Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Ápr. 04, 2014 12:32 pm
Ugrás egy másik oldalra



Mariano & Cassie



I need you!



Az szerettem a legjobban Mariano-ba, hogy felettébb lezser és nyílt, ami szívén az a száján. Ha kellet, akkor mindig megmondta az igazat, ami a legtöbbször persze nekem fájt és valami elviselhetetlen veszekedésbe fogtunk. Azt csodálom, hogy még nem estünk egymás torkának.
A ruha tökéletesen állt rajtam, így mikor leértem Mariano ismét elővette a humorát és előtte megállva fordítottam felé a fenekem.
- Leellenőrzöd? – haraptam be alsó ajkamat, hiszen isten ments, hogy most ellenszegüljek neki, de fel nem veszek én egy olyan hátborzongató alsóneműt. Eszem ágába nincs elüldözni őt. Mikor kinyitotta az ajtót, kilépdeltem rajta és már elő is matattam a kulcsokat, hogy bezárjam az ajtót. Nem tudom miért, hiszen érték nincs a házba, amit ne tudnék pótolni fél pillanat alatt, ez olyan belém rögzült tulajdonság. Ahogy lesétáltunk a lépcsőn, fel, felpislogtam rá, amolyan lopott pillantások.
- Hmm, de nem cselekszel semmi olyat, ha meglátsz egy férfi társaságába! – emeltem fel a mutatóujjam, amolyan óvá intés képp. Mondjuk, nem tudom én, hogy reagálnék, ha egy nő épp szájon csókolná, vagy ő másik nőt taperolna. Most adtam neki oda magam, értékelje, vagy többet nem lát. Ezt mind megbeszélve magammal elhúztam a számat. Minden végig futott rajtam, hogy amilyen éhes vagyok, minden nőt aki Mariano-val beszél, vagy csak a közelébe kerülne, szétcincálnék.
De viszont a parkban rengetegen vannak ilyenkor. Oda semmi kedvem nem volt menni, és mivel mi nem járunk nem az a célunk, hogy andalogjunk, hanem, hogy végre jól lakhassam és visszanyerjem eredeti erőmet. Gondolom neki is feltűnt, hogy egyáltalán nem sok erőm volt, míg a csók is amolyan zsenge lett.
- A vasútnál van pár kocsma ott mindig lehet találni valamit, ami a fogamra való. – nem akartam messze menni, de még is az lesz a legegyszerűbb, ha oda megyünk. Egy pillanatra haboztam és tenyeremet a tenyerébe csúsztattam. Amolyan menedék képp, hogy ne akarjak valakit megölni út közben. Bár nem volt rossz falat a pizza futár sem, de nem elég, ezt ő is tudja. Félszegen felpillantottam rá, hogy talán zavarja-e.

//folyt, vasút. Ha megfelel.  40 //




Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Ápr. 04, 2014 11:57 am
Ugrás egy másik oldalra





To Cassie
my little fairy


Vigyorgok én is, mikor elneveti magát Harry Potteren. Na ezt már szeretem. Nem én vagyok az a komoly fickó, aki drámázik, meg lelkizik, vagy épp eljátssza a megközelíthetetlen, magányos farkas szerepet. A könnyedség és a jó kedv már sokkal inkább jellemző rám, szeretem, amikor ez vesz körbe.
- Rendben Tündérem, de le fogom ellenőrizni, hogy giga bugyi lesz-e rajtad. Csak a mihez tartás kedvéért mondom. – széles vigyorral a képemen engedem, hogy elsurranjon felöltözni, addig én is magamra kapom, amit korábban elszórtam és az ajtó mellett dőlök a falnak lazán, így várom meg, amíg Cassie kitollászkodja magát. Ízig-vérig nőből van, ezért biztosra veszem, hogy nem fogja tudni elintézni annyival, hogy felkap egy egyszerű farmert egy pólóval.
Mikor megjelenik, az arcomba hulló hajam alól tekintek rá.
- Az attól függ rajtad-e a nagymami bugyi?!! – pimaszkodok vele és közben nem mulasztom el végiggusztálni őt. Valami eszméletlen gyönyörű nő.
- Na, ha készen vagy Tündérem, akkor menjünk. – szólalok meg ismét mély orgánumomon, majd kinyitom a bejárati ajtót előtte. Igen, én régi vágású fickó vagyok, szeretem előre engedni a nőket, hogy közben a fenekükön legeltethessem a szemeimet. Ha előre ment, akkor természetesen nem mulasztom el megvizslatni a nagyon is formás popsiját, majd szépen utána kisétálok én is és behúzom magam mögött az ajtót. Ha elszöszmötölt még a bezárással, akkor azt természetesen türelmesen megvárom, hogy után az oldalán sétáljak le a verandáról.
- Park vagy szórakozóhely? – mindkét helyen lehet „vacsit” találni, bár utóbbin a vér ízét gyakran ízesíti alkohol és/vagy drog is. Nekem mindegy hová megyünk, oda, ahová Cassienek nagyobb kedve van.


Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Ápr. 02, 2014 1:26 pm
Ugrás egy másik oldalra



Mariano & Cassie



Hello; I'm a monster.



Saját hülyeségembe estem bele. Nem ettem és ez majdnem ennek a fickónak lett a halála. Na, nem mintha érdekelne, mert miért is érdekelne? Mikor Harry Potterrel jött elő, elkellet, nevessem magam. Neki nem állna jól az a kör alakú szemüveg és egy sebhely sincs a homlokán. Bár lehet, valami heg még szexibbé és nem ilyen pofátlanul tökéletessé tenné. Mikor elment a futár csak a falnak támaszkodva csillogó szemekkel néztem az ő csokoládé barna mély szemeibe, mely annyira vonzó benne.
- Ezt mond meg te. – vigyorodtam el a kérdésén, miközben kezemet a derekára tettem pihentetésképp. Szerettem érezni forró bőrét, ahogy perzseli a tenyeremet. Amint megsimította az arcomat, szinte éreztem, hogy nem fogja olyan könnyen adni magát.
- Akkor felveszek valami förtelmes fehérneműt és egy otthonkát. – nevetve viszonoztam édes csókját, amit ajkaimra pecsételt. Olyan Mariano-val, mintha öreg házasok lennénk. Nem beszélve, hogy szinte éreztem a féltékenységet, mert vadászat közbe embereket szoktunk enni. Akik megbámulnak, letapogatnak. Volt már mindenre példa. Gyengéden haraptam alsó ajkára és bármit megtettem volna érte, hogy magam mellet tudhassam. Amint lekerült rólam a pólója kirázott a hideg.
- Sietek. – mormoltam ajkaiba és szinte köddé váltam alóla. Ami nem nehéz, hiszen olyan kicsi vagyok hozzá képest, hogy szinte a válláig alig érek. De pont elég arra, hogy hozzá bújik és védelmezve érezzem magam.
Felrohantam a szobába és próbáltam nem valami kirívó ruhát felvenni. Mikor a tükörbe néztem, hogy az arcom még igen csak véres, így előbb a fürdőszobába mentem megmosakodni. Aztán vissza a ruhákhoz. Egy fekete nadrág és egy fekete topp mellet döntöttem. Remélem, megfelel neki. Végig simítva az alakomon elismerően bólintok és lesétálok hozzá.
- Megfelelek? – fordultam körbe előtte és már a cipőmbe bújtam bele. Valami elképesztő mennyire meg akarok felelni neki. Most kapott meg, és nem akarom elveszteni, nem. Többé sose.




Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Ápr. 02, 2014 12:43 pm
Ugrás egy másik oldalra





To Cassie
my little fairy


Amíg arra várok, hogy a fickó életre keljen – ami koránt sem biztos, hogy meg fog történni – szabad kezemmel megvakarom a tarkóm, majd a képemre egy grimasz ül ki, elhúzom a szám és az egyik szemöldököm is megemelem. Eeejjj, nem lesz így jó, ha még hulla eltüntetősdit is játszanunk kell ma éjjel.
- Tündérem, nem vagyok Harry Potter. – Cassie felé fordulok és egy pimasz vigyor ül ki a vonásaimra, mert nem akarom, hogy aggódjon, vagy izguljon. - Nem ér ez a fickó annyit, hogyha kipurcant itt, akkor kirántsam a Halál öleléséből. Túl nagy lenne az ára. – adok azért neki egy értelmesebb magyarázatot is. A túlvilággal játszadozni nem jó ötlet, én már csak tudom, Julie engem onnan hozott vissza és nem volt ingyen a kis „ügyködése”. Még akkor sem, ha engem már nem köt meg a szellemek kénye-kedve, de még így is túl nagy a kockázat.
- Nem sokára gondoskodunk arról is, hogy elmúljon ez a kellemetlen érzésed. – majd Cassietől elszakítom a figyelmem és a futárra figyelek. Úgy tűnik életben marad. Szuper.
Már épp megnéztem volna, mikor Tündérkém pofozkodni kezd azután érdeklődve, hogy jól van-e a srác. Akaratlanul is mosolyogni kezdek, ez a nő olyan édes, hogy az valami elmondhatatlan.
- Éhes volt és elájult? – nézek Cassiere vigyorogva, tetszik, hogy micsoda kis sztorit kerekített itt, majd talpra rántom a fickót és amint megkapta a pizza árát, kitámolygott az ajtón.
Kezemmel a falnak támaszkodok Cassie feje mellett és a Tündérem szemeibe nézek. - Veled az élet csupa móka és izgalom? – pofátlan és sármos vigyort eresztek meg, majd megsimítom az arcát.
- Öltözz fel Tündérkém, elviszlek vacsizni. Inkább kényelmesbe bújj, semmint vérforralóan szexibe. – megcsókolom kívánatos ajkait, közben pedig leveszem róla a pólómat. Itt-ott ugyan vérfoltos, de mit számít az, ha vámpírok között vagyunk, nemde?!
Visszaveszem az említett ruhadarabot és a lábbelimet, vagyis minden elszórt cuccomat, ha már megígértem, hogy elviszem vadászni, akkor állom a szavam.


Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Márc. 30, 2014 2:57 pm
Ugrás egy másik oldalra



Mariano & Cassie



Hello; I'm a monster.



Amikor rám nézet éreztem, hogy szinte felfal a tekintetével. Tudtam, hogy tetszeni fog neki a látvány, és nem azért mert oly’ lengén jelentem meg. Hanem mert az Ő ruhájába. A következő pillanatban pedig már a fickón csüngve szó szerint cincálom darabjaira az éles fogaimmal. De hamar felmérte a károkat Mariano és közbelépett. Éreztem, ahogy erős marka a vállamat tartja, mennyire hálás voltam én fejben neki. Hiszen, ha nem szed le meg is öltem volna. Ahogy lerántott róla, hátráltam és nem bírtam letörli az arcomról a vért. Mert csak jobban összemaszatoltam magam.
- Köszönöm. – mormoltam halkan egy hálát, azért mert épp megmenekített attól, hogy egy kegyetlen gyilkos legyek. Bár már tök mindegy, mert nem ez lenne az első sem pedig az utolsó, hogy rendőrök jelennek meg az ajtómba eltűnt pizza futár miatt. Mikor a fickóra néztem hallottam, hogy megszűnt a szíve dobogni. Tényleg megöltem. Ennyire éhes voltam, hogy szétmarcangoltam egy férfi nyakát, csupán azért mert hülye mód kiéheztettem magam?
Mintha megígérte volna, hogy később elmegyünk megint harapni valamit, de akkor már észnél kell lennem. Nem ronthatok és ölhetek meg egy csapat túrázót, vagy épp valamelyik gyorsétterem minden ott dolgozóját és vásárlóját sem mészárolhatom le.
Amikor leguggolt, reméltem azért már menthető, amit menteni lehet. Éretem, ahogy a vér száradása húzza az arcomon a bőrt, de most jobban izgat, hogy életbe tudja tartani-e.
- Nem tudod kicsit valami varázslattal helyre pofozni? – érdeklődtem, hiszen Mariano nem egy mezei vámpír, ő részben még varázserővel is rendelkezik. Ami oly szexivé tudja varázsolni.
- Igen, kicsit jobb, de a torkom még mindig kapar és ég a vér után. – motyogtam és le nem vettem a szemem a fickóról, azt akartam, hogy jobban legyen. Lelkem nincs, még is olyan, mintha lelkifurdalásom lenne, amiért nem tudtam időben megállni. Aztán hirtelen halk dobogás riasztott fel. A fickó szíve ismét kalapálni kezdett. Megkönnyebbülve sóhajtottam.
- Hé, jól vagy? – pofozgattam meg kicsit, mintha épp elájult volna. Na persze a véres arcom pont ezt sugallja.
- Rosszul lettél mikor bejöttél, ma nem ettél semmit, és a forró pizza illata már nagyon csábított, ezért elájultál. Kaptál pár falat kaját és egy kis borravalót, most pedig menj. – küldtem útjára és kifizettem a pizzát. Ha már kicsit megcsócsáltam és megöltem, legalább ne a pizza és a hamburgerek árával fukarkodjak.




Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Márc. 30, 2014 2:32 pm
Ugrás egy másik oldalra





To Cassie
oh darlin'


Mikor meglátom Cassie-t a pólómban és a falatnyi bugyiban, elégedett vigyor kúszik fel a képemre. Melyik férfinak ne tetszene, hogy egy nő az ő ruháját viseli? Kicsit olyan, mint a hódításom egy kifejezett jele, a NŐ az enyém, elvégre rajta az illatom, a ruhám és pár pillanattal ezelőtt még én is ott voltam. Ez pedig valami hihetetlen megelégedettséggel tölt el. És mindeközben még azt is megállapítom, hogy rajta sokkal szexisebben áll ez a póló, mint rajtam. Gyakran szeretném őt így látni még…
Aztán neki esik a „vacsinak”, de túl gyorsan iszik túl sokat. Nos, nem vagyok a pesztrája, hogy beleszóljak az étkezi szokásaiba, de nem feltétlen örülnék most egy hulla eltűntetésnek.
- Tündérem, elég lesz. – szólalok meg és finoman megfogom a vállait is. - Cassie, csak annyit vegyél el, amennyi kell és ne annyit, amennyit eltudsz. – hangom szelíd, de határozott és ha magától nem ereszti el Cassie a pizzás fiút, akkor egyetlen mozdulattal fejtem le róla. Idősebb és erősebb is vagyok és bízom benne, hogy a koplalása is az én malmomra hajtja a vizet.
Ha sikerült Cassiet lefejtenem a vacsorájáról, akkor kezeim közé fogom az arcát. - Elviszlek még vadászni, de most itt legyen elég. – íriszeim az övét kutatják, majd eleresztem és a fickót nézem, aki marionett baba módjára csuklott össze.
- Te aztán szereted az izgalmakat, igaz Tündérem? – szusszanok egyet lemondóan, mert a csávó fogta magát és meg talált halni, ha jelentik az eltűnést, a zsaruknak első dolguk lesz idejönni, hiszen ez volt az utolsó cím, ami felé elindult a munkahelyéről.
Leguggolok, majd a saját csuklóm bőrét szakítom át agyaraimmal, hogy aztán lecsorgassak némi vért a srác torkán, abban bízva, hogy ez még képes lesz meggyógyítani őt.
- Te jobban vagy? – nézek a Tündéremre, miközben a fickó még mindig eszméletlenül fekszik a padlón.


Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Márc. 30, 2014 1:54 pm
Ugrás egy másik oldalra



Mariano & Cassie



+ 18; Hello, I'm a monster and I'll kill you.



Olyan volt akár egy mese. Mariano fölöttem morajlik, ahogy erővel duzzadó vágya kicsit sem gyengül és hajt a gyönyör felé, hallottam már, hogy az olaszok a legjobb szeretők, mert imádjak a szebbik nemet. De úgy voltam vele, Mariano túl sok nőt szeretett már, és nem akarok strigula lenni, amit az évek múlásával elfelejt.
Csak ugyan mióta meg akarnak ölni és képtelenség a nyomára bukkanom a haragosomnak, így úgy voltam vele, hogy nekem ennyi jár. Hogy vele lehessek és eltöltsek vele bármennyi időt. Mikor csendre utasított, elmosolyodtam. Reméltem, hogy nem fog ennyiért a pokolra taszítani és már olyan közel a célhoz elmenni és itt hagyni a pamlagon. Éreztem, ahogy erősebben és mélyebben kerül, ahogy az én sóhajaim és nyögéseim is hangosodtak. Na persze nem úgy, hogy az egész ház attól zengjen, meg a szomszédok is ezt hallgassák. Csak kellően, sosem szerettem nagydobra verni, mikor épp kivel szórakozom. Nagyokat nyeltem és próbáltam a sikolyokat is elnyelni, de nem ment.
Hirtelen a testem ismét megfeszült, úgy, mint az előbb és megremegtek a kezeim, amivel a vállát fogtam, elernyedve hullottak le a kezeim és Mariano is közelebb férkőzött, a lábamat visszahúztam és úgy kulcsoltam át a derekán.
- Szerintem csak túlzol. –kacagtam fel, mert közel sem vagyok az. Csak ennyit jelent várni arra, amit szeretnénk megkapni. Valahogy éreztem, hogy Mariano-nak ennyi nem elég, hiszen csókjai nem csillapodtak, én pedig készségesen simogattam a hátát, mint egy cicát, Az izmai szinte követelték, hogy simogassam, egészen addig, míg a csengő nem zavart meg minket. Összerezzentem, hiszen én rendeltem a kaját. Elhúztam a számat, hogy egy ennyire szép pillanatot megzavarnak. Elhúztam a számat, mikor Mariano eltűnt és felülve a bugyimat kezdtem el keresgetni. Amikor megtaláltam felhúzva épp akkor hallottam meg, hogy oda hív. Először nem értettem, hogy mi a baj, lehet, hogy nem szereti a sonkás pizzát? Megráztam a fejem és hirtelen nem is tudtam mibe bújjak bele. Mert sokáig tartana felöltöznöm. Mikor szembe került velem Mariano pólója. Széles mosollyal az arcomon libbentem ki az ajtóhoz, egy szál bugyiba és az Ő pólójába. Amikor megpillantottam a pizzás fiút, minden kételyem, vagy kérdésem elszállt. Azt akarja, hogy vért igyak, emberi vért.
Nem is kellet semmit tennie, mondani, csak a férfinak rontva ragadtam meg a nyakát és a szemfogaim már fel is hasították a nyakát. Mint a ragadozó az áldozatát, a falnak nyomva ittam a forró vérét. Nem számított semmi és senki, csak az, hogy a meleg vér feltöltsön energiával. Éreztem, hogy gyengül, már szinte én tartottam, de az állat annyira felszabadult bennem, hogy nem tudtam leállni, ha akartam volna se ment volna.




Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Márc. 30, 2014 11:18 am
Ugrás egy másik oldalra





To Cassie
don't worry darlin'
+18


Imádom a hangot, ami elhagyja ajkait, mikor belécsúszok. Olyan izgató és őrjítő, pont mint ő maga is. Egyszerűen csodálatos ez a nő, ennyire még nem akartam senkit magamnak, mint őt. És most az enyém, csak az enyém.
Egyre gyorsítok a tempón, mindkettőnk örömére és élvezetére, mikor előugranak szemfogai és hamarosan a vállamba mélyeszti azokat. Halk, morgás hagyja el torkomat, szinte már állatias hang. Nem bánom, hogy belém harapott, de az érzésre keményebben lökök rajta.
Pár pillanat erejéig rajtam is kiütköznek vámpírvonásaim, de végül úrrá leszek azokon, nem akarom, hogy az ösztöneim irányítsanak, főleg akkor nem, amikor vele vagyok. Jobb, ha azt a felem látja, amelyiket ismeri, amelyik olyan nagyon odáig van érte.
- Cssss… semmi baj. – suttogom a fülébe halkan, mikor azt mondja ne haragudjak. Érzem, hogy hamarosan utol fog érni a gyönyör, főleg azok után, hogy belém harapott és kortyolt a véremből. Vámpír is vagyok, a vér igencsak fel tud ajzani ilyen körülmények között, egyáltalán nem hagy hidegen a dolog. De előbb még szeretnék neki egy újabb gyönyört összehozni, egyszerűen megint látni akarom és hallani, ahogy legördülnek ajkairól azok a gyönyörű hangok.
Végül aztán valamivel később, nem bírom tovább, megadom magam az érzésnek és egy halk nyögéssel jelzem, hogy most mennyire jó is nekem. Ütemesen lökök még párat a csípőmmel, ahogy a gyönyör hullámai elöntenek, végül pedig homlokomat a vállának érintem és próbálom rendezni a vonásaimat.
- Tökéletes vagy… – szólalok meg halkan, elmélyült hangon a füle mellett, majd megcsókolom a fülcimpáját és a nyakát többször is. Még nem végeztem vele, most, hogy az enyém lett, akarok még belőle többet és többet, de megszólal az ajtócsengő, ami némileg összetöri a pillanatot. Mégis ki a franc akar és mit és miért pont most? Mire hirtelen beugrik… - Szerintem itt a vacsora. – elvégre pizzát rendelt.
- Maradj, majd én. – szólalok meg, majd kicsusszanok belőle és felkapom a nadrágom, hogy aztán ajtót nyissak. Beinvitálom a pizza futárt, szerencsére nem visel magán verbénát és nem is fogyasztja, különben nem fogadta volna el a „beinvitálási javaslatomat”.
- Gyere Tündérem! – szólalok meg félhangosan, hiszen a fickó nem csak arra kellett, hogy kihozza a pizzát, ezen alkalommal ő maga is fogás lesz. Cassienek muszáj ennie.


Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Márc. 28, 2014 11:27 am
Ugrás egy másik oldalra



Mariano & Cassie



+ 18 Just do it..



Mariano. Csak sikítottam volna a nevét, mikor a testem minden izma megfeszült és a gyönyör minden apró kis szegletembe beférkőzött. Most már inkább átkozom azt a percet, mikor nemet mondtam. Nem beszélve a majdnem hetven évről, amit az ő kerülgetéséről szólt. De most itt vagyunk, ahogy hozzám simul tökéletesen kidolgozott teste. El sem hiszem, hogy ennyire tökéletes lehet, Ő.
Aztán a csókja, mintha magába szippantana és birtokolni vágyna. De igen, végül is, én szeretném, ha birtokolna. De csak is engem, nem akarok több nőt az életébe. Míg én a pólójától szabadítottam meg, addig ő már a nadrágjából bújt ki. Hm.. Ez egyre tetszetősebb és izgatóbb. Nem sokáig tartott, hiszen tudtam, ahogy mennyire vágyott arra, hogy így legyünk. Én pedig jól titkoltam, hogy másra nem is vágytam ennyire.
Mikor már magamba éreztem egy halk nyögés szaladt ki a számon. Eleve, éhes, nyűgös voltam, de amint Mariano belém került, elszakadt bennem valami. Míg ő elhiggadt én feltüzelődtem és erősen fogva a könyökét, élvezem a közelségét, lehunyt szemmel nyöszörgések szűrődnek ki a mellkasomból. A testem remegett és hullámzott attól amit Mariano tesz velem. Na, nem mintha panaszkodnék, hiszen kellemes időtöltős, amit bevallom már régen éreztem.
De a vámpír átvette az irányítást felettem, pedig egészen erősen küzdöttem ellene. De, nincs megállás, ez van, ha nem táplálkozol, Mariano vállába mélyesztettem a fogaimat és erősen szívtam belőle pár édes kortyot. Legalább annyit, hogy élvezhessem a mozgásunkat, amit megérdemeltünk. Annyi ideje húztak halasztottuk, hogy most már illő volt. De, ha az igazat akarnám, akkor én voltam, aki ellenállt.
- Ne haragudj. – motyogtam véres ajkakkal és lehunyt szemekkel.




Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Márc. 28, 2014 9:44 am
Ugrás egy másik oldalra





To Cassie
+18


- Reklamálni két ajtóval arrébb lehet… – mordulok fel, amikor kifejezi nem tetszését a melltartó elszaggatása miatt. Nem érdekel ez a felesleges kis anyag, amire egyébként semmi szüksége sem lenne, hiszen tökéletesen gyönyörű e nélkül is. De ha olyan nagy gondot okoz ez, akkor majd veszek neki másikat. - Elkísérlek beszerezni egy újabbat. – pimasz vigyor ül ki ajkaimra, amivel megakasztom néhány pillanatra amit éppen csinálok vele. Azonban nem akarom, hogy a varázs elmúljon, ahhoz túlságosan is kívánom őt ebben a percben. Mint azt már kifejtettem neki is, innen már nincs se megállás, sem pedig visszaút.
Ahogy megérzem öle heves lüktetését és azt a gyönyörrel átitatott kis hangot, elégedettség költözik belém. Na nem mintha ezt még nem váltottam volna ki nőből, de mindig jól esik, amikor újra és újra sikerül örömet szerezni a szebbik nem tagjainak.
Hagyom, hogy magához vonjon, fölé kerülök teljesen, ölem az övének nyomakszik, forró csókját pedig hevesen és birtoklóan viszonozom. A felsőm gyorsan kerül le rólam, hogy aztán magamon érezzem meztelen bőrét. Imádom! Egyszerűen tökéletes ez a nő, minden létező értelemben!
Én pedig a nadrágom bontom ki, egyszerűen nem akarok tovább várni semmire sem. Jobb lábát feljebb húzom, vállra veszem, majd pozícionálom magam, végül pedig egyetlen lökéssel csusszanok belé. Várok egy kicsit, amíg megszokja a méretem és amíg kicsit én magam is lenyugszom. Lassan kezdek mozogni benne, figyelve a vonásait és a reakcióit. Fokozatosan gyorsítok a tempón mindkettőnk örömére és élvezetére, de nem sietem el a dolgot, hosszasan kívánok benne lenni és kiélvezni őt, minden értelemben.


Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Márc. 26, 2014 8:39 pm
Ugrás egy másik oldalra



Mariano & Cassie



Just do it..



Nem válaszoltam, hiszen tudom, mivel jár ez a vérhiányos élet. Ez olyan, mintha megvonnánk a csecsemőtől az anyatejet. Számomra ez végzetes dolog, így is nehezen tudok uralkodni magamon, nem beszélve, az ösztönökről, amik tombolnak bennem.
Mariano szinte felfalt és élveztem a közelségét, az e fajta közelségét. Akár egy pióca, aki ki akar szipolyozni. Halk sóhajok szakadtak fel a mellkasomból.
Visszagondolva, rengetegszer megtehettük volna ezt, de féltem, féltem a csalódástól. Na, nem mintha attól, hogy pocsékul teljesít, inkább azon, hogy elmúlik a varázs. Ami akár most is megtörténhet, hiszen, ha vége szakad ennek az egésznek, és eszébe jut, hogy van valami kis randija egy cicababával és ennyi voltam, a kanapén szerzett öt perces öröm.
- Na! – mordultam fel, mikor darabokba szakadt le rólam a melltartó. Elhiszem, hogy régóta vágyott rám, de azért a fehérneműemet nem kellet volna szaggatni. Ahogy nedves ajka végig siklott mindenhol szinte bizseregtem, úgy éreztem fel fogok robbanni, egészen addig, míg a nadrág nem csúszott le rólam. Legalább az megúszta egy darabba.
Most már értem miért mondják, hogy az olaszok jók az ágyba! Valami fergeteges módon viselkedett, és ahogy fölém tornyosult, belepett Mariano illata, és érezni akartam, ahogy a forró bőre hozzám ér. De erre még várnom kell, mert leragadt a combjaimnál. Kicsit meginogtam és erősen markoltam meg a kanapét. Lehunyt szemmel szorítottam össze az álkapcsomat, de mit is tegyek, ha oly’ tökéletesen csinál mindent?
De úgy tűnik, ő nem akarja késleltetni a dolgokat és halk sikítással szorítottam meg a kanapét. Halk zihálás közepette kerestem meg tenyereimmel az arcát, hogy magamhoz húzzam. Egy édes csókra, amit olyan köszönés képp nyomtam forró ajkára.
Miközben kezemmel szinte már bontottam is le róla a felsőt, persze én itt meztelenkedek neki, ő meg még ruhában feszeng előttem. Tökéletes felső teste rabul ejti a szemeimet és a nyakát csókolva simogatom végig a mellkasát. És most csak az enyém!




Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Márc. 26, 2014 8:16 pm
Ugrás egy másik oldalra





To Cassie
don't worry darlin'


- Ugye tudod, hogy ez így nem lesz jó?! – vonom fel kissé a szemöldökeimet, ahogy elnézem az ereket a szemei körül és azt, hogy már csak a vér említésére is előütköznek vámpírvonásai. Ezek szerint szinte éhezik ilyen tekintetben, az pedig semmi jóra sem vezet. Nekünk is van életösztönünk – milyen vicces, mert tulajdonképpen halottak vagyunk – és ha nem jutunk elegendő vérhez időben, akkor ott bizony elszabadul a pokol. Nehéz megtartani a mértéket és abbahagyni az ivást időben, ha minden vágyad és ösztönöd azt súgja, hogy szívd szárazra az áldozatodat…
No, de erre a problémára majd később térünk vissza, előbb van némi… más jellegű dolgon, amiről most már én nem vagyok hajlandó lemondani. Végigcsókolom, ahol csak érem a testét, a melleit kényeztetem, a lábai közé nyúlok és hallgatom a hangját, ami csak még inkább tettekre sarkall. Mint ahogyan a halk nyögés is, amit hallatott.
Eltépem a melltartóját, nem igazán érdekel, hogy ezután használhatatlan lesz. Gyönyörű látvány tárul a szemeim elé és újra a kebleire hajolok, nyelvemmel kényeztetem az érzékeny bimbókat, miközben simogatom a testét, ahol érem. Felmordulok, mikor végigkarmolja a hátamat, majd elindulok lefelé a testén és rövid úton szabadítom meg a nadrágjától. Bal lábának belső felét kezdem el apró, érzéki csókokkal beborítani, így haladva felfelé, majd amikor már a belső combjánál járok, igencsak közel a fehérneműjéhez, áttérek a másik lábára is, ahol ugyanígy haladok felfelé. Kicsit nyújtom a percet, nem mellesleg pedig kiélvezem a látványát, ahogy itt fekszik előttem.
A hasára adok egy csókot, majd elkezdem lehúzni róla a falatnyi bugyit is. Szinte iszom a látványát, szerintem nem is tudja, hogy milyen gyönyörű nő és mennyire kívánatos. Mikor már ez a ruhadarab sincs útban, a lábai közé hajolok, hogy megízleljem őt, a finom hasítékot a combjai között. Nem sietem el a dolgot, addig akarom kényeztetni a nyelvemmel és az ajkaimmal, amíg édesen és kéjesen nem nyög fel a gyönyörtől.


Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Márc. 25, 2014 7:39 pm
Ugrás egy másik oldalra



Mariano & Cassie



I'm afraid to stay alone!



Naná, hogy mindenhez van mit hozzá fűznie. Én pedig ideges voltam, és féltem egyben. És, fölösleges válaszolnom, úgy is tudja, hogy a válaszom nem. Mert ez éltet a bajkeverés és a férfiak kihasználás. Eddig ő volt az egyetlen, akit nem akartam az ágyamba. De hamar fordult a kocka és most csak őt akartam.
- Vér? –kérdeztem és a szemeim szinte azonnal átváltottak és az erek feljöttek. Ezzel elárulva, hogy nem mostanában volt részem benne. Pedig szomjazom rá, de még nem sikerült. Kivéve Aaron, de belőle is szerintem két kortynál több nem távozott.
- Ne emlegesd. – kaptam el a fejem.
Aztán már előtte is álltam, majd már a derekán csücsülve csókolt. Megadom, amit akar, engem. És hevesen csókolva hagytam, hogy elraboljon. A szívem úgy is az övé, a tudta nélkül. Egy halk sóhaj szakadt fel belőlem, mikor már a kanapén feküdtünk és csókjai a mellemet érintették. Mennyiszer álmodoztam erről, hogy megteszi és megtesszük.
- Nem akarom abba hagyni. – nagyot nyeltem és végig karmoltam a hátát. Sokáig úgy sem fog meglátszani, én pedig teszem róla, hogy emlékezzen rám.
Lehunytam a szemem és élveztem, ahogy a bőröm perzselt az érintésétől, és mikor a keze kényes ponthoz ért halkan felnyögtem.
Mindig is tudni akartam, hogy milyen, de féltem, most pedig már nincs mitől, úgy is meghalok.




Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Márc. 25, 2014 5:47 pm
Ugrás egy másik oldalra





To Cassie
don't worry darlin'


- Jah, időközben rájöttem én is. De mondd csak, nem bírnád ki, hogy ne kavarj magadnak valami kis bajt, Te nőszemély? – pofátlan, csibészes vigyor terül el a képemen. Nekem mondjuk pont így tetszik, hogy bevállalós egy csaj és nem ijed meg a saját árnyékától. No meg az is imponál, hogy szereti, ha zajlik körülötte az élet.
Aztán elmegy kaját rendelni, addig én leveszek egy könyvet a polcról – igen, tudok és szoktam is olvasni… olykor… – majd, amikor visszajön, visszateszem azt a helyére, ahonnan elvettem.
- Oké, az tökéletes lesz. Vérhez mikor jutottál utoljára? – érdekel, hogy vajon eljár-e vadászni, vagy a pizzás fiú esetleg több féle menüt is kínál-e neki?
- Vagy átszoktál a tasakosra? – grimaszolok egyet, mert én azt nem különösebben kedvelem. Élvezem, ahogyan a számba ömlik a meleg vér közvetlenül a forrásból, vagy emberből, ha úgy tetszik.
Figyelem, ahogy leül a kanapéra. - Először is, nem halsz meg Tündérem. Másodszor pedig… technikailag már az vagy… – szemtelenkedek vele kicsit. - De neked a halál ezen formája kifejezetten jól áll. Másmilyet meg nem engedek megtörténni. – teszem hozzá még mindig pimaszul, majd figyelem, ahogy felpattan és előttem terem, majd megszólal és vetkőzni kezd.
Férfiből vagyok, az istenért, még szép, hogy ez elindít bennem sok mindent! Kinyújtom a karom és átfogom a derekát, majd egyetlen mozdulattal húzom magamhoz szinte fel nem fogható sebességgel és megcsókolom. A feneke alá nyúlok és könnyed mozdulattal veszem a csípőmre így állva, miközben az ajkait szinte falom és vámpírsebességgel taszítom a nappali falának könnyű és kecses testét, amelynek a sajátom préselődik neki.
Hirtelen szakadok el az ajkaitól, hogy elmélyült hangon szólaljak meg. - Ugye tudod, hogy innen már nincs visszalépés, Tündérem? Akarlak téged, itt és most! – dörmögöm az ajkaiba. Volt esélye és lehetősége, hogy visszatáncoljon, de ilyenkor már nem szeretem, ha játszanak velem. Azt meg különösen nem, ha felhúz és utána akar valaki faképnél hagyni…
Egyetlen pillanat alatt kerülök át vele a kanapéra, ahol fölötte helyezkedem el. Újracsókolom az ajkait, majd a nyakát, a mellkasa felé haladok, miközben egyik kezemen megtámaszkodok, a másik tenyerem pedig felfedezi a melleit.
A melltartón keresztül csókolom és finoman, vigyázva harapom a puha halmokat, hol az egyiket, hol pedig a másikat, kezem pedig lejjebb simít a testén, a hasán, majd a combjai között simítok végig, egyelőre csak a nadrág anyagán keresztül.


Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Márc. 25, 2014 3:02 pm
Ugrás egy másik oldalra



Mariano & Cassie



I'm afraid to stay alone!



Meglepett, hogy ennyibe hagyta és csak figyelt, igen, ezzel a fel lejárkálással semmire nem jutok. Megállok és felemelem a szemöldökömet.
- Ezt a kérdést nem gondoltad át eléggé. – nevettem el magam. És a mellkasához bújtam. Na, azért az ölelést és az illatát azért szeretem élvezni, meg a közelségét.
- Túl sokan vannak, szeretem a zűrt keverni, te is tudod. – forgattam meg a szemeimet és elléptem tőle. Enni, azt se tudom mikor ettem valami normális kaját. Lássuk, egy két napja. Aludni, már nem is emlékszem. Fáradt és nyűgös vagyok, persze ezért is akartam leharapni Mariano fejét a verandán. Persze imádom a zűrzavart, de most erre nem volt szükségem. Lassan sétáltam a telefon felé, hogy keressek valami kajáldát, ahonnan lehetne rendelni valami harapni valót. Ásítva keresgéltem, míg megtaláltam egy pizzázó számát. Felhívva rendeltem pár pizzát, sült krumplit és hamburgert. Mostanában nem akarok embereket a közelembe, így bespájzolok. Pár üveg üdítet is kértem még.
- Rendeltem pizzát. – motyogtam az orrom alatt és leültem a kanapéra. Próbáltam összeszedni magam.
- Tudom, tudom. De most képzeld el, hogy valaki vadászik rám. Mi lesz, ha meghalok? – tettem fel a kérdést. Mert Erin szerintem már rég annak hisz, a világ pedig jobb lesz. De ő? Mi lesz vele? Keres egy másik lányt, aki a Tündérének hívhat? Nem, nem akarok ennyire gondolni.
Felpattanva álltam előtte.
- Egyszer élünk.. mutasd magad. – levettem a felsőmet és kigomboltam a nadrágomat. Nem akarok úgy meghalni, hogy nem feküdtem le vele. Mert most ott vagyok, hogy nem biztos, hogy megérem az estét, vagy a holnapot.




Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Márc. 25, 2014 2:42 pm
Ugrás egy másik oldalra





To Cassie
don't worry darlin'


Elszakad a csókból, én pedig hagyom őt. - Nem haragszom Tündérem. Legalábbis rád nem. – szólalok meg, majd elengedem, hogy nyugodtan róhassa a köröket a nappaliban. - Azt remélem azért tudod, ha derékig lejárod a lábaidat, azzal nem leszel közelebb a megoldáshoz. – jegyzem meg neki pimaszul, egy pofátlan kis vigyorral is megtoldva. Hátha el tudom vonni a figyelmét.
Csípőmmel a kanapé háttámlájának dőlök és a mellkasom előtt fonom össze a kezeimet. - Nincs semmi tipped, hogy ki lehetne? Vagy, hogy miért? – bár félek ennek a kérdésnek nem sok értelme lesz, mert Cassiet ismerve és azt, hogy mennyire szereti a bajt keresni, lehetőségek tárháza van nyitva a kérdésemet illetően. Zűrös egy csaj, de ettől csak szexibb. Most mi van? Férfiből vagyok, még szép, hogy bármikor képes vagyok Arra gondolni…
Ellököm magam a kanapétól, majd elkezdek körbenézni a nappaliban. - Nézzünk valami filmet. És rendeljünk kaját, mert éhen veszek. Vagy újabban tudsz már főzni is? – fordulok felé, mivel értelmetlennek tartom, hogy rágódjunk és aggódjunk. Velem biztonságban van, meg tudom védeni, Julie meg odakint szaglászik körbe, ennél többet egyelőre pedig nem tehetünk az ügyben.
- És emlegettél valami vodkát is… – jegyzem még meg, majd beállok elé, még mindig összefont karokkal, kis terpeszben. - Ha emészted magad, azzal pont azt teszed, amit el akar érni. Hogy félj tőle. Azonban erre nincs okod. Egyfelől, mert még mindig életben vagy, tehát nem érte el a végső célját, másfelől itt vagyok veled én is. – hangom szokatlanul komolyan cseng, de tényleg nem akarom, hogy feleslegesen aggódjon olyasmi miatt, amiről még nem lehet tudni, hogy tényleg okot ad-e az aggodalomra.


Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Márc. 25, 2014 7:37 am
Ugrás egy másik oldalra



Mariano & Cassie



I'm afraid to stay alone!



Nem egyszerű nekem ilyenről beszélnem. Egy magam fajta vámpír szereti saját kezűleg megoldani a dolgait. De mit tegyek?! Mikor úgy érzem haladtam előre egy lépést, kettőt hátrálok.
Láttam az arcán a dühöt és a mérget, ami ellepi, ami azt sugallta, hogy fontos vagyok és ez nem valami ócska szerep, hogy ágyba vigyen, ez a valóság volt. Bólintottam a szavaira, és hagytam, hogy egyedül telefonáljon. Ilyenkor olyan ellenállhatatlan volt, az az igazi erős férfi, akinek minden nőnek szűksége van. Én eddig nem hittem benne, azt hittem, hogy mindennel megbirkózom. De ezek szerint nem megy. Bármit teszem, vissza fejlődöm. A hajammal játszva vártam, míg megjelenik, felállva a kanapéról bújtam szorosan hozzá. Menedéket kerestem a karjaiba akár egy kisgyermek az apja közelébe. Hiszen tudja jól, hogy ilyenkor baja nem esett mert itt van és vigyázz rá.
Mikor a szemembe nézet tudtam mi lesz a következő lépése. Azért kicsit haragudtam rá, hogy ennyire kihasználja a lehetőségeket, hogy gyenge pillanatomban csókot kezdeményez. De mi van, ha ez lesz az utolsó? Így felpipiskedve magam viszonoztam a csókját. Elkeseredett voltam, nem sírni nem fogok. Megígértem magamnak, hogy apám hülyesége után nincs több sírás, amit természetesen eddig jól betartottam. És, hát miért ne?
Ajkam erősen tapadtak az övéhez, valahogy nem bírtam elfeledni, hogy valaki meg akar ölni, csak ott motoszkált a fejembe.
- Nem megy, ne haragudj. – szakadtam el ajkaitól és idegesen kezdtem el járkálni a nappali közepén. Jól esett, nagyon is jól, hogy így akarta elvonni a figyelmem. De nem ment, a gondolataim egészen máshol jártak. És mondjon, bárki bármit… én akkor is azt szeretem, ha éppen arra koncentrálok, amit csinálok. És, a csók sem úgy megy, hogy oda megyek, lerohanom az illetőt és adjunk az érzésnek. Nem! Oda figyeléssel jár, ami nekem most nem ment.




Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Márc. 24, 2014 9:22 pm
Ugrás egy másik oldalra





To Cassie
don't worry darlin'


A düh hirtelen ébred fel bennem és zubog végig a testemen, állkapcsom teljesen megfeszül. A vonásaim megkeményednek és most látszik igazán, hogy miféle szörnyeteg is vagyok én. Mert afelől senkinek se legyen kétsége, hogy az vagyok. Egy férfi, aki halott, mégis él és ráadásul olyan erőknek parancsol, amelyeket sokan elképzelni sem tudnak. A mágia, az energia, amelyet használok, amely körbe leng, most vibrálva kavarog körülöttem, ami abban nyilvánul meg, hogy érezni rajtam, feszült, végtelen dühös és ingerült leszek. Nem Cassie váltja ki ezt belőlem, nem ellene van ez az egész, nem rá irányul, hanem arra, akiről beszél.
- Van róla bármi fogalmad, hogy ki lehet az? Bármi? Egy apró infó is fontos lehet. – hangom hideg és nyoma sincs benne, annak a bájolgó és játékos férfinak, akinek a szerepét olyan nagyon szeretem játszani.
- Csodás. – dörmögöm az orrom alatt. - Akkor itt maradok Tündérem. – jelentem ki neki ellenvetést nem tűrően. Majd előveszem a mobilom és felhívom a húgomat. Cassienek az ujjammal jelzem, hogy egy perc türelem, majd átmegyek a konyhába és ledarálom neki, hogy mit is szeretnék. A segítségét. Jól jön az, ha ő is beleveti magát a dologba. Tudom, hogy Cassievel kedvelik egymást, és benne meg is bízom. Szaglásszon csak körbe a környéken úgy, hogy tudja, valaki figyelheti a házat. Aztán visszamegyek Cassiehez és szorosan magamhoz ölelem őt.
- Ne aggódj, megoldom ezt. Csak bízz bennem Tündérem. – szólalok meg mély hangon, majd lenézek rá és újra csókolom. Egyfelől mert épp ehhez van kedvem, másfelől nem is olyan rossz figyelem elterelés, harmadrészt pedig… talán sikerül megnyugtatnom, hiszen érzem, látom rajta, hogy fél.


Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Márc. 24, 2014 6:21 pm
Ugrás egy másik oldalra



Mariano & Cassie



Csak nézz rám, mire vársz még? Gyere, támadj és szoríts a falhoz! Falj fel, idd a vérem és örökre láncolj magadhoz!



Kicsit megnyugodtam, mikor a karjai körém fonódtak. Nem akarom, hogy gyengéden lássanak, de a csókot sem akartam a verandán, hiszen Mariano-t is veszélybe sodrom. Elég, ha én nem érzem magam teljesen biztonságba magam.
Mikor bementünk elmosolyodtam és levettem az álarcomat, a kemény és sérthetetlen nő megszűnt abban a pillanatban, mikor becsukódott mögötte az ajtó.
A szemeimbe félelem költözött és megremegett a kezem.
- Valaki figyel és már párszor megpróbáltak megölni. Biztos, hogy nem az akinek a címét megadtad. - túrtam idegesen a hajamba. Na, nem mintha testőrként akarom magam mellé Mariano-t, de megnyugtat a tudat, ha mellettem van.
- Fogalmam sincs ki az, akitől eddig az információkat szereztem meghalt. – ültem le a kanapéra és csak meredtem magam elé. Még sosem éreztem ennyire kikészültnek magam. Mint aki éppen készül meghalni. Aki a búcsú szövegét írja. Eddig nem tartott ez nekem két napnál tovább, megtaláltam, megöltem és ennyi. De ő teljesen sötétbe burkolódzik és lehetetlen felfedni. Kilencven évem alatt csak akkor rettegtem ennyire, mikor ember voltam és apám még vert...




Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra
Vissza az elejére Go down
 

Nappali

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» A nappali
» A nappali
» Nappali
» Nappali
» Nappali

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: Lakások és szobák :: Williams-ház-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •