Nagyon rég óta vagyok a szakmámban, de mindez idő alatt nagyon sokféle emberrel találkoztam már. Habár a munkám eleinte nem volt kedvemre való, de amint egyre több kuncsaftom lett, egyre több érzelmekkel kezdtem el találkozni. Táncosnő vagyok, aki nemcsak a férfiak tekintetének élvezetét elégíti ki – annál sokkal több minden tartozik ide -. De nem minden alkalom végződik az ágyban. Vannak olyan férfiak, akik tíz pohár után sírva vallanak nekem, amihez egyébként semmi közöm; de így a fájdalmuk sokkal elviselhetőbb, mintsem ha senkinek sem mondhatják el. Segítettem rajtuk azzal, hogy hallgattam őket. Nem különösebben foglalkoztatott a fájdalmuk, viszont tapasztaltam. Nagyon rég óta élek ezen a világon és a mai napig érnek érdekes, új dolgok. Tekintve az elmúlt húsz évet.
Beléptem a termembe, ahol gyors mozdulatokkal kaptam magamra a kinti ruháimat. Testhez simuló top, szűk farmernadrág, magas sarkú és egy bőrdzseki. Nem voltam túl színes látvány, bár mindig jobb szerettem a sötétebb színeket hordani magamon. Amint kilépek, senki sem fog felismerni, hogy egy vagyok az itt dolgozó nők közül. A férfiak a testre figyelnek, nem pedig az arcra. Ha pedig mégis, kizárt, hogy felismernek. Nem szeretem az ilyesmit; amint végeztem a munkámmal, akkor már egy vagyok a többi ember között. Csak egy vendég.
Amint végeztem, kulccsal bezártam a termem ajtaját, és egy hosszas magánfolyosón lépek végig egészen addig, amíg a végén egy ajtóhoz nem érek. Azt kinyitva a tömeg között tudom magam és csodálva figyelik azokat a nőket, akik most az emelvényen táncolnak nekik. A zene finoman búg az ember fülébe; nem halk, de nem is egészen hangos.
Még mielőtt hazatérnék és lepihennék egy kád, forró víz keretében, úgy döntök, hogy elfogyasztok valami italt. Az utóbbi időkben nem vagyok szerencsés ember, csak egy nyomorult némber. Az ivászat sohasem volt az asztalom, ha tehettem kerültem, és csak akkor ittam, ha valami ünnepi alkalom volt. Most azonban... minden egyes nap egyre többet. Nem mintha ez ártana nekem, de kis időre tompítja az agyamat.
Leülök egy székre a pult elé és intek egyet karommal a pultosnak. Nem kell semmi különöset hozzáfűznöm, amúgy is tudja, hogy mit szeretnék. Minden nap ugyanazt, a lehető legerősebbet.
Fáradtnak éreztem magamat annak ellenére is, hogy egy magamfajta nem igen képes kimerültségre. Ez nem fizikai fáradtság, sokkal inkább lelki. Mindössze csak pihentetem szemeimet lehunyva, amikor magam mellől egy ismeretlen mély hang szól hozzám, amit tisztán hallok a zaj ellenére is.
Tekintetemet felé emelem kirívó íriszekkel. Meg kell valljam, nagyon sok férfival voltam dolgom, de a hozzá hasonlók nagyon ritkán kerülnek a kezeim közé. Benn van a korban, de szerintem nagyon jól áll neki. Hangja hívogató, kedves. Nos, ki is ez az ismeretlen idegen?
- Azt kérek, amit te. – Nem vagyok finnyás és az sem baj, ha korántsem nőies az ital amit rendel. Elutasítani pedig meg nem akartam, hisz mindent úgy illik, ha elfogadjuk. Ismerkedni akar, de ne gondolja azt, hogy nem vettem észre a tekintetét magamon. Nem hibáztatom érte és én egyébként is megszoktam már ezt. Titkon tetszik is, hogy tekintete elismerően vándorol végig testemen, főleg a melleimen.
- Miért fontos az annyira? – kérdezem tőle érdeklődve, merő kíváncsiságból. A férfiak nem kíváncsiak a nők nevére. – Lucille. – Válaszolom kedvtelenül. Ha tisztában van az itteni nők neveivel aránylag, akkor ismerősen csenghet a nevem a fülében, hisz jómagam itt dolgozom.
- Nagyon ritkán találkozom új arcokkal. Téged viszont nem láttalak még itt. – Állapítom meg kíváncsian. Az arcmemóriám tökéletes: egy ilyen megjelenésű férfit pedig biztosan megjegyeznék. Nagyon vonzónak hat. Sőt, finoman a levegőbe is beleszippantok; különleges érzékeimnek köszönhetően tökéletesen érzem rajt a kölnijének az illatát. Nagyon felkeltette az érdeklődésemet, bár nem szeretnék elhamarkodni semmit sem. Viszont, új ismeretségeknek nem vagyok az ellensége, pláne akkor, ha ilyesféle férfival van dolgom.

Az ital hamar meghozza a kedvet, ha már más nem. Fáradtnak éreztem magam, de másképpen. Akartam valamit, amitől felélénkülök; jelenleg ez pedig az alkohol lehetett. Azt hittem, hogy az itt töltött mai napon az utolsó negyed órám csendben fog eltelni, mégis egy olyan férfi vonja el a figyelmemet, akit itt még eddig sohasem láttam. Szokásos, megszokott alakok térnek be akiket arcról, vagy ritkább esetben közvetlenül ismerek. Kerülöm a csevegést és az ismerkedést abban az esetben, ha nem munkáról van szó, de most mégis megemberelem magamat és ráveszem magamat olyasmire, ami eddig nem volt jellemző rám. Ez egy ilyen nap: nem volt kedvem ellenkezni. Ráadásul kíváncsi voltam, ami tőlem nem megszokott.
- A legtöbb férfit nem érdekli egy nő neve. – Jegyzem meg csak úgy, nem általánosítva, hisz bebizonyosodott, hogy ezúton van kivétel. Azt azonban én is tudom, hogy a külsőm meglehetősen vonzó lehet a legtöbb férfi számára; tisztában vagyok vele. Ezért érdeklem őket, semmi másért. De azt hiszem, hogy jobb is ez így. Az én lelkem túl mocskos ahhoz, hogy tüzetesebben akarjanak megismerni, hisz a végén csak megrémülnének.  
- Hm, Dean. – Ismétlem a nevét. Mindössze csak ízlelgetem, aztán elismerően bólintok. Kezét felém nyújtja, amit viszonozok szelíden.
Az italt megrendeli, amit kis váratva hamar kirak elénk a pultos.  A poharat az övéhez érintem, aztán egyszerre le is nyeljük az italt. Marja a torkom, de pont ez az élvezetes benne. Amit viszont kiittam a kis pohár tartalmát, fejjel lefelé lefordítom, és úgy rakom le a pult felületére magam elé. – Remek választás. – Forgatom a poharat egy ideig, aztán ránézek, amint arról beszél, hogy hol és mikor volt utoljára az ilyesmi helyeken. Egyáltalán nem taszít, hogy egy kis darabot mesél magából, hisz annál jobban ismerhetem csak meg.
- New York szép hely a maga módján. Bár megvallom, csak magányos férfiak járnak ide. Te is az vagy? – Kérdezem érdeklődve, amire nem kötelező választ adnia. A magány nagyon sokértelmű lehet ezen a téren. Feleség mellett  is lehet egy férfi magányos. – Talán csak nem New York-ban él? Igazán messze van. – Állapítom meg, majd mélyen kifújom magamból a levegőt.  Érdeklődöm iránta, tehát bátran mesélhet magáról, amit csak szeretne. Rengeteg férfit meghallgattam már, bár ez munkán kívül nem igazán mondható el.
Amikor kérdez, hogy jöhet-e még egy kör, csak bólintok határozottan. Ha van pénze és felajánlja, miért is ne?
- Nos, talán te is rájöhettél könnyeden, hogy miért. – Végre egy mosoly jelenik meg az arcomon, ami talán az alkoholnak az oka, ugyanakkor azért is mert meglep, hogy úgy tesz, mintha nem tudná ki vagyok. – Nők normális esetben nem térnek be az ilyen helyre, hisz számukra nem túl sok izgató látvány van itt. – Rántom meg az egyik vállamat, aztán kiegyenesedem a széken. – Milyen szerencse, hogy végre felszabadult az estém. - Sóhajtok kimerülten, miközben finoman beletúrok barna tincseimbe. Veheti akár leplezett utalásnak is, hisz egyre inkább kezdi felkelteni az érdeklődésemet.

Felvonom az egyik szemöldököm, amikor azt mondja, hogy ő nem olyan, mint a többi férfi. Talán nem, de lényegében ugyanaz. Ő egy kicsivel jobban ért ahhoz, hogy hogyan udvaroljon egy nőnek. Mindenesetre én ezt is értékelem, így továbbra már nem teszek semmiféle megjegyzést sem. Hisz lássuk be, alig negyed órája ül itt mellettem, és aprólékosan ugyan, de szép lassan kezd a hangulatom jobb lenni mellette. Betudható az alkohol hatásának is, de én magam is megállapíthatom, hogy elsőre nem tűnik rossz társaságnak. Nagyon nyílt és érdeklődő, ezzel együtt pedig a fizimiskája is vonzóvá teszi.
- Talán másként magányos. Akik idejönnek, kielégülésre vágynak. Valaki nézi, de más érezni is akarja. – Felelem röviden. Amint a kutyájáról tesz említést, csak barátságosan, kedvesen elmosolyodom. Szeretem az állatokat és ez alól a kutyák sem kivételek. Az is megmosolyogtat, ahogy udvarolni próbál, mindenesetre nagyon tetszik ez a fajta hozzászólás. A legtöbb férfi az orrom elé vágja a köteg pénzét aztán onnantól fogva eldönti, hogy azt csinál velem, amit akar. Ezzel a stílussal ellentétben Dean sokkal barátságosabban áll hozzá a dolgokhoz.
- Én már túl rég óta élek itt. – Forgatom magam előtt a poharat pótcselekvés gyanánt. Nem szeretek hazudni, ezért nem mondok konkrét éveket. Ha őszinte akarnék vele lenni, akkor azt mondanám, hogy lassan kétszáz éve, hogy ebben a városban vagyok. Ha nem tud a világomról, akkor őrültnek nézne és kiröhögne. Több, mint ezer éve vagyok ezen a Földbolygón és rengeteg helyet megjártam már. Mégis ez a város volt számomra az igazi. – New Orleans nagyon különleges. Ide csak is a dzsessz zene szerelmese költözhet. Aki itt él, szereti a zajt, a vidámságot és a pörgést. Nagyon vidám város, viszont a maga módján megvannak a saját veszélyei is. – Tettem hozzá csevegés gyanánt. Sűrű a halálesetek és a tragédiák, egyszerűen hemzseg a város a veszélyes lényektől. Kár, hogy én is közéjük tartozom. Táplálkozom, tehát ölök. Nem is keveset.
- Itt nem túl sok nővel találkoztam. Ha mégis, hamar kiment az ajtón. Nem szeretem, ha egy nő néz meg engem. A férfiakban nagyobb, mélyebb vágy gerjed és azt sokkal jobban élvezem. – Teszem hozzá mosolyogva és őszintén. Most már biztosan tudja, hogy ki vagyok, de ezt nem is akarom tőle eltitkolni. Nem szégyellem azt, amit csinálok. Én élvezem és mindemellett nincs időm arra, hogy eszembe jusson a magány még akkor sem, ha valójában az is vagyok.
Megejt némi panaszt, aztán lehúzza a pohár tartalmát. Követem a cselekvését, aztán nagyon óvatosan húzódom közelebb hozzá, midőn egyik tenyeremet a combjára tapasztom, egészen közel az ágyékához.
- Valóban szeretnél magánműsort? – Kérdezem tőle érdeklődve, bestiális vigyorral az élen. Nem érdekel a pénz, és most jelenleg nem is az hajt. Vannak olyan dolgok, amiket én is megkívánok, és egyszerűen hozzá akarok jutni. Kétlem, hogy egy szimpla műsort szeretne; ha mégis, akkor teszek arról, hogy többet akarjon. Az igazat megvallva, talán már fél éve is annak, hogy bárkivel is együtt lettem volna egy élvezet erejéig.

- Nem mindig. Viszont akad olyan férfi, aki egyszerűen csak beszélgetni akar. Vagy aki épp egyszerre a hármat... nézni, beszélgetni és hemperegni, nos, nagyon ritka. Ugyanakkor értékes. – Kíváncsian figyelem arcának a vonásait, hátha talán magára ismer a mondatom közben. Nem erőszakos, csak amennyire kell, épp annyira próbál udvarolni, ami jelen esetben nem is bosszantó, elvégre nagyon tágasan beszél más dolgokról. Fáradtnak éreztem magamat, de érezhetően tapasztalom, hogy aprólékosan visszatér belém az erőm.
- Sok városban jártam már és éltem, de New Orleans-ba már nagyon régen tértem be és az óta itt is vagyok. Talán ez annak tudható, hogy volt valaki, aki miatt itt kellett maradnom, hogy a gondját viseljem. – Sóhajtok semlegesen. Nem volt bennem még öröm, de azonban bánat sem már. Itt nem szerelemről van szó, ami ideláncolt engem a városba, habár már voltam szerelmes nem egyszer. Mindegyik borzalmasan végződött, hol halállal, hol pedig gyűlölettel. Nem vagyok szerencsés, ugyanakkor utód terén sem. Az egyik gyermek a méhemben halt meg már nagyon régen. Nagyon kevés volt hátra a szülésig. Ha két hónappal később változtattak volna át, akkor most a saját gyermekem még mindig velem lehetne. A másik, akit magamnak szereztem; és akit meg akartam először ölni, nos, magamhoz vettem és én is neveltem fel itt ebben a városban. Ő kötött ide egyedül, de most már ő sincs velem. Szokásom volt a vándorlás, s talán az utóbbi években el is mentem volna máshová, de nem tettem meg. Lehet, hogy talán itt az ideje, de mégsem. Hisz aki tönkretette az életemet, aki az örök életet adta nekem, nagyon sokszor betéved ide. Alig várom, hogy megtaláljam. És ha megtalálom, megölöm.
- A nagyobb városok veszélyesek. De New Orleans más a többitől. – Teszem hozzá kissé rejtélyesen. Kezdhetném azzal, hogy itt vannak a vámpírok vérvonalainak a forrásai és nem mellesleg a lehető legerősebb boszorkányok, akiktől hemzseg a környék. Ide sorolhatnám a Salem-i lányokat is. Lilith-tel volt már dolgom, de nem volt egy szép látvány. – Ettől eltekintve megvannak a szépségei. Imádom, hogy megőrzi a régiségeket és nem kezd bele hatalmas felhőkarcolókat növeszteni. Ez a város megőrzi a valódi önmagát és ettől annyira különleges. És, imádom a báljait. Vannak szomorú esetek, de legtöbbször a város mindig nagyon vidám. Ettől függetlenül hamarosan tervezek innét elköltözni. Azt, hogy hová, fogalmam sincs. Újra vágyom. Sok helyen jártam már az éveim alatt és igazán nem is tudom, mi lehet még nekem újdonság manapság. – Az én nyelvem is jobban megered a kelleténél, de ennek egyértelműen az alkohol az oka. Szerencsére én nem roskadok össze tőle lelkileg, nem is leszek tőle jobban humoros; egyszerűen csak jobban nyitok mások felé. Ez nem rossz dolog, most már nekem is jobban esik, hogy valakihez szólhatok,aki ráadásul meglepően nagyon kedves velem. Értékelnem kellene? Nem ismerem őt.
- Egyszer majd mesélhetnél, hogy hol jártál. Én is nagyon szeretek utazni, és egy-egy szép helyen letelepedni kis időre. Jó más szájából is hallani az élményeket. – A pultra könyökölök mosolyogva, miközben egy újabb poharat kapunk és a részemet egyszerre lehörpintem, és ha kiüresedett, akkor ugyanúgy lefele fordítva teszem le a poharat.
- Szeretem a munkámat. Akadnak kedves férfiak is. – Rámosolygok szelíden, aztán végül kiegyenesedem a pulttól. – De szeretek új dolgokat megismerni, ezért lehet, hogy váltani fogok hamarosan. Túl rég óta csinálom már ezt. – Túrok bele a hajamba kissé feszülten. Közel hatva éve. Azelőtt csak kuplerájok voltak, aztán amikor a nők jogot kaptak és egyenrangú emberekként kezelték, nos, megjelentek az e féle igényesebb sztriptíz bárok. Persze, a mai napig is vannak elkorcsosult helyek, de én soha nem mennék oda. Minket itt szeretnek és csak nagyon ritka eset van, ha nem a kellő tisztelettel bánnak velünk.
Combjára teszem tenyerem és ránehezedem finoman, aztán csillogó íriszekkel követem a tekintetét. Tetszik, ahogy végignéz rajtam, és ahogy rám néz.
Ezúton vodkát kapok kézbe, s azt újra megiszom könnyeden. Azonban ez már kissé beszédít egy pillanatra, de nem hosszasan.
- Van itt egy saját szobám ahová csak nekem van bejárásom. Ha gondolod... – Finoman a háta mögé húzódom, és kéjesen simítok végig vállain, aztán mellkasán. Fejemet lejjebb emelem, ajkaim pedig nyakára tévednek tapadni nagyon érzékien, ugyanakkor mégis kéjelegve.

Az emberek mind vakok. Mind figyelmetlenek. Rengeteg olyan természetfeletti rejtőzködik és vándorol mint a romák, hogy még véletlenül se gyanakodjanak a halandók attól, hogy mégis miért nem öregszik valaki. Két évszázada, hogy itt élek a városban a nélkül, hogy tartanom kellett volna attól, hogy bármelyik pillanatban gyanút fognának.  Merész húzás volt a részemről, de beleszerettem ebbe a városba és nem akartam elszakadni tőle. Nem én vagyok az egyedüli, aki idekötötte az életét; talán azért is biztonságos ez a város, mert itt valóban rengeteg olyan szerencsétlen él itt, akik a világ egy sötétebb oldalát ismerhették meg. Számukra nem új az örök fiatalság, elvégre ők is ezzel osztozkodnak. A boszorkányok kissé nehezebb helyzetben vannak az örök élettel kapcsán, de élettartalmuk sokkal tartósabb egy átlagos emberénél. Alighanem, én inkább választottam volna a halált mintsem átváltoztasson az a mocskos szuka. Elveszítettem miatta a fiamat. Általában úgy szokás, hogy a gyerek tekint a szülő sírjára, nem pedig a szülő a gyerek sírjára. Arról nem beszélve, hogy az a sírhely nagyon parányi, hisz egy olyan csecsemő nyugszik abban aki még csak meg sem születhetett. Nincs annál szörnyűbb érzés, amikor egy anya testében hal meg az utódja. Inkább hagyott volna meghalni, nem pedig ebben a fájdalmas tudatban élni... a mai napig is elviselhetetlen, pedig már korok teltek el az óta. Minden más lett volna. Főleg, hogy most már nem élnék. Boszorkányként nem élhettem volna eddig. De mit is bántam volna én azt. Nem féltem a haláltól, ahogy most sem. Pedig mélységesen megérdemelném. Nem érdemlek sajnálatot, hiába ért annyi kín. Valójában megérdemeltem.
- Talán majd egyszer. - Mélázok, aztán csak mosolygok szelíden. Tudom, hogy nem fogom már őt látni. Miért is látnám? Az úriemberek mindig eltűnnek innét nagyon hamar. Mást akarnak és nem ragadnak le egyetlen egy helyen. De miért is beszélnénk úgy, mintha most látnánk egymást elsőre és utoljára? A beszélgetés sokkal közvetlenebb, ha hiszünk a lehetetlenben. Ez szomorú tény, de ez az igazság. Mindig hiányozni szoknak az ilyen férfiak utána. De már megszoktam, ezért túlságosan nem visel meg az eltűnésük. Mindig jönnek utána újabbak.
- Még én magam sem tudom. Lehet, hogy talán elvonulok pihenőre. Ki tudja. - Megrántom vállaimat egy pillanatra. Van pénzem, korántsem szorulok munkára. Persze, nem voltam több egy gazdag férj szukájánál, de ez már több száz éve. Nem voltam hozzá hűséges, mindig jobb volt a bátyja mindenben. Viszont a fivérének egy darab fillérje sem volt. Nagyon sokáig csinálhattam volna ezt, de az a luvnya aki vámpírrá tett, nos, nemes egyszerűséggel szüntette meg a pénzforrásomat. Megölte a férjemet, annak bátyja pedig engem okolt a testvére haláláért. Nem én öltem meg, de ha én nem lettem volna, akkor még élhetett volna - állította ezt ő. Átok vagyok mindenki fejére, de a saját érdekeimet jobb szeretem fölényben tudni. A pénzét megörököltem és jó néhány házát is egyaránt amiket eladtam vagy épp bérbe adtam. Kellemest a hasznossal. (...)
Lassú, sejtelmes léptekkel suhanok a háta mögé, midőn aztán mellkasán simítok végig és vöröslő ajkaimmal csókolom nyakát, olykor beleszívva lágyan bőrének a felületébe. Munkán kívül vagyok, tehát nem azért teszem ezt, mert épp ez a kötelességem és ezért pénzt sem várok el. Egyszerűen csak látom, hogy vevő arra amit kínálhatok. Szívesen megadom neki.
Megfogom az egyik kezét, és a hátam mögött kezdem el őt magam után húzni. Nem szoktam az itteni szobámba behozni senkit, meg munkán kívül bárkivel is fetrengeni vagy épp szórakoztatni. Most épp valamiért mégis késztetést érzek, hogy ezt tegyem. Egyszerűen csak akarom őt, ennyire egyszerű. A futókalandok már csak ilyenek.
Visszajutok a folyosóra ahonnét jöttem az előbb, de most egy remek társasággal együtt térek be újra. Kulccsal kinyitom az ajtómat, aztán beljebb húzom őt és be is zárom az ajtót végül ugyanazzal a kulccsal.
- Furcsa, hogy egy ilyen helyen még egy ilyen szoba is van. Akartam egy ilyent, ha épp nem volt kedvem hazamenni de az alvást mégiscsak igényeltem. A táncok után mindig jó volt lepihenni. - Mesélek egy kicsit arról, hogy miért is van nekem ilyesféle hely külön fenntartva. - Viszont nem szerettem sohasem, ha bejön ide valaki. - Árulom el röviden, hogy tulajdonképpen ő rajta kívül senkit sem invitáltam ide be. Nem túl nagy helyiség. Hatalmas franciaágy van a szoba végében, a szoba oldalán egy ruhásszekrény és az elején pedig egy tükör. Ugyanakkor nagyon otthoniasan van berendezve; szeretem, ha egy hely nyugodt és rendezett.
Végighaladok a barackszínű fal mellett, aztán intek, hogy üljön csak le nyugodtan az ágyra. Közben már el is kezdem bontani le magamról a bőrdzsekimet és így hirtelen sokkal jobban látszanak húsos, mégis kemény melleim.
- Mondd csak, mit szeretnél? Bármit kérhetsz tőlem. - Nézek rá szépen, mégis bestiális éllel. Nagyjából sejtem, de ez egy különös ajánlat amit csak is neki ajánlok fel, hogy bármit kérhet tőlem.

Kérdése meglep, egyszerűen értelmezni sem tudom. Egy ideig csendben hallgatok míg háttal áll nekem, aztán félredobva a dzsekimet végülis szóra nyílik a szám.
- Ha arra gondolsz, hogy ezért mennyit kérek, nos azt hiszem, hogy talán említettem azt, hogy mára már nem dolgozom- Akár veheti úgy is ezt az egészet, hogy ebben nem csak az ő örömét fogom szolgálni, hanem mindebben én magam is meglelem a saját örömömet. Akarok tőle valamit, amit csak ő adhat meg nekem, és ő is akar én tőlem valamit, amit most én adhatok meg neki. Túl tehát nem is boncolgatom a kérdését, elvégre felesleges.
Mosollyal nyugtázom dicsérő szavát, amint melleimre pillant és megdicséri azokat. Egyelőre nem teszek többet annál, mint amit mond. Habár nem mutatja, de egy pillanatra meglepem azzal amit mondtam neki. Megszoktam már, ha utasítanak és parancsolgatnak. Javarészt nem tűröm el, de ez esetben ő kapott tőlem egy különleges ajánlatot amivel nyugodtan élhet még.
A telefonomat előveszem a farmerem hátsó zsebéből és keresek rajt valamilyen lágyabb zenét, hátha vevő az ilyesmire. Felhangosítom épp annyira, hogy hallható legyen, aztán a telefont leteszem az ágy melletti éjjeliszekrényre. Sokáig nem időzöm, hanem nagyon lassan elkezdem magamról lebontani a felsőmet, akkor viszont felsőtestem nagyjából takaratlanná válik. A bal karomon lévő tetoválásom is így látható, mely egészen a vállamtól az alkaromig nyúlik virágokat ábrázolva. Vannak egyéb tetoválásaim is, például a lábfejemen és a jobb karomon egy kereszt, de azok nem annyira feltűnőek.
Elkezdem ringatni nagyon lassan a csípőmet, mégis határozottan, aztán egyre lejjebb guggolva kezdem el lehúzni magamról a farmerem és amint lehúztam, újra felegyenesedem lassan. A magas sarkúimon keresztül félredobom aztán lábammal egy mozdulattal, de még egészen nem leszek teljesen meztelen. Combig érő fekete, csipkés harisnya van rajtam, melyhez társul egy harisnyatartó is. Lassan, a lágy zene ütemére hátat fordítok neki és most már látvány nyílik feszes fenekemre is amit továbbra is ringatok lassan és érzékien. A tangámnak a csípőmnél lévő szárát finoman megfogom és húzni kezdem mintha le akarnám venni, de csak szórakozom a gondolattal a kínzás kedvéért. Hajam a táncomnak köszönhetően finoman simítja folyamatosan a hátam, aztán az egyik vállamra simítom az összeset látványos mozdulatokkal és újra megfordulok felé, aztán egyenesen a szemeibe nézek kirívó íriszekkel. De csak néhány pillanatig maradok így, aztán oda sétálok hozzá és két lába közé fészkelem magam és újra hátat fordítok neki. Állva maradok ugyan, de megragadom két karját óvatosan, megemelem azokat, aztán gyors mozdulattal lebontom magamról a melltartót ami alól előbukkannak most már melleim teljes egészükben. Azt is félredobom, aztán tenyereit most már melleimre tapasztom, hogy érezze, mennyire kemények és feszesek a nagyságuk ellenére is. Kis idő után elvonom onnét aztán karjait, és tenyereit most már derekamra helyezem és fenekemet egyenesen az ölébe helyezem, de nem nehezedem rá. Ringatom ott a csípőmet épp úgy, mintha már épp bennem járna aztán fel és le kezdek el mozogni. Én is csak játszadozom a gondolattal, hogy a mozdulataim élvezhetőbbek legyenek, de egy bibi volt, hogy épp nem érzem magamban. De nem gond, hisz úgy is elérem, hogy hamarosan arra is sor kerüljön.
Kis idő elteltével felé fordulok; végigsimítok melleimen, aztán fölé kerülök és mellkasánál fogva nyomom le őt tenyereimmel az ágyra, hogy elhelyezkedhessek felette. Ölére nehezedem most már, hátha már érezhetem azt a keménységet amire vágyom. El is kezdek finoman mozogni rajt úgy, hogy közöttük ruhaanyag van, de még ezzel is bőven felhergelhetem. Ajkaim közben borostás arcát simítják, aztán nyakára térek rá, hogy foltokat szívhassak bőrére. A mozgást nem hagyom abba, sőt; egyik tenyeremet bugyim alá csúsztatom, s ujjbegyeimen megérzem, hogy egyre nedvesebbé válok.
- Akarsz engem? - suttogom a fülébe kéjesen, ugyanakkor rettenetesen vágyakozva. Sőt, nyelvem hegyével újonnan végignyalok a nyakán, de talán még szemfogaim is kihegyeződnek ekkor. Nem is tudom, hogy utoljára mikor táplálkoztam.

- Ezt nem tudom mindig pontosan. Nagyon változó. Van, amikor egész éjjel szükség van a lányokra és van, amikor csak néhány röpke órára. - Megrántom a vállamat, aztán hajamba túrok ujjaimmal, hogy eltűrjem a tincseimet az arcom elől. Meglep, hogy érdeklődik e felől, bár sokáig nem gondolkozom ezen. Bőségesen lefoglal, hogy az alkohol némileg bizsergeti az agyamat szinte; na igen, nem szokásom sokszor innom, és aki nincs hozzászokva, könnyedén beleeshet ebbe a csapdába. Ettől függetlenül teljesen észnél vagyok, mindössze csak bódít az erős ital.
A telefonomat előveszem és miközben az éjjeliszekrényre leteszem, elindítok rajt hamar valamilyen lassú háttérzenét. A zene mindig jót tesz az érzékeknek; megnyugtat és segít összpontosítani egy adott dologra.
Leteszem a dzsekimet az éjjeliszekrényre, pontosan a telefonom mellé helyezve. Most már a szűk topot ragadom meg az aljánál fogva és könnyeden bontom le magamról úgy, hogy sejtelmes tekintettel aztán félredobom a földre. Habár melleimre akkor is kevéske belátást lehetett kapni, de most már csak nagyon kevés takarja. Ringatom a csípőmet előtte, aztán mikor végigsimítok nyakamon tenyereimmel és aztán melleimen, lágyan lehunyom íriszeimet. Édes Istenem, elég csak abba belegondolni, hogy ha már halott lennék, valószínű már régen a sokak által rettegett Pokolban rohadnék nagy vidáman. Azt mondják, hogy a magunkfajták hamar megkapják a méltó jutalmukat, ami nem lehet más a büntetésnél és egy napon majd úgy is megfizetünk, nos... ez helyett mégis itt vagyok teljes hatalmamban; egy vonzó férfi felett elfeküdve ahol egyszerűen izzanak az érzékek. Vannak boldogtalan napjaim, de hamar találok magamnak olyasféle örömöt, amiért továbbra is megéri élni. Lássuk csak a jelenlegi helyzetet; megkapom azt, amit a legjobban szeretek.
Rövid ideig táncoltam csak a számára, habár azzal is olyasféle hatást értem el nála olyan rövid idő alatt, amit mindenképpen csak a hozzáértő nő képes. Nemes egyszerűséggel mászok az ölébe felé fordulva, aztán tenyereimet a mellkasának nyomom és finoman, mégis határozottan nyomom le őt az ágyra.  Kissé ránehezedem, de mégis stabilan tartom magamat felette. Íriszeim nyakát vizsgálják, habár a számban összefutott a nyál abban a pillanatban. De nem árthatok neki. Elég idős vagyok már ahhoz, hogy képes legyek kontroll alatt tartani a démonomat és nem érzek késztetést, hogy ártsak neki. Ha táplálkozom, akkor nem szoktam meghagyni a maradékot. Félő, hogy annyira megszavazza nekem ostobán a bizalmat, hogy nagyon ráfázna. Ugyanakkor mégis csak most cseng, hogy észrevette az éhségemet. Újra beleszippantok a levegőbe és megállapítom, hogy nem emberről volt szó, mint ahogy én azt hittem. Ugyanakkor teljesen mindegy, a lényegen nem változtatna. Ha a vérével kínál továbbra is, talán a szerencséjén múlna, hogy életben hagyom avagy sem. Kedvességből ismerhetnék akár kegyelmet, és ezt is teszem. Nem fogadom el az ajánlatát.
- Milyen furcsa, hogy megszavazod nekem a bizalmat és csak úgy felkínálod magadat nekem. Ne tévesszen meg a helyzet. - Suttogom fülébe a szavakat, mint egy szirén, aki épp most kegyelmez meg egy matróz életének. - És te nem vagy éhes? - Kérdezem tőle kíváncsian, ravasz vigyorral az arcomon. Felismertük egymást kimondottan hamar. - Ha akarod, ihatunk egyszerre egymásból. - Beleszívok a nyakába óvatosan, miközben felhúzom a felsőjét és hasfalán végigsimítva a nadrágja alá csúsztatom jobb tenyeremet. Érzem a testének a melegségét és azt is, hogy a nadrágja azon része teljesen kidomborodott. Precíz mozdulatokkal kicsatolom a derékszíját - ó, hányszor megtáncoltatták már rajtam az övet -, aztán a ruhaanyagok alá nyúlva megérintem merev hímtagját. Tapogatok akárcsak vak a sötétben, hogy ismerkedhessen;  elkezdem rajt húzni a bőrt nagyon lassan, ezzel is vizsgálva, hogy mennyire vastag és hosszú. Pontosan erre van szükségem.
- Ez nekem nagyon tetszik.. - suttogom a fülébe rekedtesen, aztán lejjebb csusszanok rajt és a pillanat tört része alatt már a számba is veszem őt.

Nagyon jól áll neki ez az idősebb kor. Leginkább ez az egyik, ami legelső ránézésre vonzóvá tette a számomra, és ami viszont érdekesebbé tette őt a szememben. Legtöbbször fiatal suttyókat sodor a kezeim közé a sors, de a legtöbb nyápic egyszerűen zavarba jön, ha egy magamfajta veszi őket kézbe. Az idősebbek mindig vonzottak; ők már sokat tapasztaltak és sok mindenben bölcsebbek. Ez a férfi viszont nagyon tisztelettudóan bánt velem az elejétől fogva és az ilyesmi nagyon becsülendő. Hozzám nagyon ritkán álltak tisztelettel és nem a munkám miatt. Sokan tudták, hogy ki vagyok és mire vagyok képes. A lelkem túl romlott néhány embernek és ezért sem jár nekem tisztelet. Nem várom el, de mégis rettenetesen jól esik. (..) Fülébe suttogok néhány szót, aztán akaratlanul is mosolyra húzódnak telt, vörös ajkaim. Nem sikerült ráijesztenem, vagy épp eszébe juttatni azt, hogy talán meg is ölhetném a táplálkozás szempontjából. Édesen reagálja le, de lássuk be, a világért sem akarnék neki most még ártani még az éhségem ellenére sem. Megjegyzi viszont, hogy a vér benne most más ponton pezsdül igazán, aztán egyik tenyerem nadrágja alá fúródik és megérintem péniszét, mely tapintásra nagyon vastag és kellően hosszú is. Már a puszta érzetétől is sóhaj szakad fej ajkaim közül, de csak néhány pillanatig vonom rajt a bőrt ismerkedően.
Abban a pillanatban viszont tenyere egyik mellemre tapad, és kemény mellbimbómat kezdi finoman érinteni és két ujja között kezdi el morzsolni. Érzékenyen érint, ezért megrezzenek finoman, de ez a folyamat megszakad, amint lejjebb csúszok mellé és fejem az ölével kerül egy vonalba. A nadrágot kicsit húzom le róla, és máris előpattan ágaskodó farka, aminek a látványa  most már még jobban felhergeli bennem azt az éhséget, amit csak ő tud csillapítani majd jelenleg.
Forró ajkaim közé veszem most csak a makkját, nyelvemet pedig hozzátapasztom és szívni kezdem aprólékosan; aztán egyre mélyebbre engedem a számban, egészen addig, amíg már a torkomat kezdi el belülről kaparni. Egy ideig bent tudom tartani, aztán amikor nem volt elég a levegővétel az orromon, hirtelen kiveszem a számból. Elhelyezkedem, két mellemre markolok és könnyű mozdulattal veszem közéjük kemény farkát, amit az iméntiekben ízleltem meg. Megdicsér akkor, hogy jól tudok szopni. A bókra csak szelíden, kedvesen elmosolyodom.
Testem le és fel kezdem el mozgatni, ezzel pedig melleimmel kezdem el húzni rajt a bőrt fel és le. Amikor makkja kibukkan melleim közül, bekapom és rászívok, aztán amint felhúzódom rajt, kiveszem a számból és ezt a folyamatot többször is megismétlem, egyre jobban gyorsítva a tempón.
- Ha akarod, akkor a számba is élvezhetsz. - Nézek rá egy pillanatra vágyakozó tekintettel. Tudom, hogy sokan szeretnek ott elélvezni, és ez esetben ha ez most neki is jobban tetszene, akkor egyáltalán nem állok le a mozdulattal.

Az ismeretlen mindig veszélyes volt és az is marad. Az ismeretlentől mindenki tart, és bár hiába vagyok már benne a korban, még magam is megválogatom a járatlan utakat. De van, hogy véletlenül és merészen indulok el ezen az úton, hisz meg akarom ismerni. Vehetjük a jelenlegi történéseket is; önmagamtól sohasem szoktam provokálni valakit, pláne akkor, ha épp nem munkáról van szó. Elég volt nekem holmi néhány vak, kedves sző, és máris a tenyeréből etet. Nagyon régen volt már az, hogy egy beszélgetés ennyire szépen indult volna. Tisztelem az ilyesmit, pláne azt, ha szépen bánnak velem és Dean pontosan jól forgatta nálam ezen téren a szavakat nálam. Nagyon bizalmatlan vagyok másokkal szemben, ugyanakkor az én tiszteletemet nagyon nehéz kiérdemelni, pláne azt a figyelmemet, amit most Dean első találatra mégis megkapott. Nagyon is felfigyeltem rá, jobban, mint bárki másra életem folyamán.
Egyáltalán nem bánom, hogy én még nem vagyok az e féle élvezetekben részesítve, egyelőre élvezem a helyzetet, hogy az én kezemben van az irányítás és konkrétan azt tehetek vele, amit csak akarok.
Megszabadítom a nadrágjától végül teljesen, aztán felsője is követi a nadrágját, de alighanem nagyon hamar minden lekerül róla. Egy pillanatra el is vörösödik az arcom a látványtól, hisz kívánatos teste van, egyszerűen minden porcikája tökéletes rajt.
Lejjebb csusszanok testemmel az ágyon, aztán egyik kezembe veszem ágaskodó farkát és szorgosan kezdem el szopni, eleinte aprókat, hisz kiélvezem azt, hogy ízlelhetem. Számban több nyál termelődik, így egyre könnyebben tudom mélyebbre fogadni a torkomban, aztán mély levegőt véve teljesen lesegítem kemény és hegyes farkát a torkomban; szinte már feszít a mérete, de pontosan ezt élvezem benne. Mély hangját hallatja, ami a legcsodálatosabb zene volt a füleimnek, és ennek hatására számból kiszedem péniszét kis idő után, és feszes melleim közé fogom úgy, hogy tenyereimmel megragadom azokat és közéjük zárom hímtagját. Finoman emelkedem rajt aztán ereszkedem, s szinte tökéletesen tapad puha bőre melleimnek, ezáltal pedig különlegesen intenzíven érezheti a kéjt, főleg, hogy rá pár másodpercre a makkját kezdem el szívogatni akkor, amikor melleim között felbukkan. Felajánlom neki utána, hogy ha akar, a számba is élvezhet hisz pontosan jól tudom, hogy ezt sokan mennyire szeretik, ám ezt azonnal nem merik bevállalni, máskülönben a partner hoppon marad. Engem nem zavar, hisz megszoktam, hogy olykor nekem nem jut a kényeztetésből, de én már azzal is kielégszem, ha teljesen kielégülve feküdnek előttem.
Mellbimbómat újra megérinti és masszírozza, közben sem állok le a mozgással; még mindig a melleim között tartom szorosan és makkját is ugyanúgy szívom, hol néha körkörösen nyalom meg nyelvem teljes egészével a végét. Utasítására engedelmesen feltérdelek az ágyon, aztán lehúzom magamról a bugyimat úgy, hogy a hasfalamhoz rögzített harisnyatartó továbbra is a harisnyámhoz legyen csatolva. Ahhoz, hogy egyszerre őt és magamat is tudjam kényeztetni és kényelmes pózban is legyek, négykézlábra nehezedem és fenekemet feltolva hagyom, míg deréktól lefele lejjebb eresztem magam és fejem tökéletesen a farkával van egy szintben. Végignyalok rajt, amikor középső és gyűrűsujjamat egyszerre mélyesztem a hüvelyembe egészen tövig, s némileg behajlítom az ujjaimat kampószerűen és úgy kezdem el magamat ujjazni. Ugyanilyen szakértelemmel veszem őt újra a számba; hol bekapom, aztán pedig kieresztem a számból megszívva, ezáltal még cuppantva is egyet rajt. Közben néha belenyögök, hisz magamat továbbra is ujjazom kellően gyorsan, s amint dagadni kezd farka a számban, szorosan körbezárom rajt az ajkaim és abban a pillanatban szájpadlásomra spriccel erős sugarakban. A torkomban nem tudott egyszerre lemenni az összes, hamar megtömte a szájüregemet ezért nagy adagban kifolyik a számból és melleimre is engedek, hogy lefolyjon rájuk forró, édes spermája.
Nem szeretem ennyivel letudni a dolgomat; szeretem, ha egy férfi végkimerültségig megy és szinte kimerülten hever előttem hisz tudom, hogy akkor végeztem jó munkát. Melleimről felszedem tenyeremmel a maradék gyönyörét, és lenyalogatom ujjaimról teljesen látványosan, hogy ezzel is izgassam őt. Tetszik az íze, és többet akarok belőle.
Kezd lankadni, de ez engem egyáltalán nem tart vissza. Még nem eléggé kimerült. Nyög, sóhajtozik, de fölé mászok és szeretetteljes csókokat lehelek az arcára, cirógatva egyik karját simogatóan. Habár közben csiklómhoz nyúl és kis ideig hagyom, hogy mozgassa rajt néhány ujját. Csípőmet körkörösen ringatom felette apránként, belesegítve a mozgásommal, aztán mire én is elélveznék ettől, megszakítom a folyamatot és karjait a feje mellé taszítom úgy, hogy tenyereimet rájuk tapasztom és lefogom. Macskásan vonaglok felette, aztán szinte nedvemtől tocsogó puncimat puhuló farkához érintem. Azt akarom, hogy érezze a forró nedvemet rajt. Bizsergő csiklóm lüktető makkját dörzsöli, aztán utána teljes egészén végighúzom magamat rajt, nagyajkaim szinte félig körbefogják és kisajkaim pedig gyűrődnek közöttük. Nyögök, néha pedig bele is remegek.
- Még soha nem kívántam ennyire senkit sem. - Harapok ajkaimba suttogó hangon, mozgásom pedig egyre gyorsabbá válik rajt; szinte érzem, hogy végigfolyik a saját nedvem a farkán.

Lágyan ujjazom magamat, egyáltalán nem gyorsan vagy kapkodva; azt akarom, hogy éhezzen a látványtól és láthassa minden egyes részletét. Annak ellenére, hogy a fáradtság minden rétegét magamon viseltem negyed órával ezelőtt, most úgy érzem, hogy én vagyok a legerőteljesebb és legelevenebb nő a világon. Felvillanyozott és felizgatott és épp úgy sóvárgok az érzés és ő utána, mint aki teljességgel éhezik rá és igényli. Közben persze őt is hasonló élvezetekben részesítem az ajkaimmal, jó alaposan körbefonva azokat a farkán, hogy ha netán elélvezne, egy csepp se vesszék kárba. Érezni akarom magjának a forróságát és az ízét, most jelenleg csak erre vágyom a legjobban. Nyelvemmel is izgatom, midőn ajkaim fel és alá siklanak a farkán, és alig kell utána kis idő, máris hatalmas adagban lövell a számba. Annyira megtelít, hogy mégis kicsurran néhány csepp, de talán direkt is tettem, hogy izgathassam őt azzal a látvánnyal, hogy húsos melleimre is csöppen a spermájából.  Még igyekszem nem lenyelni, hanem azzal a lendülettel kapom be újra a péniszét, és csak úgy juttatom le a torkomig, hogy amikor farka jobban a számba süllyed, segítsen letolni a nedvét. Persze, így is félremegy, de bőven teszek arról, amint tenyereimmel lehúzom bőrömről a cseppeket és onnét pedig lenyalom látványosan, hogy pont arra menjen ki a játék, hogy újra felizguljon. Nem látom annak a jelét, hogy most abbahagyná. Lássuk be, a férfiak nagy része első elélvezés után már nem kér többet, de ez esetben Dean eltér a többitől, nem csak ezen téren. Mellbimbómon keresztül is végigfolyt egy csepp, aztán tenyereimmel feljebb segítem azt a mellem és végignyalok saját magamon szinte már kínzóan lassan, ami hatására felnyögök; főleg, hogy utána ő érinti csiklómhoz az ujjait és körkörösen kezdi ujjait járatni gyönyöröm központján. Mellembe markolok, aztán hátravetett fejjel nyögök halkan, de nem sokáig hagyom, hogy ezt tegye. Nem azért, mert nem élvezem; pont, hogy túlságosan is élvezem, de nagyobb bennem az a vágy, hogy lenyűgözzem őt és sokkal többet kapjon a gyönyörökből amit nyújthatok neki.
- Lenyűgöző vagy. - Harapok alsó ajkamba, midőn a lehető legédesebb hangnemben dicsérem őt. Hangomban volt némi kéj, de inkább abban csak a tekintetem fürdőzött. Hangom inkább végtelenül kedves volt és őszinte; ami önmagában meglep, ugyanis a kedvesség nem az én műfajom pláne akkor, ha  munkán kívül vagyok. De mindenki szereti, ha megdicsérik, még én is, még akkor is, ha tudom, hogy tökéletes vagyok abban amit csinálok. Van néhány év tapasztalatom ebben.
Széttett lábakkal ülök az ölébe, aztán megérzem farkának a puhaságát; szinte még mindig lüktet alattam. Feszes hasfalára helyezem tenyereimet, aztán mozogni kezdek rajt nagyon óvatosan. Tudom, hogy most érzékeny ott, nagyjából tisztában lehetek azzal, hogy milyen érzés. Én is orgazmus után nagyon érzékeny vagyok ott, de ha tovább érint az élvezet, akkor egy idő után elmúlik a különös érzés és utána ugyanolyan élvezetes élményekben lehet részem. A szex minden pillanata tökéletes. Teljes hosszán vonom magamat előre és hátra, olykor néha letekintek közénk, hogy jobban feltüzeljen a látvány és ne csak érezzem. Imádom a látványt, ezért nem ritka, ha tükör elé invitálom néha a partnerem.
Már csak a makkján mozgatom a csiklómat apró, mégis heves mozgással amint megkér arra, hogy forduljak meg. Minden szó nélkül abbahagyom azt amit csináltam addig, és megfordulok, bár még mindig rajta helyezkedtem el. Lejjebb toltam magamat rajt, hogy a most már álló farka a számhoz legyen nagyon közel, ám ezzel együtt megérzem, hogy nyelve mélyen megmártózik nagyon nedves hüvelyemben.
- Istenem... - Nyögök fel jólesően, amint nyelvét csiklómhoz érinti, aztán pedig beleszív, olyankor fogaival is körbefogja így gyönyöröm központját. Megremegek, de aztán hamar észbe kapok és máris tövig engedem a torkomba a farkát, hogy teljesen kemény legyen. Ha akarja, akár csípőjét is mozgathatja és úgy konkrétan megdugná a számat, de egyelőre most csak sűrűn mozgatom rajt a fejem és jó mélyre fogadom őt a torkomba. Tudom a határt, ezért ha úgy érzem, akkor kihúzom ajkaim közül hatalmas méretét és levegőt veszek magamhoz, aztán ugyanúgy folytatom tovább. Közben ő sem marad tétlen; néha meg is állok, ha megérzem az orgazmus súrolását attól, amit művel velem.
- Nagyon jól nyalsz. - Nyögök, aztán sóhajtva dicsérem. Amint viszont ujjait is belém mélyeszti, halkan felsikkantok. Sok mindent szeretek a szexben, mégis az a kedvencem, ha egy férfi ügyesen ujjaz és ő pont ebbe a kategóriába tartozik. Levegővételem szakadozottá válik és sűrűn nyögök, nagyon hangosan. Közben újra bekapom a farkát, ezzel is csöndben maradok nagy nehezen de még így sem bírok magammal.
Három ujjával ujjaz kíméletlenül, aztán egyik mellbimbómat is morzsolni kezdi. Utasít, én pedig szinte már szétesve az élvezettől megfordulok és álló farka fölé guggolok, makkját a hüvelyem nyílásához érintem, és lassan nehezedni kezdek rá, ezzel is egyre beljebb nyomul belém. Nagyon feszít, és érzem, hogy egészen a méhszájamig hatol a végével. Belevörösödtem az egészbe. Amint ránehezedtem és szinte a lehető legmélyebben van bennem teljes egészével, felguggolok és előre-hátra kezdem el mozgatni a csípőmet úgy, hogy bennem maradjon de mégis mozogjon bennem. Nyögök szüntelenül, aztán végül fel és le kezdek rajt mozogni. Minden egyes mozdulatnál mélyre döf belém, de elég nedves vagyok ahhoz, hogy gyorsítsak a tempón és könnyebben csússzon bennem. Bőrünk egymáshoz csattan, ennél pedig csodálatosabb hang nem létezik.

Semmiféle aggodalmat nem tápláltam az iránt, hogy netán bárki is meghallana minket vagy épp ránk nyitnának.  Kint dübörög a zene, és a szobám egészen messze van a vendégektől; ha pedig mégis észrevennének minket, nos, korántsem lenne meglepő egy ilyen helyen. Tény, hogy ez a szoba nem ezért van fenntartva, hanem azért, hogy itt felkészüljek, vagy épp arra az esetekre ha nem akarok hazamenni valamiért. Nem is különösebben foglalkozom ezzel az esetleges problémával hosszasan, hisz most van sokkal fontosabb dolog ami tartósan lefoglalja a figyelmemet.
Követem a kéréseit épp úgy, mint egy engedelmes, makulátlan rabszolga, aztán gyengéden nyögök, amikor ráfekszem vele ellentétes irányban. Nyelvét nedves nőiességemhez érinti és érzékien nyalja aztán szívja, igazán csak akkor sikkantok fel, amikor már ujjait is belém mélyeszti. Talán már tudhatja, hogy ez az egyik dolog amit nagyon szeretek, pláne, ha valaki tudja is, hogy hogyan kell vele bánni.
Közben én sem maradok tétlen: Keményedő farkát jobb kezembe veszem és érzékien kezdem el őt szopni, ízlelgetve és minden pillanatát kiélvezve egy ilyen tökéletes hímtagnak. Nyelvemmel is játszadozom a számban, amikor ki-be csúszkál ajkaim között, aztán combjain átfonom karjaimat és jobban lenyomom a fejem úgy, hogy nagyon mélyen lehessen a torkomban. Aztán időben kiveszem a számból, még mielőtt kellemetlenség érne minket. Viszont, újra megkísérelem ezt a mutatványt, de most már nem mozgatom rajt a fejem, csak hagyom, hogy ő kezdje el csípőjét mozgatni.  Alig kellett várnom, érzem, hogy határozott mozdulatokkal hatol bele a számba kemény farkával, tempója pedig fokozatosan lesz durvább és gyorsabb. Minden egyes lökésénél  a makkja tökéletesen a torkomig ér, de a gyorsaságnak köszönhetően ez nem fog engem megfullasztani.
Mégis kénytelen vagyok ösztönszerűen magamba szívni egy hatalmas nagy levegőt, miután abbahagyja és újra rám kerül a sor. Talán még ő is érezheti, hogy milyen hevességgel dobog  a mellkasomban a szívem.
Épp remegve élveznék el felette attól amit művel bennem az ujjaival, de még időben kihúzza azokat hüvelyemből és utasít, hogy lovagoljam meg őt. Az orgazmus ugyan nem ért még el, de már így is belebizsergett az arcom és minden végtagom abba, amit éreztem. Nagyon kicsi kellett volna, de egyáltalán nem bánom, hogy megfosztott tőle; legalább sokkal élvezetesebb és hosszabb orgazmusom lesz hamarosan.
Felé fordulok és guggolva megállok felette és megfelelő szögbe állítom a most már teljes egészében meredő farkát, aztán óvatosan kezdek el rajt csusszanni, ám egészen hirtelen történik meg, mert nagyon síkossá lettem a nedvességemtől. Ettől függetlenül hirtelen tágultam és a lehető legmélyebb pontomat súrolja most legbelül ami egy ideig szúrós érzést vált ki de hamar elmúlik aztán. Hajamat hátradobom, hogy melleim fedetlenek legyenek, ám mozgásomnak követően makacsul visszagördül egy-egy hajtincsem. Eleinte lassabban mozgok rajt fel és le, hogy szokhassam a méretét, ám mozgásom ütemesetebbé válik és egyre gyorsabbá. Sóhajaim és nyögéseim őszinték, főleg akkor présel ki belőlem hangokat a mozdulataim amikor tövig bennem jár és hirtelen döf belém. Tekintete melleimet tanulmányozza, ám hüvelykujját csikómhoz érinti és dörzsölni kezdi kíméletlenül. Jólesően felsóhajtok akkor, ám amint kezdek egyre érzékenyebb lenni a hüvelyemben és a csiklómon, hangom egyre szakadozottabbá válik és egyre nehezebben kapkodom a levegőt tüdőm járataiba.
Felül közben, tenyereivel fenekemet markolva, de ajkai mellbimbómra tapadnak rá és vigyorogva felnyögök, amikor bele is harap.
- Csináld, kérlek! - már-már könyörgök neki; élvezem, hogy hatalmas pénisze belülről feszít szinte, és élvezem azt is, hogy csiklómat is izgatja és mindemellett a melleimet is csókolgatja vagy épp harapdálja.  Amint viszont visszaborul az ágyra, egyszerűen lerogyok rajt és farka most teljesen tövig döf, remegve elélvezek rajt amitől hosszasan végzek kontrollálhatatlan előre-hátra mozgást, aztán hüvelyem pulzálása és szorítása belőle is kifacsarja spermáját és élesen lövelli belém a forró nedvét. Érzem, ahogy bennem van a nedve, de alig pár pillanat után elmúlik az érzés és újra megremegek levezetésként, de teljesen irányíthatatlanul. Vörös karikák ugrálnak lelki szemeim előtt és arra kényszerülök, hogy maradék erőmmel lemásszak róla és oldalamra fordulva elfeküdjek mellette. Amint kihúzódott belőlem, még éreztem, hogy a nedvünk kicsordul belőlem egy kicsit, de erőm sem volt vele foglalkozni.Néha még összeszorítom a combjaimat, ezzel is levezetve a csípőm remegéseit.
- Remélem, hogy nem volt rám semmi panasz. - suttogom nagyon halkan, parányi erőmmel összeszedve hangomat és fejemben a szavakat.

Élvezem, hogy ilyen tökéletes hímtagon vonaglok, nyögéseim és nyüszítéseim pedig egyre intenzívebbek lesznek, amint egyre közelebb jutok ahhoz a bizonyos ponthoz. Méhszájamat minden egyes alkalommal megérinti, akaratlanul is pedig hol hangosan felnyögök, vagy pedig visszafogottan nyüszítek az élvezettől. Azt akarom, hogy legalább annyit élvezzen belém, hogy legalább annyira megtöltsön, mint az iméntiekben a számat. Pumpálom magamban a vágyat különféle perverz gondolatokkal, az pedig már csak hab a tortán hogy teljesen feszít belülről. Nagyon nedves vagyok, így nagyon egyszerűen mozgok kemény farkán fel és le, közben pedig húsos melleim is mozogásnak lendülnek a heves mozgásnak köszönhetően. Alig kell végül később pár másodper számomra, erőtlenül lerogyok rajt és a lehető legmélyebben áll most bennem; elélvezek pénisze körül, mely hatására a hüvelyemben lévő izmok lüktetni kezdenek és hol farkának feszül, hol pedig elengedi. Én csak remegek nyöszörögve, aztán felsikkantok, amikor pedig belülről teljesen megtölt hosszasan. Kinyitom íriszeimet, aztán rápillantok vörös arccal; tudhatja, hogy mennyire élveztem azt, amit művelt velem. Nagyon régen volt már ilyesmiben részem, most pedig végre hatalmas megkönnyebbülés önt el.
Amikor megszabadul minden cseppjétől, még várok egy kicsit, hogy ne folyjon ki belőlem gyönyörének minden cseppje amint leszállok róla. Levezetésként maradék erőmmel mozgok rajt előre és hátra rajt keveset, hogy spermája mélyebbre csorogjon bennem, aztán nehezen, de leemelkedem róla és finoman elnyúlok mellette. Még így is érzem, hogy végigfolyik combomon a forró anyag, és egyenesen rácseppen az ágyneműre. Szemeim előtt vörös és zöld karikaszerű alakzatok lüktetnek, egyszerűen még mindig hatása alatt vagyok az orgazmusnak.
Arcom alá tolom a kispárnát, aztán hegyezem a füleimet, amint válaszol. Nincs rám panasza, sőt, szívesen megismételné a jelek szerint ráadásul.
Az ágy másik fele könnyebbél válik, amint leszáll róla és mintha mi sem történt volna, elkezd felöltözni. Én még mindig csak feküdni vagyok képes, és egyedül az utal arra, hogy még életben vagyok, hogy néha nagyobb levegőt veszek magamhoz a kelleténél.
- Neked még hogy van erőd felöltözni, ráadásul most azonnal? - kérdezem halkan, lehunyt íriszekkel. A fáradtságtól képes lennék már most aludni.
Végül nehezen, de felülök, és a fiókból előveszek egy kisebb papírt és tollat; az éjjeliszekrény felé fordulva elkezdem leírni neki a telefonszámom. Nem, a legkevésbé sem fogok tőle megválni.
- Tessék. - Állok fel nehezen és odaviszem neki a cetlit. - Nehogy elfelejts.