Már jócskán besötétedett, nemcsak a vacsoraidő múlt el, hanem már a szokásos - mármint a mi családunkban szokásos - lefekvés ideje is. Betörőként settenkedem a házunk felé, elképzelve, ahogy anya meg apa a villanyfényben úszó házban futkosnak ablaktól ablakig, azt lesve, mikor jövök már. Alighanem ha áramforrás közelébe jutok, és töltőre dugom a totál lemerült telefonomat, kb kétszáz nem fogadott hívásom lesz tőlük, az idő teltével arányosan emelkedő hangnemben meg idegbajt közvetítve. Igazából csodálom, hogy még nem adattak ki ellenem országos körözést.
Annál nagyobb a meglepődésem, mikor végre a házunk elé érve halálos csönd, és teljes sötétség fogad. Pedig már felkészültem rá, hogy anya felbőszült kardfogú tigrisként áll a bejárati ajtóban, csípőre tett kézzel, egy amolyan "gyere csak közelebb fiam" jellegű arckifejezéssel, de semmi. Igazából nem tudom eldönteni, örüljek-e ennek a fejleménynek, vagy sem. A mai napra a jelek szerint megúsztam a fejmosást, de nagyon valószínű, hogy holnap kétszeres, vagy háromszoros erővel esnek nekem mindketten. Ha most nem kapok tényleges szobafogságot, akkor az életben sem. Még csak alig néhány hete, hogy kis híján ott hagytam a fogam a mocsárban, néhány vámpírnak "köszönhetően", és én már kimaradtam éjszakára. Félek, hogy ezt a visszatérő felelőtlenségem számlájára fogják írni - remélem, hogy ha elmondom hol, és miért jártam, nem fogják leszedni a fejemet, max kapok egy enyhe büntit - bár ezt nem tudni soha előre, főleg nem anyánál.
Halkan résnyire nyitom a bejárati ajtót, néma csendben lerúgom a cipőimet, meg leveszem a kabátomat, és felosonok a szobámba, mint az árnyék, még a lélegzetemet is visszafojtom közben. Az emeletre vivő harmadik lépcsőt, ami kissé nyikorog, okosan átlépem, és megkönnyebbülten felsóhajtok, mikor becsukom magam mögött a szobám ajtaját. A szomszédból, Dottie szobájából síri csönd árad, ő már valószínűleg békésen alszik. Na ját, hát a mintagyerek. Bár lehet, hogy csak a tegnapi telihold merítette ki. Abból most én is kaptam némi ízelítőt, még anélkül is, hogy kiváltottam az átkomat - és ez nem az én érdekemben történt, és nem önmagamat helyeztem előtérbe. Hát, ha ezek után valaki azt meri mondani, hogy Elliott Godbert nem fejlődőképes, az hazudik. Sajnos nagy kár, hogy gyaníthatóan még azelőtt, hogy magyarázkodni kezdenék reggel, ki leszek téve egy valódi, apa és anya-féle verbális inkvizíciónak - igazából nem is nagyon hibáztatom őket érte. Pedig az elmúlt időszakban már szinte elkényeztettem az idegrendszerüket a normális viselkedés szabályainak betartásával.
Tényleg késő van már, mégsem vagyok álmos. Az este történtek, a találkozásom és beszélgetésem a falkatagokkal eléggé feldobtak ahhoz, hogy ne az alvás legyen az elsődleges gondolatom. Annyit hallottam már róla, hogy milyen a farkaslét, de hiába is akartam megérteni, ez tényleg elmondhatatlan: olyan, mintha a szexuális élményről szeretnék beszélni valakinek, akinek még sosem volt benne része. Leírható, de átélni lehetetlen.
Az ablakhoz lépek, kinyitom, és a kellemesen hűvös májusi éjszaka illatai úgy zúdulnak be, mintha valami zsilipet nyitottam volna ki. Virágillat, a fák illata, a Holdé, az éjszakáé. Szeretem az éjszakákat. Néha egyértelműbbek, mint a nappalok.
Sokáig időm azonban nem jut az álmodozásra. Jókorát ugrom az ijedtségtől, ahogy a szobám ajtaja kinyílik - jóval kevésbé finoman, mint ahogy én bezártam. A küszöbön pedig ott áll apa, látszólag kifejezéstelen pókerarccal. Viszont ezt már ismerem. Alighanem azt jelenti, hogy most tényleg jókora bajban vagyok - pedig ez a ritkább, hogy ő átmenjen Terminátorba, vagy Megtorlóba. Ez általában anya reszortja, apa pedig készségesen át szokta neki adni a lehetőséget.
- Öhm... hello, apa - próbálkozom vidám, megnyerőnek szánt hangon, bár kb annyit ér, mintha egy fuldokló a saját hajába próbálna kapaszkodni. Szóval, legalább már azzal is tisztában vagyok, hogy alighanem már anya is ébren van - csak ezúttal hagyta apámat érvényesülni. Biztosra veszi - és nagyon sajnálatos módon osztom a nézetét - hogy amit ezúttal apámtól kapok, azt nem teszem majd zsebre.