≫Mesélj nekem egy még ismeretlen történetet...  ≪ Kapcsolatunk majdnem ezer évre nyúlik vissza és a mai napig nem ért véget. Sőt, talán most intenzívebb, mint valaha. 990 éve ismerlek, de nem tudlak igazán kiismerni. Hangulatember vagy, ebben rejlik a varázsod és ez benned a legrosszabb is. Egyik pillanatban elhiszem neked, hogy nem vagy velejéig romlott és emiatt érdemes kiengednem magamból a lányt, aki melletted lehettem és lehettem volna, míg a másikban rácáfolsz erre a vágyálmomra. Manipulatív vagy, bárki képes bedőlni neked, az is, aki elvileg ismer; ezt is tőled tanultam el, mesterem voltál a leggyarlóbb emberi tulajdonság elsajátításában. Birtoklási vágyad határtalan és nehezen viseled, ha keresztülhúzzák a számításaidat. Okos vagy, nehéz túljárni az eszeden, én pedig nagyon szívesen feszegetem a határaidat. Vérszomjas és bosszúálló vagy, neked aztán tényleg semmi sem szent: egyedül az én és a lányunk élete számít, csakhogy elég érdekesen fejezed ki az irántam táplált féltésedet, hiszen nem egyszer kulcsoltad már az ujjaidat a nyakam köré. Örökös macska-egér játék a miénk, amiben a szerepek és az erőviszonyok folyton váltakoznak, mégsem vagyunk képesek elszakadni egymástól.
Tizenkilenc éves voltál, amikor megismerted a tizenhat éves énemet. Kettőnket egymásnak szántak a szüleink, házasságunkból egy jól jövedelmező üzleti kapcsolatot reméltek. Te a gondtalan fiatal férfiak életét élted és eszed ágában sem volt az apád kérése miatt megállapodni, míg én szinte kislányként az eszményi szerelem képét kergettem, nem a muszájból megköttetettét. Lassan barátkoztunk össze, majd cinkostárssá váltunk, ebből a minőségből pedig elég nehéz volt házastársiba átlépni... legalábbis nekem. Annak ellenére, hogy vonzódtam hozzád, furcsa volt a nejednek lenni. Mindent megtettél, hogy jól érezzem magam és végül be is adtam a derekam: bár azt hangoztatom, hogy sohasem szerettelek, szerintem csak magammal akarom ezt elhitetni. Miért? Az apád halála után kezdtél olyanná válni, mint ő. Dühkitöréseid voltak, az üzleten kívül semmi sem érdekelt, kiszámíthatatlanná váltál és szinte nyoma sem volt annak a kedves, érdekes és humoros fiúnak akit megismertem. A lányunk születése előcsalogatott belőled némi jót, de nem sokáig bírtam melletted, Erina három éves volt, amikor magam mögött hagytalak titeket. A lányunkat nevelőnők gondjaira bíztad és ugyan próbáltad megvásárolni a szeretetét, nem sikerült. Ugyanúgy jártál vele, mint velem, egyszerűen elmartad magadtól.
35 évesen változtál vámpírrá, azóta éled a halhatatlanok gondtalan életét. Kedvtelésből ölsz, jólesik látnod mások szenvedését, tehát ebben is hasonlítunk. Sohasem mondtál le a bosszúdról, miszerint tönkreteszel engem: mióta tudod, hogy én is vámpír vagyok, azon munkálkodsz, hogyan tehetnél nekem keresztbe. Felbukkansz és felégetsz mindent magad körül és körülöttem is, hogy aztán megint eltűnj egy kis időre és amikor azt hinném, megszabadultam tőled, ismét a nyakamban lihegsz. Életem tragédiáinak kilencven százalékát neked köszönhetem és ezt te csupán akkor bánod, ha mélyen a szemembe nézel és meglátod bennem a nőt, akibe beleszerettél.

// A karakter jelen pillanatban mindenével együtt foglalt és addig az is lesz, míg nem tud méltó kezekbe átkerülni. Nagyon fontos lenne a lánykám életében, éppen ezért tenném kicsit magasabbra a lécet (lehet, hogy ez most kicsit csúnyán hangzik, de a mostani gazdájához hasonló usernél szeretném viszontlátni). A play by maradjon, a lyukas időszakokról az user nyugodtan dönthet. Továbbiakról pm-ben bármikor beszelhetünk. Nem villámkezű játékost keresek, türelmes vagyok, nekem sincs időm egész nap itt ülni. Csak ne tűnj el, kérlek!