Azt kell, hogy mondjam ez a kis boszorkány az őrületbe kergetett. Ahogy mozgott, táncolt. Egyszerűen képtelen voltam visszafogni magamat. A vágy növekedni kezdett bennem és tudtam, hogy innen, már nincs visszaút. Akarom őt és nem utalt arra, hogy neki ellenére lenne az, ha mi a ma este folyamán egy kicsit közelebb kerülnénk egymáshoz. Hirtelen nem volt ötletem, hogy hova vihetném aztán eszembe jutott a kollégium. Biztos vagyok benne, hogy találunk egy üres szobát, ahol meghúzhatjuk magunkat egy kis idő erejéig. Vagy hosszabb ideig.. Még nem tudom, hogy mit várok a ma éjszakától. – Akkor egy percet se vesztegessünk el. – Rákacsintottam, majd a kezét megfogva húztam ki őt a tömegből és elindultam egyenest a kollégium felé. Csak lesz egy olyan szoba, ahol nincsen senki és még az ajtó is nyitva van. Nem, mintha egy zárt ajtó vissza tudna tartani, mert könnyű szerrel betörném, de azért szerintem ő nyugodtabb lenne, ha egy olyan szobába nyitnánk be, ami ténylegesen nyitva van, hogy utána pedig magunkra zárhassuk. Jó pár ajtó mellett elhaladtunk, már. Vagy zárva voltak vagy, mikor benyitottam szembe találtam magam egy szemüveges sráccal, aki Layla látványától fülig vörös lett. Na, igen öregem. Ő egy olyan nő, akinél soha nem lesz egy fikarcnyi esélyed sem. Nem tudom hányadik ajtón nyithattam be, mikor végre találtam egy üres szobát, ahova szinte rögtön magammal húztam, majd becsuktam az ajtót és hozzápréseltem. Egyik kezem a zárhoz kalandozott és bezártam a másikkal pedig a derekát simogattam. Szemeibe néztem, hogy megerősítsen abban, hogy ő is ezt akarja. Nem szokásom nőket erőszakkal rávenni valamire, amit nem akarnak, szóval.. Megvártam míg megadja a maga jelét, hogy tényleg benne van. Mert innen, már nincs vissza út.
Pontosan tudtam, hogy mit kell csinálnom ahhoz, hogy őrületbe kergessem és amikor azt láttam, hogy ez sikerül, akkor még inkább csináltam. Hiába vámpír, ő akkor is csak egy férfi és ugyan úgy el lehet csavarni a fejét, mint egy sima hímnemű egyednek. Figyeltem őt és a szememet egy percre se vettem le róla, hiszen nagyon is tetszett a látvány, amit eddig mutatott magából. Izmos, magas volt és igen mondhatni az esetem és még az se zavart, hogy vámpír, pedig akár az életembe is kerülhet, de megéri a kockázatot. Kár lenne. - mondtam neki egy féloldalas mosollyal az arcomon, majd reméltem, hogy nem fogunk messzire mennem, de nem kellett csalódnom. A kollégiumba hozott, nem is rossz ötlet. Egy vámpír, aki még ilyenkor is tud gondolkozni. Nem akartam sehova se betörni, de ha más módja nem lesz, akkor így jártam. Általában jó kislány vagyok, de néha szabadjára kell engednünk a bennünk rejlő vadmacskát is. Követtem, majd sorra zárt ajtókba futottunk, míg végül egy nyitva volt, de az meg foglat volt. Figyeltem a srác arcát és az ajkamba haraptam. Nem akartam hangosan nevetni, de már ezért is megérte ide jönni. Legalább biztos lehetek abban, hogy még mindig jól tartom magamat és még mindig vonzó vagyok, bár ebben már akkor biztos voltam, amikor eme vámpírt sikerült elcsábítanom. Nem sokkal később már egy üres szobában voltunk. Egyáltalán nem érdekelt, hogy kié vagy, hogy hogyan nézz ki és mi van benne. Van benne egy ágy és kész, bárha az se lett volna, akkor se érdekelt volna. Egyedül egy dolog érdekelt, még pedig az Carlos. Éreztem az izmos testét amint nekem feszül és még inkább fokozta a vágyamat iránta. Érzem az érintését a derekamon, majd hallom a zár kattanását. Most már csak magunk vagyunk és senki se állhat közénk. Figyelem őt és gyengéden megcsókolom, majd egyre hevesebb lesz a csók. A nyelvünk örült játékba kezd. Én nem nem akarok visszalépni. Akarom őt, de fogalmam sincsen, hogy mi lesz még itt este vagy utána, de nem is érdekel. Jól akarom érezni magamat és csakis ez számít. Kezemmel a hajába túrok, majd testem az övéhez simul. El lépek tőle és még itt is lehet hallani a bulinak a zenéjét. Figyelem őt, majd lassú és csábító táncba kezdek, majd pár pillanattal később, újra ott termek nála. Testem a testéhez simul és közben a zene ütemére lüktet. Egy kicsit lejjebb csúszok, majd újra felállok. Meg akarom őrjíteni és azt akarom, hogy csak rám figyeljen ezen az estén. Akarom őt.
A több, mint 900 év alatt nem csak különböző kultúrákat sikerült megismernem. Még csak nem is arra vagyok büszke, hogy elég sok nyelvet elsajátítottam, amik között szerepelnek olyan is, amiket ma már egyszerűen csak holt nyelveknek tekintünk. Amire úgy igazán büszke voltam azaz, hogy megtanultam, hogyan kell bánni a nőkkel. Soha nem szerettem őket kihasználni, de ha a szórakozásról volt szó. Én mindig benne voltam. Azonban mindig megvártam, míg megkapom a jelet, hogy azt tehetem, amit akarok. Arra is megvan a lehetőségük, hogy leállítsanak, de azt kell mondanom, hogy nem igazán örülnék neki.. Melyik férfi szeretné, ha egy gyönyörű nő leállítja, mikor már épp a karjai között tartja? Azt kell mondanom, hogy egyikük sem rajongana érte és ehhez még közvélemény kutatást sem kell végezni. Hosszas próbálkozás után sikerült megtalálnunk a tökéletes szobát. Nyitva is volt és nem is volt benne egy lélek sem. Bár engem különösebben az sem zavart volna, ha lesz nézőközönségünk, de azt hiszem Ő ezzel nem igazán értett volna egyet. Na, meg persze egy ilyen gyönyörű nőt nem mutogatnék egy másik férfinak vagy éppen nőnek. A gyönyört szeretném megtartani csak magamnak. Az egyszer biztos, hogy tudja hogyan kergessen az őrületbe. A csókja is megszédít, de a tánc.. Azaz, ami végképp elveszi az eszemet. Kezeim a derekáról lejjebb siklik egyenest le a combjára. Ruhájának szegélyénél simogatom a combját, majd óvatosan elkezdem egyre feljebb s feljebb tűrni. Megállok egy pillanatra és egyik kezem gyönyörű combjának belső felét simogatja egyre közelebb haladva a legérzékenyebb pontjához, amin gyengéden végigsimítok, majd pedig alsóneműjét arrébb csúsztatva hatolok belé az egyik ujjammal. Eközben pedig dekoltázsát csókolgatom, majd pedig mikor finoman mozgatni kezdem benne az ujjamat újra ajkaira tapadok, hogy szenvedélyes csókkal ajándékozhassam meg.
Soha se vágytam arra, hogy legyen közönségem, vagy bármi, hiszen az a lényeg, hogy a másik fél csak veled foglalkozzon. Örültem amikor végre sikerült megtalálnom a megfelelő szobát, üres is volt és nem éppen úgy nézett ki, mint akik bánnák, ha bármi összetörik, hiszen eléggé rumlis volt a szóba. Ha tippelnem kellene, akkor tuti két srác lakik itt, de kit érdekel. Nem sejtettem, hogy az estém ilyenbe fog átmenni, de nem bántam, hiszen egy-egy kaland mindig is jól jön az ember életében, főleg ha az illető szingli. Vámpírral már régóta nem szűrtem össze a levet, de egyszer mindennek változnia kell és nem éppen olyannak nézet ki, mint aki éppen fel akar falni, persze a tekintetével vagy százszor megtette már az este folyamán, de melyik nő ne élvezné azt, ha egy pasi oda van érte és csak őt akarja?! Főleg egy ilyen típusú pasi, mint Carlos. Izmos, magas és nagyon is jóképű férfi, aki biztosan tapasztalt. Érzem érintését, amint a szoknyám pereménél a combomhoz ér. Érzem, amint egyre feljebb tűri a szoknyámat és minden egyes érintése perzseli a bőrömet. A simogatása pedig egyszerűen az őrületbe kerget. Érzem amint lent délen végig simít, amibe a testem kicsit végig borzon, majd nem sokkal ügyes ujj mozdulatokkal kezd el kényeztetni. Egy apró nyögés hagyta el ajkaimat. A fejemet kicsit hátra csuklik, hogy teret adjon neki. A csókjai ami a dekoltázsomat érik egyszerűen fantasztikusak. Majd ajkaink újra egymásra találnak. Vadul és szenvedélyesen csókolom meg őt, majd a csípőmmel egy kicsit mozogni kezdtem újra, amikor ujjai "táncra perdülnek" bennem. Kezemet végig húzom a felső testén, majd megfogom a pólóját és egy határozott mozdulattal letépem róla. Ajkaimmal elindulok az állán át, a nyakára, majd a felső testére, de közben egyre jobban megőrjít az amit délen csinál. Szép lassan a kezem lejjebb csúszik a testén, majd a nadrágja és az alsója alá csúszik, de közben ajkaim újra ajkaira tapadnak. Egy aprót az alsó ajkába harapok.
Sosem szerettem, ha a nők elégedetlenül távoznak a karjaim közül. Hála az égnek ez még egyszer sem történt meg. Mindig is nagyon jól tudtam, hogy mivel tehetem őket boldoggá. Ugyanakkor azzal is tisztában voltam, hogy mivel lehet az őrületbe kergetni őket. S ez a lány az őrületbe kergetett engem.. Itt az ideje, hogy viszonozzam. Ujjaimmal finoman kényeztettem őt, miközben csókokkal borítottam be tökéletes testét. Ajkait is megajándékoztam szenvedélyesebbnél, szenvedélyesebb csókokkal. Odafigyeltem testének minden egyes rezdülésére. Erre szükségem volt ahhoz, hogy az őrületbe tudjam kergetni. Egyre közelebb s közelebb került az a pillanat, amikor a teste, már készen állt, hogy megadja magát én pedig pontosan másodpercekkel ezelőtt hagytam abba a kényeztetését. Féloldalas mosollyal pillantok a gyönyörért könyörgő szemeibe, majd kezeimmel simogatni kezdem a combját és, mikor újra a ruha szegélyéhez érek szépen lassan lehúzom róla fényt derítve tökéletes testére. Elhajítom a ruháját egy kupacba, majd kezeimmel szépen lassan simítom végig puha bőrének minden egyes centiméterét. Mikor a melleihez érek finoman markolgatni kezdem. Egy gyors csókot nyomok az ajkaira, majd finoman csókolgatni kezdem a melleit s gyengéden szívogatom a mellbimbóit, miközben a kezeim a fenekére csúsznak és bele-bele markolok. Szeretném, ha a nevem örökre beleégne az emlékezetébe.. Mert, hogy ezt az éjszakát egyikünk sem fogja elfelejteni abban nagyon is biztos vagyok. Az őrületbe kergetjük a másikat.. Egyik keze az alsóm alá kalandozik, amitől egy kicsit felnyögök, de egy pillanatra sem hagyom abba formás melleinek a kényeztetését.
Pontosan tudta azt, hogy hogyan kergessen az őrületbe. Látszott a mozdulataiban, hogy nem ma kezdte és én ezt egyáltalán nem bántam. Biztos voltam abban, hogy nem fogja "szó" nélkül hagyni a dolgot, hiszen az előbb az őrületbe kergettem őt és most viszonozni fogja. Ez amolyan adok kapok dolog, hiszen mind a kettők szeret játszadozni kicsit, illetve húzni a másikat, hiszen annál nagyobb a gyönyör minél jobban vágyik rá valaki és minél jobb a másik fél. Érzem ujjainak ügyes kényeztetését, amire minden egyes porcikám reagál neki. Nem akarom tagadni, hiszen egyszerűen mennyei az amit művel a testemmel. Érzem ahogyan testen egyre jobban ahhoz a ponthoz közelít, de mielőtt megkaphatnám azt megáll és abba hagyja. Állom a tekintetét és biztos vagyok abban, hogy látja a vágyat a szememben. Érzem őrjítő érintését a combomnál, amint újra elindul felfelé, de közben végig őt nézem. Majd hamarosan eltűnik a ruhám, selymes bőröm és test alkatomra fény derül a fél homályban, hiszen a lámpa nem ég bent, illetve az ablakon sincsen függöny.Csak az utcáról beszűrődő fény özönben úszik a szoba, ami néha-néha a testünkre vetődik. Érzem kezének érintését, ami szinte perzseli a testemet, lassan és gyengéden halad végig a testemen. Hamarosan megérzem kezének az érintését a melleimnél, majd a morzsolgatását a mellbimbóimnál. Ajkaink újra egymásra találnak, de ez csak egy gyors csók váltás, mert pár másodperccel később már ajkaival érinti a felsőtestemet. Érzem amint szájával kényezteti és játszadozik a mellemmel, amire egy apró sóhaj hagyja el az ajkaimat. Persze én se tétovázok és én is elkezdem őt kényeztetni, majd amikor meghallom a sóhaját, akkor még inkább kényeztetni kezdtem őt, majd a másik kezemmel elkezdem lehámozni róla a nadrágot és az alsót. Nem sokkal később a hátam a falnak csapódik, mire egy apró mosoly jelenik meg az arcomon. Az állánál fogva felemelem a fejét és újra megcsókolom őt, de semmi lágyság nincs a csókban. Sokkal inkább szenvedéllyel teli és követelőző. A lábaimat a dereka köré csavarom, amikor felemel és az ujjaimat játékosan végig húzom a mellkasán és a hátán.
Az őrületbe kerget. Még akkor is, amikor készen állok arra, hogy én legyek az, aki az őrületbe kergeti. Layla egyszerűen gyönyörű nő. Olyan, akit minden reggel elnéznék magam mellett s minden este kiélvezném testének minden egyes pontját. De ez nem az a pillanat, amikor előre kell tervezni, hogy mi lesz, majd később. Már azért is szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy tudjuk egymás nevét. Az ilyen kapcsolatokban ez nem nagyon szokás. Legalábbis tapasztalataim szerint ezek legtöbbször anélkül zajlanak le, hogy bárki, bármit tudna a másikról. Ez azonban nem az én stílusom. Egy kis minimális információt szeretek tudni a partnereimről. Ez pedig a nevük. A szépséghez így később is tudok nevet kapcsolni. Nem, mintha emlékeznék a nevükre másnap, de legalább addig a gyönyörű pár óráig, amíg szükséges tisztában vagyok vele és ez nekem teljes mértékben elég. Pár percig, miután úgymond visszahúztam a szakadék széléről.. Kényeztettem formás kebleit, miközben ő is kényeztetett engem. Nem bírtam túl sokáig ezt a huzavonát.. s a szomszédos falhoz siettem vele, hogy odapréseljem hozzá. Az ágy tele volt valami kacattal így jelen pillanatban a fal tűnt a legjobbnak. Az ajtónál egy fokkal jobb. Ott megvolt az esélye annak, hogy kiesünk a folyósóra ajtóstól, ha eldurvulnak a dolgok. Végül a tekintetem az asztalra kalandozott, ami tele volt könyvekkel. A karomban a szépséggel siettem oda és lesöpörtem róla mindent, majd elfektettem rajta és abban a pillanatban merültem el benne. Próbáltam olyan gyorsan mozogni, hogy meglepetésként érje, ami mivel vámpír voltam nem volt olyan nehéz. Kezeit óvatosan a feje fölé szorítottam, hiszen tudom, hogy mennyire meg tudja őrjíteni egy nőt az, ha valamit megvonnak tőle.. - Szólj, ha az akarod, hogy álljak le. - Suttogtam erőtlenül, majd keményen és gyorsan kezdtem mozogni benne. Nem akartam neki fájdalmat okozni.. Ezért is mondtam neki, hogy szóljon, ha álljak le. Nem tudom, hogy képes leszek-e leállni, de megpróbálok.
Soha se voltam az egy éjszakás kalandoknak a híve, meg ott általában a másik nevét se tudják. Mi legalább azt tudtuk, de akkor is még mindig idegenek voltunk egymás számára. Talán régimódi vagyok, de tényleg soha se mentem bele ilyen dolgokba, így magamat se értettem azt, hogy mit keresek itt vele, főleg egy vámpírral, hiszen valószínűleg hamarosan elköszönünk egymástól és többé nem látjuk egymást. A legtöbb vámpír csak élvezni akarja az életet, így nagy valószínűséggel csak egy újabb strigula leszek az életében, akit egy éjszakára megkapott. Valahogy sikerül ezeket a rossz érzéseket elnyomni magamban és átadom magamat az élvezeteknek. Ez a dolog könnyebben ment, mint gondoltam volna, de ez nem csoda, hiszen remekül csinálja, amiben biztosan közre játszik az is, hogy sok tapasztalata lehet ilyen téren. Nem engedte, hogy megkapjam azt amihez már annyira közel voltam, hiszen még éppen sikerült neki visszarántania a szakadék szélére, aminek következtében kölcsönösen elkezdtük egymást kényeztetni. Majd nem sokkal később az egyik fallal találkozott a hátam és a kezében tartott. A lábaimat a dereka köré fontam, miközben kezemmel végig simítottam a meztelen felső testén és a lábfejemmel is kicsit hozzáértem a lábánál. Pár pillanattal később már könyvek hada repült a földre és elfoglaltam a helyüket, hiszen nem sokkal később már az asztalon feküdtem. Amikor megéreztem őt bennem, akkor egy hangos nyögés hagyta el a számat. Nem volt finomkodó, de durva se. Egyszerűen csak "birtokba vett". Eléggé meglepetett, amikor a kezeimet a fejem fölé szorította még akkor is, ha finoman tette, hiszen részben így teljesen kiszolgáltatott lettem neki. - Rendben... - mondtam ezt az egy szót is már zihálva, hiszen a tempója nem lassult, hanem sokkal inkább gyorsult. Próbáltam minden egyes mozgására felkészülni, de annyira intenzív volt minden és ennek még hangot is adtam egy-két halk sóhajjal. ઈ Zene ઈ Note ઈ Words
Tökéletes éjszaka egy még tökéletesebb nővel. Nem is kívánhattam volna jobb partnert a ma éjszakára. Őrületbe kergetett és tudom jól, hogy én is őt. Szeretek viszonozni minden „kedvességet”. A tánc, amit produkált az őrületbe kergetett és én pontosan ezért rángattam vissza őt a szakadék széléről. Nem engedem el olyan könnyen. Örömet okozni egy nőnek számomra maga a mámor, de ha játszadozik velem, akkor én is játszadozni fogok vele és ebben senki és semmi nem állíthat meg. Tökéletes testével nem tudok betelni. Az, hogy csak egy éjszakára kaphatom meg valamilyen szinten fájt. Mert ezt a szépséget egy darabig elnézegetném magam mellett az ágyban. Nem mondom, hogy kapcsolatot akarok tőle vagy valami ilyesmi. Barátság extrákkal. Csak néha összeütközhetnénk szórakozni. Nem hiszem, hogy tiltakozna ellene én egyenest örülnék is, de nem fogom felvetni az ötletet. Az is lehet, hogy pofonnal jutalmazná amiért olyanokat gondolok róla, hogy benne lenne egy csak szex és más semmi kapcsolatban. Bár az, hogy most itt van velem nagyon arra felé hajlítja a dolgokat, hogy igen is benne lenne. De nem illik ilyet kérni egy gyönyörű nőtől. Biztos vagyok benne, hogy ezer meg egy udvarlója van már. Még soha nem élveztem ennyire, amikor egy nőben voltam.. Volt valami különleges varázsa ennek az egésznek, ami elvette az eszemet és megakadályozott engem abban, hogy gyengéd legyek. Nem tudtam gondolkodni egyszerűen csak akartam őt annyiféleképpen ahányféleképpen csak megkaphatom. Vágytam rá. Kezeit a feje fölé szorítottam, mert azt akartam tudja, hogy most uralkodom felette. Általában egyenlő partnerként viselkedem a nőkkel az ágyban, de most uralkodni akartam. Éreztem, ahogy a gyönyör egyre közelebb és közelebb kerül hozzám. Végül pedig izmaim megfeszültek és teljes mértékben elvesztem ebben a nőben. Igyekeztem nem ráhelyezni a súlyomat, mert kettőnket, már nem biztos, hogy elbírt volna ez a rozoga asztal.
Nem tudom, hogy miért mentem ebbe az egészbe bele, hiszen egy-egy éjszakás kalandokból soha semmi jó nem sülhet ki, meg ott volt az a tény is, hogy én nem voltam oda az ilyenekért. Egyszerűen talán kicsit régi módi maradtam, de most mégis megadtam magamat a gyönyörnek és a mámornak, jobban mondva engedtem a csábításnak. Nem panaszkodhatok, hiszen a partneren jó képű, mondhatni pontosan az a típus, akitől a mai fiatal lányok legtöbbje sikítva rohanna, vagy mentem elájulna, ha megkaphatnál őt. Egy dologban viszont teljes mértékben biztos voltam, még pedig abban, hogy nem valószínű, hogy lesz még ilyen alkalom, hiszen attól még, hogy egyszer elcsábultam nem jelenti azt, hogy többször is meg fog történni, hiszen tényleg nem szeretem a csak "szex" kapcsolatokat. Nem volt semmi gyengédség benne, sokkal inkább tele volt az egész birtoklási vággyal, ami részben kicsit zavart, de fura módon élveztem is, hiszen én váltottam ezt ki belőle. Miattam lettem ilyen. A kezemet végig lefogta és éreztem, hogy egyre közelebb jutok ahhoz a bizonyos ponthoz. Nem sokkal később a testem megremegett, megfeszült és hangos nyögés hagyta el a számat. Pár pillanattal később éreztem, amint ő is "követ engem". Zihálva vettem a levegőt és kiszabadítottam a kezemet a kezei közül. Nem tudom mennyi idő telhetett el így, de egy darabig nem mozdultam, csak próbáltam visszanyerni a légzésemet. Éreztem, amint a teste az enyémhez simul részben. ઈ Zene ઈ Note ઈ Words
A fiatal hölgyeket mindig is könnyebb volt magam alá gyűrnöm, hiszen ők sokkal könnyebben adták magukat. Azonban szerettem a kihívásokat. Amikor meg kell küzdeni egy nőért nem omlik csak úgy egyszerűen a karjaid közé. Ilyenkor kimarad a játék legjobb része most azonban.. Nagyon jól szórakoztam anélkül, hogy túlságosan sokat kellett volna küzdenem a dologért. Bár.. Ne tűnik olyan típusnak, aki minden férfinak szétteszi a lábát. Nem tudom, hogy az elmúlt évek során mennyire fejlődött az emberismerő képességem ezért ezt nem is feszegetném tovább. Nem ismerem ezt a gyönyörűséget. Pedig örömmel megismerném.. Nem csak ilyen intim módon, de azért így is szívesen kitapasztalnám a határait. Őszintén szólva nem bírtam megmozdulni és nem is akartam. Ilyenkor már rég öltözködni szoktam, de most nem volt hangulatom elrontani ezt a gyönyörű pillanatot. Fejemet a nyakához fúrtam és finoman csókolgatni, harapdálni kezdtem azt. Nem állt szándékomban táplálkozni belőle.. Természetesen kíváncsi voltam, hogy milyen érzés lehet a vérét szívni, de nem hiszem, hogy nagyon támogatta volna az ötletet. Pár perc múlva talpra küzdöttem magam és magammal húztam őt is. Meztelen teste az enyémhez simult. Pár kósza tincs eltakarta gyönyörű arcát, de én ezt gyorsan korrigáltam és a füle mögé tűrtem a rakoncátlan fürtöket. – Gyönyörű nő vagy. – Suttogtam egy hatalmas vigyorral a képemen. Most már nem az volt a cél, hogy lenyűgözzem, hiszen tulajdonképpen megkaptam, amit akartam, de szükségesnek éreztem, hogy ezt kimondjam hangosan is.
Fura volt, hogy pontosan olyat tettem, amit soha se szoktam. Tudtam jól, hogy nem használta az erejét rajtam, hiszen ennyire még egy vámpír se alacsonyodhat le. Vonzó volt, ez tény és persze ott van az a tényező, hogy én meg menekülni akartam kicsit és szórakozni. Talán ki akartam csak próbálni, hogy egy spontán dologból, egy szokatlanból mi történhet, de az is biztos, hogy ilyet se fogok túl gyakran tenni, vagy egyáltalán nem. Arra számítottam, hogy le fog lépni, de fura módon nem ez történt. Meglepődtem amikor a fejét a nyakamhoz fúrta, majd elmosolyodtam. Becsuktam a szememet és élveztem apró csókjait a nyakamon, majd gyengéd harapdálását. A hajába túrtam, majd az ujjaimat a hátán húztam végig. Talán nem kellett volna hagynom ezt a dolgot, talán más esetben megállítom volna az illetőt, de bíztam abban, hogy nem fogja megkóstolni a véremet, illetve hogy nem fog bántani. Erős boszorkány vagyok és képes lennék bántani még őt is, ha bántani próbálna. Biztos voltam, hogy megfordult a fejében ez a lehetőség is, hiszen vámpír és a lételemük a vér. Mosolyogva figyeltem őt, majd magával rántott, amikor felállt. Neki estem, a kezem a mellkasán pihent, meztelen testünk egymáshoz simult és kíváncsian pillantottam fel rá, hiszen magasabb volt nálam. Elpirultam és kicsit zavarba jöttem, amikor a hajamat kezdte kiszedni az arcomból, majd kíváncsian pillantottam rá. -Köszönöm. - mondtam neki kicsit zavartan, hiszen nem számítottam semmilyen bókra se.- Te se panaszkodhatsz, Carlos, de ezt szerintem te pontosan tudod. - biztos voltam abban, hogy tisztában van az adottságaival, mert még a mosolya is erről árulkodott. A kezem még mindig a mellkasán pihent és figyeltem őt.- Amúgy nem előbb szoktak bókolni és csak utána egymásnak esni az emberek?- kérdeztem tőle kicsit zavartan, hiszen lehet neki ez mindennapos vámpírként, de nekem nem volt az. Soha se volt még előtte ilyen egy éjszakás kalandom. ઈ Zene ઈ Note ઈ Words
Volt valami plusz ebben a lányban. Nem ismertem még.. A nevén kívül nem is tudtam róla semmi mást mégis.. Valamivel sikerült megfognia. A legutóbbi ilyen kalandomnál csak addig maradtam a hölgyeménnyel, míg kifújtam magam. Ő sem bánta, hiszen szerintem mind a ketten jártasak voltunk ebben. Most pedig mégis nehezemre esik búcsút inteni ennek a szépségnek. Az őrületbe kergetett úgy, ahogy engem nő, már nagyon régen nem. Szépsége pedig lenyűgözött. Arcának különleges vonásai, gyönyörű édes ajkai, amiket imádok csókolni. Valami furcsa elektromos érzés fut végig a testemben, mikor ajka az enyémhez ér. Hosszú idő óta először találkozom egy olyan nővel, aki igen is számít valamit. Bár ezt nem szívesen hangoztatnám. Mégis hogy nézne az ki? Nem az én stílusom ez az egész. Főleg nem vallok szerelmet egy nőnek egy kis kaland után. Mégis mit mondana ez el rólam? Nem-nem. Elismerem, hogy gyönyörű és őrületesen csábító, de azért ekkora hatalma egy nőnek sincs felettem. – Egy olyan gyönyörű nő, mint te megérdemli, hogy annyiszor hallja amennyiszer csak lehetséges. – Rákacsintok, majd egy csókot nyomok a homlokára és nekiállok előkeresni a nagy kupiban a ruháinkat. Miután felhúztam az alsómat és a nadrágomat a kezeim közé akad az ő ruhája is és felé nyújtom, miközben végigmérem tökéletes alakját. – Jobb lesz, ha felveszed.. Mert ha így maradsz.. Nem biztos, hogy tudom türtőztetni magam. – Ez volt az igazság. Egy apró pillantást kellett vetnem tökéletes testére, amit pár perce magaménak tudhattam és megint növekedni kezdett bennem egy vágy, amit úgy tűnik, hogy csak ő tud csillapítani. Késztetést éreztem arra, hogy megérintsem tökéletes kebleit és formás fenekét, de inkább elfordultam és tovább kezdtem keresni a ruháimat, mielőtt teljes mértékben elveszítem a fejem. Még csak nem is csinált semmit. Csak egy helyben állt. Mégis.. Ez is elég volt ahhoz, hogy az őrületbe kergessen.. Ritka az, amikor egy nő ekkora hatással van rám. Most pedig pont egy olyan nő után sóvárgok, aki szerintem nem igazán van oda a csak testi kapcsolatért. Én pedig nem nagyon vágyom másra.
Az ember mindig tud magának meglepetést okozni, akár mennyi ideje is él ezen a világon. Ilyen volt számomra ez az alkalom is, hiszen hiába éltem régóta nem voltam híve ezeknek a kalandoknak most mégis megtettem és nem Carlos két szép szeméért, vagy dülledő izmaiért, hanem egyszerűen volt valami benne. Volt valami mai meg fogott vele kapcsolatban, de azt is jól tudtam, hogy ha csak így maradhatnék a közelében, hogy néha-néha testi kontaktus lenne közöttünk és semmi más, akkor inkább hagynám elmenni. Talán fura dolog ez, de ilyen vagyok. Nem akarok valakinek csak azért kelleni, hogy kielégítsem a testi vágyait, hiszen arra akár minden sarkon találhat egy fiatal és "naiv" lányt. Volt benne valami amivel magához tudott vonzani, de magam sem jöttem még rá, hogy mivel. Figyeltem őt és a próbáltam megfejteni, hogy a szemei miről is árulkodnak, de nem tudtam rájönni.... egyszerűen nem ment. Meglepődtem azon amit mondott, illetve amit csinált. Nem hiszem, hogy szokás egy homlok puszit adni, vagy bókolni egy-egy kaland után. Általában ilyenkor az emberek amilyen gyorsan eltűnnek a másik fél életéből, de volt egy olyan érzésen, hogy ő nem akar eltűnni. Jobban mondva nem olyannak tűnt, mint aki gyorsan elszeretett volna innét menni. Figyeltem ahogyan öltözik és meg se mozdultam. Zavarnia kellett volna, hogy meztelen vagyok, de pár perce testünk "egybe olvadt", illetve ki akartam élvezni a pillanatot, hiszen tényleg nem panaszkodhatott a testére. Ajkamba haraptam amikor láttam a fürkésző tekintetét, majd pedig elvettem tőle a ruháimat. - Honnét tudod, hogy nem az a célom? - kérdeztem tőle mosolyogva, majd pedig figyeltem ahogyan elfordul. Belebújtam a fehérneműmbe, vagyis abba, ami mondhatni épp maradt, majd pedig a ruhámat is magamra húztam és ezek után pedig mögé léptem és egy-két gyengéd csókot leheltem a meztelen hátára és a lapockájára. Nem tudom, hogy miért tettem, ahogyan azt se tudom, hogy miért engedtem a csábításnak. Nem tudtam, hogy miként fog reagálni, de azt tudtam, hogy még egy könnyű menetbe tuti nem leszek benne. Nem olyan vagyok, aki képes fűvel-fával lefeküdni, ennél azért nagyobb az önbecsülésem. ઈ Zene ઈ Note ઈ Words
Rég le kellett volna lépnem. Igen.. Ezt kellett volna tennem, de nem tettem, mert nem akartam. Túlságosan is élveztem ezt az egészet. Maradtam pedig tudom, hogy nem lesz az egésznek semmiféle folytatása. Pedig mennyire jó is lenne. Mármint, ha többször is összefuthatnánk ilyen téren. A kapcsolat nem nekem való. Nem akkor, amikor bosszúhadjáratot készülök indítani az öcsém ellen. Neki lehetnek gyenge pontjai, hiszen most újból van egy új családja. Én nem engedhetem meg ezt a luxust. Mert, ha még véletlenül rájönne ő is ugyanúgy kihasználná az egészet, hogy előnyt nyerhessen belőle. Pont, mint én. Én is most a családját szemeltem ki magamnak. Rajtuk keresztül tudok neki a legnagyobb fájdalmat okozni. Nekem pedig ennél több nem is kell. Csak, hogy láthassam őt szenvedni. Mert megérdemli. Anyánk miatta szenvedett. Az egész családunk miatta ment tönkre. Őt pedig ez még egy kicsit sem hatotta meg. Komolyan.. Nevetséges az egész. Beképzelt kis rohadék. Nem tudom, hogyan vagyok képes még öcsémként szólítani, amikor egyértelműen nem az. Talán soha nem is volt az. Meztelen látványa csak újból felidézte bennem a vágyat, amit nehezemre esett leküzdeni. Nem fogom kihasználni. Egy nő sem érdemli meg, hogy kihasználják. Kérdésére elmosolyodtam s, miközben öltöztem meg is adtam rá választ. – Nem tűnsz olyan lánynak, aki erre hajt. Igazából, már azon is csodálkoztam, hogy belementél ebbe az egészbe. De egy kis szórakozás soha nem árt, nem? – Hátrapillantottam s rákacsintottam, majd tovább szedelőzködtem. Éppen a kezeim közé akadt a felsőm, mikor megéreztem puha ajkait a hátamon. Kellemes bizsergés futott végig tőle az egész testemben és az egész összegyűlt egy kicsit délebbre.. Sóhajtottam egyet, majd megfordultam és magamhoz vontam pici, törékeny kis testét s szenvedélyesen megcsókoltam. Pár perc múltán a homlokomat az övének támasztva szakadtam el tőle és levegőért kapkodva beszéltem hozzá. – Ne akarj megőrjíteni, mert akkor tényleg nem leszek képes visszafogni magam és kétlem, hogy vevő lennél még egyre.. – Mondtam, miközben végig a derekát simogattam és nem engedtem, hogy akár csak egy centiméternyit is elhúzódjon tőlem.
Sokan a kapcsolatokat, a szerelmet gyengeségnek gondolják, ezért is akarnak csak testi kontaktust mástól, vagy pedig szinte mindennap mással hálnak, amit én megvetek. Talán velem van a baj, hogy hiszek a szerelemben és a kapcsolatokban, de ne úgy értsd ezt, mint amikor pici lányként ábrándozol a szőke hercegről és a rózsaszín felhőkről. Ez már teljesen másabb, hiszen csak bízok abban, hogy egyszer talán lesz olyan személy, aki maga mellett akar tudni és elfogad olyannak amilyen vagyok, s nem csak az erőmet akarja felhasználni vagy éppenséggel a természet adta szépségeimet kiélvezni a nap minden egyes percében. Nem akarom, hogy valakinek csak a testem miatt vagy az erőm miatt kelljek, de kár is ezen agyalnom, hiszen hiába éreztem, hogy van valami plusz dolog itt a levegőben Carlos és köztem, akkor se tudtam volna megmondani, hogy mi az, illetve képzelődni se akartam, hiszen minek. Valószínűleg hamarosan elválnak az útjaink és soha többé nem látjuk egymást.... még ha nem is akarom azt, hogy soha többé ne lássam őt. Valami megfoghatatlan vonzott felé, de ugyan akkor ez a dolog kicsit el is ijesztett tőle. Figyeltem őt, majd a szavai hallatára egy apró mosoly jelent meg. Fura volt, hogy ezt tudja rólam, ennyire könnyen kiismerhető lennék? Nem, nem hiszem, hiszen akkor már lehet nem is élnék. - Nem, tényleg nem vagyok olyan lány és az élet tele van meglepetésekkel. - mondtam kicsit komoly hanggal és őt figyeltem. - De gondolom nálad ez gyakori dolog, hogy felszedsz valakit, majd lelépsz szó nélkül és soha többé nem is keresed. - folytattam tovább és közben végig őt figyeltem és minden apró rezzenésére kíváncsi voltam, hiszen érdekelt, hogy miként fog reagálni erre a dologra. Sejtettem, hogy nem lesz semleges számára az amit csinálok, de ez volt a célom. Nem szoktam ragaszkodni az emberekhez, mert tudom, hogyan működik ez a dolog, de most ez az egész másabb volt. Viszonoztam a csókját szenvedélyesen és közben a hajába túrtam. Nem sokkal később pedig a homlokunk összeért. Éreztem a gyengéd simogatását, aminek következtében újra elkezdett bennem nőni a vágy iránta. - Mi van, ha ez a célom? Ha azt akarom, hogy megörülj ilyen téren. Annyira, hogy vágyakozz utánam és újra felkeres? - kérdeztem tőle elhaló hangon és egy pillanatra az ajkamba haraptam, hiszen a simogatása egyáltalán nem javított a helyzeten, sokkal inkább növelte a vágyamat ott lent és az egész testemben. ઈ Zene: ઈ Note: <3 ઈ Words
Nem tudom, hogy mire akar kilyukadni.. Azt hittem, hogy sikerült kiismernem pár mozdulatából, mert a nők többségét már valamennyire egyszerű. Nem mondom azt, hogy megértem őket, mert az felérne valami csodával, de.. Az egyértelműen egyenlő a lehetetlennel. Ehhez még plusz egy vagy két ezer év sem lenne elég. Nem hiszem, hogy valaha is lesz olyan férfi a Földön, aki teljes mértékben megérti a nőket. Vagy akár csak egy kis részben is. Én, már kezdtem azt hinni, hogy valamennyire a testbeszédéből sikerült megismernem, de úgy néz ki, hogy tévedtem. Vagy még magam sem tudom, hogy tévedtem-e. Egyszerűen annyira össze tud zavarni ez a nő. Mondhatni az őrületbe kerget. Én pedig nem tudom, hogy mit tehetnék. Abban azért biztos vagyok, hogy nem szexuális kapcsolatra vágyik, hanem valami sokkal többre, amit én nem hiszem, hogy megadhatnék neki. Nem csak azért, mert nem vagyok az a típus, aki szerelembe esik, hanem azért is, mert az öcsémmel vigyáznom kell. Egyikünk sem fog ebben a játszmában tiszta eszközöket alkalmazni. Olyan mélyen beletúrunk a másik életébe, hogy talán még olyan titkokra is fény derül, amiről még az érintett maga sem tudott. Annyira elvetemült meg nem vagyok, hogy egy ilyen szépséget veszélybe sodorjak. Azért még maradt egy csöppnyi eszem, amit nem sikerült elvenni tőlem. Mert tényleg elveszi az eszem. Teljes mértékben. Kicsit megfeszülök, mikor azt mondja, hogy úgy gondolja ez gyakori nálam. Hmm. Mostanában lehet. Amúgy nem igazán. Nem vagyok a híve ezeknek csak egyszerűen unom, hogy egyfolytában az öcsém után rohangásszak. Egyszerűen elintézem azzal, hogy egy kicsit kikapcsolódtam.. A múltkor is azzal a szexi barnával, de hogy előtte mikor volt részem egy ilyen kapcsolatban.. Hát azt nem tudnám megmondani. Az egyszer biztos, hogy nem mostanában. – Azért ezt nem mondanám. A legutóbbi alkalommal olyan volt, hogy megegyeztünk csak kikapcsolódás az egész. Előtte meg.. Nem emlékszem, mikor volt már.. Nem mostanában. Amúgy pedig kétlem, hogy ezt tényleg hallani akartad. – Kimondtam, már vissza nem vonhatom. Meg voltaképpen ő volt az, aki felhozta a témát, szóval nincs miért elnézést kérnem.. Vagy mégis? Nem vártam ezt a fordulatot.. Bár tudtam, hogy kapcsolatra vágyik. Azt mégsem gondoltam, hogy velem. Nem működne. – Ezt nem akarhatod.. Csak bajt hoznék a fejedre. Kár lenne egy ilyen szépségért, mint te. Szóval hidd el. Jobban jársz, ha nem maradok a közeledben. – Halvány mosollyal az arcomon simítok végig arcának puha bőrén. Túlságosan is élvezem a társaságát, de nem igazán engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy bárkit is közel engedjek magamhoz ergo ezzel veszélybe is sodorjam. Nem érdekel, hogy boszorkány.. Vagy, hogy tud magára vigyázni.. Az ilyen szövegek engem nem hatnak meg. Tudom jól, hogy az öcsém egy rohadék. Annyit pedig nem ér, hogy baja essen Layla-nak.
Biztos voltam abban, ha eddig nem, akkor most már még inkább összezavartam őt. Nem csak ő nem tudta pontosan a dolgokat, hanem már én se, hiszen tényleg fogalmam sem volt arról, hogy miért akarom annyira azt, hogy maradjon. Nem akartam őt elengedni, de azt se akartam, hogy csak a testem kelljen neki. Többet szerettem volna tőle pedig még nem is ismertem, de ezen talán meg se kellene lepődnöm, hiszen az élet tele van meglepetésekkel és teljesen kiszámíthatatlan. Láttam rajta, hogy nem vagyok közömbös számára, illetve a tettei is ezt bizonyítják, hiszen melyik férfi lenne még itt azzal a nővel, aki csak egy menetre kellett volna? Illetve ott van a tény is ahogyan beszélt hozzám, velem és amiket mond. Teljesen olyan ez az egész, mintha küzdene valami ellen, vagy valaki ellen, de talán legjobban saját maga és az élete ellen küzdhet, hiszen biztos voltam abban, hogy nem fogja egy hamar belátni azt, hogy kötődik hozzám. Minden vámpír csökönyös... kicsikét, hiszen a szerelmet, a kapcsolatot a legtöbben gyengeségnek fogják fel, pedig ez nem mindig igaz. Azt is pontosan tudtam, hogy nem fogom csak úgy veszni hagyni ezt az egész dolgot, hiszen soha se éreztem még így senki iránt, főleg nem egy idegen iránt. Megszerettem volna őt ismerni és a közelében maradni. Néztem őt és próbáltam megfejteni azt, hogy vajon mi járhat a fejében, de ez most képtelenségnek tűnt... Figyeltem őt és nem szólaltam meg. Valóban nem akartam tudni a volt kalandjairól, hiszen biztosan tudna mit mesélni, de nem akartam tudni, hogy mikor éppen kivel és milyen formában kavart. Nem akartam a múltjára gondolni, pedig a múltját ha ismerném, akkor részben már őt is ismerném és meg tudnám fejteni őt. Talán idővel lesz rá alkalmam. Éreztem gyengéd simogatását az arcomon, majd a kezemet a kezére tettem és úgy néztem őt. Sejthettem volna, hogy ezt mondja. Mindig ez történik, mint ami a filmekben. Nem lehetsz velem, mert én rossz vagyok, jobbat érdemelsz, vagy veszélyt jelentek neked és stb., de ezek közül most egyik se érdekelt. - Nem félek...- suttogtam neki úgy, mintha félnék attól, hogy valaki meghallja, majd pedig folytattam.- Ezekkel az indokkal nem fogsz tudni elijeszteni. Tudom, hogy nem érdekel az, hogy tudok magamra vigyázni, de ez az igazság. Nem kell elmenned, bármiről is legyen szó.. Vannak olyan dolgok amikért megéri kockáztatni... - mondtam még mindig suttogva, majd pedig ajkamat az ajkára tapasztottam és megcsókoltam őt szenvedélyesen. Nem akartam, hogy elmenjen, vagy ellökjön magától, hiszen nem vagyok törékeny porcelán baba. ઈ Zene: ઈ Note: <3 ઈ Words
A legtöbb nő nincs akkora hatással rám, hogy ennyi ideig itt maradjak. Vele mégis itt vagyok. Még mindig. Pedig elmehetnék. Mert még nem köt hozzá semmi. Attól eltekintve, hogy valami rettentően vonz hozzá. A gyönyörű szemei, a tökéletes teste. Viszont, ha csak arra hajtanék, hogy meghúzzam már rég a második menetet tolnánk és egyáltalán nem küzdenék azzal, hogy ellenálljak neki. Nem akarom kiengedni ebből a szobából tudván, hogy talán nem látom többet. Az is lehet, hogy később elmegyünk egymás mellett az utcán és fel sem ismerjük a másikat. Nem szeretném, ha ez történne bármennyire is ez lenne a helyes. Nem akarom elereszteni őt a karjaimból, de ha magamhoz láncolom azzal az életét teszem ki veszélynek. Nem szép játékot űzök a testvéremmel. Talán pont ez az, ami elfogja őt riasztani. Mégis mit veszíthetek azzal, ha egy kicsit beavatom a múltamba? Maximum olyan gyorsan fog innen elrohanni, amilyen gyorsan csak lehet. Utálnám magam érte, de legalább biztonságban tudnám. Még egy nőnek sem sikerült elérnie, hogy egy együttlét után ilyen érzéseket keltsen bennem. Ez túlságosan új nekem. – Elhiszem neked, hogy tudsz magadra vigyázni, de fogalmad sincs, hogy mibe keveredsz bele.. – Több szó nem hagyta el a számat, hiszen puha, édes ajka az enyémre tapadt. Szorosan magamhoz vontam és szenvedélyesen csókoltam. Talán utoljára, mert azok után, amit el fogok mondani nem hiszem, hogy úgy tekintene rám, mint egy potenciális szeretőre. Pár puszit nyomtam ajkaira, miután elszakadtam tőle, majd az ágy felé hátráltam és húztam őt is magammal és az ölembe húztam. Nem volt semmi hátsó szándékom. Bármennyire is lehet jobb dolgokat is csinálni ebben az ágyban, mint beszélgetni. – Az öcsémmel nem éppen törődünk azzal, hogy a másiknak mi veszíteni valója van. Egykoron még normális család voltunk. Már jó ideje ennek. Lopnunk kellett, hogy meg tudjunk élni nem ment egyszerűen. Hárman voltunk testvérek. A lopás nem volt az én stílusom. Csak néha vettem ki belőle a részemet.. Amolyan közös program volt. Egyszer a másik testvérem William nélkül jött vissza. Kiderült, hogy a király elkapta.. Én mondtam Lucas-nak, hogy ne menjen vissza. Azt mondta nem fog. Én pedig hittem neki. Az egész város alatt végeztek ki az öcsémet, aki azért sietett, hogy megmentse a másikat.. Aki egy igazi patkány. A király fiának fogadta és onnantól kezdve nem érdekelte, hogy ki volt egykoron a családja. Édesanyánk belehalt abba, hogy elveszítette mindkét fiát is.. A fájdalom elviselhetetlen volt a számára. Aztán nem sokkal később vámpírrá változtam. Én pedig ugyanezt tettem az öcsémmel, William-mel. Szerencsétlennek fogalma nem volt arról, hogy mi történt vele ezért tudatlanul visszament a királyságba, ahol később mindenkit lemészárolt. Én pedig csak végignéztem és tudtam, hogy ez az egész csak a kezdet. Ebből, már rájöhettél, hogy nem vagyok túl jó ember. Na, meg arra is, hogy számunkra nincsen határ. Nem szeretném, ha ennek még csak a közelébe is kerülnél. Csak úgy kerülheted el, ha engem is elkerülsz. – Elvettem a kezemet, ami eddig a derekán pihent, hogyha menni akar hát menjen. Én nem fogom megállítani. Ezek után, ha még mindig mellettem akar lenni, akkor őrültebb, mint azt én gondoltam. S még azt nem is mondtam el, hogy mit tervezek. Ha kell megölöm az újdonsült családtagjait egytől-egyig csak, hogy szenvedni lássam. Eközben természetesen semmiféle bűntudatot nem érzek. Ha benne nem volt annyi, hogy megmentse a testvérünket, akkor én sem fogok semmit sem tiszteletben tartani.
Még mindig nehezen akartam elhinni, hogy itt vagyok és ez történik. Ez annyira nem rám vall, hogy csak na. Én nem ilyen vagyok és ezért se értem, hogy miért tölt el örömmel az, hogy mégis csak megtettem. Talán akkor nem ismertem volna meg őt, most nem néznék abba az elbűvölő szempárba, illetve nem látnám ezt az eszméletlen mosolyt. Egyszerűen csak nem értettem semmit se, pedig az ember már azt hinni, ha ennyit élt, akkor pontosan mindent átélt már és láss csodát nem. Teljesen új érzések kerítettek hatalmába az elmúlt percekben. Nem akartam elrohanni, nem akartam elfelejteni őt, mint azt a legtöbb ember tenné egy ilyen kaland után. Egyszerűen csak maradni szerettem volna, érezni perzselő és édes csókjait, gyengéd simogatását. Jobban vágytam rá, mint korábban bárkire. Sokszor mondták már, hogy örök szingli vagyok vagy valami hasonlót, de ez engem nem zavart, hiszen igazuk volt. Soha se találkoztam olyan személlyel, aki iránt ilyen érzéseket tápláltam volna, mint iránta. Új volt ez számomra, hiszen nem is ismertem őt mégis úgy éreztem, hogy nekem ő kell és nem akarom elengedni, nem akarom azt, hogy kisétáljon ebből a szobából és soha többé ne lássam. Szükségem volt rá, mint a levegőre, hiszen nélküle újra halott lennék. Már éppen mondani akartam neki, hogy avasson be, mert ezzel a szöveggel nem fog tudni elijeszteni, de apró puszikkal fojtotta belém a szót. Miért is menekülnék el, ha végre megtaláltam azt ami kitölti az ürességet a lelkemben. Mosolyogva figyeltem őt, majd az ölébe ültem és a karomat a nyaka köré fontam és kíváncsian vártam, hogy mit fog tenni. Majd szép lassan elkezdett mesélni, mesélni a múltjáról. Nem volt vidám mese, de közben nem szólaltam meg. Csak feszültem figyeltem és próbáltam minden egyes apró részletre figyelni, hiszen mindig minden a részleteken, az apró összetevőkön múlik. Nem értettem, hogy lehetett ilyen a testvére, hogyan tehetett ilyet. Soha se értettem, hogyan képesek az emberek szív nélkül élni, de megértettem, hogy miért tette ezt Carlos. Nem helyeseltem, de tudtam jól, hogy milyen a fájdalom, milyen a bosszú. Sajnáltam őt, hogy így kellett elveszítenie a testvérét, majd pedig az édesanyját. Gyengéden végig simítottam az arcán, majd az állánál fogva felemeltem a fejét. - Senki se angyal, mindenki tesz rosszat, mindenki cselekszik fájdalomból, bosszúból. Emiatt nem vagy rosszabb, mint én vagy bárki más Carlos. A testvéred mindent elvett, ami fontos volt számodra, de tudom jól, hogy képes vagy érezni és szeretni is. - mondtam neki szinte suttogva, mintha attól tartanék, hogy valaki meghallja. Közelebb hajoltam hozzá, majd egy apró csókot leheltem az ajkaira.- Nem fogok elmenni, nem akarok elmenni akár mennyire is örülten hangzik ez az igazság. És ezzel már elkéstél, mert amióta megpillantottalak azóta nem tudlak kiverni a fejemből. - mondtam neki higgadtan, de közben kicsit elpirultam. Pedig ez volt az igazság, amióta a közelembe jött azóta nem tudom őt kiverni a fejemből és nem is akarom kiverni onnan őt. - Gondolom még mindig tart ez a dolog köztetek. - mondtam elcsukló hangon, hiszen szerettem volna, ha minden rendbe jönne köztük, de ezeket a dolgokat nem lehet semmisé tenni és helyre hozni se már, vagyis nem tudom, hiszen csodák mindig is történnek. ઈ Zene: ઈ Note: <3 ઈ Words: 518
Nem szokásom a nőket rögtön beavatni abba, hogy honnan jöttem és miket csináltam. Sőt. Kevés nő van, akivel úgy igazán elbeszélgettem a múltamról. Szeretem ezt megtartani magamnak. Részben azért is, mert őrült egy nő lehet, aki ezzel együtt elfogad engem. Azonban nem panaszkodom. Ha valaki megteszi, hát tegye. Én ennek csak örülök. Főleg, ha ez a nő Layla lesz. Eddig a szőkéknek voltam a híve, hiszen életem egyik nagyobb szerelme is szőke fürtökkel rendelkezett, de azt hiszem itt az ideje, hogy a múltamnak ezt a részét végre magam mögött hagyjam. Ha már az öcsémmel való árnyháborút képtelen vagyok befejezni vannak olyan dolgok, amiket magam mögött kell hagynom. Nem mellesleg még azt is számításba kell vennem, hogy egy másik szőkeség talán az első szerelmemre emlékeztetne, ami természetesen nem vezetne sehova. Csak őt látnám benne és sehova nem vezetne a kapcsolatunk. Szóval jobb is, hogy nem egy szőkét kerestem magamnak ezen a hülye bulin. Jobb embert nem is választhattam volna ki a tömegből. Ki gondolta volna, hogy ilyen hatással lesz rám? Beavattam a múltamba, amit nem sokszor teszek meg. Lehet, hogy most a szemében így egy ártatlan báránynak fogok tűnni, mert ez az egész az öcsém ellen irányuló gyűlölet jogosnak tűnhet azon dolgok mellett, amiket ő követett el, hogy miatta veszítettem el a másik testvéremet és az édesanyámat. Ettől tényleg jobb lenne az, amit én teszek? Tényleg különb lennék? Hagytam, hogy több száz ember lemészároljon csak, hogy utána érezhesse a fájdalmat, amit én is éreztem. Igaz neki, akkor már megvolt a lehetősége ahhoz, hogy kikapcsolja az érzéseit és ezt az egészet maga mögött hagyja. Most azonban újra visszatért a régi életmódjához és ezúttal van egy családja. Örömmel fogom darabokra szedni. Még bűntudatot sem fogok érezni az egész miatt, mert tudom, hogy megérdemli. De tényleg igaz ez? Még majdnem ezer év elteltével is jogosan szolgáltatnék igazságot ezzel az egésszel? Valaha is vége lesz ennek az egésznek? Nem tudom. Talán azután, hogy tönkretettem a családját.. Utána képes leszek magam mögött hagyni ezt az egészet. Végleg. Azt hittem, hogy menekülni fog, amint megtudta az igazságot rólam. A helyében ezt tettem volna. Rohantam volna amíg nem késő. Ehelyett ő megcsókolt. Úgy tett, mintha minden amit tettem és tenni akarok rendben lenne. Pedig egyáltalán nincs rendben. Senki nem állhat az utamba, hogy leromboljam azt, amit felépített. Ez minden csak nem helyes. Még akkor is, ha fájdalomból vagy bosszúból cselekszem. Ennyi idő után, már régen rendbe kellett volna tennem magam, de nem.. Képtelen vagyok magam mögött hagyni. – Ha bosszúból, ha nem bosszúból ez már nem egészséges. Lassan ezer éve ennek az egésznek. Én pedig még most is azon vagyok, hogy tönkretegyem. Képes lennék megölni a családját csak, hogy fájdalmat okozzak neki.. Így akarsz mellettem maradni? Így? A lelkem olyan szörnyűségeket rejt, amiket te még csak elképzelni sem tudsz. Biztos, hogy bele akarsz ebbe keveredni? Nem szeretném, ha bajod esne. – Végigsimítok gyönyörű arcán miközben a szemeibe nézek. Nem tudnám elviselni, ha ennek az angyalnak miattam esne bántódása. Nem hiszem, hogy fel tudnám dolgozni.
Fura volt itt lenni és hallgatni ezt a történetet. Az ölében ülni és így érezni felé, hiszen nem sokkal ezelőtt, körülbelül 10 perce vagy lehet kicsit több ideje még csak idegenek voltunk egymás számára. Nem volt semmi ami minket összekötött volna. Egy lány és egy fiú voltunk, akik egy partin, jobban mondva egy főiskolai bulin találkoztak és jól akarták érezni magukat. Csak egy szerű kalandnak indult, de talán a sors, vagy az univerzum keze volt benne ebben az egészben, attól függ, hogy ki miben hisz. Nem érdekelt semmi se, hiszen nem is nagyon akartam eljönni ide, végül pedig eljöttem, mert úgy éreztem muszáj egy kicsit szórakoznom, kikapcsolódnom. Nem akartam állandóan agyalni a dolgon, nem akartam Stefanra se gondolni, egyszerűen csak élvezni szerettem volna az élet nyújtotta örömeket, még akkor is, ha ez egyáltalán nem vallt rám. Nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen fog menni ez a dolog, illetve hogy egy vámpírra bízom magamat, még akkor se, ha csak rövid időre. Nem éppen szép és jó emlékek fűztek a vámpírokhoz, de az élet már csak ilyen. Kiszámíthatatlan és tele van meglepetésekkel. Hirtelen nem tudtam mit kezdeni ezzel a dologgal, de próbáltam megérteni, hogy miért is avat be engem a múltjába. Nem tudtam, hogy pontosan mit szeretne, hogy elmenjek, vagy mellette maradjak, hiszen a tettei és a szavai szöges ellentétben voltak egymással. Arról se fogalmam, hogy valójában mennyi idős, de lehet addig jó nekem, hiszen addig se gondolom azt, hogy ez mennyire nem normális dolog, pedig pontosan ennek az ellenkezőjét mondtam neki. Nem érdekes, hogy mondok valamit, de legbelül lehet teljesen mást gondolok? Össze voltam zavarodva teljesen. Nem tudtam hirtelen mit kezdeni a dolgokkal. Nem ment. Egyszerűen csak nem tudtam, hogy mit kellene tennem vagy mondanom, hiszen én se voltam ártatlan. Sok ártatlan és kevésbé ártatlan halt meg miattam, de akkor se tettem olyan sok borzalmat, mint ő. Tudtam, hogy mire képes a düh és a harag, de akkor se ad okot arra, hogy hosszú időn keresztül ez hajtson minket és rossz dolgokra vegyen rá minket. Talán ezért se akartam megtudni azt, hogy mennyi ideje már ennek, mert féltem attól, hogy túl régóta csinálják már ezt, de megelőzött és megtudtam pontosan. Egy darabig csak figyeltem őt és a szavai visszhangoztak a fejemben. Pár pillanattal később oldalra pillantottam. Bele akarok-e ebbe keveredni? Rész akarok-e ebben venni? Nem, nem hiszem, de már késő volt, hiszen nem tudtam volna távol lenni tőle. Valami volt a levegőben, ami összekötött minket, volt valami, ami nem engedte, hogy távol kerüljek és elszakadjak tőle. Talán reménykedtem abban, hogy tudok rajta változtatni, felszínre tudom hozni a jobbik énjét. Talán sikerülhet, de az is lehet el fogok bukni, de meg kell próbálnom, hiszen veszteni valóm nincsen. - Nem fogok elfutni, nem akarok menekülni. Túl sokáig menekültem már. - mondtam neki még mindig szinte suttogva és újra rápillantottam.- Nem akarlak elfelejteni és nem akarom azt, hogy ha kisétálunk ezen az ajtón, akkor soha többé ne lássuk egymást. - mondtam neki komolyan, majd pedig a kezemet a kezére tettem, majd pedig a szívére.- Tudom, s érzem is, hogy ott ahol eme sötétség lappang, ott ugyan úgy van fény és jóság még benned Carlos. - mondtam neki szinte már alig hallhatóan, majd pedig az ajkamba haraptam. Hinni akartam ebben, még ha csak a leghalványabb remény is volt ez.- Nem fogok elmenni és ne is kérd ezt tőlem...
Nem tudom, hogy mi van ebben a lányban, ami ennyire vonz hozzá. Már az első pillanattól kezdve, hogy megláttam megőrültem érte. Teljes mértékben. Tudtam, hogy beleőrülök abba, ha nem lesz az enyém. Csak egy éjszakát akartam, de annyira megőrjített ez a rövid idő alatt, hogy képtelen vagyok elengedni a karjaim közül. Erre maximum akkor lennék képes, ha ő akarna elrohanni innen. Amin egyáltalán nem lennék meglepődve, hiszen lehet, hogy kellemes társaság vagyok egy éjszakára, de hosszútávra nem tudom, hogy mit mondhatnék. Nem próbáltam meg túlságosan gyakran, mert féltem, hogy ebből az öcsém előnyt kovácsolna. Nekem pedig erre volt a legkevésbé szükségem. Ennek az egésznek közöttünk talán soha nem lesz vége. El kell rejtenem őt előle, de szerintem, ha rá akar jönni arra, hogy fontos-e nekem valaki, akkor erre nagyon egyszerűen rá fog jönni. Nem lesz számára túlságosan megterhelő. Mégsem rejthetem el Layla-t a föld alá addig, míg ez az egész véget nem ér közöttünk. Valljuk be. Ez az egész csak úgy érhet véget, hogy az egyikünk meghal. Mindkettőnknek van valamiért élnie, de ha elvenném tőle ismét mindenét, ahogy egykoron ő vette el tőlem, akkor neki már nem lenne miért élnie. Viszont vagyok olyan kegyetlen, hogy a saját öcsémet megöljem? Nem hiszem. Azért ennyire még nem sötét a lelkem. Meg amúgy is. Azért csinálom ezt az egészet, hogy lássam szenvedni. Bár az a szerencsétlen mindig kikapcsolja az érzelmeit, ha valami balul sül el. Aztán, mikor végre úgy gondolja, hogy elfelejtette meg megemésztette visszakapcsolja és új életet kezd, mintha semmi nem történt volna. Én pedig úgy érzem magam, mintha nem értem volna el semmit. Gyenge. Nem képes megbirkózni a fájdalommal. Elmenekül előle. Ezzel pedig azt éri el, hogy olyan az egész, mintha nem csináltam volna semmit. Azonban én a mai napig nem adtam fel. Talán ezért a nőért megérné békét kötni a testvéremmel? Azt mondom igen. Nem akarom, hogy baja essen. A bátyám nem érdemli meg, hogy ennyi idő után végre boldogan és megkönnyebbülten élhesse az életét viszont én igen. Nem érdekel senki és semmi véleménye. Megfogom Layla-t védeni az életem árán is. Ezer éves bosszúhadjáratomról is képes lennék lemondani miatta. Mennyi ideje is ismerem? Egy órája, kettő? Mégis mennyi áldozatot vagyok hajlandó meghozni ezért a nőért. Ez már valamilyen szinten beteges vagy nem tudom. Az egyszer biztos, hogy nem normális. – Túl jó vagy ahhoz, hogy igaz légy. – Mondtam egy mosollyal az arcomon, majd közelebb vontam magamhoz. – Na, de ha ennyire mellettem akarsz maradni hova vihetem szépségedet? – Kérdeztem tőle mosollyal az arcomon és gyengéden simogatni kezdtem a hátat, miközben a nyakát csókolgattam. Nem volt ebben semmi rossz szándék egyszerűen csak nem tudtam betelni vele..
Soha se gondoltam, hogy ilyet fogok valaki iránt érezni, főleg nem egy idegen iránt. Mesélt a múltjáról, de még mindig nem igazán ismertem őt. Idegenek voltunk egymás számára, de még is úgy éreztem, hogy képtelen lennék elhagyni őt, vagy csak egyszerűen kisétálni innét azzal a tudattal, hogy esetleg soha többé nem látnám őt. Figyeltem őt és közben azon gondolkoztam, hogy vajon valaha vége lesz-e a közte és a testvére közötti háborúnak, de úgy éreztem, hogy amíg az egyikük él, addig ez esélytelen. Ez a gondolat kicsit megrémisztett, de egyben még jobban arra tökélt, hogy mellette maradjak és segítsek neki, ha szüksége van rám, mert azt hiszem kezdtem beleszeretni. Biztonságban szerettem volna tudni őt, de pontosan tudtam, hogy ez lehetetlen egy "csatában", főleg egy testvérháborúban. Idős volt és biztosan a testvére is az. Egy ennyire idős vámpírral még én se bírnék el, talán egy pillanatra le tudnám gyengíteni őt, de semmi több. Az is lehet, hogy ez a szerelem fogja a vesztemet okozni, de emiatt se voltam szomorú, hiszen mi az értelme az életnek, ha nem lehetsz azzal akit szeretsz? Semmi. Túl sokáig bolyongtam egyedül a világban, de végre talán sikerült megtaláltam azt az embert akit nekem szánt a sors és ha szerencsések leszünk, akkor egy örökké valóságon át élvezhetjük egymás társaságát. Éreztem gyengéd simogatását, majd pedig egy gyengéd puszit leheltem az arcára. Boldog voltam még akkor is, ha egy ismeretlen vámpírnak köszönhettem ezt. Talán ostobaságot teszek, vagy fogok tenni, de úgy érzem megéri kockáztatni. Elmosolyodtam a szavai hallatán. Nem hiszem... - mondtam neki lágyan, majd végigsimítottam az arcán. - Bárhova. - mondtam neki egy kisebb mosoly keretében, hiszen egy dolog volt fontos, hogy vele lehessek. Nem sokkal később megpillantottam, hogy jóval elmúlt éjfél is. - Lehet itt lenne az ideje, hogy hazamenjünk. - mondtam neki egy kisebb habozás után, hiszen nem szerettem volna tőle elszakadni. Majd hirtelen eszembe jutott, hogy nem biztos, hogy jó ötlet lenne visszamenni Salvatore birtokra, így nem lesz más választásom, mint egy hotelt kell keresnem. - Azt hiszem nekem még szállást is kell keresnem, mivel nem mehetek oda most vissza, ahol az elmúlt időszakban megszálltam. - mondtam neki sietve, majd egy lágy csókot leheltem az ajkaira és felálltam.
Kezdőlap
▷ Words
