Aud gyermekként erős, szabad lelkű és szabad szájú kislány volt. Hat fiútestvére mellett ez nem is volt meglepő; habár mindannyian úgy óvták a széltől is mintha porcelánbaba volna, ez csak arra bátorította, hogy legyen még vakmerőbb, még kalandvágyóbb. Felnőtt nőként sem cáfolt rá arra aki; a természet lett az élete, annak szolgálatába és hatalmába állította magát. Erős és eszes nővé érett akit nem tántorított vissza a harc, a politika vagy a parancs. Testvérei akkor taszították el maguktól, amikor kiderült mi is ő valójában. Az ő szeretete azonban irányukban mit sem változott és ereje ellenére és a tizenegy új testvérrel sem bosszulta meg azt, hogy kivetették maguk közül. Első gyermeke elvesztése után a szeretett férfitől a mélybe taszította. Évekbe telt mire ismét felemelkedett de ez elég erőt adott neki, hogy második gyermeke elvesztése után talpon maradjon. A druidák új családot adtak neki, olyat, ami elfogadja azt ami és támogatja ereje megismerésében, a mesterségek elsajátításában. Mégis mikor és miképp vált hát Aud az egyik legfélelmetesebb tagjává a druidáknak? Akkor, amikor önnön társa fosztotta meg őt harmadik gyermekétől. Az újabb veszteségen már nem tudott felülkerekedni; a sötétségbe menekült, hogy az elvegye tőle a fájdalmat ami gyermekei elvesztésével járt. Megfogadta, hogy megbosszulja a gyermeket, hogy megismertesse a világot az igazi kínokkal.