⋆ Egy őrült, aki istennek képzeli magát (...) ez történik, kedvesem. Újra és újra, végig a történelem során. S magával ragadja az egyes embert. ⋆
Információk
because we are different
Teljes neved: Curtis Alcwyn Straug
Születési idő; hely: 1620. augusztus 19.
Kor: Számold ki te.
Faj: Boszorkány
Play By: Matthew Gray Gubler
Érdeklődési kör: Hm, sok minden érdekel... míg mások a művesztben lelik örömüket, számomra sokat jelent a vámpírok biológiájának feltérképezése. Mióta csak élek, kísérleteket folytatok ez ügyben. Kisebb-nagyobb sikerrel.
Becenév: Azt próbáld meg...
Amit a külső takar...
Három szó... őrült, szívtelen, rögeszmés. Ezekkel tudnám leginkább bemutatni őt. Őrült, mert a módszerei szinte alig tűrik a nyomdafestéket. Szívtelen, hiszen soha semmiért nem félt árat kérni, igazságosság szóba sem jöhetett. És rögeszmés... hát igen, látható azon, ahogyan ragaszkodik a bosszúihoz, valamint ahhoz, hogy a múltjában elveszett áldozatait újra és újra megtalálja. Közéjük tartozik Viventem Anima, és Isobel Flemming is. Utóbbihoz eléggé... közel óhajtott kerülni, míg az említett meg nem szökött, de jó ideje már inkább Tatia ennek a rögeszmének a tárgya. Valamint... Klaus, Damon és az egész famíliának a szívatása. Nem mondanám, hogy nincs bennem kedvesség, mert van. Ha éppen olyan pillanatban fogsz ki, mikor nem az őrült, kísérletező énem uralkodik rajtam. Ja, hogy még nem említettem... tudathasadásban szenvedek, eléggé gyorsan képes változni a személyiségem, akár egyik pillanatról a másikra. Ez olyan Dr. Jekyll és Mr Hyde effektus. Jéééé, és én is doktor vagyok! Igaz, nincs diplomám, soha nem végeztem egyetemet, de... Em barátom tanúsíthatja, hogy én aztán nagyon értek a biológiához, főképp ha vámpírokról van szó. A külsőm... nézz rám. Észrvetettél bármit is abból, amit fenn leírtam? Ugyan, kérlek... egy szexi, fiatalos férfi vagyok, aki nem öregszik és nincs nyoma annak, hogy egy skizó dög vagyok.
Életem története
Sötét van... lement a nap, csak a kis helyiség egyetlen lámpája világít. Hideg borzongat végig, minden porcikám azt kívánja, bár most azonnal jönne a nyár, a felmelegedés, hiszen eme fagyos órában már a vérem is képes belefagyni saját ereimbe. Hajamba túrok. Feszülnek arcizmaim, szinte tudom, hogy tennem kell valamit, hogy lekössem figyelmemet. Előttem csak egy napló, melyet telefirkáltam mindennel. Életemmel, életművemmel, nevekkel. Azokkal, kik ebbe a szörnyű életbe hajszoltak engem. Viventem... és Isobel. Megtalállak még titeket, úgy éljek én! Felsóhajtottam, és hátradőltem a széken, ekkor már ujjaimra húzva egy látszólag használt kesztyűt. Ideje most azonnal kezelésbe vennem valakit. Le kell vezetnem a bennem felgyülemlett hatalmat, az erőt, mellyel istennek teremtettek engem. A boszorkányok istenének, és nekem uralkodnom kell a vámpírok felett is! Be kell hódolniuk előttem, csókolniuk kell a lábam nyomát, a koszos talpamat, mindent, amihez csak hozzáérek. Szent kell, hogy legyen az írásom számukra, szent a nevem, szent minden, melyet valaha birtokoltam. De előtte meg kell fejtenem annak a titkát, hogy mindezt hogyan érjem el. Jeges sikoly. Hagam mögé nézek. Az egyik cellából hangzódik. Milyen jó, hogy felettünk világháború dúl! Senki nem hall, odafenn fegyverek csörögnek, hol egy robbanás, hol egy durranás... de itt biztonságban vagyunk. Ördögi vigyor rajzolódik ajkaim köré, és megindultam végig a folyosón. Villogtak a lámpák. Talán ezt érezhette Jézus, mielőtt keresztre feszítették. Az utolsó út... de én... büszkén fogok egyszer eltávozni eme siralmas világból. De nem, nem... SOHA nem távozom el innét! Mindig, mindenhol ott kell lennem! Így rendelte isten...! - Jövök már, drágám... ne sikoltozz, nem bántalak... nagyon. - Őrült vigyor borzolja a kedélyeket, még a sajátjaimat is. Fordul a kulcs a zárban, kezemben verbénás fecskendő, melyet nem félek használni, ha nekem támad. És így is történt. Talán csak a megfelelő időpontra várt ez a használhatatlan szajha. A gyomrába mélyesztettem, mire vállamra bukott, és nem tudott tovább küzdeni ellenem. Arcát a kifolyt vére tarkította. A sebek begyógyultak, de nem olyan iramban, ahogyan az a vámpíroknál törvényszerű lenne. Itt... ÉN... vagyok a parancsoló!
Célok a városban
Hát, először azért jöttem, hogy felkeressem Isobelt, hiszen telefonon értesített, miszerint szüksége lenne rám a drága kislánykája miatt, aki akkoriban egy csúnya kötelékkel hozzá volt kötve Katherine-hez. Nos, csúf véget ért a dolog, hiszen megöltek. A második visszatérésem már másról szólt. Amnéziás voltam, így teljesen jóságosan, és szelíden érkeztem vissza az élők közé, de... eléggé gyorsan fordult a kocka, és visszatértem a régi kerékvágásba. Nincs túl sok célom... Damon kiikatása, amiért anno megölt... és mostanság Klaust sem szívlelem túlságosan.
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Szer. Márc. 06, 2013 12:38 am
Ugrás egy másik oldalra ♛
Elfogadva!
Vámpírnaplók FRPG
Szia, teee bűnben született, és bűn által elkárhozott... régi, és nem túl kedves barát. De igazad van, a "skizó dög" sokkal stílusosabb és illőbb, drága barátom. Nos... látom még most sem szorult beléd túl sok kedvesség, és még mindig gonosz vagy, és kegyetlen, és... bántod a családom és a barátom... Egyszer még nagyon elkaplak ezért, szóval fééélj. Az őrületnek mindig új fokozatait feltáró tudós... büszke, zseniális elme, mely annyi tudással rendelkezik... Ha jó fiú lennél, imádnálak. De egy őrült és nagyon rossz fiú vagy... Az énjeim nagy részének van oka gyűlölni téged, de azért tudhatod, az én kedves lelkeim mögött is áll egy elborult elme, aki anno kitalált téged, tehát... kénytelen vagyok bevallani, hogy emellett is azért mégis mééély hódolód vagyok. ) De ha visszaélsz ezzel az adattal, tagadok mint a villám.