***

Nemesis Addams & Richard Redway Weston

"Sajnálom, de nem vagyok a kedves fogadtatás híve..!"

Darabokra hullt azaz élet, amelyet magam elé képzeltem, s minden eddigi álmom egy pillanat alatt foszlott szerte szét.. Ha ez nem történik meg, akkor talán még mindig abban a hitben élnék, hogy érzelmekkel együtt érdemes élni, de nem, ez nem így van.. Hányszor tettem így, és mindannyiszor kelletett azzal szembe néznem, hogy szenvednem kell, mert az élet csak ezt adta nekem. Azt hittem, hogy majd eljön egy jobb élet, amelyben nem lesz szenvedés, kín, és fájdalom, amely mindenen átmenő győzelmet arat, amely miatt majd érdemes lesz boldognak lennem, de ez sohasem történt meg, hisz a sors keze úgy rendezte a lapjaimat, hogy mindig bukásra legyek ítéltetve, hogy mindannyiszor fel keljen állnom, és véres harccal győzzem le azt, amilyen akadály elém hárul. Én megtettem újra, és újra, de nem kaptam cserébe semmit sem! Helyette voltak újabb fájdalmak, kínok, és akadályok, míg nem megléptem, hogy vadász legyek, és ezáltal olyan személlyé váltam, akinek már végképp nem az érzelmek folyamata az érv. Erősebb lettem, kitartóbb, s bátrabb.. nem félek már semmitől sem, és szívem szerint bárkinek kitépem a szívét, miközben nem érdekel, hogy milyen egyedet is öltem meg. Talán őrült vagyok, s tán már túlontúl is az, de nem érdekel.. annyi év után semmi sem foglalkoztat, minthogy tegyek valami érdemlegeset is az életemben, s az ez! Megölöm a sok haszna vehetetlen vámpírt, akiknek az átváltozásuk értelmetlen volt, s ezáltal megszabadítom tőlük a földet, hisz minek ide ennyi vámpír? Minek ide olyan egyedek töm kellege, akik meg sem érdemlik az örökléttel járó előnyt? Nos erről beszélek, akkor meg senki se csodálkozzon azon, hogy megteszem, és minden szív fájdalom nélkül elveszem a nyomorult kis életét, amelynek meg sem kellett volna adódnia.. Ki azaz elmebeteg, de most úgy őszintén, aki csak azért változtat át vámpírt, mert a kedve úgy tartja? Inkább gondolná át racionálisan az egészet, és miután ezt megtette csak aztán cselekedjen, mert semmi értelme tárolgatni itt több százezer senkit.. Idegesen fújom ki a tüdőmben tartott levegőt, miközben az íjat megfeszítve tartom a nyíllal együtt egy adott irányba. Annyi év.. annyi minden történt, hogy szinte már írhatnék belőle egy tízezer oldalas regényt is lassan, de nem fogom erre pocsékolni a drága időmet, ezért csak várok.. egy áldozatra, ha persze az adott személy megérdemli azt békén hagyom, ha nem akkor vesznie kell, mint mindenki másnak ezen a földön, akit eddig megöltem!
Hirtelen hang üti meg a fülem, s valamerről közeledést hallok az irányomba, de lehet csak hallucinálok már itt, vagy képzelgek.. Hallgatom a tisztán csengő hangforrást, és úgy fordulok, ahogy azt a hallásom diktálja.. ha kell gyorsan, ha kell lassan.. Míg nem már csak egy adott irányba kell beállnom. Várok arra, hogy ki lesz az a titokzatos személy, aki a társaságomba keveredik.. nos elég bátornak kell lennie, hisz nem vagyok az a tipikus kegyelmező fajta, ha pedig még nem hallott rólam, akkor sajnálom, de majd most fog.. talán túl sokat is..

Imádom Chicagot, itt mindent meglehet találni amit keres az ember, illetve vámpírboszorkány. Nekem most a maffia volt az elsődleges célpontom, sikeresen be is kerültem, így minden információt megkaptam amit csak akartam. Természetesen a fiamat akartam megkeresni, és az átváltoztatómat. De ügyesen elrejtőztek, főleg Alexander, a fiamat könnyebb volt megtalálni. De amint vége volt a kis találkozómnak sétára indultam. Gúnyos mosollyal az arcomon természetesen. Az emberek annyira szánalmasak. Tudatlanok, s olyan könnyedén kiolthatom az életüket. Ahogy sétáltam megéreztem valamit, vagy inkább valakit. Egy vámpír..Hm..talán sikerül éjszakára találnom valakit. Vagy információt tudok kiszedni belőle. A gunyoros arckifejezésem még mindig az arcomon maradt.
- Szép estét.. - szólaltam meg halkan, de a hangomban lehetett hallani, hogy ha támadna nem fogom magam hagyni. Nem bíztam az idegenekben, sőt senkiben, csak magamban, azért vagyok ott ahol most vagyok. A férfi pedig elég ellenséges tűnt, így nem csodálkozom azon, hogy simán támadna. De nem tűnt nálam erősebbnek. Ő pedig csak egy vámpír, én meg boszorkány is vagyok. Tehát minden tekintetben nyerő vagyok.

Nemesis Addams & Richard Redway Weston

"Velem összefutni; Halálos Találkozás!"

Utálok megkegyelmezni másoknak, amikor tisztábban vagyok vele, hogy ki vagyok, és hogy mi a valódi énem.. Ölöm a vámpírokat, hisz a vadászlétem megköveteli, és épp ezért nem hátrálok meg attól, amikor megérzem, hogy valaki közeledik ebbe az irányba. Nem félek, sőt apró jel sincs rajtam, ami azt mutatná, hogy tartok bármitől is.. oh, ha tudná az, aki jön, hogy mi minden van bennem, hogy mi mindent kibírok, és hogy milyen sokat eltudok viselni.. Egy elégedett mosoly jelenik meg az arcomon, ahogy az ismeretlen nő elém lép, majd halk gúnyos szavait intézi hozzám. Komolyan mondva bátor, de nem csodálom, hisz erősebb, míg másrészről sugárzik róla, hogy nem csak vámpír, hanem boszorkány is.. de mit ér ezekkel ellenem? Mi tudna velem művelni? Talán okoz egy kis fejfájást, aztán azt hiszi, hogy majd szíven szúrhat? Nem, én mindig is küzdtem önmagamért.. önön életemért azon perctől, hogy tudom megéri élnem! Ölök, és ebbe ő sem kivétel, csak ha fel nem mutat valami érdemlegeset, ami által kiérdemli az élés lehetőségét..
-Szép estét!-Szavaim egyszerűen hangzanak fel, és semmi trükkös szándék sincs benne. Az egymás mellett lévő íjat, és nyilat csak kifeszítve tartom felé, és testhelyzetemből nem mozdulok el. Kihívóan nézek szemeibe, miközben nem csinálok semmit, csak várok.. nem is tudom, hogy mire.-Ilyenkor miért épp erre jár? Tudja.. nem jó társaság vagyok.-Vallom be vállat vonva, és közelebb lépek irányába, de nem engedem el a nyilat, hogy belé fúródjon.. nem, nem fogom bántani, amíg nem ad rá okvetlen okot. Nem vagyok egy kegyetlenül beteges gyilkos, aki elveszi mások életét puszta élvezetből, hisz ha megérdemli az életét, akkor szabadon távozhat; nem vagyok én minden esetben olyan rossz személy, mint amilyennek látszom. Mosolyom nem tűnik el egy pillanatra sem, és ha bármit is tenne velem csak mosolyognék.. annyi éven át kínoztak vadászok, és boszorkányok, szóval nem nagy dolog tűrni a fájdalmat, a kínt, és a szenvedést.. - nekem legalább is könnyed gyerekjáték az egész!

- Mert senki nem tiltotta meg, hogy erre járjak..Nos, a másik ok pedig, hogy nem vagyok félős nyuszi. Lehet, hogy nem jó társaság viszont nem tudtam, nem is ismerem magát. Az viszont felettébb zavar, hogy fegyvert fog rám, pedig oka sincsen rá. Nem tettem semmit amiért ellenségesen kéne viselkednie.- ingattam meg a fejem egy halovány mosoly kíséretében, az előbbi gúnyos viselkedésem el is illant, tudni akartam mi ez a viselkedés más vámpírokkal szemben. Mondjuk találkoztam már ilyenekkel, de ők tényleg gyengék voltak, hozzám képest persze..Mert a szívük a kezemben dobogott, botor dolog volt engem megtámadni, viszont késő volt már nekik.
- Nemesis vagyok. - mutatkoztam be illedelmesen.

Nemesis Addams & Richard Redway Weston

"Az élet szép, de az én jelenlétemben nem igazán.."

Érdekesnek tűnik ez az este.. sőt az, hogy mindig mindenki azzal érvvel, hogy nem nagyon kellene ilyet tennem, mert nem adott rá okot, és a többi. Kezdem már ezt unni, de másrészt meg szórakoztató, hisz maga mellett érvvel mindegyik ilyen egyed ezen dologgal.. Minden bizonnyal idősebb tőlem, akkor meg nem is értem ezt az egészet.. nem kellene ennyire - hogy is mondjam? - tartania tőlem. Oké elismerem, hogy nem fél, viszont ez az egész beszéde másra utal, de hát ráhagyva vonok vállat könnyedén. Miért mi mást is tehetnék jelenleg..? Ha tudnék, akkor biztos csinálnék valamit, de annak sem ma lesz a napja.
-Tökéletesen egyetértek abban, hogy nem csinált semmit, de.. tudniillik, hogy én vadász vagyok, egyszóval.. most már jogosan tartok magára fegyvert, nem?-Vonom fel érdeklődően a szemöldökömet végül.-De ha tévedek, akkor javítson ki, kérem.-Mosolyodok el egy egyszerű pimaszsággal. Oh, hogy mennyire gonosz tudok lenni néha..
-Nemesis.-Ismétlem a nevét, amíg egy rögtönzött mozdulattal magam mellé engedem az íj, és a nyíl párosítását.-Az én nevem Richard.-Mutatkozom be végül én is neki.-Nem szándékom mindenkit eltenni az útból, de egyszerűen unom, hogy a fajtánkból annyi haszontalan... lény van.-Mondom komolyan, míg közelebb lépek felé.-Véletlenül elárulná melyik csoportba tartózik? Az értékes vámpírok körébe, vagy azokéba, akik semlegesek?-Kérdezem meg egy mosoly kíséretében.

// Elnézést a késésemért :S