Miután elhagyta a száját az a kérdés amit vártam, csak elmosolyodtam. Még számomra is hihetetlen volt, hogy ilyen könnyen tőrbe tudtam csalni. Nem azért mer ne bíznék csáberőmben, csak hát mégiscsak végezni akart velem az előbb.
-Naiv. válaszoltam neki ezzel a szóval, már elkomolyodott tekintetem. Hát szerény véleményem szerint ez az a szó ami erre a lányra illik. Olyan könnyen manipulálható volt... Annyira jó volt nézni, ahogy az nagy mosoly az arcáról hirtelen eltűnt és komor tekintettre váltott. Végre leesett neki, hogy mindvégig csak kihasználtam. Majd mielőtt bármit is tehetett volna, egy határozott mozdulattal kitörtem a nyakát. Nem akartam megölni... nem, az nem elég. Azt akarom, hogy had tudja meg, hogy nem volt jó ötlet velem ujjat húzni. Így hát bezártam abba a cellába, amiből ő az előbb elengedett. Arra gondoltam, had szenvedjen minden nap az éhségtől és idővel aszalódjon ott el. Azonban hátrahagytam egy levelet is, amiben az állt. "Pihenj itt szépen te naiv kislány, gondoltam adok egy kis időt, hogy átgondold a dolgokat. Remélem élvezetes szenvedésben lesz részed. Utóirat: A szex nem volt rossz volt, de volt már jobb is." Ezt követően pedig elhagytam a helyet...

Nagy elégedetség töltött el ahogy a vad sex abba maradt. Lefekdütem mellé és sóhajtottam egyet.
Megcsaltam Finnt, de nem tudom érzek e bűntudatot? Ráadásul olyannal aki kinyírta a fél falut.
Rám nézet én meg rá és ajkait szakav hagyták el.
-MI?-Mosolyogtam és élveztem keze érintését.

Erőteljesen szívtam belőle a vért, közben gyorsan mozogva. Majd amikor befejeztem, nyomtam egy véres csókot ajkaira. Az érzelmeim kikapcsolása volt a legjobb döntés. Előtte nap mint nap meg kellett küzdenem a bűntudattal, amit az emberek megölése okozott. Most azonban ahelyett, hogy magamat marcangolnám miatta. Csak élvezem... már nem érdekel mások élete, sőt semmi más sem. Már csak az számít, hogy én mit akarok. És az pontosan ez az érzelmek nélküli élet, tele vérrel és szexel. Aki pedig megpróbál meggátolni ebben, ahogy ez a lány is... Hiába változott meg a véleménye manipulálásom miatt, ha egyszer megtette már túl késő. Azt is megbánja, hogy egyáltalán találkozott velem.
Ez után még gyorsabban kezdtem el csinálni, egyre mélyebbeket sóhajtva. Majd egy felnyögés után elélveztem, csak elmosolyodva néztem a szemébe.
-Érdekel milyen szó illik rád igazán? kérdeztem tőle, még mindig bájos mosollyal, arcán végigsimítva. Úgy döntöttem mégsem ölöm meg, sokkal rosszabbat teszek vele...

Vadul mozogtunk végig csókoltam és simítottam izmos felső testét ahogy egyre jobban és erősebben
kibe húzkotta bennem merev férfiasságát. Egyre jobban és jobban nyögdécseltem és már 5x élveztem
el és csókoltam puha ajkát. Karmoltam ahogy értem és felsziszegtem mikor a nyakamba fájta a fogát.
Még is annyira tetszett, Finnel soha nem értem át ilyeneket.

Végig komoly, vad tekintettel csináltam, közben kisebbet felnyögve. Az élvezetek számomra az életet jelentik. Főképp amióta vámpírrá váltam, hiszen ezek az érzelmek sokkal intenzívebbé váltak azóta. Szerencsémre megnyerő külsőm miatt könnyedén, akár igézés nélkül is eleget tudok tenni vágyaimnak. Az igézést táplálkozásom esetén szinte sosem használom. Úgy elvész mind az ami oly jó benne. Imádom amikor küzdenek az életükért és ahogy megrémülve próbálnak menekülni előlem. Ahogy elhagyja torkukat a sikítás, a kínzó fájdalmuk és elhalkul az, ahogy lassan elfogy belőlük az élet. Ez az amit én úgy élvezek, hogy én tartsam a kezemben az életüket, majd elvegyem azt. És persze a vér zamata, ami csillapíthatatlan éhségem forrása.
Miközben előre hátra mozogtam, elkezdtem a nyakát csókolgatni. Majd szemem fehérje vérvörösre lett, megjelentek az erek a szemem alatt. Majd megvillantak szemfogaim, amit a lány nyakába vájtam és elkezdtem szívni a vérét. Nincs a kedvenceim közt a vámpír vér, de most ez is megfelel. Amúgy is, kihasználom ahogy csak lehet ezt a lányt, utána pedig teszek róla, hogy megfizessen tettéért.

Vadul letéptem róla ruhája felső részét, majd elkezdtem csókolgatni a nyakát. Eközben kezem egyre lefelé haladt testén majd megszabadítottam alsóneműjétől is. Az életem azt a szakaszát élem most, hogy a véren és az élvezeteken kívül más nem érdekel. Az emberek számomra csak két lábon járó vérzsákok, akik csak arra várnak, hogy megszabadítsam őket tőle. Azzal, hogy bátyám vámpírrá változtatott voltaképp jót tett nekem, ha nem is ez volt a célja vele. Erősebb vagyok mint valaha és persze az örökkévalóságot is birtoklom. Mostantól nincs semmi elkötelezettségem és feladatom amit a herceglét miatt kellett megtennem. Úgy élem az életemet, ahogyan én akarom, szabályok és határok nélkül.
Egyre lentebb haladva kezdtem el csókolgatni testét majd orálisan kezdtem izgatni. Rövid idő után abba is hagytam, lehúztam a nadrágomat és behatoltam, majd vadul elkezdtem mozogni. Közben szemébe néztem, ugyancsak vad vérvörös tekintettel. Nem akartam elhúzni ezt, hiszen az előbb még végezni akart velem. Csak kiélem rajta vágyaimat, majd elintézem. Aki ujjat húz velem az viselje a következményeket is.

Nem bírtam ellenállni neki azon nyomban megcsókolt és én viszonoztam azt.
bután kinyitottam a cellát és vad csókcsatába kezdtem vele. Szemem tüzelt hiszen kívántam ezt a férfit.
Nem érdekel semmi és senki ebben a pillanatban.
Pirultam el reménykedően és mosolyogtam bele az édes csókjába.
Rég volt már, hogy szerelmeskedtem valakivel hiszen Finnek más dolga volt.
Örültem, hogy végre újra átélhetem ezt a gyönyört még ha egy idegen vérengző fene vaddal is.

Láttam a lány szemében, hogy bevált a tervem, még ha szavai mást is mondtak. Már rengeteg nőt csaltam ágyba vagy a halálba pusztán egy ártatlannak tűnő mosollyal.
-Ostobának? Én nem ezt a szót használnám. mondtam neki kacér mosollyal az arcomon. Ez után kinyúltam a rácson majd közelebb húzva egy forró csókot nyomtam ajkaira. Tudtam, hogy már nyert ügyem van, hiszen az előbbi ellenkező szavai ellenére visszacsókolt. Bár a vámpírokat nem tudom megigézni, nincs is rá szükségem.
A csók után csak vad tekintettel, ugyancsak kacér mosollyal néztem a lányra. Aki ez után ki is nyitotta a cella ajtaját. Akár meg is ölhettem volna azon nyomban. De miért szakítanák meg egy jónak ígérkező alkalmat? Azzal ráér később foglalkoznom...
Csak felkaptam a lányt, majd vámpírsebességgel, az ágyhoz szaladtam és ledobtam. Fölé hajoltam, majd újra megcsókoltam.

-Csak rajta!-Kiáltottam vissza miután csak nevettem ahogy igyekezett kijutni onnan.
-Biztos vagyok benne-Suttogtam, miközben egyre közelebb léptem hozzá. Utáltam az olyan vámpírokat akik azért öltek, hogy
szorakozzanak. Aztán a férfi mással próbálkozott ami sokkal jobban megtetszett. Mosolyogtam és elpirultam
-Ennyire ostobának látszóm?-Kérdeztem, bár a szemeim mást mondtak. Szívesen ajkamat az övére bigyeszteném, ha lehetne, de nekem ő tabu. Meg kell őt ölnöm.

-Megöllek! üvöltöttem rá még mindig véres tekintettel, vicsorítva rá.
Elmondta, hogy azért hozott ide, mivel hallott a mészárlásokról, amit táplálkozásom közben csináltam. És mivel túl nagy feltűnést keltettem, végezni fog vele. Amikor ezt kimondta visszahúztam fogaim, majd elmosolyodtam.
-Te tényleg azt hiszed, hogy képes vagy végezni velem? kérdeztem tőle vissza gúnyos hangon. Nevetséges ha azt hiszi, hogy elfog és könnyedén végezhet velem. Egyfajta örömmel töltött el az, hogy hallott a gyilkos életmódomról. Hiszen élvezettel veszem el a mihaszna emberek életét. Annál pedig nincs édesebb hang, mikor szívverésük egy utolsó dobbanás után hirtelen leáll. És ahogy az életükért küzdenek mindhiába... annyira szánalmasak.
Mivel fenyegetéseim ellenére sem eresztett el, arra gondoltam mással próbálkozok. Azzal amivel már sokszor ki bírtam magam húzni a nehéz helyzetekből.
-Sajnálom, nem kellett volna úgy rád förmednem, tudod ezt hozza ki belőlem ha bezárnak. mondtam neki megbánó tekintettel, hazug mosollyal az arcomon. Szerintem más módja is van, hogy ezt elintézzük. mondtam neki reménykedő tekintettel, amire ő odasétált elém.
-Eddig nem is tűnt fel, hogy milyen gyönyörűek a szemeid. bókoltam neki kacér mosollyal az arcomon. Amire a lány mogorva tekintete hirtelen mosollyá változott. Sokszor használtam sármomat, hogy átverjem vagy épp ágyba csaljak naiv hölgyeket. Ami úgy látszik most is hatásos lesz.

[Kinston Hill/ösvény]

Nevettem hasztalan próbálkozásain. Láttam ahogy próbálja feszíteni a rácsot ami a legrosszabb volt amire ő is rá jött,
hogy minden második rács vasfűvel volt fedve.
-Ne erősködj. Kivégzésed vár ma rád.-Mosolyogtam és már fontolgattam, hogy
hogyan is ölöm meg.
-Te vagy az az ember aki hatalmas mészárlásba kezdett nem-de?-Kérdeztem. Nem is kellett a válasz egyből tudtam,
hogy ő volt az.
-Tűrd a sorsod, amit az áldozataid is tűrtek. Elég nagy feltűnést okoztál!-Mondtam,
majd közelebb léptem, de volt a férfiban olyan ami nagyon is tetszett nekem.

«Kinston Hill/ösvény»

Egyik pillanatban még egy ártatlan lány vérét szívtam, a másikban pedig elsötétült a világ. Egy cellában ébredtem, nem értettem hirtelen mit keresek én itt. Majd megláttam egy lányt a ketrec másik oldalán, aki a szaga alapján vámpír volt. Ekkor észbe kaptam és vámpírsebességgel a rácshoz szaladtam.
-Ki vagy te és miért hoztál engem ide? kérdeztem tőle.. Tudod mit, nem érdekel, eressz ki innen. mondtam közbevágva szavába, dühösen szemfogaimat megvillantva. Próbáltam vámpír erőmmel szétfeszíteni a rácsot, de hasztalan volt. Nem értettem miért zárt be engem ide, de mihamarabb ki akartam jutni. Dühös kiindulásomon, csak elkezdett nevetni, amivel még jobban felhergelt engem. Csak az járt a fejemben, hogyha kijutok végzek vele. Senki nem ússza meg, aki velem húz ujjat.

**