Mariano & Cassie

I need you!

Az szerettem a legjobban Mariano-ba, hogy felettébb lezser és nyílt, ami szívén az a száján. Ha kellet, akkor mindig megmondta az igazat, ami a legtöbbször persze nekem fájt és valami elviselhetetlen veszekedésbe fogtunk. Azt csodálom, hogy még nem estünk egymás torkának.
A ruha tökéletesen állt rajtam, így mikor leértem Mariano ismét elővette a humorát és előtte megállva fordítottam felé a fenekem.
- Leellenőrzöd? – haraptam be alsó ajkamat, hiszen isten ments, hogy most ellenszegüljek neki, de fel nem veszek én egy olyan hátborzongató alsóneműt. Eszem ágába nincs elüldözni őt. Mikor kinyitotta az ajtót, kilépdeltem rajta és már elő is matattam a kulcsokat, hogy bezárjam az ajtót. Nem tudom miért, hiszen érték nincs a házba, amit ne tudnék pótolni fél pillanat alatt, ez olyan belém rögzült tulajdonság. Ahogy lesétáltunk a lépcsőn, fel, felpislogtam rá, amolyan lopott pillantások.
- Hmm, de nem cselekszel semmi olyat, ha meglátsz egy férfi társaságába! – emeltem fel a mutatóujjam, amolyan óvá intés képp. Mondjuk, nem tudom én, hogy reagálnék, ha egy nő épp szájon csókolná, vagy ő másik nőt taperolna. Most adtam neki oda magam, értékelje, vagy többet nem lát. Ezt mind megbeszélve magammal elhúztam a számat. Minden végig futott rajtam, hogy amilyen éhes vagyok, minden nőt aki Mariano-val beszél, vagy csak a közelébe kerülne, szétcincálnék.
De viszont a parkban rengetegen vannak ilyenkor. Oda semmi kedvem nem volt menni, és mivel mi nem járunk nem az a célunk, hogy andalogjunk, hanem, hogy végre jól lakhassam és visszanyerjem eredeti erőmet. Gondolom neki is feltűnt, hogy egyáltalán nem sok erőm volt, míg a csók is amolyan zsenge lett.
- A vasútnál van pár kocsma ott mindig lehet találni valamit, ami a fogamra való. – nem akartam messze menni, de még is az lesz a legegyszerűbb, ha oda megyünk. Egy pillanatra haboztam és tenyeremet a tenyerébe csúsztattam. Amolyan menedék képp, hogy ne akarjak valakit megölni út közben. Bár nem volt rossz falat a pizza futár sem, de nem elég, ezt ő is tudja. Félszegen felpillantottam rá, hogy talán zavarja-e.

//folyt, vasút. Ha megfelel.   //

Mariano & Cassie

Hello; I'm a monster.

Saját hülyeségembe estem bele. Nem ettem és ez majdnem ennek a fickónak lett a halála. Na, nem mintha érdekelne, mert miért is érdekelne? Mikor Harry Potterrel jött elő, elkellet, nevessem magam. Neki nem állna jól az a kör alakú szemüveg és egy sebhely sincs a homlokán. Bár lehet, valami heg még szexibbé és nem ilyen pofátlanul tökéletessé tenné. Mikor elment a futár csak a falnak támaszkodva csillogó szemekkel néztem az ő csokoládé barna mély szemeibe, mely annyira vonzó benne.
- Ezt mond meg te. – vigyorodtam el a kérdésén, miközben kezemet a derekára tettem pihentetésképp. Szerettem érezni forró bőrét, ahogy perzseli a tenyeremet. Amint megsimította az arcomat, szinte éreztem, hogy nem fogja olyan könnyen adni magát.
- Akkor felveszek valami förtelmes fehérneműt és egy otthonkát. – nevetve viszonoztam édes csókját, amit ajkaimra pecsételt. Olyan Mariano-val, mintha öreg házasok lennénk. Nem beszélve, hogy szinte éreztem a féltékenységet, mert vadászat közbe embereket szoktunk enni. Akik megbámulnak, letapogatnak. Volt már mindenre példa. Gyengéden haraptam alsó ajkára és bármit megtettem volna érte, hogy magam mellet tudhassam. Amint lekerült rólam a pólója kirázott a hideg.
- Sietek. – mormoltam ajkaiba és szinte köddé váltam alóla. Ami nem nehéz, hiszen olyan kicsi vagyok hozzá képest, hogy szinte a válláig alig érek. De pont elég arra, hogy hozzá bújik és védelmezve érezzem magam.
Felrohantam a szobába és próbáltam nem valami kirívó ruhát felvenni. Mikor a tükörbe néztem, hogy az arcom még igen csak véres, így előbb a fürdőszobába mentem megmosakodni. Aztán vissza a ruhákhoz. Egy fekete nadrág és egy fekete topp mellet döntöttem. Remélem, megfelel neki. Végig simítva az alakomon elismerően bólintok és lesétálok hozzá.
- Megfelelek? – fordultam körbe előtte és már a cipőmbe bújtam bele. Valami elképesztő mennyire meg akarok felelni neki. Most kapott meg, és nem akarom elveszteni, nem. Többé sose.

Mariano & Cassie

Hello; I'm a monster.

Amikor rám nézet éreztem, hogy szinte felfal a tekintetével. Tudtam, hogy tetszeni fog neki a látvány, és nem azért mert oly’ lengén jelentem meg. Hanem mert az Ő ruhájába. A következő pillanatban pedig már a fickón csüngve szó szerint cincálom darabjaira az éles fogaimmal. De hamar felmérte a károkat Mariano és közbelépett. Éreztem, ahogy erős marka a vállamat tartja, mennyire hálás voltam én fejben neki. Hiszen, ha nem szed le meg is öltem volna. Ahogy lerántott róla, hátráltam és nem bírtam letörli az arcomról a vért. Mert csak jobban összemaszatoltam magam.
- Köszönöm. – mormoltam halkan egy hálát, azért mert épp megmenekített attól, hogy egy kegyetlen gyilkos legyek. Bár már tök mindegy, mert nem ez lenne az első sem pedig az utolsó, hogy rendőrök jelennek meg az ajtómba eltűnt pizza futár miatt. Mikor a fickóra néztem hallottam, hogy megszűnt a szíve dobogni. Tényleg megöltem. Ennyire éhes voltam, hogy szétmarcangoltam egy férfi nyakát, csupán azért mert hülye mód kiéheztettem magam?
Mintha megígérte volna, hogy később elmegyünk megint harapni valamit, de akkor már észnél kell lennem. Nem ronthatok és ölhetek meg egy csapat túrázót, vagy épp valamelyik gyorsétterem minden ott dolgozóját és vásárlóját sem mészárolhatom le.
Amikor leguggolt, reméltem azért már menthető, amit menteni lehet. Éretem, ahogy a vér száradása húzza az arcomon a bőrt, de most jobban izgat, hogy életbe tudja tartani-e.
- Nem tudod kicsit valami varázslattal helyre pofozni? – érdeklődtem, hiszen Mariano nem egy mezei vámpír, ő részben még varázserővel is rendelkezik. Ami oly szexivé tudja varázsolni.
- Igen, kicsit jobb, de a torkom még mindig kapar és ég a vér után. – motyogtam és le nem vettem a szemem a fickóról, azt akartam, hogy jobban legyen. Lelkem nincs, még is olyan, mintha lelkifurdalásom lenne, amiért nem tudtam időben megállni. Aztán hirtelen halk dobogás riasztott fel. A fickó szíve ismét kalapálni kezdett. Megkönnyebbülve sóhajtottam.
- Hé, jól vagy? – pofozgattam meg kicsit, mintha épp elájult volna. Na persze a véres arcom pont ezt sugallja.
- Rosszul lettél mikor bejöttél, ma nem ettél semmit, és a forró pizza illata már nagyon csábított, ezért elájultál. Kaptál pár falat kaját és egy kis borravalót, most pedig menj. – küldtem útjára és kifizettem a pizzát. Ha már kicsit megcsócsáltam és megöltem, legalább ne a pizza és a hamburgerek árával fukarkodjak.

Mariano & Cassie

+ 18; Hello, I'm a monster and I'll kill you.

Olyan volt akár egy mese. Mariano fölöttem morajlik, ahogy erővel duzzadó vágya kicsit sem gyengül és hajt a gyönyör felé, hallottam már, hogy az olaszok a legjobb szeretők, mert imádjak a szebbik nemet. De úgy voltam vele, Mariano túl sok nőt szeretett már, és nem akarok strigula lenni, amit az évek múlásával elfelejt.
Csak ugyan mióta meg akarnak ölni és képtelenség a nyomára bukkanom a haragosomnak, így úgy voltam vele, hogy nekem ennyi jár. Hogy vele lehessek és eltöltsek vele bármennyi időt. Mikor csendre utasított, elmosolyodtam. Reméltem, hogy nem fog ennyiért a pokolra taszítani és már olyan közel a célhoz elmenni és itt hagyni a pamlagon. Éreztem, ahogy erősebben és mélyebben kerül, ahogy az én sóhajaim és nyögéseim is hangosodtak. Na persze nem úgy, hogy az egész ház attól zengjen, meg a szomszédok is ezt hallgassák. Csak kellően, sosem szerettem nagydobra verni, mikor épp kivel szórakozom. Nagyokat nyeltem és próbáltam a sikolyokat is elnyelni, de nem ment.
Hirtelen a testem ismét megfeszült, úgy, mint az előbb és megremegtek a kezeim, amivel a vállát fogtam, elernyedve hullottak le a kezeim és Mariano is közelebb férkőzött, a lábamat visszahúztam és úgy kulcsoltam át a derekán.
- Szerintem csak túlzol. –kacagtam fel, mert közel sem vagyok az. Csak ennyit jelent várni arra, amit szeretnénk megkapni. Valahogy éreztem, hogy Mariano-nak ennyi nem elég, hiszen csókjai nem csillapodtak, én pedig készségesen simogattam a hátát, mint egy cicát, Az izmai szinte követelték, hogy simogassam, egészen addig, míg a csengő nem zavart meg minket. Összerezzentem, hiszen én rendeltem a kaját. Elhúztam a számat, hogy egy ennyire szép pillanatot megzavarnak. Elhúztam a számat, mikor Mariano eltűnt és felülve a bugyimat kezdtem el keresgetni. Amikor megtaláltam felhúzva épp akkor hallottam meg, hogy oda hív. Először nem értettem, hogy mi a baj, lehet, hogy nem szereti a sonkás pizzát? Megráztam a fejem és hirtelen nem is tudtam mibe bújjak bele. Mert sokáig tartana felöltöznöm. Mikor szembe került velem Mariano pólója. Széles mosollyal az arcomon libbentem ki az ajtóhoz, egy szál bugyiba és az Ő pólójába. Amikor megpillantottam a pizzás fiút, minden kételyem, vagy kérdésem elszállt. Azt akarja, hogy vért igyak, emberi vért.
Nem is kellet semmit tennie, mondani, csak a férfinak rontva ragadtam meg a nyakát és a szemfogaim már fel is hasították a nyakát. Mint a ragadozó az áldozatát, a falnak nyomva ittam a forró vérét. Nem számított semmi és senki, csak az, hogy a meleg vér feltöltsön energiával. Éreztem, hogy gyengül, már szinte én tartottam, de az állat annyira felszabadult bennem, hogy nem tudtam leállni, ha akartam volna se ment volna.

Mariano & Cassie

+ 18 Just do it..

Mariano. Csak sikítottam volna a nevét, mikor a testem minden izma megfeszült és a gyönyör minden apró kis szegletembe beférkőzött. Most már inkább átkozom azt a percet, mikor nemet mondtam. Nem beszélve a majdnem hetven évről, amit az ő kerülgetéséről szólt. De most itt vagyunk, ahogy hozzám simul tökéletesen kidolgozott teste. El sem hiszem, hogy ennyire tökéletes lehet, Ő.
Aztán a csókja, mintha magába szippantana és birtokolni vágyna. De igen, végül is, én szeretném, ha birtokolna. De csak is engem, nem akarok több nőt az életébe. Míg én a pólójától szabadítottam meg, addig ő már a nadrágjából bújt ki. Hm.. Ez egyre tetszetősebb és izgatóbb. Nem sokáig tartott, hiszen tudtam, ahogy mennyire vágyott arra, hogy így legyünk. Én pedig jól titkoltam, hogy másra nem is vágytam ennyire.
Mikor már magamba éreztem egy halk nyögés szaladt ki a számon. Eleve, éhes, nyűgös voltam, de amint Mariano belém került, elszakadt bennem valami. Míg ő elhiggadt én feltüzelődtem és erősen fogva a könyökét, élvezem a közelségét, lehunyt szemmel nyöszörgések szűrődnek ki a mellkasomból. A testem remegett és hullámzott attól amit Mariano tesz velem. Na, nem mintha panaszkodnék, hiszen kellemes időtöltős, amit bevallom már régen éreztem.
De a vámpír átvette az irányítást felettem, pedig egészen erősen küzdöttem ellene. De, nincs megállás, ez van, ha nem táplálkozol, Mariano vállába mélyesztettem a fogaimat és erősen szívtam belőle pár édes kortyot. Legalább annyit, hogy élvezhessem a mozgásunkat, amit megérdemeltünk. Annyi ideje húztak halasztottuk, hogy most már illő volt. De, ha az igazat akarnám, akkor én voltam, aki ellenállt.
- Ne haragudj. – motyogtam véres ajkakkal és lehunyt szemekkel.

Mariano & Cassie

Just do it..

Nem válaszoltam, hiszen tudom, mivel jár ez a vérhiányos élet. Ez olyan, mintha megvonnánk a csecsemőtől az anyatejet. Számomra ez végzetes dolog, így is nehezen tudok uralkodni magamon, nem beszélve, az ösztönökről, amik tombolnak bennem.
Mariano szinte felfalt és élveztem a közelségét, az e fajta közelségét. Akár egy pióca, aki ki akar szipolyozni. Halk sóhajok szakadtak fel a mellkasomból.
Visszagondolva, rengetegszer megtehettük volna ezt, de féltem, féltem a csalódástól. Na, nem mintha attól, hogy pocsékul teljesít, inkább azon, hogy elmúlik a varázs. Ami akár most is megtörténhet, hiszen, ha vége szakad ennek az egésznek, és eszébe jut, hogy van valami kis randija egy cicababával és ennyi voltam, a kanapén szerzett öt perces öröm.
- Na! – mordultam fel, mikor darabokba szakadt le rólam a melltartó. Elhiszem, hogy régóta vágyott rám, de azért a fehérneműemet nem kellet volna szaggatni. Ahogy nedves ajka végig siklott mindenhol szinte bizseregtem, úgy éreztem fel fogok robbanni, egészen addig, míg a nadrág nem csúszott le rólam. Legalább az megúszta egy darabba.
Most már értem miért mondják, hogy az olaszok jók az ágyba! Valami fergeteges módon viselkedett, és ahogy fölém tornyosult, belepett Mariano illata, és érezni akartam, ahogy a forró bőre hozzám ér. De erre még várnom kell, mert leragadt a combjaimnál. Kicsit meginogtam és erősen markoltam meg a kanapét. Lehunyt szemmel szorítottam össze az álkapcsomat, de mit is tegyek, ha oly’ tökéletesen csinál mindent?
De úgy tűnik, ő nem akarja késleltetni a dolgokat és halk sikítással szorítottam meg a kanapét. Halk zihálás közepette kerestem meg tenyereimmel az arcát, hogy magamhoz húzzam. Egy édes csókra, amit olyan köszönés képp nyomtam forró ajkára.
Miközben kezemmel szinte már bontottam is le róla a felsőt, persze én itt meztelenkedek neki, ő meg még ruhában feszeng előttem. Tökéletes felső teste rabul ejti a szemeimet és a nyakát csókolva simogatom végig a mellkasát. És most csak az enyém!

Mariano & Cassie

I'm afraid to stay alone!

Naná, hogy mindenhez van mit hozzá fűznie. Én pedig ideges voltam, és féltem egyben. És, fölösleges válaszolnom, úgy is tudja, hogy a válaszom nem. Mert ez éltet a bajkeverés és a férfiak kihasználás. Eddig ő volt az egyetlen, akit nem akartam az ágyamba. De hamar fordult a kocka és most csak őt akartam.
- Vér? –kérdeztem és a szemeim szinte azonnal átváltottak és az erek feljöttek. Ezzel elárulva, hogy nem mostanában volt részem benne. Pedig szomjazom rá, de még nem sikerült. Kivéve Aaron, de belőle is szerintem két kortynál több nem távozott.
- Ne emlegesd. – kaptam el a fejem.
Aztán már előtte is álltam, majd már a derekán csücsülve csókolt. Megadom, amit akar, engem. És hevesen csókolva hagytam, hogy elraboljon. A szívem úgy is az övé, a tudta nélkül. Egy halk sóhaj szakadt fel belőlem, mikor már a kanapén feküdtünk és csókjai a mellemet érintették. Mennyiszer álmodoztam erről, hogy megteszi és megtesszük.
- Nem akarom abba hagyni. – nagyot nyeltem és végig karmoltam a hátát. Sokáig úgy sem fog meglátszani, én pedig teszem róla, hogy emlékezzen rám.
Lehunytam a szemem és élveztem, ahogy a bőröm perzselt az érintésétől, és mikor a keze kényes ponthoz ért halkan felnyögtem.
Mindig is tudni akartam, hogy milyen, de féltem, most pedig már nincs mitől, úgy is meghalok.

Mariano & Cassie

I'm afraid to stay alone!

Meglepett, hogy ennyibe hagyta és csak figyelt, igen, ezzel a fel lejárkálással semmire nem jutok. Megállok és felemelem a szemöldökömet.
- Ezt a kérdést nem gondoltad át eléggé. – nevettem el magam. És a mellkasához bújtam. Na, azért az ölelést és az illatát azért szeretem élvezni, meg a közelségét.
- Túl sokan vannak, szeretem a zűrt keverni, te is tudod. – forgattam meg a szemeimet és elléptem tőle. Enni, azt se tudom mikor ettem valami normális kaját. Lássuk, egy két napja. Aludni, már nem is emlékszem. Fáradt és nyűgös vagyok, persze ezért is akartam leharapni Mariano fejét a verandán. Persze imádom a zűrzavart, de most erre nem volt szükségem. Lassan sétáltam a telefon felé, hogy keressek valami kajáldát, ahonnan lehetne rendelni valami harapni valót. Ásítva keresgéltem, míg megtaláltam egy pizzázó számát. Felhívva rendeltem pár pizzát, sült krumplit és hamburgert. Mostanában nem akarok embereket a közelembe, így bespájzolok. Pár üveg üdítet is kértem még.
- Rendeltem pizzát. – motyogtam az orrom alatt és leültem a kanapéra. Próbáltam összeszedni magam.
- Tudom, tudom. De most képzeld el, hogy valaki vadászik rám. Mi lesz, ha meghalok? – tettem fel a kérdést. Mert Erin szerintem már rég annak hisz, a világ pedig jobb lesz. De ő? Mi lesz vele? Keres egy másik lányt, aki a Tündérének hívhat? Nem, nem akarok ennyire gondolni.
Felpattanva álltam előtte.
- Egyszer élünk.. mutasd magad. – levettem a felsőmet és kigomboltam a nadrágomat. Nem akarok úgy meghalni, hogy nem feküdtem le vele. Mert most ott vagyok, hogy nem biztos, hogy megérem az estét, vagy a holnapot.

Mariano & Cassie

I'm afraid to stay alone!

Nem egyszerű nekem ilyenről beszélnem. Egy magam fajta vámpír szereti saját kezűleg megoldani a dolgait. De mit tegyek?! Mikor úgy érzem haladtam előre egy lépést, kettőt hátrálok.
Láttam az arcán a dühöt és a mérget, ami ellepi, ami azt sugallta, hogy fontos vagyok és ez nem valami ócska szerep, hogy ágyba vigyen, ez a valóság volt. Bólintottam a szavaira, és hagytam, hogy egyedül telefonáljon. Ilyenkor olyan ellenállhatatlan volt, az az igazi erős férfi, akinek minden nőnek szűksége van. Én eddig nem hittem benne, azt hittem, hogy mindennel megbirkózom. De ezek szerint nem megy. Bármit teszem, vissza fejlődöm. A hajammal játszva vártam, míg megjelenik, felállva a kanapéról bújtam szorosan hozzá. Menedéket kerestem a karjaiba akár egy kisgyermek az apja közelébe. Hiszen tudja jól, hogy ilyenkor baja nem esett mert itt van és vigyázz rá.
Mikor a szemembe nézet tudtam mi lesz a következő lépése. Azért kicsit haragudtam rá, hogy ennyire kihasználja a lehetőségeket, hogy gyenge pillanatomban csókot kezdeményez. De mi van, ha ez lesz az utolsó? Így felpipiskedve magam viszonoztam a csókját. Elkeseredett voltam, nem sírni nem fogok. Megígértem magamnak, hogy apám hülyesége után nincs több sírás, amit természetesen eddig jól betartottam. És, hát miért ne?
Ajkam erősen tapadtak az övéhez, valahogy nem bírtam elfeledni, hogy valaki meg akar ölni, csak ott motoszkált a fejembe.
- Nem megy, ne haragudj. – szakadtam el ajkaitól és idegesen kezdtem el járkálni a nappali közepén. Jól esett, nagyon is jól, hogy így akarta elvonni a figyelmem. De nem ment, a gondolataim egészen máshol jártak. És mondjon, bárki bármit… én akkor is azt szeretem, ha éppen arra koncentrálok, amit csinálok. És, a csók sem úgy megy, hogy oda megyek, lerohanom az illetőt és adjunk az érzésnek. Nem! Oda figyeléssel jár, ami nekem most nem ment.

Mariano & Cassie

Csak nézz rám, mire vársz még? Gyere, támadj és szoríts a falhoz! Falj fel, idd a vérem és örökre láncolj magadhoz!

Kicsit megnyugodtam, mikor a karjai körém fonódtak. Nem akarom, hogy gyengéden lássanak, de a csókot sem akartam a verandán, hiszen Mariano-t is veszélybe sodrom. Elég, ha én nem érzem magam teljesen biztonságba magam.
Mikor bementünk elmosolyodtam és levettem az álarcomat, a kemény és sérthetetlen nő megszűnt abban a pillanatban, mikor becsukódott mögötte az ajtó.
A szemeimbe félelem költözött és megremegett a kezem.
- Valaki figyel és már párszor megpróbáltak megölni. Biztos, hogy nem az akinek a címét megadtad. - túrtam idegesen a hajamba. Na, nem mintha testőrként akarom magam mellé Mariano-t, de megnyugtat a tudat, ha mellettem van.
- Fogalmam sincs ki az, akitől eddig az információkat szereztem meghalt. – ültem le a kanapéra és csak meredtem magam elé. Még sosem éreztem ennyire kikészültnek magam. Mint aki éppen készül meghalni. Aki a búcsú szövegét írja. Eddig nem tartott ez nekem két napnál tovább, megtaláltam, megöltem és ennyi. De ő teljesen sötétbe burkolódzik és lehetetlen felfedni. Kilencven évem alatt csak akkor rettegtem ennyire, mikor ember voltam és apám még vert...