"Ha az igazság az utadban áll, ez azt jelenti, hogy rossz úton jársz..."
Alapadataim
Teljes nevem: Kevin Godbert Korom: 35 Becenevem: Jobb, ha nem becézel.. Fajom: Vérfarkas Születési időm: 1968. 02. 04. Play By: Chris Evans
My personality
Izmos test, szőke haj, kék szem.. És bugyiolvasztó mosoly. Igen, Kevin. Abszolút. Bár a külsőm talán nem takarja megfelelőképpen a bennem lakó kórságot. Gondolná valaki, hogy a herceg kinézet mögött egy eszelős, züllött, manipulatív, nőfaló vadállat bújik meg?! Nem hiszem... De hé, ez az előnyöm!
This is my story
Nagyvárosi srác a kisvárosban, na hogy is van ez?! Nem köntörfalazok, szar gyerekkorom volt. Egyszerűen ennyi az egész. Vagy mégsem? Nem.. Azért ennyire nem vagyok egyszerű és kiszámítható. Nem könnyítem meg senki dolgát. A tizenéves korom nagy részét iskolakerüléssel töltöttem, de ez nem volt meglepő a városomban. A banda és az életvitelem is megkövetelte az áldozatokat. Nálam az óralátogatások maradtak ki. Másnál a család.. Később, már nálam is. Egyre durvább dolgokba keveredtem, és a legfurcsább az volt, hogy élveztem. Minden percet, amit az alvilági nagykutyákkal töltöttem. Ahogy egyre lejjebb csúsztam, a banda ranglétráján feljebb kerültem. Nőtt a tekintélyem, de közben elveszítettem a számomra fontos dolgokat. Nem volt többé családom, barátaim. Akkor döbbentem rá igazán, milyen elcseszett az életem, mikor egy félresikerült akció után elkaptak a zsaruk. A banda hagyott volna a sitten megrohadni, ha akad ellenem valami bizonyíték. De nem volt. Tettem róla, hogy ne legyen. A semmiből megszedtem magam annyira a kemény évek alatt, hogy nem kellett aggódnom, hogy valakinek eljár a szája. Betömöm, elhallgattatom. Mégsem volt ajánlatos tovább a városban maradnom, így felszívódtam. Nem teketóriáztam sokat, ráböktem az első helyre a térképen, teljesen kiszámíthatatlan ugyan, de legalább még véletlenül sem keresnek. Bujkálok? Nem... Ha idepofátlankodnak, örömmel nézek szembe a szemétládákkal, addig meg hagy éljenek a nyomorult kis férgek. Mystic Falls. Ide kerültem. Jobban mondva jöttem, magamtól. Egy ideig távol tartottam magam a népségtől, és próbáltam kifelé a komoly férfit mutatni, ami főleg azért nem jött össze, mert minden reggel más ágyában ébredtem. Éltem. Igazán. Aztán jött Jenna. Nem akartam komolyabb kapcsolatba keveredni vele, az nem az én műfajom. Nekem az egyszerű, egyéjszakás kalandok tökéletesen megfeleltek, sőt elégedett is voltam velük. Mellette nyugodtam űzhettem az ipart és gondoskodhattam a város drogfogyasztóiról. Ha a nagy hírnevem nem is, a kapcsolataim megmaradtak, így nálam mindent be lehet szerezni, csak érteni kell hozzá, hogyan... Ha ez nem lett volna elég, betetőzte a helyzetet a forrófejűségem és a hirtelen haragom. Nem engedhettem, hogy lelepleződjek, de ölni nem akartam. Volt bennem emberség, legalább annyi, hogy mással végeztettem a piszkos munkát. Emberség ez egyáltalán? Minden esetre a lelkivilágom nem sérült tőle. Akkor mégis öltem. Először ráfogtam a városra, meg az elcseszettségére, aztán magamat okoltam. Nem sokkal később viszont megváltoztak a dolgok. Átváltoztam. Hogy a francba, azt nem tudom, elvégre a "fiam, vérfarkas vagyok, te pedig örökölted a gént" című előadások kimaradtak az életemből. Kiderültek a dolgok a városkáról, a lakókról, meg a hozzám hasonlókról, mert hogy nem voltam egyedül. Ebben már a kezdet kezdetén biztos voltam. De életemben először féltem. Mégpedig attól, hogy mit művelek akkor, amikor nem vagyok épp beszámítható állapotban, holdtöltekor. Veszélyes lettem. Minden szempontból. Ennek ellenére minden észérv helyett felborítottam az életemet egy kapcsolattal, ami halálra volt ítélve, már csak az előéletem miatt is. Nem tudok megmaradni egy nő mellett. Egyszerűen képtelenség. Megfojt, rám telepszik, egyszerűen nem vagyok önmagam. Az az önmagam, akivé évek alatt formálódtam. Akivé a kemény élet tett. Nem akarok megváltozni, még az Ő kedvéért sem...
Céljaim Mystic Falls városában
Rontom a levegőt, összezavarom az embereket és közben próbálom kitalálni, mit kezdjek az életemmel, ha már - akaratom ellenére - a természetfeletti világába csöppentem. Bár meg kell hagyni, élvezem is a helyzetet. Ki ne élvezné azt a hatalmas erőt, amit birtokol? Jennával viszont nincs ilyen könnyű dolgom. Ha vele vagyok, elvágyódok és folyton megcsalom. Ha viszont nélküle vagyok, akkor sem érzem magam túl jól. Katyvasz az egész. Értelmetlensége határtalan. Na meg az én döntésképtelenségem is. Ideje kevesebbet filozofálgatni és cselekedni.
Ami a szerepjátékban történt
Adminisztrátor
Tartózkodási hely :
Egy lépéssel mindig előtted
A poszt írója ♛Rising of the Mortals
Elküldésének ideje ♛Hétf. Feb. 18, 2013 2:33 pm
Ugrás egy másik oldalra ♛
Elfogadva!
diaries frpg
Ha még eddig senki nem tette meg, most jövök én, és elbírállak! És ezzel egy ütemben üdvözlöm a karakteredet Mystic Fallsban, remélem, hogy vérfarkas mivoltjához hűen, tartalmas életet fog élni, bár... itt ne élne azt? A karakterlapodban semmi kivetnivalót nem láttam és nem is találtam. Azt hiszem, erre is mondhatjuk, hogy megérte várni, az előtörténedet nagyon tetszik. Jaj, Jenna... hát miért kell az ilyen férfiakra bukni? De nem mondok semmi többet erről... Csak annyit, hogy menj, foglalj avatart, ha még nem tetted meg, majd keress partnert. Jó játékot kívánok neked!
Kezdőlap
Csak annyit, hogy menj, foglalj avatart, ha még nem tetted meg, majd keress partnert. Jó játékot kívánok neked! 