Talán ez az egész még tőlem is egy kicsit hisztérikusra sikeredett. Nem, mintha hisztérikus lennék, mert elég ritka az, ha hisztizek, de ez most határozottan az volt. Viszont ebből is tanultam. A hisztivel nem érek el semmit. Maximum azt, hogy egy ideig az idegeire megyek aztán csak kinyögi, de csakis azért, hogy abbahagyjam.. Természetesen van más módja annak, hogy kiszedjek belőle információkat.. Szóval legközelebb, ha megint rám törne ez a hiszti roham el kell számolnom tízig.. Mindenképpen. Nem akarom elijeszteni olyan megnyilvánulásoktól, amitől egy kicsit még én magam is megijedek.. Soha nem csináltam még ilyet..
– Akkor ne beszélj már. – Leheltem ajkaira vigyorogva, majd őrült szenvedéllyel viszonoztam a csókját, miközben a hajába túrtam. Nem érdekel, hogy ki lát minket.. Amúgy is mit látna? Egy szerelmes párt, aki csókolózik. Kétlem, hogy bárki is felismerne vagy akár gondolna arra, hogy én vagyok az.

A kezem továbbra is az arcát simogatta, miközben arra próbáltam ösztökélni, hogy csak gondolkodjon. Gondolkodjon, hogy mindez a múltban történt. Semmi esélye annak, hogy... újra megtörténjen most, hogy Samantha életben van. Más nőre sem akarok nézni. De tudtam, hogy abba még nem árt beavatnom, hogy akiről beszéltem... az szinte kiköpött mása annak, aki jelenleg is itt él, ebben a városban. Hogy velem mi lesz ezek után... jó ég, ki fognak nyírni a nők.
- Ó... szóval csókoljalak meg... - ismételtem a szavait felhúzott orral, de már a hangomban tele szenvedéllyel, és végigmértem alakját, majd arcát. - Ha csak ennyi kell... tudok én nagyon meggyőzően csókolni ahhoz, hogy elnézd nekem a beszédemet... - suttogtam, és egyből odatapadtam szájára, mitn valami kis vérszomjas pióca.

Nem szokásom hisztizni, de úgy néz ki ez az egész kapcsolat köztem és Tristan között még ezt is kihozza belőlem. Még mindig nem tudom mit kezdjek az ilyen érzésekkel, mint a.. Féltékenység? Igen, féltékeny vagyok és igen azért, ami a múltban történt. Lehet, hogy nevetséges, de akkor is így van és ezt egy percre sem fogom letagadni. Hozzá kell szoktatnom magam ehhez az érzéshez, mert míg ő elég sok nővel volt én egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány férfi volt az életemben és azt sem mondhatom, hogy olyan rövid ideig élhettem azelőtt, hogy szellem lettem..
– Sajnálom. – Mondtam egy hatalmasat sóhajtva. Soha nem kértem még bocsánatot.. Ő az első, akinek kimondtam az érzéseim és ő az első, akitől bocsánatot kértem.. Remélem ez a sor itt megáll. Nem akarok még több elsőt.. Annak nem lesz jó vége. Hiszen azért nem tettem idáig, mert értelmetlennek tűnt a számomra. Hivatalosan is le akartam zárni a hisztimet és nem találtam erre jobb megoldást, mint egy csók, de nem akármilyen csók.. – Csókolj meg.

Sajnos volt egy gyenge pontom. Nem bírtam elviselni, ha egy nő hisztizik. Legyen az bárki, akár Samantha, hát képes vagyok a falnak menni tőle, vagy bármi mást csinálni, csak fejezze be.
- Na, idefigyelj, szépségem - néztem rá komoly tekintettel. - Nincs jelentősége, amit mondtam, érted? - vált a hangom már kissé határozottá. - Ha tudni akarod... a negyvenes évek elején volt az életemben valaki... kissé huzamosabb ideig. De nem szerettem... furcsa volt az az egész... - legyintettem. Nem akartam én most részletezni, hogy mi volt köztem meg a lány között. - Nem te voltál. És... akkor is csak rád gondoltam, mikor vele voltam... - simogattam meg az arcát.

– Aha, igen. – Nem fogok semmiféle jelenetet rendezni ettől nem kell félnie. Egyszerűen csak rosszul esett, hogy másik nőhöz hasonlít Megértem, hogy nem akarja eldicsekedni, hogy a múltjában hány nője volt és mégis mi a francot csinált velük, de akkor legalább ne hozza őket szóba, mert ezzel egyszerűen feldühít és azt hiszem nagyon rossz véget érne a dolog, ha én felhúznám magam.. De hagyjuk az egészet. Legalábbis egy kis időre.. Aztán meglátjuk mi lesz még ebből.
Szépen lassan kortyoltam a puncsot egészen az utolsó cseppig. Most valahogy valami erősebb jól esett volna, de hát ha lett volna, akkor annak oltárian részeg tinik lettek volna a vége. Vagy rosszabb.

- Nincs jelentősége, szépségem - próbáltam meg elterelni a témát, hiszen semmi kedvem arról beszélni, hogy mi minden történt a múlt században, méghozzá egy másik nővel. Mégis, milyen férfi az, aki ilyet meglép? Pofátlanság. Ennyi. - Csak ne húzd fel azt a gyönyörű orrodat, mert nem áll jól - simítottam végig a haján kedvesen. Csak nem sértődik meg itt... mindenki előtt. Az most alaposan elrontaná az estét. De persze... a békülő szex része jöhet.
- Igyál csak - kortyoltam bele én is. Hülye iskolai rendezvmények. Nem lehet kapni normális piát. Erre az egész helyzetre legalább egy fél üveg vodkát kértem volna.

– Ne hasonlíts engem más nőhöz légy szíves. – Azért remélem azt tudja, hogy nincs még egy olyan nő, mint én.. Legalábbis én nem tudok róla. Meg elvileg mindenki különbözik szóval. – Semmi okot nem adtam arra, hogy aggódj. Minden rendben lesz. – Hangomban kicsit érezhető volt a sértettség.. Még, hogy másik nőhöz hasonlít. Hát köszönöm szépen, de ebből nem kérek.
– De ha már ennyire hasonlítasz mégis ki volt az a nő? – Ha már felhozta, akkor hadd adjak szabad teret a kíváncsiságomnak.
– Hmm, puncs. – Vettem el az egyik poharat, majd kortyolgatni kezdtem. Közben nem hagyott nyugodni, hogy milyen nőhöz hasonlít. Már csak azért is mert nagy esély volt rá, hogy nem fogja elmondani. Bár miért ne mondaná el? Mindent elmond nekem.. Legalábbis eddig azt hittem.. Hiszen kezdett megnyílni felém.

- Áh, mikor én utoljára egy nőnek hittem, eléggé ráfáztam - sóhajtottam fel. - De ha te azt mondod, hogy ne aggódjak... majd megpróbálok csak a hátad mögött aggódni - forgattam meg a szemeimet, már kissé viccesebbre fogva a figurát, majd hátát kezdtem simogatni két tenyeremmel. Hogy mi minden rejtőzik egy ilyen ünnepségben... hihetetlen!
- Oké - sóhajtottam fel aztán, mikor kissé mélyebbre néztem a szemeiben, majd megfogtam a két kezét, és egy gyengéd csókot nyomtam jobb kézfejére.
- Akkor azt javaslom, hogy... - léptem kissé odébb, hogy az udvaron levő kis pultról levegyek két pohár puncsot. - Ezt még dobjuk be. Utána menjünk haza - kacsintottam rá. Nem kellett sokat néznem a szemét, hogy lássam, nem lenne helyénvaló ilyen nyilvános helyen nekiesni.