nekem azonnal Emily jutott eszembe. - És ha már így állunk, akkor Victoria sem utasítaná el ezeket szerintem.

Elena Gilbert Salvatore

- Szerintem nem kell olyan nagy. Bár Rose arcát látni kellene majd, ha meglátja... kifüstöli szegényt a lakásból - kuncogtam, majd ráböktem egy közepes méretűre. - Szerintem ez tökéletes lenne. Nem okoz gondot a tárolása sem, pont olyan közepes méretű... - gondolkodtam, és Damonre sandítottam.

Damon Salvatore

Magam elé képzeltem Elena szavait, és görcsös röhögés tört fel belőlem.
- Ez nagyon tetszik! - mondtam, de még mindig rázott a hahota. - Ennél nem is kell jobb. Egyiptomi is, vicces is... vigyünk vízipipát! - döntöttem. - De mekkorát? - jártam végig a készletet, ahol az embermagasságútól kezdve az alig húsz centisig volt minden.

Elena Gilbert Salvatore

- Valószínűleg az az oka, hogy ritkán látjuk... én az esküvőn se láttam, talán egy pillanatig, míg eltűnt a nappali irányába - magyaráztam, majd megfogtam a szabad kezét, és betértünk egy újabb üzletbe.
- Nekem nincs tippem. Hacsak nem uralkodik el rajtam a gonosz kisördög, mert akkor lesz - kuncogtam, és egy eléggé afrikai cucc felé mutattam. - Nézd azt! Az egy... vizipipa. Képzeld el, hogy Nate szájából előtör a füst... - nevettem fel jókedvűen.

Damon Salvatore

- Azért elég égő, hogy pont Vic-ről feledkeztünk meg - dünnyögtem, majd átvettem tőle újra a szatyrok tetemes hányadát. - Rendben, akkor most jönnek a fiúk. Van valami tipped? - indultunk tovább, de nem volt könnyű dolgunk az emberek forgatagában.

Elena Gilbert Salvatore

Megfogtam azt, amit Damon a kezembe adott, és míg ő fizetett, addig vártam őt a bolt előtt, de amint kijött, rohant is vissza, hogy ismét egy nyaklánccal térjen vissza.
- Milyen igazad van... - jutott eszembe nekem is. - Még jó, hogy neked van rendes memóriád... ha ő nem lenne, nem lehetett volna ott az apám az esküvőn... és nem lettél volna ott te sem - adtam egy puszit a szerelmem szájára.
- Szóval... most jönnek a srácok. Nate megérdemel valami igazán jó ajándékot, ami vicces is, mert ő mindig szívat minket ilyen téren - vigyorogtam.

Damon Salvatore

- Többek között ezért is szeretlek, mert mindig meg lehet veled egyezni - kacsintottam rá. - Tud ebből hetet adni? - fordultam az árus felé, aki hamarosan csomagolt is.
- Nem arany, de aranyozott. Szerintem nem fognak megsértődni érte - tettem el a nyakláncokat, aztán Elena kezébe adtam a kis fűszertartókat. - Hoznád ezt? Nem nehéz, de az én kezembe már nem sok minden fér el - mondtam. - Akkor jöjjön Rick, és Nate... de nekik már esküszöm nem tudom, hogy mit kellene - fordultunk ki a boltból, hogy szinte azonnal le is fékezzek.
- A francba! - kiáltottam, és Elenát faképnél hagyva visszarohantam a boltba, még egy nyakláncért.
- Édesem... valakit kihagytunk, akinek elég sokat köszönhetünk - mondtam. - Méghozzá Victoriát. És ha már fűszertartót nem, de valami mást nézünk neki a lánc mellé.

Elena Gilbert Salvatore

Míg Damon körbenézett, addig én is ezt tettem, és mikor szólt, arra fordultam, hogy végigmérjem, ő mit talált.
- Ez tényleg nagyon szép - érintettem meg a nyakláncot, amit felém tartott. - Úgy néz ki, mint a régi hieroglifákon egy-egy isten vagy istennő feje fölötti izé. Nem vagyok jó ebből - kuncogtam. - Szerintem ez lenne a tökéletes! Ez olyan ízig-vérig Egyiptomi - bólogattam.

Damon Salvatore

- Turisták vagyunk - mosolyogtam. - És szerelmesek. Velünk az arab törvények is elnézőbbek - kanyarodtam vele be egy üzletbe.
- Na édesem, itt van választék. Tessék... ékszerek! - mutattam egy üvegezett pult mögé, mire a burnuszt viselő árus azonnal ott is termett.
- Mit vigyünk? - kérdeztem Elenát tanácstalanul. - Karkötőt? Fülbevalót?
Kézbe vettem és megnéztem a csecsebecséket, aztán megakadt a szemem valamin.
- Nézd - mutattam Elenának. - Ez nagyon szép. És olyan igazi egyiptomi, nem? - mutattam a medállal együtt lógó nyakláncokra.

Elena Gilbert Salvatore

- Igen, én is így gondoltam. És... csak könnyebb lenne tőled hallania, hogy vele vagy. Hiszen az a másik valaki, aki uralja... bántott téged. És könnyebb olyasvalakitől ezt a támogatást kapni, akit bántott. Nem ő, de mégis ő. De zavaros ez - simogattam meg az arcát, majd kedvesen viszonoztam a csókját.
- Jó, de most menjünk be, mert tudod, arab törvények... - kuncogtam, és egy üzlet felé böktem. - Itt nagyon úgy tűnik, hogy mindennemű kínálat van.

Damon Salvatore

Csendesen ballagtam Elena mellett, és csak bólintottam egy nagyot, mikor a gondolatai végére ért.
- Igazad van - mondtam. - Ha szembesül vele, hogy miket tett... vagyis nem ő, de hát mégis ő... igen, kell majd egy barát, aki tartja benne a lelket - sóhajtottam. - Szegény cimborám... kemény menet lesz, az biztos. De azért a barátom, hogy ne hagyjam őt egyedül - mosolyogtam már. - Biztos lehetsz benne, hogy kirángatom a gödörből. Nem hagyom őt magára - hajoltam oda Elenához egy gyors csókra.

Elena Gilbert Salvatore

- Rendben, rendben - bólogattam, és miután megfogta a kezemet, ugyan jó pár szatyor volt már a kezünkben, de belegondolva... lesz még jó pár.
A másik utcába beérve ismét elborított minden olyasmi, amit Amerikában talán évek során se lehet megtalálni. - Itt aztán tényleg lesz... - indultunk el, majd miközben még nézelődtünk, Damon felé fordultam. - Az jutott eszembe, hogy ha Rick visszatér... a régi Rick, akit mindnyájan szeretünk... biztosan nagyon ki lesz akadva... és segíthetnél neki. Persze, tudom hogy ezt eddig is tervbevetted, csak... én arra gondoltam, hogy talán egy estét eltölthetnétek valahol Ti, kettesben, mint két jóbarát... és talán ha kijönne belőle mindaz, amit érez, könnyebb lenne neki elfelejteni ezt az időszakot..

Damon Salvatore

- Irhattunk volna listát hamarabb, most nem kéne számolgatni - sóhajtottam. - Akkor vegyünk olyan pici kis egyiptomi figurás fűszertartókat. - Ebből kérünk hetet - böktem a kis fűszertartókra. - Ebből pedig kettőt, magunknak - mutattam a tányérokat az árusnak, majd fizettem. - És tudod mit? Induljunk el a másik irányba... ahol nagyobb volt a tömeg - mondtam Elenának. - Nézzünk szét ékszer ügyben, és hátha látunk valamit a fiúknak is. Mert bárhogy is legyen... én sem felejtettem el a cimborámat - szorítottam meg finoman Elena ujjait, és az ellenkező irányba kezdtünk el sétálni.
- Azt hiszem, itt is lesz miből válogatni - mutattam végig a bazárok beláthatatlan sokaságán.

Elena Gilbert Salvatore

- Szerintem a lányok részlege ezennel kiürült - vontam vállat, hiszen akárhogy törtem a fejemet, nem jutott eszembe semmi más. - Chelsea nincs a városban, és miután úgy felültetett pár nappal az esküvő előtt, a szívem minden kedvessége se elegendő ahhoz, hogy "véletlenül" ne törjem össze az ő ajándékát - rántottam egyet a vállamon. Nos igen, rosszul esett, de... így jártunk.
- Szerintem ha itt fizetünk, sorra vehetjük a barátainkat a másik nemből is. Mondjuk nekem csak Nate jut eszembe... és Rick - ejtettem ki kicsit félve a nevét. - Ha visszatér a régi énje... biztosan örülne valaminek - néztem a szerelmem szemeibe.

Damon Salvatore

- Akkor számoljunk - emeltem fel én is az ujjaimat. - Anyád, Rose, Sophie. Ez eddig fix. Aztán Emily, és ha már neki viszünk, hát akkor Pearl is. Jenna... és szerintem a felvigyázó nő is kaphatna valami apróságot, nem? - kérdeztem. - Mondd, kihagytunk még valakit? Mert akkor vihetnénk innen valami apróságot, és nézünk nekik mellé még valami kis ékszert. Megfelel?

Elena Gilbert Salvatore

- Értem, mire gondolsz... - mosolyogtam rá, majd követtem őt, és ami előtt megtorpant, azon nekem is végigcikázott jó párszor a tekintetem.
- Ezek gyönyörűek - néztem végig rajtuk ismételten. - De ha már anyának viszünk, vigyünk magunknak is valamit. Ezek olyan szépek - pislogtam szépen a szerelmemre mosolyogva, majd elővettem mindkét kezemet. - Szerintem anyának tetszene egy-két ilyen holmi is, az ékszer mellé. És akiknek ékszert kellene venni... hát ott van elsősorban Kate. Bár ő szerintem a gyerekek felvigyázása miatt kapjon még valamit. Rose, akkor Sophie is ott van, na meg persze Jenna néni. Ha gondolod, vihetünk Emilynek innen valami gyógynövényes keveréket, hátha hasznát látná valahol. Láttam valahol kis üvegekben olyat is.

Damon Salvatore

- Lehet ékszer - bólintottam, mikor kikötöttünk egy másik stand előtt. - De akkor már valami komolyabbat... nem is tudom... valami szebbet. Ez jó, de... mégsem olyan igazi. Érted mire gondolok, ugye? Kagyló meg ilyesmi... mást nézzünk - fogtam meg a kezét újra, és elindultam vele, hogy hirtelen megtorpanjak egy sarkon.
- Ezt nézd... - pislogtam. - Még a szemem is ugrál ezektől... de tagadhatatlanul szépek. Mi legyen? Vigyünk ilyet? Isobelnek lesz mit a falhoz vagdosnia - nevettem.
- Vagy legyen mégis ékszer? Azt talán jobban illik a lányokhoz. Bár először nem ártana utána számolni, mennyi is kellene.

Elena Gilbert Salvatore

Megkaptuk egy nagyobb szatyorban az összes kért dolgot, majd követve Damon tekintetét, nagyot sóhajtottam. - Szerintem nem itt fogjuk megtalálni azt, ami egy nőnek tetszene. Hacsak nem egy plüss aligátorra vágynak - nevettem, és miután fizettünk, betértünk a következő üzletbe, ahol már sokkal több választék volt mindenből, tengeri kis herkentyűk voltak nyakláncra tűzve, és egyéb régiségeket is láttam az üzlet belső felében. Ekkor jutott eszembe valaki más is, akinek egyrészről nem kéne, hogy eszembe jusson, másrészől meg nem családtag...
- Mit szólnál valami ékszerhez? - fordultam végül Damon felé.

Damon Salvatore

- Nagyszerű - vidultam fel. - Akkor kérünk ezekből egy tucatot - mutattam két három tengeri herkentyűre - a tevékből pedig ötöt. David, Delena, JJ, Adam és szeretnék egyet venni Lucynek is. Ugye egy gyerekről sem feledkeztem meg? - ráncoltam a homlokomat, és az utána következő kérdésre csak a fejem vakargattam.
- Hát, ez már keményebb dió lesz - sóhajtottam. - Mit szólsz ahhoz, hogy a nőknek egyforma dolgokat veszünk? Csak azért is, hogy senki se mondhassa, hogy a másik szebbet kapott.

Elena Gilbert Salvatore

Követtem a tekintetét, és mentem is utána ahhoz az árushoz, ahol éppen meglátott valamit, és szélesen mosolyogtam, ahogy egy kis tevét felemelt.
- Nos igen, ez egy életre szóló emlék lenne - bólogattam, és tovább néztem a plüssök halmazát, és a tengeri herkentyűkét. - Abba a kis akváriumba is tetszetős lenne pár kis kagyló, és ilyen kis vízi csillagok, Delena biztos élne-halna értük - emeltem fel pár darabot. - És ha arról van szó, tudod hogy nem törjük össze - kacsintottam a szerelmemre. - Akkor a gyerekek ezekkel a tevékkel, és kis izékkel kipipálva. Mit vigyünk anyának?

Damon Salvatore

Kézen fogtam Elenát, mert nem akartam elveszíteni a tömegben, és elindultunk bal felé, de a szemem már néhány méter után káprázott a választéktól.
- Ha a gyerekekre gondolunk, akkor valami játék. Azt mindig értékelik, nem? - kérdeztem. - Bár vehetünk vizi dolgot is, de csak akkor, ha épségben haza tudjuk vinni - fogtam meg egy kagylót.
- Mondok valamit. Vegyünk néhány kagylót, meg jókora csigaházat. Olyat, amikkel játszhatnak a vízben. És én mellé ezt javaslom - vettem fel egy árus standjáról egy játékot.
- Mit szólsz? Szerintem mindenkinek jó lenne.

Elena Gilbert Salvatore

- Szerintem inkább menjünk a zene felé. Épségben szeretnék visszaérni a szállodába, és majd haza, Mystic Fallsba is - vontam vállat mosolyogva. - És ne aggódj, nem felejtem el, hogy mikor jön el annak az ideje... - kuncogtam, majd besétáltunk a kissé kisebb tömegbe, mint ami a másik utcán fogadott volna minket.
- Először célszerű lenne a gyerekekre gondolni. És ők meg olyan kis vízbolondok, legalábbis Adam és Delena, hogy... itt nekik aztán lesz választék - mosolyogtam szélesebben, ahogy az üzletekről üzletekre pattogott a szemem, és szinte mindenhol láttam apró kis tengeri állatokat, persze nem élve, de így is nagyon szépek voltak.

Damon Salvatore

- Atyaég - forgattam a fejem, ahogy az utcára kiértünk. - Mintha a világ összes árusa itt zsúfolódott volna össze - néztem a végeláthatatlannak tűnő utcát. - Merre induljunk? Amerről a hangos zene szól? - mutattam balra - vagy amerre félő hogy széttapos a tömeg? - érdeklődtem aztán. - Nyugodj meg édesem, ezt mire végigjárjuk, itt lesz a nászéjszaka ideje - vigyorogtam el magam.

Elena Gilbert Salvatore

(A hotel étterme)

A hotelből kilépve nagyon nem kellett megerőltetnünk magunkat, hogy meglássuk azokat az árusokat, akiket bent említettünk. Hiszen szerintem még 3 utcával arrébb is lehetett hallani azt a kavalkád-"zajt", amit az itteniek, és a turisták együtt okoztak.
- Nos... ki kellene találnunk, kinek mit szeretnénk. De lesz választék - sétáltunk be az utcába.