Elküldésének ideje ♛Szomb. Márc. 08, 2014 12:24 pm
Ugrás egy másik oldalra ♛
A kis sétám megtétele után gondoltam ellátogatok a kollégiumi szobámba, ahová egy hete már, hogy beköltöztem. Látszólag egy átlagos szobának nézett ki, három normális méretű ágy, éjjeliszekrény, ruhás szekrény, fűtőtest volt benne, semmi nagy cécó, csak amire egy átlagos egyetemistának szüksége lehet. Bár, a ruháim elég szűkösen fértek bele a szekrényembe, dehát külön szobóról álmodnom sem szabad. A lakótársaimmal kapcsolatban csak annyit tudok, hogy lányok, illetve a dekorációjuk alapján az egyikük posztermániás(méghozzá sorozatfüggő), míg a másik inkább az egyszerüség híve. Én meg a divatmánisokat képviselem. Érdekes kombináció. Remélem megtalálom majd a közös hangot velük, mert máskülönben gondok lehetnek az egy szobán való osztoszkodásban. A mai gólyabálhoz leginkább hasonlító buli érdekesnek hangzik. Most is éppen a tökéletes outfittemen töröm a buksimat. Bő tíz perc folytonos agyalás után egy gyönyörű fekete, nyakba akasztós csipkecsoda mellett döntök, mely kecsesen simul hozzá csinos alakomhoz. A szemeimet kissé kihúzom fekete szemcerkával, hogy kellőképpen magamra vonzhassam a figyelmet, majd miután elkészültem a sminkemmel, felkaptam a 10 centis platform magassarkúmat és már indultam is a buli helyszínére. Vagyis egyelőre csak a közeli boltba, mivel vennem kellett egy cuki kis füllbevalót kiegészítő gyanánt.
/Közeli erdő/
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Hétf. Márc. 17, 2014 8:08 pm
Ugrás egy másik oldalra ♛
Aaron & Rory
/Udvar/ Aaron belement a butyuta ötletembe, hogy haza kísérjen. Jól esett látni, hogy egyelőre még nem irtózik tőlem, illetve nem kívánja a pokol legmélyebb bugyraiba a személyemet. Miközben sétáltunk, nagyon erős volt a kísértés, hogy megfogjam a kezét.. de nem, túl korai lenne az. Plusz, előbb azt kéne kiderítenem, hogy mit is érzek őiránta. Azzal nem mennék semmire, ha csak úgy hipp-hopp belevágnám magam egy kapcsolatba, pláne úgy nem, hogy fél éve nem volt barátom. Vince óta nem jártam senkivel.. Bár, azt sem igazán értem, hogy most miért gondolok egyáltalán ilyesmire? Mi van velem? Legszívesebben jól lekevernék magamnak egy istenes nagy pofont ezekért az eszmefuttatásokért. Mikor Aaron megemlítette, hogy örül annak, hogy a kocsim lerobbant az útszélen, akaratlanul is elmosolyodtam. Tudtam, mire célzott, fölösleges is lett volna kimondania. - Milyen kis kárörvendő vagy - íncselkedtem vele egy széles vigyorral az arcomon. Időközben megérkeztünk a kollégium épületéhez, majd A a szobám ajtajáig kísért. Reflexszerüen kinyitottam az ajtót, majd fél lábbal átléptem a 'küszöböt'. - Esetleg akarsz vetni egy pillantást egy átlagos divathóbortos lány szobájára? Most még rend van - kuncogtam fel a poénos megjegyzésemre.
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Hétf. Márc. 17, 2014 9:45 pm
Ugrás egy másik oldalra ♛
Rory & Aaron
Roryval elsétáltunk egészen a szobájáig. Nem fura, hogy egy napja ismerem, és a szobájába akar vezetni? Hát oké. Ezeken a gondolatokon végig mosolyogtam, s próbáltam álcázni azzal, mintha csak jó kedvem lenne. Roryval egész jól kijöttünk ebben az egy napban. Sőt, nagyon is jól. Aztán pedig először elakartam küldeni a búsba. Nem tudom, hogy akkor mi ütött belém... - Én kárörvendő? Ch... ki kérem magamnak! - Válaszoltam sértődötten poénosan. Soha nem voltam így egy emberrel, hogy ilyen jól ellennék vele egy napot. Soha nem volt ilyen. Azon is csodálkozom, hogy még megéltem ezt. Eltelt egy óra anélkül, hogy ne gondoltam volna a halott családtagjaimra. Jól éreztem magamat. Amikor beértünk a kollégium üres folyosójára, utána mentem, amikor kinyitotta az egyik ajtót. Bizonyára, az lehetett Rory szobája. Hozzátette, hogy kíváncsi vagyok -e a szobájára. - Hát, oké.- Rántottam meg a vállamat mosolyogva, s utánaléptem, majd becsuktam az ajtót. A szoba rendezett volt. Akárcsak egy lány szoba. A szobában két ágy volt elhelyezve egymás mellett, gondolom az lehetett Rory szobatársáé. - A szobatársad gyakran elkóborol? - Kuncogtam egy kicsit.
Ez az egész szituáció egy kívülálló számára biztosan furán csenghetett volna, hogy voltaképpen behívtam őt a kolesz szobámba, de hát mi ketten tudtuk jól, hogy ez csupán egy baráti invitálás volt és az a lényeg. Kit érdekel mások véleménye. No, meg a szobatársaméra sem lennék kíváncsi, már ha véletlenül betoppanna. Amúgyis, ha eddig nem találkoztunk, még egy ideig biztos nem fogunk. Kötve hiszem, hogy az éjszaka közepén csak úgy hirtelen betoppanna.Elmosolyodtam az arckifejezése láttán, amit vágott, mikor belépett a szobám küszöbén.. Na igen, érdekes egy szituáció. Akaratlanul is felnevettem ezen az egészen. Aztán szóba került a szobatársam, mire én csak egy vállrándítással válaszoltam. - Igazából fogalmam sincs arról, hogy mit szokott csinálni, mivel még nem találkoztam vele - vallottam be egy újabb nevetőroham keretén belül.
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Kedd Márc. 18, 2014 7:40 pm
Ugrás egy másik oldalra ♛
Rory & Aaron
Rory nem nagyon ismerte a lakótársát. Hát, előfordul az ilyen az újaknál. Rory valahogy nagyon megragadta a tekintetemet. Egy napja ismerem, közel fél napja, de valamiért nagyon megszerettem. Csak attól félek, hogy többnek fogom nézni, mint barát. Nem tehetem! Ezért is el kell mennem most. Köröttem mindenki meghalt, akit szerettem. És ha annyira megszeretném Roryt is, félnék, hogy rá is ugyanaz a sors várna. Nem szabad... Zaklatottan elkezdtem az ajtó fele nézni, s vissza Roryra. Nem akartam elmenni, de érzem, hogy egy kicsi, és többet fogok érezni iránta. Az a baj, hogy lány és fiú közt nincs barátság... - Hát... izé... én most megyek, ne haragudj. Így is nagyon késő van. - Léptem egyet közelebb hozzá. De gondoltam, hogy talán ez nem fog rosszul esni neki. Egy rövid csókot nyomtam a homlokára, s nem nézve vissza viharzottam ki a szobából, minél hamarabb. Nem szabad tovább itt maradnom. De, majd később úgy is jövök aztán meglátogatom, hisz ez nem azt jelenti, hogy nem akarok többet vele találkozni. Dehogyis nem.
Aaron távozása után egy darabig csak álltam egy helyben, mint valami féleszű, közben meg mozdulni sem bírtam. Az agyam újabb és újabb elméleteket gyártott a fejemben, melyekkel azt próbálta megmagyarázni, hogy mire is vélhetnénk azt az Aaron áltam adott homlokpuszit. Mert kaptam már homlokpuszit és határozottan meg tudom állapítani azt, amikor valaki úgy puszil meg, hogy nem csak a barátjának tekint.. Vagy mégsem. Igazából ezidáig még csak olyankor pusziltak meg, ha szerelmesek voltak belém, kivéve az anyukámat.Na de túl késő van már ezekhez a gondolatokhoz, döntöttem el végül, majd lehuppantam az ágyamra, majd elindítottam a laptopomat, a fejemre kaptam a füllhallgatót és énekelni kezdtem, egészen addig míg bele nem aludtam.
***
Úgy aludtam, mint a bunda. Másnap reggel is csak a szobatársnőm által véletlenül leejtett akármi hangjára sikerült megébrednem. Elnézést kért, de megnyugtattam, hogy nem haragszom sőt, hálás vagyok neki, amiért sikerült elérnie,hogy kinyissam a szemem.. Fél óra múlva órára kell mennem, tudatosult bennem a szomorú tény. Gyorsan bemutatkoztunk egymásnak, majd rohantam is órára.
Kezdőlap
