≫Mesélj nekem egy még ismeretlen történetet...  ≪Te vagy a vénusz a kagylóban. Te testesíted meg a szépséget és az eleganciát; igazi királynőként viselkedsz. Ami talán annak is köszönhető, hogy uralkodói vér is csörgedezik az ereidben. Bár mindez hiába, ha egy pocsék Fő vagy. Emlékszel 1692-re? Nevetséges kérdés, elvégre minden Salem-i boszi és azok leszármazottjaik emlékeznek arra az évre. A boszorkányperek korántsem voltam kegyesek még azokhoz sem, akik valójában átlagos nők voltak, mégis boszorkánysággal vádolták őket. Mindenki tudja, hogy a perek tizenkilenc nő felakasztásával, egy agyonroncsolásával és megannyi bebörtönzéssel jártak. Tudod, hisz ott voltál. Ahogy sok más boszorkány, úgy te magad is kerested a menedéket, hogy ne legyél fent a halálraítéltek listáján. Igazi kis hárpia voltál, egy boszorkánynak sem adtad meg a segítséget, hanem te magad kapaszkodtál másba épp úgy, mint egy helyi élősködő. Abban az évben te magad is éheztél és te is csak egy lyukban éltél, amit aligha tudtál elviselni. Az öngyilkosságot fontolgattad, mivel nem tudtad elviselni azokat a körülményeket amikben élned kellett. Hiába volt azelőtt vagyonod és kastélyod, nos, az mind az államé lett. Hajszálon múlt, hogy nem kerültél be a boszorkányperek híres lányai közé. Pusztán csak azért élted túl, mert rád ragyogott a szerencse. De nemcsak rád.
Sheba Osborn egy nagyon tehetős boszorkány volt akit nem sikerült perre vinni, mivel nem találtak ellene vádakat. Lázadást indított, hogy megmentse azokat akik perbe keveredtek, ez alól pedig a bujkáló boszorkányok sem voltak kivételek. Sheba Osborn gyermekeivel segítették a bajbajutottakat, köztük téged is. Tisztelted azt a nőt, már-már a megváltónak tekintetted őt. Habár ez a rajongás nem tartott sokáig nálad, hisz ne felejtsük el továbbra sem: akkor is csak egy élősködő voltál.
A kimenekített boszorkányok vándorolni kezdtek egészen addig, amíg évtizedek után meg nem találták a számukra megfelelő várost, ami nem volt más, mint New Orleans.  A belvárosban építettetek egy palotát, ami végül az ifjonc boszorkányok iskolája lett. Sheba szerette az összes boszorkányait akit megmenekített, köztük pedig téged is. A mestered lett. Később a tudását terjesztetted a gyülekezeten belül. De te többet akartál. A vezetőt folyamatosan méreggel tömted aminek köszönhetően egy napon sor került arra, hogy új vezetőt válasszanak a gyülekezetnek. A sors is rühellt téged, ugyanis 'zokogva' nézted végig, hogy újabb és újabb Fő kerül a koven élére, hiszen te képtelen voltál igazán elsajátítani a mágiát. A választottak közül néhányat eltettél láb alól, így neked köszönhetően megesett, hogy évente került sor a választásra. Végül közel negyven éve sikert arattál. Legyőzted a konkurenciát, s diadalmasan foglaltad el a helyedet a kovenben. Mondtam már, hogy pocsék vezető vagy? Nem elégszer. Képzeld, megöltem a szeretődet. És ha ez nem elég, most én vagyok az, aki mindenáron elköveti, hogy lehetőleg a fejed nélkül dőlj le a csicsás trónodról. Bár, a jelenlegi helyzeteket elnézve erre az esély csekélyesnek bizonyul. Tudtad, hogy vagyok annyira erős mint te, ezért szép lassan elkezdted emészteni az erőmet. De mi van akkor, ha előidézem az ősi ellenségedet?
Egy nagyon alattomos és karizmatikus karakterről van szó, aki nem fél embertelen dolgokhoz folyamodni ha az ő hatalmának a védelméről van szó. Ravasz és aljas, ugyanakkor elhanyagolja a gyülekezet irányítását és ennek köszönhetően egyre több a puhány boszorkány a palotán belül ahol továbbra is élnek. A történet ezen leírása jócskán töredéke a teljes képnek, így privát üzenetben jut sor a teljes elképzelés leírásához amibe bőven bele lehet szólni. A play by csak egy ajánlat, voltaképp bárkit választhatsz, akit csak szeretnél. Nos, száz szónak is egy a vége: Nagyon várlak!