Úgy izgulok, mintha az első alkalom volna. Kicsit reszketek, kicsit ki is vagyok pirulva. Tincseimet begöndörítettem, hátha jobban tetszenek neki így. Újra lesimítom a szoknyámat, pedig ráncolatlan kis anyaga hibátlanul simul combjaimra. A blúz nyakig gombolva, ujjai apró fekete mandzsettával díszíve. Egész kedvem lelem a sminkelésben már; nem mintha túl sokat használnék de az alapokkal szívesen játszom. Fel s alá kezdek járkálni, idegesen, reszketegen tördelem az ujjaimat. Az első alkalommal olyan finom csókot lehelt az orcámra, hogy azt a leggyöngédebb szellő is megirigyelte volna. Az érintése a finom fűszálak édes simogatása volt. Azonnal belé szerettem. A hús illata lengi be a lakást. Még nem készült el. Nem sokkal az érkezése után fog, amikor már túl vagyunk az előételen. Azt akarom, hogy a ma este tökéletesen alakuljon. Ez az első éjszaka amikor a sok gyötrelem és várakozás után együtt lehetünk ismét. Amikor amellett hajthatom le a fejemet éjszaka, akit igazán szeretek, mindenestül. Megzörren a kulcs a zárban. Egyre idegesebb vagyok. Ajkamba harapok mikor végre benyit. Olyan mély sóhaj szakad fel belőlem mikor meglátom, hogy majd elájulok. Azonnal a nyakába ugrok. Hirtelen súlyát veszti a hajam, a szoknya és annak apró, láthatatlan ráncai, a smink... nem érdekel más, csak, hogy megérintsem, hogy ujjaim a rövid tincsekbe fussanak majd pedig a borostára. Ajkam lágyan érinti az övét, finom csókra nyílnak, miközben testem az övének simul. Szorosan ölelem; olyan szorosan, mint aki soha nem akarja elengedi a másikat. Végül, hosszú percek után vagyok csak hajlandó ereszteni. - Meglepetés! - lépek hátra kitárt karokkal. Két főre terített asztal, csokoládéba mártott gyümölcsök és a sütőben sülő hús amihez a saláta már a hűtőben pihen. No és persze gyertyák. Rengeteg gyertya... és reszkető apró alakom a mancsaiban.
Nehéz megszokni, hogy alig-alig van bármi dolgom. Várok arra, hogy Anna megszabadítson az átoktól, hogy akkor kelljen átváltoznom, amikor akarok, és ne akkor, mikor… amúgy kellene. Soha nem voltam az a fajta, aki leláncolta volna magát. Tudom, hogy árthatok másoknak, ártottam is már, de egyszerűen nem vagyok képes magamat kikötözni. Nem vagyok szörnyeteg, csak egy olyan átok sújt, amire nem szolgáltam rá, amit örökségül kaptam, és emiatt nem fogom magamat egy cellában láncokhoz kötni, mint valami állatot. Ha a telihold eljön, én a lakott városoktól messze megyek, ott nem árthatok senkinek sem, legalábbis remélem. Kár, hogy ennyi idő után egyre kevesebb és kevesebb dolog érdekel már.
Kissé meglepődöm mikor megpillantom őt, bár az igazat megvallva szinte meglepődni sincsen időm, de nem bánom, örülök annak, hogy itt van, örülök annak, hogy egyáltalán látom. Azért élek ennyi idővel az első találkozásunk óta, mert nem tudtam elengedni őt, úgy éreztem ha vissza nem is kaphatom, de bosszút állnom kell. Tudom, hogy nem éppen okos dolog, de ilyen vagyok. Ha bántanak, én is bántom azt, aki vétkezett ellenem. Márpedig a vámpír,aki elvette őt tőlem, többet tett, mint puszta vétek. De most itt van, és végre ismét élőnek érezhetem magam, még ha… nem is lesz minden olyan, mint régen. - Ünneplünk valamit? – pillantok rá kérdőn, de mosolyogva. Nem mintha nem örülnék, nagyon is örülök, mostanában az életem másról sem szólt, mint a kesergésről, és a küzdelemről. Nem csak azért, hogy életben maradjak. Hanem, hogy életben is akarjak maradni. Sokszor elgondolkodtam már azon, hogy vajon mit nyertem én azzal, hogy úgy döntöttem a bosszú útját választom. A szekrényhez lépek, amiből elő is húzok két poharat, majd előkerül egy borosüveg is, amit már egy ideje tartogatok, de azt hiszem nem szentségtörés, ha most felbontom azt. - Hiányzott ez. – hiányzott ő, hiányzott az, hogy úgy érezzem, legalább egy pillanatra, hogy minden rendben van körülöttem.
Anna & Nicholas
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Kedd Júl. 14, 2015 4:30 pm
Ugrás egy másik oldalra ♛
to Nicholas
You are all I need
Csillogó tekintettel figyelem. Érintése olyan forró és olyan élettel teli, hogy legszívesebben hagynám, hogy magával ragadjon és felemésszen, mindenestül. Elnyeljen, felfaljon. Elszakadok tőle. Csibész mosoly ül ki arcomra. Ajkamba harapok. - Várj itt! - suttogom és olyan hirtelen tűnök el, mint amilyen hirtelen a nyakába vetettem magamat. Mikor visszaérek, tekintetem ragyog, nem bírom abbahagyni a mosolygást. - Igen, ünneplünk. - bólintok és még szélesebbre húzom ajkaimat. Megtettem. Képes voltam rá. Sikerült. Ajkamba harapok. - Megcsináltam Nicholas. - tekintetem visszafojtott könnyektől ragyog. - Hunyd le a tekinteted. - kérem csendesen és közelebb lépek. Ha megteszi amit kérek, könnyű csókot lehelek szemeire miközben ujjára húzom a gyűrűt... amiben a fekete kő, a szabadulásának ára pihen. Ellépek. - Szabad vagy Nicholas. - végigfolynak a könnyek az arcomon. Nicholas az életem. Nem tudom, fogom e valaha úgy gyűlölni Cedricet ahogy azt Nicholas várja tőlem de azt jól tudom, hogy szeretni úgy, ahogy őt szeretem, soha senkit nem lennék képes. Nicholas nélkül semmi vagyok. Az ő szerelme éltetett abban az álomban amibe Cedric taszított. A férfi aki azért hozott vissza az életbe mert akar tőlem valamit, aki elvett tőlem több mint egy évszázadot... és én mégsem vagyok képes gyűlölni őt. Túl ártatlan vagyok ahhoz, hogy megengedjem azt a fajta ítéletet melyet az én lelkemre hoznék ha olyan hévvel gyűlölném, ahogy Nicholas teszi. Cserébe a megbocsátást gyakorlom. Hiszem, hogy előbb vagy utóbb de Cedric is megleli majd a békéjét... és csak remélni merem, hogy a férfi akit szeretek elengedi majd a bosszúvágyat és a velem való életet választja. Úgy mint régen. - Mostantól te uralod a holdat és nem az téged szerelmem. - megragadom kezeit. Ujjainkat összefűzöm. Nem kell tudnia, hogyan sikerült. Mivel fizettem érte. Azt kell tudnia, hogy szeretem... hogy nincs az az ár amit ne fizetnék meg a boldogságáért, a szabadságáért, a szerelméért. Most, hogy Cedric képe egyre jobban kopik ki szívemből, most, hogy végre nem vagyok a foglya, most, hogy végre élek és Nicholas is mellettem van... úgy érzem, újra kezdhetjük. Megkaphatjuk mindazt, amire olyan nagyon vágytunk. Egymást. Életet egymás mellett.
Kezdőlap
