valami hideg és folyós az arcomba csapott és azonnal magamhoz tértem. Selena térdelt mellettem és folyt az arcomról a víz. Hogy a fenébe kerültünk ide? Mi történt velem? Elájultam volna? Aztán szép lassan visszatért az emlékezetem és már tudtam is, hogy miért vesztettem el önmagamat.
Egy pillanatra megint meginogtam a visszatérő emlékektől, de Selena már nem volt mellettem. Jin felkapta és a falhoz nyomta. Ördögien festett. A szám tátva maradt tőle. Ez így nagyon nem jó. Nagyon nem lesz jó. Bepánikoltam. Miért verekszenek? Miért támad életem szerelmére? - Engedd el! - üvöltöttem rá elég agresszívan. Fel sem tűnt, hogy Claudia is a szobában van. Nekifutottam, hogy lerántsam Bayt Selenáról, de mielőtt odaérhettem volna valami láthatatlan a nyakam köré fonódott és megállított. Nagyon erős volt. Tudtam, hogy Bay csinálja, hogy visszatartson. A nyakamhoz kaptam, mert fuldokoltam, szó szerint a semmitől. Ugyanis nem volt ott semmi. Ezt hívom gázos helyzetnek. - Eressz!!... - ködéhcselem. Ha ennek vége tuti kitekerem a nyakát a csajnak. Bár sokkal jobban izgatott az, hogy nem tudok segíteni Selenának, mint önmagammal foglalkozni.
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Szomb. Márc. 30, 2013 12:52 pm
Túl sok információ zúdult rám hirtelen. Lefagytam Selenához menet. Én csak annyiról tudtam, hogy vacsizni mentek. Megkérte a kezét? Egy lányból ittak? Fintorogtam egyet a gondolatra. Táncoltak? A szemem összevissza rángatózott, mert le voltam sokkolva. Megkérte a kezét! Visszhangzott a fejemben. Kikészültem és elüvöltöttem magamat. A fejemhez kaptam és a hajamat téptem. A könnyeim folytak a szememből. - ez nem igaz... hazudsz! - visítom és a szemem beeresedik. Az egész szemgolyóm elfeketedett. Ez nem igaz. Ez a ribanc csak hazudik. Nem akarok egyedül maradni. Nash magamra fog hagyni. Már így is csak az önös céljaira kellettem, de ezt megbocsájtottam, mert egész gyerekkoromban velem volt. De ezt már nem bírom elviselni.
A mellkasom sürgetően emelkedett föl és le. Én megfojtom az a hazug utcasarkit. Megfordultam és a nyakához kaptam. A falhoz emeltem. Fogalmam sem volt, hogyan sikerült ilyen erőre szert tennem. Teljes erőmmel szorítottam a falhoz. Még rá is vicsorítottam. A körmöm kezdett elszarusodni és megnőni. Szinte már én is féltem magamtól. Még sosem történt ilyen velem. - Te rohadék...nem hagyom, hogy elvedd tőlem...- szűröm a kihegyesedő fogaim közül. Nem kíméltem a csajt. Remélem megfullad a kezeim közt. Bele sem gondoltam, hogy ezzel fájdalmat okozok Nashnek. Csak az lebegett a szemeim előtt, hogy végezzek vele. Hogy eltakarodjon innen és akkor Nash majd velem fog foglalkozni.
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Szomb. Márc. 30, 2013 12:28 pm
Számítottam rá, hogy Bay egyből felkapja a vizet, pedig semmi oka nincs rá. Na jó, azért ez ilyen formában nem igaz. -Hé! Nyugodj le, jó? Nem csináltam vele semmit!- kezd az agyamra menni ez a csaj. Komolyan. Letérdeltem a kanapé elé, oda ahol Nash feje volt, aztán Claudia felé fordultam. -Az egész ott kezdődött, hogy elvitt vacsorázni. Aztán ott voltunk a McDonald's tetején, ahol közösen kiszívtuk egy lány vérét. Aztán megkérte a kezemet, amire igent is mondtam, de ez most nem lényeges. Aztán valamitől elájult...nem! előbb táncoltunk, aztán ájult el...Jajj, már azt sem tudom hol áll a fejem...- mikor rájöttem, hogy Clau az előbb nyomta a kezembe a poharat, annak egész tartalmát Nash arcába öntöttem. Agymentő álomnak nem rossz...
Majd szétrobbant a fejem és többször is kilincshez nyúltam, hogy bemenjek hozzá és jól megmondjam a magamét. De inkább hagytam, nem akartam összebalhézni vele, mert féltem volna, hogy nekiugrom és esetleg olyat teszek, amit később megbánok. Mély levegőt vettem és azt kántáltam magamban, hogy 'Ne törődj vele!', 'Nyugi', 'Ne tépd le azt az egoista képét!'. Morogva zuttyantam le a puha kanapéra és olyan gyorsan váltogattam a csatornákat, hogy én is alig láttam belőle valamit, de ez talán egy picit stresszoldó hatású. Eldöntöttem, hogy ez a beszólás is még el van nézve számára. Még csak most költözött be és máris így viselkedik a lakótársával. Nem lesz itt pizsiparti, körömfestés és hajbefonás, az egyszer tuti.
Felálltam és mielőtt elindultunk volna a szobám felé, feltett egy kérdést. Nashről. Nagyon érdekelt vajon Nash milyen kapcsolatban van ezzel a lánnyal, hiszen nem a szeretője, nem a barátnője és még a rokona sem. Legalábbis úgy tudtam, hogy Nashnek nincsenek rokonai.
Sosem mesélt a rokonairól. Végül is magamba folytottam a vágyat, hogy visszakérdezzek és inkább válaszoltam az ő kérdésére. - ... már születésemtől fogva. Amolyan nagybácsi féle... - mondom kissé elgondolkozva. Már egy ideje többet érzek iránta, mint az a nagybácsis kapcsolat. Aztán elindultam a szobám felé. Az ajtókra ki voltak írva a számok és a nevek...*Nashland* elvigyorodtam az ajtófeliratán... Mindig is olyan bugyuta volt. Aztán *Claudia* és ott volt az én nevem is. Nagyon tetszett. Benyitottam és visszafordultam az ajtónak támaszkodva Claudiához. - Jót csevegtünk... de értékelném, hogy ha levetnéd ezt az ártalmatlan nyusziképedet és nem hitegetnéd ezzel Nasht... - mondom vigyorogva és becsapom a szobaajtómat rá. Bármilyen kapcsolat is van köztük azt nem viselem el. A féltékenység rossz tulajdonság de nekem jutott bőven belőle.
Hiba volt leülni mellé, mert szinte azonnal felállt. A gimnázium óta először éreztem azt, hogy valaki undorodik a közelembe lenni és ez fájt. Emlékeztetett azokra a szenvedő évekre, amikor apámat kellett babusgatni, köszönet sosem járt érte, inkább csak letolás és óriási pofonok. A hideg is kirázott és próbáltam eltűntetni a rémképeket. Ennek mind vége! - Persze, azt hiszem arra. - mutattam a bal oldali folyosó felé. Igazából még nem jártam végig teljesen a házat és fogalmam sem volt mi merre van, de nagyon úgy tűnt ott találom a hálószobákat. - Egyébként mióta ismered Nash-t? - kérdeztem csevegő hangnemben. Nem indult túl jól a kapcsolatunk és azóta sem lett elég szimpatikus számomra, de egy házban fogunk élni és mi lesz később, ha már most nem tűrjük el egymást?! Kedvesen mosolyogtam rá és elindultam a szobája felé.
Pár másodperc gondolkodás után letelepedett mellém a kanapéra. Rühelltem, hogy ilyen közel van hozzám. Viszont kissé talán elvettem a sujkot. De ilyen vagyok. Elég haragos természet.
Mivel kellemetlen volt, hogy ennyire közel van hozzám felálltam és sértődötten fontam keresztbe a karjaimat. - Mivel...te hamarabb voltál itt... Lennél szíves megmutatni a szobám? - kérdezem félénken. Nem akartam tolakodó lenni, de kíváncsian vártam azt a szép kis szobát, amit Nash nekem ígért.
Utáltam, hogy ilyen lekezelően és gúnyosan beszélt velem, de nem tudtam mit tenni, igaza volt. Megtámadtam ő pedig ezért viselkedik így, hiszen mi oka lenne velem ilyen flegmán és utálkozva beszélni? Nem várhatom el, hogy egy bocsánatkérés után, csak úgy megkedveljen. Ja és bocsi, hogy fel akartalak falni. Nem volt szándékos. Hülye duma... - Rendben, igazad van. - sóhajtottam fel megadóan és óvatosan leültem mellé a kanapéra. Természtesen jó messze helyezkedtem és igyekeztem nem levegőt venni, bár már biztosan nem támadtam volna meg újra. Már tudom kivel állok szemben és úgy tűnt a lány meg tudja védeni magát, bár fogalmam sincs miért tűnt úgy, hiszen, annyit tudok róla, hogy egy ember. És mivel Nash és Selena kiment, elment a bátorságom és nem nagyon mertem kockáztatni egy lány halálát. Nincsenek a közelben, hogy letudjanak állítani. Keresztbe tettem a lábam és a tévét kezdtem bámulni, de nem igazán figyeltem rá. Inkább az egyenletes levegővételre és a torkom égésének megállítására koncentráltam.
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Szomb. Márc. 23, 2013 10:16 pm
Továbblépni? Nagyon úgy éreztem magamat, mint mikor pusztán a légkörből kiszagolható, hogy melyik nő a dominánsabb. Nos ez a mi esetünkben kézzel fogható volt. Úgy éreztem, mintha valami kiscicával zártak volna egy ketrecbe, engem a gepárdot.
Nem ez én ízlésemnek való, de mégis ha összetalálkozunk, akkor civakodunk. - Bocs, hogy kételkedem benned cicuskám. Csaknem két perce próbáltad meg kiszívni a drága vérem. Bocs, hogy nem lépek csak úgy tovább... - mondom gúnyosan és felállok. Nem akartam nagyon a közelébe menni, hiszen féltettem a bőrömet. Két ujjamat a két szememhez emeltem, jelezve, hogy rajta tartom a szememet és elmosolyodom.
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Szomb. Márc. 23, 2013 10:06 pm
Tátott szájjal néztem utánuk. Nem hiszem el, hogy itt hagynak! Ugyanakkor nem akartam hátráltatni és zavarni őket. Így is úgy éreztem, hogy púp vagyok Nash hátán, nem szerettem volna idegesítővé és zavaróvá válni. Az ajtót, majd a tévét fixíroztam a szememmel és, ahogy egyre tovább maradtam Bay társaságában rájöttem mennyire ellenszenves is számomra. Van benne valami különleges, valami visszítaszító és valami félelmetes. - Már bocsánatot kértem. - vágtam vissza durcásan. Nem tetszett a vérszívó megszólítás. - Megtennéd azt, hogy továbblépsz? Még mindig égett a torkom, de valahogy sikerült visszafognom magam. Bay féltékenyen nézett Nash és Selena után. Ezt nem tudtam mire vélni. Fogalmam sem volt, hogy milyen kapcsolat van kettejük között, de ha több lenne, mint barátság... Hát én egyértelműen Selenának szurkolok.
Amíg a falat bambultam a kanapén ülve, addig Nash és az újdonsült kis barátnője, legalábbis feltételeztem, hogy az volt, elég jól elbeszélgettek magukban.
Kezdtem unatkozni. Megcseréltem a combomat, hogy azzal is teljen az idő. Ez a város már most unalmasnak ígérkezik. Aztán elvonultak....ketten...kezdett belém vágni a felismerés, hogy mit takar a kettesben. Elég csúnya pofát vágtam, miközben utánuk néztem. Már megint az a megmagyarázhatatlan féltékenység. Nash bácsi volt az egyetlen megbízható alak az életemben. Ki akartam sajátítani. - Ketten maradtunk vérszívó... - nyögöm flegmán Claudiának, miután elhagyták a többiek a nappalit.
Az ujját az enyémbe fűzte, míg beszélt. Akárhányszor hozzám ért, tiszta libabőr lettem. Nem érdekeltek a többiek. Bay tud magára vigyázni és azt is tudom, hogy nem fogja megölni Claudiát. Nem merné.
Viszont a fogadott húgomban már nem voltam olyan biztos. Kissé aggodalmas arccal néztem Claudia után. Aztán úgy döntöttem, hogy azért mégiscsak ott van Bay. Az előbbi esetben is megoldotta volna egyedül is. Csak Selly közbeavatkozott. - Persze...nem lesz semmi gond...- közlöm közömbösen. - ...remélem... - nyögöm nagyon halkan a végére aztán magammal húzom az udvar felé.
-Ühümm. Tudom...- válaszoltam Nash kérdésére. Nagyon akarom őt, csakhogy van itt egy apró probléma. Claudia, és Bay... -Biztos, hogy itt egyedül akarod őket hagyni?- suttogom a fülébe, miközben ujjaimat az övéibe fonom. Nem lenne szerencsés két ilyen fiatal, éppencsak az erejüket próbálgató természetfeletti lényt. Bár, megtudják védeni magukat... Gyors puszit nyomtam Nash ajkaira, majd az udvar felé indultam.
Bay mindig is a makacsabbik fajta volt. Claudia lenyugodott. Csalódtam volna magamban, ha nem így történik.
Most, hogy már mindenki visszakerült a normális állapotába, úgy láttam itt az ideje, hogy foglalkozzam az én kis szívem csücskével. - Akkor lenne kedved kimenni?- fordulok Selena felé. Totálisan nem érdekelt, hogy hülyének néz, hogy itt akarom egyedül hagyni Claudiát Bayyel. Annyira vele akartam lenni, hogy nem tudott izgatni még az sem, hogy pár karcolást ejtenek egymáson ha most itt hagyjuk őket. Különben is egy tökéletes ajánlatom volt Selena számára. Kissé izgultam. Nem voltam benne biztos, hogy mit fog szólni hozzá, hogy igent mond e. - Hmm..Tudod, hogy imádok pancsolni. - mondom kölyökkutyaszemekkel.
A feszült helyzetnek Nash vetett véget. Odament a lányhoz és lenyugtatta. Elég érdekesnek találtam, hogy ilyen könnyen sikerült neki. Vajon milyen kapcsolatban állhatnak egymással? Nagyon kíváncsi voltam. Na meg féltékeny. Viszont ha együtt akarunk élni, akkor itt az ideje hátrébb állni az agyarakkal.
Nem akartam közelebb menni hozzájuk. Vámpírok. Nem akartam, hogy bajom essen. Az én bőröm nem gyógyul olyan gyorsan, mint az övék. - Semmi gond... -mondom sértődötten, majd lehuppanok a kanapéra. Nehezemre esett elballagni előttük, de végül is leültem. Keresztbe tettem a lábamat a combomon és türelmesen várakoztam, hogy történjen valami. Nem tudtam, hogyan fog végződni ez az egész, de úgy éreztem, hogy még sok kis csépelődés vár Claudiával kapcsolatban.
Esélytelen, hogy elszabaduljak a kezei közül, én mégis vadul rángatóztam. Nash próbált Bay elé állni, de ő kilépett mögüle. Nem értettem a reakcióját. Egy újdonsült vámpír meg akarja enni, ő pedig tárt karokkal várja, sőt még hívogatja is. Mentem volna, de Selena túl erősen fogott. Nash újból a lány elé állt és nyugtatgatott mindekit. Nem értem, miért hozott ide egy embert? Engem kínoz vagy azt hiszi így előbb megtanulom kontrollálni magam? Hát nem jött össze. Nash elém állt és az állkapcsomnál fogva kényszerített, hogy lecsillapodjak és ránézzek. Fogalmam sem volt, hogy, de sikerült neki. A torkom még mindig égett, de éreztem, hogy a fogaim visszahúzódnak. Amint a vörös köd elszállt az agyamból iszonyatos bűntudat szállt meg. - Ne haragudj. - súgtam sírós hangon. - Én nem tudom... nem is értem... azt hittem tudok uralkodni magamon. Nagyon sajnálom. - motyogtam. És úgy éreztem nem csak Baytől kell bocsánatot kérnem, hanem Nashtől is. A lány valószínűleg közel áll hozzá, én pedig majdnem letámadtam. - Köszönöm Selena. - motyogtam oda neki, még mindig nem engedett a szorításomon. Talán jobb is.
Beálltam kissé Bay elé, hogy ha elszabadul a pokol még idejében megakadályozzam Claudiát.
Bay arrébb lökött és elém lépett. Erre egy gúnyos pofát vágtam, mint egy Mi a francot akarsz? kérdésnél szoktam. Kerestem a választ vajon miért akarja Claudia megenni Jint. Aztán utána szimatoltam és emberi vért is éreztem felőle. Persze csak nagyon kis mennyiségben. A szemem kitágult. Ismertem az anyját... ember volt... A fenébe is, hogy nem gondoltam bele, hogy akkor valahogyan muszáj emberi résznek is lennie benne. Újra elé léptem a kezemmel hátrébb terelve őt. - Rendben! Nyugodjunk meg... ha már most meg akarjátok enni egymást, akkor mi lesz később? - elindultam Claudia felé, aki még mindig Sel karjaiban volt. Mélyen a szemébe néztem, amik a vágytól égtek. Megfogtam az alsó állkapcsát az egyik kezemmel és felém fordítottam. - Nyugodj meg... - mondom nyálasan neki. Ha én sem tudom megnyugtatni, akkor senki sem.
Az ízlésesebb hölgyemény felállt és rám morgott. Fogalmam sem volt miért vicsorít rám, de a fogsorából egyből tudtam, hogy csak vámpír lehet. Vajon Nash mit keres egy lakásban egy vámpírral? Nem izgatott. Ha már egy démonnal lepaktál akkor nem lepődöm meg egy vámpíron. Viszont az sokkal idegesítőbb volt, hogy nem tudtam miért morgott rám a csajszi. Talán rájött ki vagyok? Az nem lehet. Semmi jele nincs annak, hogy démon vagyok és nem sok démon mászkál az utcán, hogy csak úgy rájöjjön. Persze a szemem árulkodó, de ezt sokak az ázsiai származásomra fogják. A fiatalabbik... Claudia, ahogy utólag megtudtam felállt.
Aztán egy reccsenés és már tudtam is, hogy egy vámpírtanyára csöppentem. Aztán nekem akart ugrani, de a másik lefogta. Nash automatikusan kissé elém állt. Félig ember vagyok. Biztos emberszagot fogott. A lány már nem bírja sokáig tartani. - Na gyere!!... -üvöltöm feléje mosolyogva. Előre lépek Nasht félretolva az útból és kinyújtom a kezemet a lány felé. Lehunyom a szememet és keresek valamit... a sötétségben jártam és fényt kerestem. A lány testét... Azt akarom, hogy tudja hol a helye... Ha nekem ront akkor megállítom még a levegőben az akaratommal... ha nem jön akkor így járt... Biztos voltam benne, hogy még csak most változhatott át, hiszen megérezte az emberi oldalamat. Biztosan ízlene neki a vérem. Vigyorogva ácsorogtam ott és makacsul karba fontam a kezeimet. Vártam, hogy valami történjen..
Selena viszonylag gyorsan vette a lapot és még időben ott termett mögöttem és lefogott. Olyan erősnek bizonyult, hogy akárhogyis szerettem volna nem tudtam kiszabadulni a karjai közül. Hálás lehetek neki, abban a pillanatban mégis átkoztam magamban. Odaakaratm férkőzni a lányhoz, megakartam ízlelni a vérét, megakartam ölni és hiába akartam nem tisztult ki a fejem. - Eressz el! - morogtam Selenának. Kapálóztam, rúgtam karmoltam, de egy idő után feladtam. Fuldokolva vettem a levegőt, ahogy próbáltam visszafogni magam és próbáltam nem a lüktető ütőérre gondolni a nyakában. Nem sikerült, a fogaim még mindig elől voltak és égett a torkom. Nem bírtam tovább.
A hozzászólást Claudia Ann Miller összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Márc. 22, 2013 8:05 pm-kor.
Halk neszt hallottam a hátam mögül. Claudia...róla teljesen megfeledkeztem pár pillanat alatt. Láttam, ahogy előbújnak szemfogai, aztán a következő pillanatban eltörte a kanapé karfáját. A másodperc tört része alatt mellette termettem, és lefogtam a vállánál fogva lefogtam őt, mert tudtam, -de szerintem Nash is- hogy mire készül, még ha nem is szándékosan. -Claudia, nyugodj meg, ez csak egy kis...vér.- na ezt nem kellett volna kimondanom. Nagyon érne már számomra az a balta. Claudia ki akart törni a szorításomból, én pedig már alig bírtam vele. Nash teljesen lefagyott, én pedig sík ideg voltam. -Csinálj már valamit.- lehet, hogy ezt ki sem mondtam, de remélem fogta az adást.
Egy keleties vonású lány lépett be az ajtón, egészen kihívó öltözetben. Nash jó régről ismerhette, mert jó barátként összeölelkeztek és beljebb invitálta a lányt. Kedvesen ránk mosolygott, de még így is ördögien festett. A szeme ijesztően fekete volt és a mosolya sem volt olyan bájos és boldog. Kirázott tőle a hideg. Debbenten láttam, ahogy Selena feláll mosolytananul és rámorog a lányra. Ennek meg mi baja? Bár nekem is hideg futkosott a hátamon, úgy gondoltam, hogy egy kicsit túlzásba viszi. Bár az is lehet, hogy többet tud, mint én. Ismeri őt, vagy mi? - Selena, mi a... - nem tudtam végigmondani a mondatot, mert egy lágy szellő fellibbentette a lány haját és az illata egyenesen felém szállt. Éreztem, ahogy az arcom megváltozik, a szemfogaim előtörtek és égett a torkom. Nash egy embert hozott ide? Kétségbeesetten ziháltam. Nem akartam bántani, főleg nem őt, mit szólna akkor Nash. Biztosan kidobna. De nem tudtam megállni. Úgy, ahogy a hotelben, hallottam a szívverését, a vér áramlását az ereiben és érezni akartam, ízlelni. Megkapaszkodtam a kanapé oldalába, de olyan erősen, hogy az nagy reccsenéssel eltört.
A TV-t nézve gondolataim elkalandoztak. A kezdeti nézeteltéréstől eltekintve egészen jól telik a napom. Be kell vallanom, hogy ez elég ritkán történik meg. Ez sajnos a legrosszabb hibámból adódik: Képes vagyok olyan dolgokon napokig, hetekig rágódni, amik egyáltalán nem is fontosak. Ha meg fontos dologról van szó, akkor meg még tovább. Bármennyire is próbátam eddig, erről még nem sikerült leszoknom, de talán Nash segíthet. Jelenleg ő az egyetlen biztos pont az életemben. Talán még Claudia, de őt nem annyira ismerem. Még a legjobb barátomat, Kolt is megölték, így tényleg csak ő(k) maradt(ak) nekem. Gondolatmenetemből az az átkozott csengő zavart fel. Legszívesebben szétütném...tényleg. Nash egyből felugrott, és az ajtóhoz sietett. -Hát ez hamar ment...- suttogtam magam elé, amikor egy lány lépett be az ajtón. Ő lenne vajon az új lakótárs? Nash viselkedéséből ítélve valószínűleg igen. Remélem, hogy Nash életében csak valamilyen szegről-végről rokon, különben nem tudom mit csinálok. Selena, szedd már össze magad!-utasítottam magamat. Ennyire féltékeny lennék? Ha igen, adjatok egy baltát, köszi. Szemeim fürkészve végigmérték Bay-t. Ázsiai származú, ezt még a vak is látja. Hosszú, fekete haj, kihóvó öltözet. Furcsa, hogy a mostani fiatalok milyen merészen öltözködnek... Bele sem gondolnak, hogy ennek milyen következményei lehetnek. Nem, nem a derékfájásra gondolok, mielőtt azt hinnétek... Mikor megvillantotta azt az ördögi vigyort, hirtelen felálltam, és hangos morgással kísérve rávicsorogtam. Hallottam már démonokról, sőt, találkoztam is velük, és nagyon nincs jó véleményem róluk. Én igazából mindig is a "ne ítélj első látásra" elv híve voltam, de ez most más dolog. Bay kedves lánynak tűnik...kívülről. De ki tudja, hogy belül miféle szörnyeteg lakozik?
Elég ismeretlen terep volt Mystic Falls. A temetőből egyenesen Nash bácsihoz vettem az irányt. Örültem neki, hogy legalább egy olyan ember van, aki törődött velem egy kicsit is. Egész életemben jelen volt. Anyukámmal nagyon jó kapcsolatot ápolt. Miután meghalt sokszor meglátogatott. Most pedig felajánlotta, hogy lakhatok nála, amíg a városban vagyok. Azt mondta, hogy beszélni szeretne velem fontos dolgokról. Egy valamiben biztos voltam. Tudja, hogy ki vagyok. Azt is sejtettem, hogy nem csak puszta szeretetből hívott meg magához és ajánlotta fel a helyet. Ennél én is okosabb vagyok. Viszont nem értettem, hogy egy olyan gazdag ember, mint ő mit akarhat tőlem. - Hello Nash bácsi... -mosolyogva
lépek be és elfogadom ölelő karjait. Aztán megláttam, hogy nincs egyedül. Elsőre úgy tűnt, mintha valami szajhafuttatós napra érkeztem volna a házba, de aztán megláttam a kanapén ülő nőt. Feltűnően ízléses volt. Végignéztem magamon. Mindig is az a vad öltözős fajta voltam. Egy nagyon rövid rózsaszín toppal, amiből kilógott a hasam. Egy fekete bőrnadrággal tetőzve ami alig takart valamit a lábamból. Fekete derékig érő hajam szanaszét lógott. Aztán tőle nem messze ült egy korombeli lány. Legalábbis úgy gondoltam nem lehet sokkal idősebb nálam. Rájuk mosolyogtam. Reméltem nem ijesztem el őket fekete szemeimmel. Ha bármi is feltűnő rajtam az a szemem. Olyan fekete, hogy még a pupillámat sem látni, fénynél sem. Talán ez az egyetlen dolog, ami a démoniságomra utalhat. Aztán bemutatott. - Sziasztok! Csak szólítsatok Baynek...- mondom vigyorogva. Ha bármi hasonlóság is volt Nash és köztem az az életvidámság és folytonos mosolygás. Mindig is felnéztem rá. Próbáltam leutánozni. Még magamnak sem vallottam be mennyire vonzódom hozzá. Viszont akármennyire próbálkoztam az én mosolyomban mindig volt valami ördögi, valami megfoghatatlanul gonosz.
Bólogattam bőszen Selena kérdéseire. Elsőre nem tudtam eldönteni, hogy jó ötlet volt e bejelenteni az érkezését. Hiszen ha Claudia miatt ennyire kiakadt, akkor mennyire lehet súlyos, ha meglátja majd Bayt? Igazából nem tudtam eldönteni, hogy leírjam e most neki, hogy ki az, vagy csak miután megérkezett. Még egy halvány reménysugár
bújdosott bennem, hogy talán késni fog. Talán nem is ma jön. Lehet közbejött valami. Viszont a hirtelen megszólaló erőszakos csengő hangja gyorsan megváltoztatta a véleményemet. Felpattantam, hogy kinyissam az ajtót. Mosolyogva és vidáman nyúltam a kilincsért. Ha nem ő az, akkor maximum a bejárnő. Felrántom az ajtót és ott állt. Mennyi ideje, hogy nem láttam? Két hete? Nem volt az olyan régen. - Üdv Nyuszikám...Kerülj beljebb... - mondom és a kezemmel befelé mutatok. Ha befárad szívélyesen megölelem. Kiskora óta ismerem. Mondhatni olyan nagybácsis a kapcsolatunk. Ölelés közben megsimogatom a hátát. Az egyik kezemmel az arcomhoz fordítom az állát. Rámosolygok. - Köszönöm, hogy segítesz nekem... - mondom vidáman mosolyogva. Teljesen megfeledkeztem a többiekről. Aztán végül eleresztem és odafordulok a többiekhez. - Ő itt Bay...Jin Bay... - mondom. Bay sosem tudta, hogy mi vagyok valójában. Csak egy éve szerzett tudomást erről a világról és arról, hogy ő kicsoda. Viszont még mindig úgy hiszi, hogy csak az anyja egy volt jó barátja vagyok.
-Kimehetünk, ha gondolod...- mosolyogtam, majd izgalmamban beharatam a szám szélét. -Újabb lakótárs?- akadt fenn a szemem a következő pillanatban. -Ha nem bánod, akkor én is szívesen megismerném. Még én is meglepődtem azon, hogy, hogy ezt a mondatot -magamtól eltérően- nem számonkérő, sokkal inkább kedves hangsúllyal mondtam. Kiváncsi vagyok, kit hoz majd Nash. Ez tulajdonképpen rám nem is tartozik. Inkább Claudia számára lehet kellemetlen, főleg, ha az illető ember. De majd meglátjuk, mit hoz a sors. Fejemet Nash vállára hajtottam, és figyeltem, ahogy Claudia váltogatja a csatornákat.
Kezdőlap
} 
