Reggel
Két apró rezgés és rövid hang jelzi, hogy üzenetem érkezett, pontosan két perccel az után, hogy felébredtem. Biztos Lara az, hogy szóljon, ma nem tud bejönni dolgozni, de ez nem valószínű, inkább arra emlékeztetne, hogy ma reggel megbeszélésünk van az egyik vevővel.

"Jó reggelt kis csillag, ugye emlékszel még rám?"
SMS 5:55 am

A telefonszám ismeretlen, de én tudom ki az, nem lehet más, ugyanaz a megszólítás, ugyanaz az időpont, vagy lehet, hogy mégis csak véletlen? Egy félre címzett sms? Megváltoztattam a telefonszámom azóta, és a mostani titkosítva van, kizárt dolog, hogy illetéktelen kezekbe kerüljön megint. Újra és újra elolvasom azt az egy sort a kijelzőn, de egyre kevésbé látom tisztán, a kezem folyamatosan remeg, végül a telefon is kiesik a kezemből.
Egy perc. Két perc. Három perc… pontosan hat perc szokott eltelni a reggeli sms-ek között, és félek megvárni a második sms-t, mert azzal csak beigazolódna a gyanúm, hogy itt van, megtalált újra. A szívem egyre gyorsabban ver, ahogy telnek a másodpercek, de végül nem várom meg, amíg letelik a hat perc. Lenémítom a telefonomat és bedugom a párnám alá, mintha nem is lett volna ma a kezemben a készülék és megyek készülődni. Nem hagyom, hogy egy kósza sms elrontsa az egész napomat, és rettegésben tartson, mert nincsen rá okom. Két éve, mióta eljöttem Philiből nem hallottam róla, biztosan nincs itt, hiszen hogyan is bukkanhatott volna rám?


Délben
Ezt az időt szeretem a legjobban a napban, hiszen világos van, csiripelnek a madarak a potenciális vevők pedig éppen ebédelnek valami felkapottabb helyen ezért nekem van időm számlákat rendezgetni (ha Lara kérdezi mit csinálok) pontosabban megírni a következő bejegyzést a blogomba, melynek címe ötven első randi. A saját és a barátnőim történetét szoktam kiírni, és mára már igen szép számmal vannak olvasóim, sokan írnak kommenteket, vagy kérik, írjam meg az ő történetüket is. Nem szoktam általában ilyen kérésnek eleget tenni, maximum a lekoptató szövegeket szoktam megosztani egy egy bejegyzés végén, hátha az olvasók találnak valami újabbat is, ami nem tűnik sablonosnak.
A mai blogbejegyzés vége: "Olyan vagy nekem, mintha a kedvenc zenekarom koncertjén lennék, és várnám a kedvenc dalom, de az nem akar felcsendülni,  sorra játsszák a dalokat, de az én dalom kimarad. A zenekar elköszön, a közönség hazamegy én pedig ott vagyok csalódottan, mert csak egy kicsi hiányzott ahhoz, hogy minden tökéletes legyen."

Öt perccel a közzététel után az első komment: "Kis csillag, nekem olyan vagy, mintha csak a kedvenc számomat játszanák újra és újra."

Este
Péntek este van, ami azt jelenti, hogy nem ülhetek otthon, hanem a barátnőimmel elmegyünk valahova bulizni, ismerkedni, hátha valamelyikünk találkozik a szőke herceggel, ha pedig ez nem történne meg, akkor jöhetnek az új bejegyzések a blogomba.
A zene hangosan szól, míg készülődök, a hajam kiengedem, sminkelek és táncolok a dalokra, miközben együtt énekelek az énekessel, nincs nehéz dolgom, mert szinte mindig ugyan azt a mixet állítom be ilyenkor, vagyis már pontosan tudom melyik dal melyik után jön. Végigsimítok a szekrényemben sorakozó ruhákon, majd kiválasztok egy visszafogottabban tűnő fekete ruhát, mely elölről szinte teljesen zárt, azonban a hátrészénél már jóval nyitottabb. A táskámba pakolom a szükséges dolgokat, majd a telefonom keresésére indulok, szinte teljesen kiment a fejemből a reggeli kisebb pánikrohamom, csak akkor jut eszembe, mikor megtalálom a készüléket az ágyban. A kijelző szerint két olvasatlan sms-em van. Végig fut a hátamon a hideg, és a táncolós éneklős kedvemnek rögtön vége, amint megnyitom az üzeneteket. A feladó ugyan az.

” Legyen szép napod hamarosan találkozunk!”
SMS 06:01 am

„Meg fog fázni a hátad, vegyél fel kabátot is kis csillag. Nagyon csinos vagy. „
SMS 09:22 pm

A lakásban egyedük vagyok, az ajtók bezárva, az ablakok is, ellenőriztem, mégsem tudok lassabban lélegezni vagy rávenni a szívemet, hogy ne zakatoljon már ennyire. A zenelejátszóhoz szaladok és kikapcsolom, majd telefonálok egyet, majd még egyet.

-- Shiraz, Alina vagyok, nem bánnád ha ma este nálatok aludnék? - kérdezem, mivel kizárt dolog, hogy én egyedül maradjak ma éjszakára.


Jellem:
Ambíciózus, igyekszik mindig a legjobb lenni abban amit elkezdett, nem tudja elviselni ha ez nem sikerül neki.
Lelkiismeretes, a rá  bízott munkát mindig alaposan, nagy odafigyeléssel valósítja meg.
Inteligens, nagyon szeret olvasni, színházba járni és múzeumba. Jelenleg a második diplomáját igyekszik megszerezni, az első képi ábrázolás volt, amivel nem tudott elhelyezkedni, most gazdasági irányban tanul tovább.
Nagylelkű, mindig segít azokon akiken csak tud, gyengéi a kóbor állatok.
Akaratos, a kitűzött célt mindenképpen igyekszikelérni, bár nem minden áron.