Tehetetlen volt, és arcán már látszott a kétségbeesés, de szinte én se tudtam mit mondani, hogy pontosan mi fáj. Odahajolt hozzám, és egy puszit nyomott homlokomra aggódva. -A baba...- Nyögtem ki végül elszorult torokkal. -A hasam fáj vagy mi, és már éjszaka sem éreztem jól magam..- Mondtam el nagy nehezen letörölve könnyeimet. -Csak kérlek ne vigyél kórházba!- Néztem szinte könyörgően szemeibe.

- Liz! Kérlek, ne csináld ezt... kétségbe ejtesz az ég szerelmére! - néztem Rá esdeklőn, és előtte szenvedve nyúltam arcáért, hogy két kezem közé fogva hajoljak hozzá és megpusziljam a homlokát. - A babával érzel bajt? Vagy magaddal...? Kérlek mondj valamit... mit érzel? Fáj valamid? Vagy... mi...? Mondj valamit, vagy esküszöm beviszlek a kórházba... - néztem a szemibe könyörgőn. Az égre! A falnak tudnék menni, amikor egy nő így fogalmaz... érez valamit... atyám, hát megérző vagyok én, vagy mi?? A sírba tesznek...

Egy zsebkendőt nyújtott felém, én pedig elvettem tőle, és megtöröltem vele orromat. -Én... nem tudom! Csak érzem, hogy valami.. nincs rendben.- Mondtam akadozva egy kicsit visszafojtva könnyeimet, de aztán újra elkezdtem potyogni, és végigsimítottam hasamon. -Nem tudom...- Mondtam még egyszer halkan Warren szemeibe nézve.

- Értem... - bólintottam lassan, és elővadásztam egy zsebkendőt a közeli fiókból, majd azt nyújtottam neki, és idegesen kérdeztem tovább. - De... hogy rosszul? Úgy hogy... hívjak orvost, vagy... vigyelek orvoshoz, vagy... hozzak még zsebkendőt... főzzek teát...? Mit szeretnél? Hogy segíthetek..? - kérdeztem rém tanácstalanul, hisz... arra ébredve hogy a barátnőm a konyhában sír, és rosszul érzi magát, nehéz kitalálni mit... csináljak... a fejemet mégse állhatok neki vakarni..

Ahogy észrevette könnyeimet, már nem is kellett annyira visszafognom magam, könnyeim újra eleredtek. Mikor megkérdezte, hogy rosszul érzem-e magam bólintottam. -Igen!- Mondtam remegő hangon, és kihúzva egyik kezemet kezei közül letöröltem könnyeimet. Meg nem tudtam volna mondani azt hogy mi bajom van ezen belül. Csak rosszul éreztem magam, és ezzel az érzéssel nem tudtam mi kezdeni.

Míg kedvesem háta mögött voltam, nem láttam, de amikor elé kerültem, szembesültem könnyeivel, melyeket oly bőszen próbált eltüntetni. Bár fölöslegesen, mert a szemein is látszott hogy sírt.
- Naa... - néztem rá megrendülten, és elé guggolva vettem kezeit a kezembe. - Mi a baj, Drágám? Mond el nekem. Hátha tudok segíteni. Rosszul érzed magad? Vagy rosszat álmodtál? - kérdezgettem, bár nem akartam faggatni, tudom én hogy a nők néha sírnak csak úgy, és nem mindig szeretik ha faggatózunk... bár néha meg épp az a bajuk ha nem tesszük... de úgy éreztem ez most nem ilyen helyzet, ennek most oka van... látszott Liz arcán hogy nem ok nélkül pityereg... csak azt nem tudtam, elmondja-e nekem is, vagy magában tartja...?

Nem lehettem sokáig egyedül mert már hallottam, hogy Warren közeledik a konyha felé. -Szia..- Próbáltam köszönni neki a legnyugodtabban, és éreztem ahogy mögém lépve a nyakamba csókol. -Persze minden rendben..- Töröltem le gyorsan könnyeimet, de még így sem tudtam megakadályozni azt, hogy ezt ne lássa rajtam, de azért kitartóan törölgettem arcomat. -Jól aludtál?- Kérdeztem és egy halvány mosolyt erőltettem arcomra.

(Háló)

Először a fürdőbe néztem be, de ott nem volt, így tovább baktatva a konyhában találtam rá.
- Jó reggelt - köszöntem neki, és mögé lépve hátulról átöleltem, és a nyakába csókoltam. - Minden rendben? Jó korán keltél - kerültem aztán meg az asztalt, és néztem az arcára.

//Háló//

A konyhába érve töltöttem magamnak egy pohár vizet, és leültem az étkezőasztalhoz. Nem kapcsoltam villanyt, hisz már a nap lassan kezdett felkelni. Nem néztem az órára de megtudtam állapítani hogy olyan 5 óra körül járhat az óra. Abban az egyben biztos voltam, hogy Warren még nem fog felkelni egy ideig. Legalább egy kicsit egyedül vagyok. Most szükségem van erre, főleg ezután az éjszaka után. Ittam egy keveset a vízből és hátradőltem a széken, és szememet körbefuttattam az étkezőn és egy nagyot nyeltem. Valami nem volt rendben vagy nem tudom, csak egyszerűen valami nem volt jó. Könnyeim eleredtek habár a végén már azt sem tudtam miért.

(konyha és ebédlő)