≫Mesélj nekem egy még ismeretlen történetet...  ≪ Mondhatni veled nőttem fel. A miénkkel szomszédos birtokon éltél a családoddal, így már gyermekkorunkban elkerülhetetlen volt a találkozásunk és az, hogy barátságot kössünk egészen biztosan meg volt írva a sor nagy könyvében. Igazi szövetség volt közöttünk, megmásíthatatlan és kettétörhetetlen. Az életünk minden mozzanatát megosztottuk egymással, hüledeztünk a szüleink döntésein, támogattuk a barátainkat, kinevettük a nekünk ártani akarókat, láttad rajtam, hogy szerelembe esek a későbbi férjemmel és még arról is tudtál, hogy később a tőle való szökésemet terveztem. Mindössze két dolgot kértem tőled: vigyázz a lányomra, szeresd úgy, mintha a sajátod lenne és soha ne hidd el senkinek, hogy nem volt fontos nekem a barátságunk.
Miután vámpírrá változtam és egy gyenge pillanatomba hazalátogattam Bulgáriába, megkerestelek. Nehezen bírtam a legjobb barátom nélkül, kellett valaki, aki támaszul szolgál nekem és megtart, hiába voltam széthullóban. A szeretetem és kívánságom ellenére alig volt bennem önkontroll, így sajnos megtörtént az elkerülhetetlen... megharaptalak és mivel képtelen lettem volna elviselni, hogy miattam halj meg, kétségbeesésemben megitattalak a véremmel és végignéztem, ahogy feltéped a saját apád torkát.
Kezdetben úgy tűnt, neked nem ártott meg a vámpírlét. Olyan voltál, mint addig: kedves, barátságos, megértő, törődő, aggódó, angyali teremtés. Nem értetted, én hogyan fordulhattam ki magamból ennyire és hogyan kezdhettem számító kígyóvá válni, akinek a saját boldogulása a legfontosabb. Nem akartad elengedni a kezem és én sem szerettem volna, ha eltűnsz mellőlem, ezért bár lassabban és feltűnésmentesen, de annál biztosabban te is a romlás útjára léptél. Évek kellettek ahhoz, hogy rájöjjünk, hogy két, a rosszabbik fajtából származó dudás tényleg nem fér meg egy csárdában, így fokozatosan eltávolodtunk egymástól. A kapcsolatunk egyre felszínesebb lett és az ütötte bele az utolsó szöget a koporsójába, hogy megöltem a szerelmedet. A férfi boszorkány volt és nem akart nekem segíteni egy veszélyes varázslat elvégzésében, ezért vesznie kellett. Te összeomlottál, eltűntél és csak az ég tudja, mit csináltál, ám abban biztos vagyok, hogy valami turpisságon kezdted törni a fejed, miután túllendültél a tragédiádon, hiszen már évekkel ezelőtt észrevettem, hogy te mindig ott voltál a háttérben, ha velem valami rossz dolog történt. Azt hitted, nem szúrnak szemet a kicsinyes próbálkozásaid és az örökkévalóságig meghúzódhatsz a sötétben? Esetleg végre valami igazán nagy dobásra készülsz, ezért jöttél Mystic Falls-ba?


// Csak és kizárólag olyan jelentkezőt várok/fogadok el, aki fog tudni bánni a karakterrel, mivel egy nagyon idős személyről van szó. Szeretném, ha a megalkotó nem tűnne el, a név és a pb nem kötelező, ha van jobb ajánlatod, akkor szívesen meghallgatom. Szokásomtól eltérően szigorúbb leszek, mint egyéb keresettjeimnél, de azért nem kell megijedni, mert nagyon várom a nőszemélyt!  
Az aktivitásról: Nem bánom, ha az user lassú, én senkinek sem fogok a nyakára járni azért, hogy írjon, ám hasonlóképpen szeretnék türelmet kérni a partneremtől is. Amit első körben ígérek, az heti egy reag.