Kai Parker. Elég sokan ismerhetik ezt a nevet, sok ellenséget szerzett magának, főleg Mystic Fallsban, bár nem hiszem, hogy más városokban ne tette volna tönkre az emberek életét. Talán mindenkinek addig volt jó amíg bevolt zárva a börtönvilágba, de persze onnan ki kellett őt szabadítani. Sosem fogom tudni megérteni egyesek agyi szintjét és hülyeségét. Manapság az emberek már gondolkodni sem képesek, mennek a saját fejük után anélkül, hogy átgondolnák tetteik következményét.
Kai jelenleg egy új covent készül létrehozni, de a legérdekesebb a sztoriban az, hogy én nem emiatt akarom őt megölni, hanem azért, mert kihasznált, csak arra voltam jó, hogy a kicsinyes vágyait kielégítsem, aztán eldobott magától, mint valami használt rongyot. Kicsinyes dolog? Meglehet, de a bosszú attól még nagyon édes, és a szenvedése minden egyes pillanatát ki fogom élvezni.
Miért vagyok benne olyan biztos, hogy van esélyem egy boszorkány ellen? Nos, elég sok mindenen mentem keresztül már az életem során, sok fájdalmat éltem meg és sok harcot kellett megvívnom. Az elmúlt jó pár évben szinte már-már tökéletesre fejlesztettem a harctudásomat és ezt nem félek megmutatni sem, lehet, hogy alul fogok maradni a harcban, de inkább haljak meg úgy, hogy megpróbáltam, minthogy meg se próbálkozzak vele.
Sokan őrültnek tartanak, hogy emiatt bosszút akarnék forralni bárki ellen is, de ilyen ez. Lehet akkor kattant be nálam valami, amikor apám lemészárolta a családomat. Akkor ott annyira összetörtem, hogy azóta sem vagyok önmagam, de már igazából nem is szeretnék, mert ez a lány akit most a tükörben látok, tetoválásokkal, vörös loknikkal, sokkal életképesebb és túlélőbb, mint az a gyenge lány aki anno voltam.
Egy természetfeletti világban vagyok vadász, emberként...kicsit sem egyszerű, de talán abból könnyebb a dolgom, mint az elődeimnek, hogy a világban még is változnak a dolgok, a szupererők gyengülnek, az emberek elkezdtek emlékezni azokra a borzalmakra amiket a vámpírok tettek velük, és ezt az alkalmat kell kihazsnálnom, meg kell ragadnom a lehetőséget, hogy végezhessek velük. Mindenkivel aki ártott másoknak, vagy szimplán csak nem szimpatikus nekem.
Egy olyan nehéz világban, mint a miénk, nem könnyű egyedül talpra állni, bármilyen mélypontról is legyen szó, de ezt a tervemet sem igazán könnyű egyedül megvalósítanom. Egyedül a húgom van velem, de őt ebbe véletlenül sem szeretném belevonni. Van bennem annyi emberség, hogy nem kényszerítem harcra a húgomat.
Mivel Syaren eltudja látni magát, ezért úgy döntöttem, hogy otthon hagyom őt egyedül pár hétre Seattle-be én pedig eljövök Mystic Fallsba, ahol állítólag Kai Parker található.
Az útra nem sok mindent csomagoltam, a kedvenc ruháimat, 2 bőrdzsekit, aztán jöhettek a fegyverek: ez a kedvenc részem. Választani nem tudnék közülük, hogy melyik a kedvencem, mert mindegyik másra jó, de egyben azonosak: sebezni, gyilkolni lehet velük. Egyiket sem vetem meg.
Tettem el különböző méretű és fajtájú pengéket, pisztolyokat, kisebb féle kardokat, mindent amire szükségem lehet. Még jó, hogy a húgom sosem tud bemenni a szobámba, Sya szerintem nem tudná elfogadni, hogy mivé vált a nővére, bár ezt sosem lehet tudni, de nem igen szeretnék kockáztatni.
Nem tartottam fontosnak, hogy egy konkrét házat béreljek ki arra az időre, amíg itt tartozkodok, ezért az egyik közeli motelben szálltam meg, ahonnan gyalog könnyen és hamar megjárható Mystic Falls belvárosa és külvárosa is egyaránt.
Pontosan még nem tudom, hogy mit fogok kezdeni azzal, hogy itt vagyok. Első pár napban szerintem csak feltérképezem a helyet és tervet találok ki, utána cselekszem csak majd.