Valószínűleg ez volt az a mosoly az arcán, amit előszeretettel használt fel az olyan védtelen példányok ellen, mint én. Magamat mondjuk semmilyen keretek között nem nevezném védtelennek egy nő esetében. Mindannyiunknak megvoltak a maga igényei, ahogyan nekem is, de sosem kevertem az üzlettel. Anastasia esetében féltem - mintha ismerném a félelmet - attól, hogy a hosszútávú munkát nehezítené meg, ha esetlegesen... eleget tettem volna a kihívásának még pár napja az irodámban. Azóta is felforrt a vérem, ha eszembe jutott, ahogyan az asztalomra ült, lábai selymesek voltak, a tenyerembe simultak a domborulatok... mely férfi ne vágyna erre? Akár örök időre birtokba venném, ha képes lennék rá, de az én örök időm egyszer véget fog érni. És nem vettem tervbe azt, hogy bárkit szolgálni kívánnék a halálom percéig, tekintve, hogy engem sem szolgált soha senki. Nem fért meg nő az életemben. Kegyetlen voltam ilyen tekintetből, egy ragadozó, aki egyik pillanatban minden melegségét megosztotta, majd jégcsapként eltaszította a mellette állót. De ez a világ már magában elég jeges volt ahhoz, hogy ne kelljen erről az egészről túl sokat beszélni. A férfi és nő kapcsolata nagyjából erre határolódott le. És íme, a huszonegyedik század. - Higgye el, nem készültem panaszkodni. - villantottam felé egy mosolyt én magam is, továbbra sem engedve el tekintetemmel. Tulajdonképpen még pislogni sem voltam hajlandó, nehogy egyetlen szekundumot lekéssek. Az ilyen nőkre mondják, hogy nemcsak minden pénzt, de minden pillanatot megérnek. Az csak bónusz, hogy ha pénz is van a képben, elvégre én voltam olyan sekély, hogy minden nőből kinézzem a pénzem iránti vágyat. Neki viszont megvolt a sajátja. Rám nem a pénzemért volt szüksége. Elvileg. - Gondolom nem kapott instrukciókat, hogy hová is készüljön. Azon kívül, hogy látni akarom. - billent oldalra a fejem, odaérve elé, így már le kellett rá néznem. Alacsonyabb volt, de tudtam, bármely férfiból képes kiváltani azt, hogy azok nézzenek fel rá, előtte térdelve. - Ma este nincs üzlet. Elfogad egy vacsorameghívást a lakosztályomban? - Felvontam a szemöldökömet. Tartottam azt a bizonyos távolságot, szavakkal legalábbis. A teste iránt már most feltámadt az a bizonyos lezáratlan vágy, de inkább szemeire koncentráltam.
Ebben a férfiben megvolt minden, amire jelen pillanatban vágytam. Azt nem tudom, hogy hosszú távon milyen lenne, de az egyszer biztos, hogy nem eresztem addig a karjaim közül, míg meg nem tapasztalom, hogy mégis milyen érzés úgy igazán vele lenni. Csak egy icipicit. Melyik nő ne akarná megtapasztalni? Bár a legtöbbjük azért, hogy teherbe eshessenek és aztán igényt tarthassanak a pénzükre. Nálam a legelsőtől egyáltalán nem kell tartani. Nincs rá lehetőségem és nem is engedném magamnak, hogy teherbe essek. Nem vagyok egy anyatípus. Ha az lettem volna, akkor megmaradtam volna szende szűzként, egy édesanyának és nem lettem volna az, aki vagyok. A másik pedig az, hogy a pénzére sincs szükségem, hiszen megvan a sajátom és nem olyan ez, mintha bármelyik pillanatban rettegnem kellene attól, hogy elveszítem. Mert, ha el is veszítem könnyen visszaszerzem. Nem kell engem félteni. Egy pillanatra sem. – Nem is ajánlom. - A mosolyom levakarhatatlan. Ez pedig a társaságának köszönhető. Szinte automatikusan jobb kedvem lesz tőle. Tényleg szükségem volt egy apró változtatásra az életemben, de nem gondoltam volna, hogy ekkora, hogy is mondjam.. Gyémánttal térek vissza. Az egész arra ment ki, hogy ne csak a testemmel legyek sikeres, hanem az eszemmel is, hiszen mindkettőt tökéletesen használom különben nem tartanék jelen pillanatban ott, ahol most vagyok. Úgy értem rengetegszer elbukhattam volna, de tudom miképpen szerezzek számomra hasznos információkat. Ezzel pedig egyre feljebb és feljebb kerültem, idővel pedig híres lettem arról, hogy falom a férfiakat. De ezzel fogalmuk nincs, hogy milyen hátsó szándékaim vannak. Na, jó jelen pillanatban egyedül önmagam öröme vonz ehhez a férfihoz. Semmi hátsó szándék. – Nagyon szívesen. – Hülye is lennék nemet mondani egy ilyen ajánlatra. Azért nem hiszem, hogy olyan gyakran osztogatna vacsorameghívásokat. De az igazság az, hogy szerintem itt sokkal többről lesz majd szó, mint vacsoráról. Persze még az sincs biztosítva, hogy egyáltalán eljutunk odáig. Finoman az alsó ajkamba harapok, míg egy pillanatra sem eresztem el a tekintetem. Megőrjít ez a férfi. Úgy, ahogyan még soha senki. Megvan benne valami, ami tiszteletet követel. Valami, ami miatt érzem, hogy nem lenne tanácsos játszadozni vele, mert képes kemény kézzel bánni egy nővel, még ember létére is. Ezen felül még ott van az a tagadhatatlan vonzalom kettőnk között.
Kezdőlap
