Amit a külső takar: Talán ami a legjellemzőbb rám, hogy sosem áll meg körülöttem az élet. Általában minden őrültségben benne vagyok, és semmitől nem hátrálok meg. Hisz egyszer élünk nem? Ki kell használni az élet minden egyes másodpercét. Elvégre nem tudhatjuk, hogy melyik lesz életünk legmeghatározóbb napja, előre gondolkodunk, de soha nem úgy jön össze ahogy azt elterveztük, ezért sem szabad egy percet sem olyan dolgokra pazarolnunk amit nem akarunk igazán, ezért én sem teszem, és gyakorlatilag elvagyok mint hal a vízben. Sosem voltam könnyű eset, nehéz kiismerni, de ez sose baj. Ha úgy adódik nemes egyszerűséggel képes vagyok szemrebbenés nélkül mások szemébe hazudni úgy, hogy még el is hiszik, vagy éppen úgy alakítani a dolgokat ahogy nekem tetszik. Az élet egy hatalmas nagy játék amiben vagy győzni vagy veszíteni lehet, de köztes állapot nincs, épp ezért kell megtanulni játszani a lapokkal, van akinek ez sikerül és van akinek nem, azt hiszem én büszkén kijelenthetem, hogy nekem sikerült. Szerintem a külsőmet nem kell nagyon taglalnom. Barna haj és szem, izmos testalkat. Más szóval nem volt még rám panasz.
Élettörténet: 1988-ban láttam meg a napvilágot egy februári napon. Átlagosan unalmas gyerekkorom volt, családi összezörrenésekkel, lázadásokkal, és persze iskolai problémákkal. Hát igen le sem tagadhatnám, hogy problémás gyerek voltam. Így utólag lehet, hogy a szüleim egyszer kétszer belegondoltak abba, hogy lehet jobban jártak volna ha nem vállaltak volna gyereket, de ugyebár késő bánat ebgondolat. Minden buliban benne voltam, szinte nem volt olyan nap, hogy ne csináltam volna valami őrültséget. Nők, alkohol, kifogástalan hangulat.. Ki mondana erre nemet? Ezek voltak az igazán jó napok. Az egyik ilyen buliban ismertem meg Violet-et. Többször is találkoztam vele ugyanazon a helyen és eléggé közel kerültünk egymáshoz..Az egyik alkalommal eléggé le volt törve, tisztán emlékszem még, hogy miért..Idővel sikerült oldani a kezdeti feszültséget és a hangulata is egyre jobb lett akárcsak az enyém, bár ebben az alkohol is jócskán közrejátszott. Nos, igen az este eléggé elfajult és túllőttünk egy kicsit a célon. Mondanom sem kell, hogy én ezt egyáltalán nem bántam, de ő nem éppen úgy reagálta le a dolgot amire számítottam. Másnap reggel mire felkeltem hűlt helye sem volt, csak egy üzenet miszerint megbánta, mert szereti a barátját vagy tudom is én, hogy mi volt. Próbáltam tartani vele a kapcsolatot, de eléggé zárkózott volt az irányomba és később teljesen el is tűnt az életemből. Felakartam keresni, de amikor hozzá indultam életem legmeghatározóbb ballépését követtem el. Jóval többel hajtottam a kelleténél. Mint általában akkor sem érdekeltek a szabályok és ennek meg is lett a böjtje elütöttem egy nőt..Az elején még csak meg sem fordult a fejemben, hogy meghalt, de amikor a szemem előtt próbálták újraéleszteni többször is sikertelenül teljesen megállt bennem az ütő. Onnantól kezdve teljesen megváltozott az életem. Hát igen, a világ tele van váratlan fordulatokkal, és épp, amikor átlátnánk a világot, a talaj kicsúszik a lábunk alól, és padlóra kerülünk. Kis szerencsével megússzuk egy kis horzsolással, de lehet, hogy ezzel egy életreszóló sebet okozunk magunknak. Évekig bűntudatban éltem emiatt és Violet-ről is teljes mértékben lemondtam egészen a mai napig.
Célok a városban: A fülembe jutott, hogy Violet itt van a városban, de csak részben jöttem miatta. Érdekesnek találom a várost és mindig is vonzott az izgalom. Persze Violet-et is tervezem, hogy felkeresem, és vagy páros lábbal rúg ki vagy sem. Kitudja?