- Nekem még nincs elegem belőle, csak hát...elfogyott a verbénám. - A kis üveg után nyúltam, aminek szerencsésen kiborult a tartalma. Még jó, hogy egy kicsi a kezemre is csöppent.
A verbéna miatt legurult rólam, én pedig fogtam magam és ismét a karóm felé másztam, hogy a kezembe kaphassam és még legalább egy utolsó lesújthassak vele. Mint neki is mondtam, megölni nem fogom, csak szenvedtetem egy kicsit. - Remélem, hogy amikor legközelebb vadászni próbálsz, akkor eszedbe fogok jutni. Különleges képességem, hogy bárhol és bármikor képes vagyok felbukkanni, szóval mindig kukkants a hátad mögé. - Megmarkoltam a fadarabot és erőmnek teljével a lábába vágtam. Szinte hallottam, ahogy a hegyes karó átszakított a bőrét, a látvány pedig számomra kellemes volt, de számára nem hiszem.

Ahogy a nyakamra tette a kezét, ismét elkezdte égetni a bőrömet. Leugrottam róla, és hát szerencsémre pont, seggre érkeztem, és a nyakamhoz kaptam.-Nem volt még elég, aranyom?-kérdeztem dühösen-Tudod, nekem már eléggé elegem van, ebből a verbénás dologból...Kezd már rohadtul fájni.-sóhajtottam, és ott is maradtam a földön,de már kóvájgott a fejem a sok verbénától.

Igen, annak az esélye is megvolt, hogy valahogyan összeszed egy kis erőt és én sem úszom meg sértetlenül. Így is lett, a fejem koppant a kemény kövön. Ha így folytatom, akkor egyszer agyrázkódást fogok kapni ezek miatt a dög vámpírok miatt.
- Komolyan? Nem mondod! - Néztem rá nagy szemekkel, mint aki halálra van rémülve. Persze erről szó sem volt. A haláltól sem féltem, sokkal több kellett volna ahhoz, hogy pont ő ijesszen meg. - Pechedre nincs elég erőd hozzá, szóval lehetnél jó kisfiú és leszállhatnál rólam. Téged nem tanítottak meg arra, hogy lányokat nem szabad bántani? - Kérdeztem tőle teljesen normális hangom és mivel időközben a verbénás üveg tartalma a tenyeremre csöpögött, ezért kihasználtam az alkalmat és a nyakára tapasztottam a kezeimet. Égesse csak szépen a bőrét.

-Te szemét dög!!-mondtam dühösen, és láttam, hogy az ujjára csurgat valami kis kivonatot....Ekkor megindult a keze, és végighúzta az arcomon, amitől felszisszentem...Maradék erőmből, megrántottam a kezét,és a nyakánál fogva a földhöz szorítottam.-Ha lenne elég erőm, akkor már rég kitörtem volna a nyakadat...De ne feledd, a legközelebbi találkozásnál megfoglak ölni! Most már nem fogsz túljárni az eszemen...Ha nem lett volna verbéna a testedben, akkor már rég félholtan feküdnél,és könyörögnél,azért a nyamvadt életedért!!!-mondtam már nagyon dühösen

- Nem foglak megölni. Csak szeretnéd, hogy azt tegyem. - Már elmosolyodtam látva, hogyan vergődik kínjában. Ezzel pedig bebizonyosodott, hogy már hét éve csak ennek élek. Ezeknek a hörgéseknek és kíntól eltorzult arcoknak, amiket a vámpírok ilyenkor vágtak. Olyan volt ez nekem, mint egy távirányítónak a duracell elem. - Tudod, éppen most akarok változtatni a stratégiámon. Egy ideig nem ölök meg egy vámpírt sem, mindenkinek csak bemutatkozom, hogy tudják, mi vár rájuk legközelebb. Veled is így teszek. Tudod mutatóban vagyok itt, hogy végre rájöjjetek, ti sem vagytok legyőzhetetlenek. - Ismét a táskámba nyúltam és áldottam azt a napot, amikor egy tartalék üveg verbénát is beraktam. Lassan lecsavartam a kicsi üvegcse kupakját és a mutatóujjamra locsoltam egy keveset, hogy a szőke fiú arcán végighúzva az ujjam megégethesse a bőrét a növényből készült kivonat. Ezt még sohasem próbáltam, de ideje elkezdeni.

El kellett ismernem, meg tudtam volna ölni őt, ha felbírok kelni, de azért igazán merész ,és gonosz csajszi volt...Nem halasztotta, az időt, egyből kihúzta a karót, és bele is vágta a karomba..Ettől még jobban felnyögtem..-Igaz, hogy meg akarsz ölni, de azért el kell ismernem, hogy igazán belevaló csajszi vagy...Ez viszont tetszik.-mondtam már a fájdalomtól is kínomban, nevetve...-Van valami terved még velem, vagy egyből meg akarsz ölni?-kérdeztem nyögve, és megpróbáltam fel állni, ami igazán nem nagyon sikerült...Annyit elértem, hogy már térdre tudtam nehezkedni..

- Láthatod, hogy reszketek, mint a kocsonya. - Úgy néztem rá, hogy közben színlelt félelemmel itattam át arcom vonásait, de magamban szinte kacarásztam a látványtól. Ennyit a nagy vámpírokról, egy kis verbéna és egy szép karó el is intézi őket. És erre ők olyan fenemód büszkék? Erre aztán lehetnek, mondhatom. Talán még el is hinném, hogy ők a tápláléklánc csúcsai, ha nem látnék egy nap minimum egyet a fájdalomtól fetrengeni, méghozzá miattam.
- Nem vagy olyan állapotban, hogy fenyegess. Majd ha felállsz innen, amire most megjegyzem eléggé kevés az esély, akkor majd beszélünk. - Rákacsintottam, aztán leguggoltam mellé, mintha csak egy összeesett emberen akarnék segíteni, pedig csak még jobban meg akartam szorongatni ezt a szenvedő vámpírt. Kihúztam a bordái körül a karót, aztán a vállára sújtottam le vele. Minél több rajta a seb, annál jobb. Közben pedig én magam is letöröltem a véremet a nyakamról, próbálva ügyet sem vetni a saját fájdalmamra.

Nem tudtam visszaszólni a gúnyolódó megjegyzéseire, mivel így is elvoltam foglalva a verbéna miatti szenvedéssel.Egyre jobban égette testemet ez a, vámpírok ellen használt, halálmódszer...Hát kellett nekem, ma is lejönni.-gondoltam magamba- majd már csak azt vettem észre, hogy a bordáim között landol, egy szép verbénával átitatott karó...Ez még jobban fájt mint az eddigi, véres verbéna, mivel most két helyről, is kaptam a fájdalmat..Vért köhögtem verbénával, és feküdtem a földön a karóhoz kapva a kezemmel-Szépségem, ha innen felkelek, azt nem fogod megúszni.-mondtam halkan, és fájdalommal teli hangon.

- Nagyon aranyos vagy, mondták már? - Hangom természetesen cinikus és gúnyolódó volt és én magam lepődtem meg a legjobban, amikor rögtön beleharapott a nyakamba. Felszisszentem, de már hozzászoktam ehhez, a munkám enélkül nem is lenne érdekes vagy éppen veszélyes. A sebeket meg kell tudni szokni és ez könnyű feladat volt ha azt nézzük, hogy amint megharapnak, a vámpírok is legyengülnek, jobban mint én.
- Így már nem is olyan vicces, ugye? - A vérző nyakamhoz kaptam, ő pedig egyre csak hörgött a verbéna hatásától. Nem szoktam spórolni az adagommal, aki többet iszik belőlem az gyakran kiüti magát, így nekem már sokkal egyszerűbb dolgom van. De ő felismerte és még azelőtt abbahagyta, hogy összeesett volna. - Akkor most rajtam a sor, szépfiú. Nem csak egy csinos lányka vagyok, ezt jól vésd az eszedbe. - Ügyet sem vetve a fájdalomra nyúltam a táskámba, hogy kivegyem az egyik, szintén verbénával átitatott karót és amíg ő a saját fájdalmával volt elfoglalva, addig én szépen beleszúrtam a mellkasába, pontosan két bordája közé. Megtanultam célozni is az idők folyamán és még nem akartam szíven szúrni. Azt majd később.

-Hát igen, körül belül, úgy gondoltam hogy belecsapok a közepébe...Minek várni, ha egy ilyen csinos lány az alany?-kérdeztem vigyorogva, és beleharaptam nyakába...De ami utána következett, hát az nem volt valami jó érzés...Verbéna...-Ezt nem mondod, komolyan!...-köhögtem, és teljesen égetett belülről a verbéna...

A fiú észrevett, bár ahhoz, hogy ezt ne tegye minimum vaknak és süketnek kellett volna lennie. Minimum. Hangja eléggé magabiztosan csengett, mint a legtöbb vámpírnak és ezt utáltam én bennük annyira. Azt hiszik, hogy bármikor rendelkezhetnek egy emberi élet felett, mert nekik úgy tartja kedvük és vérre szomjasak. Egyenek steak-et vagy kapjanak el egy baglyot, ne ártatlan embereket öldössenek!
- Hm... rögtön belecsapsz a közepébe? Semmi helló vagy ígérem nem fog fájni, esetleg eltekintés attól, hogy meg akarsz enni. Hidd el, nincs jó ízem. - Biztosítottam és tényleg az igazat mondtam. Nem ízlett volna neki a vérem, elvégre tele vagyok tömve verbénával és nitráttal. - És nem mellesleg nincs kedvem a középiskola mögött végezni, ha érted mire gondolok. Ha már megölsz, legalább valami szép, fényes helyen. - Imádtam így viselkedni a vámpírokkal, de most még megelégedtem annyival, hogy nagy a szám. Majd később előveszek egy csinos kis karót, az úgyis mindig van nálam.

Egy csinos lány jött oda hozzám. -Nem ,nem gondolom.-mondtam gonosz mosollyal,majd mögé suhantam.-Te is finom falatnak tűnsz.-szagoltam bele illatos nyakába.

Cassidy háza ;; Hálószoba

Hogy kit kerestem? Hallottam mendemondákat arról, hogy Mytic Fallsban is él egy vámpírvadász, egy bizonyos Alaric Saltzman, aki nem mellesleg történelemtanár a helyi gimiben. Érdekes vegyíteni a kettőt, legalább nem unatkozik a töriórák után. Őt feltétlenül meg kellett keresnem, ám fáradozásom nem járt sikerrel, az igazgató azt mondta, hogy már jó ideje nem tanít itt. Na ennek is annyi, egyedül maradtam.
A hír miatt alábbhagyott a jókedvem, ezért kissé morcosan indultam visszafelé a kocsimhoz, mígnem hangokat hallottam. Furcsa hangokat, amelyekből sohasem következtettem jóra és most sem hagytak cserben az érzékelőim. Egy szőke férfi, mellette pedig két lány holtteste. Szemmel láthatóan éppen most végzett az ebéddel.
- Ez elég genyó dolog volt, nem gondolod? - Kérdeztem a fiútól mindenféle további nélkül, mintha csak arra kérdeznék rá, hogy miért dobta a papírgalacsint a kuka mellé. Ó, egy vámpír. Ez kárpótolhat az elvesztegetett percekért.

/Eyal lakása/

Megérkeztem a középiskolába, és hát igen csak voltak finom falatok.Egy két lányt be is cserkésztem, akiket elvittem,egy sötétebb helyre, és kiszívtam a vérüket.-Hmmm, ez aztán finom volt.-sóhajtottam egyet elégülten.

Az iskola