new orleans is my home ★ ☆
fighting for equality ★ ☆
|
A poszt írója ♛ Faye Charpentier Elküldésének ideje ♛Csüt. Feb. 01, 2018 7:08 pm Ugrás egy másik oldalra ♛ | |
|
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon... |
A poszt írója ♛ Matt Devane Elküldésének ideje ♛Vas. Jan. 28, 2018 8:42 pm Ugrás egy másik oldalra ♛ |
≫kor ≪ 150-180
≫faj ≪ boszorkány, a későbbiekben akár vámpírboszorkány is lehet belőle
≫Szerepkör ≪ szerető, szövetséges; egy titok, amit meg akarok fejteni
≫play by ≪ Shelley Hennig
≫foglalkozás ≪alkotóra bízott
≫várja ≪ én egészen biztosan
| |
≫Mesélj nekem egy még ismeretlen történetet... ≪ A fiatal szépség sokak megtévesztésére jó. Talán még az enyémre is. Bár túlzottan nem mélyült el a kapcsolatunk, inkább élvezzük a másik társaságát egy-két éjszakán át, felületes témákat kerülgetve, mintsem a lényegre térve egymás megismerése lenne a cél. Pedig ahogy te, úgy én is kutakodok. Te ismered a történetem azon részét, amiben még ficsúrként, farkas átokkal a hátamon, jártam keltem a városban. Azt ugyan nem tudod ki és miért változtatott át, de azt tudod, ki ölt meg. Nem akarod ezt az információt használni, mert sejted, ha a boszorkányok felé tett árulásod kiderülne, a fejed és a tested, a szíveddel egyetemben három különböző részén landolna a városnak, a túlvilág pedig fájdalmas kínokat tartogatna neked. Én tudom, hogy a fiatalság álca, valóban valamivel több, mint százötven éve azért állítottad meg az öregedésed jeleit, mert már akkor is szerettél élni. Volt családod, a háború és a szenvedés viszont nyomorba kényszerített volna, ha fiatalon elvesztett szerelmednek hála özvegyként kellene tovább élned. Elhitetted mindenkivel, hogy meghaltál és a városba jöttél. Az emlékeid a tieid, akárcsak az összetört szív, ami most jégbe burkolva dobok testedben, mintha a múlt nem is létezne. Átlátok a szitán, szemed míg másnak üres tekintet, vagy vad tüzet sugárzó írisz, nekem szinte egy könyv, amiben úgy olvasok, hogy te arról mit sem sejtesz. Macska-egér játék a miénk, amit élvezünk. Az utunk egy véletlennek hála keresztezte egymást. Az a nő, akit megöltem, tulajdon képen egy alakváltó volt, aki hozzád tartozott. Akkor, friss vámpírként ezt nem igazán vettem magamra, tettem rá kit és miért is öltem meg. Az autóját, benne a hullájával és engem az anyósülésen, viszont semmi perc alatt megtaláltad. Mikor megálltam egy út széli bárban, egyszerűen besétáltál az ajtón, leültél mellém, majd a koszos motelszobába cibáltál. Tudtad, nem fogok tudni a napra sétálni, így mocskos kis játékba kezdtél. Friss vámpírként napokig vezettél az orromnál fogva, míg egy este elő nem bújt belőlem az a férfi, akit elvesztettem, valahol a halál és az új életem kereszteződésében. Véred vettem akkor éjszaka és a szobát kicsit szétcsapva új egyesség született köztünk. Tulajdon képen élveztük egymás társaságát. Ez összetartott minket. Én segítek neked, te nekem. Jó alap erre a napgyűrű, amit adtál, hogy néha elbújtatsz mások szeme, orra és füle elől. Tudod, hogy az információkat nem csak neked szállítom, de erről semmit sem mondasz, nem kérdezel, ahogy én se tőled. Leszámítva a neved. Rajtam kívül szinte senki sem tudja, mi is az igazi neved. Kaméleonként váltogatod azokat, mint más a ruháját. Ez egy édes, vad kapcsolat, aminek a titkok és a hazugságok az alapjai. Viszont mind a ketten azt csinálhatjuk, amit akarunk. Egy fedél alatt lakunk, ami abban merül ki leginkább, hogy én hotelekben éjszakázom, ha nincs kedvem hazamenni hozzád. Valahol célod, hogy még erősebbé válj, nekem és a véremnek hála, de ez egyenlőre csak egy parányi gondolat, ami újra és újra előbukkan fejedben. Ahogy a szívedre sem akarsz hallgatni igazán.
// A többi részletről egyeztessünk pm-ben, amennyiben megtetszett a karakter. A pb csupán ötlet, tekintve a történetet, valami fiatal arcocska dukálna a kisasszony mellé. A név csak egy ötlet, de ha változtatnál, jelezd.
|
|