≫Mesélj nekem egy még ismeretlen történetet...  ≪ Enyhe túlzással, de mondhatom, hogy ismerlek, mióta az eszemet tudom. A húgom, Diana legjobb barátnője voltál, egy iskolába jártatok, egy padban ültetek... még a reggeliteket is együtt ettétek meg. Ebből kifolyólag gyakori vendég voltál nálunk hol egy ebédre, hol a húgom szülinapi partijára. És ahogy a húgom engem tekintett hősének, úgy - talán azért, mert átragadt rád is - te sem viselkedtél másképpen. Mindketten a jogi pályát választottátok, de mindent beárnyékolt Diana ügye. Te sem tudtad, hogy higgy-e az ártatlanságában, amelyet ő váltig állított, miután elkapták két ember meggyilkolása miatt... Állította, hogy csak rossz helyen volt rossz időben. Hogy be akarják mártani. De ellene beszélt minden. A tanúk, a kamerafelvételek. Ő mégis kitartott az állítása mellett, miszerint ártatlanul vádolják két hétköznapi embrt kegyetlen lemészárolásával.
Hogy mibe keveredett valójában, a mai napig nem tudom, ahogyan te sem. Éppen úgy fordultál el tőle, ahogyan én. Éjszakákat sírtál át miatta, elveszítetted a legjobb barátnődet, akkor azt hitted, hogy mindennél jobban ismered. Nem maradt senkid. Ahogyan a szüleim halála után már nekem sem.
Próbáltam enyhíteni a bánatodon, felajánlottam a lehetőséget, hogy dolgozz mellettem, légy a segédem, te pedig elfogadtad. Ennek már nyolc éve. Túlléptél Diana esetén, legalábbis ezt mondod. Barátok lettünk, segítesz az ügyeimben, közben pedig magad is fejlődsz. Azt hiszem, már régen képes lennél végigvinni egyedül is egy ügyet. Hogy miért nem teszed, azt sosem árultad el... mindig kitérsz a válasz alól.
Pár hónapja azonban magam mögött hagytam Brüsszelt, ahol születésünk óta éltünk. Magadra maradtál. De hát olyan vagy, mint bárki más. Nem szeretsz egyedül lenni... és mi más lenne az úticélod, ha nem Mystic Falls?

// Van egy pár futó ötletem a karakterek kapcsolatát illetően a jövőre és múltra nézve, a jelenre meg pláne!
A név alkuképes, a pb-hez viszont ragaszkodnék. Érkezz meg hamar.