- Miután átváltoztam. Idegesítő volt és veszélyes. - vontam kicsit sem sajnálkozva meg a vállamat. - Hasonmás leszek... Így nem olyan feltűnő, hogy több van belőlem. - mondtam kissé durcásan. Nyűgös voltam a hosszú repülőút miatt. - Mindig ennyire kedvromboló a repülés? - piszkáltam a fülemet. Még mindig éreztem a nyomást benne. - Na de most! Ideje indulnunk... Jobb előbb mint soha... Utálok késni. - mondtam fenkölten, majd felpattantam és az ajtó fele vettem az irányt.
(iskola)
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Szomb. Júl. 27, 2013 1:33 pm
Ugrás egy másik oldalra ♛
- Hogy mi a francot tettél? - kaptam a fejemhez. - Megölted? Mikor miért? - bombáztam idegesen a kérdéseimmel. - Te megölted őt... - a kezem ökölbe szorult, de visszafogtam magamat. Utáltam őt, az egyetlen amit bánok, hogy nem én küldhettem őt a másvilágra. Vettem egy mély levegőt, majd kifújtam. - Ideje készülnünk a bálra... Milyen formában fogsz elkísérni? - vontam kérdőre.
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Szomb. Júl. 27, 2013 11:57 am
Ugrás egy másik oldalra ♛
Dana & Silas
Érdeklődő tekintettel figyeltem a történetét, amit úgy fél percben el si hadart. Hát meg kell hagyni sosem volt jellemző rá az időhúzás. - Téged megölt egy Petrova? Háh! - nevettem fel. Ez elég hülyén hangzik. - Hogy ölhetett meg egy vámpír? Úgy látszik végül mindenkivel a szerelem végez drága Dana...- vigyorogtam mint a vadalma. Ez a kis sztori jól elszórakoztatott. - Én jövök?... Mikael és a drága exneje szabadított fel. Elvitték azt ami az enyém, ezért nemsokára elkezdhetik ásni a saját sírgödrüket... ha megtalálom őket... kicsinálom mindet... - morogtam, majd Dana felé fordítottam újra az arcomat és felálltam. - Apád halott... és én öltem meg. - vigyorogtam gonoszkásan.
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Szomb. Júl. 27, 2013 11:43 am
Ugrás egy másik oldalra ♛
- Nem nagy szám az egész...- vontam vállat, majd leültem vele szemben a fotelba. - ... és igen ez az én házam....volt.- forgattam a szemeimet. Akármit is mondok mindig az van amit ő akar. - Ugye... megszöktem tőletek. Apuról nem tudok semmit. Nem is akarok. Aztán a hasonmás nyomába eredtem. Találkoztam a rokonával Nash Petrovával és beleszerettem. De ő elárult, megölt, majd ezer évig rohadtam abban a kriptában. - vettem egy mély levegőt, majd Silas bácsira néztem. - Most pedig újra élek. - vontam vállat. - Te jössz... - mondtam halkan. Ha nem akar mesélni mondhatok én akármit úgy se fog.
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Szomb. Júl. 27, 2013 10:59 am
Ugrás egy másik oldalra ♛
(Kripták)
Dana & Silas
Megérkezve erre a helyre... házba vagy akármi is egészen otthon éreztem magamat. A kanapéra vetettem testemet és kényelmesen feldobtam utána a lábaimat is. Karomat kinyújtóztattam a háttámla tetején. - Ez a te házad vagy mi? ... Mindegy. Ezentúl az enyém. - jelentettem ki nemet nemtűrően. Ujjaimat idegesen pörgettem a levegőben. - Akkor most te jössz! Meséld el mi történt veled kedvesem. - néztem rá, megadva a kezdőhangot. Dana látja az igazi arcomat. Előle nem tudom elrejteni és ettől kicsit félek is. Talán ez még problémákat okozhat majd számomra.