≫Mesélj nekem egy még ismeretlen történetet...  ≪

Virginia: Örültem, amikor azt hittem, hogy révbe értél. Azt hittem, ha rögös volt is az utad, végre megtaláltad a számításaidat a szakmádban és a férjed mellett, aztán egyszer csak közölted, hogy úgy érzed magad, mint egy kalitkába zárt madár. Egész életedben ilyen voltál: ha valami kezdett állandóvá válni, azt meguntad és új után néztél. Keresed az izgalmakat, pörögsz, kacér vagy, elragadó, magabiztos, imádod a társaságot, inkább az érzelmeid vezérelnek, mint az értelem. A felelősségteljességed egyedül az anyaságban bontakozik ki, a lányodért bármit megtennél és éppen azért, mert miatta látom benned a lehetőséget, megengedtem, hogy az általam vezetett családi cégnél vállalj munkát. Félek, hogy nem rosszindulatból, csak a szokásodból adódóan valamit nem úgy fogsz csinálni, ahogy kellene, de a testvérem vagy, nem akadályozhatlak a kibontakozásban. Legalábbis, nem túlságosan.

Garrett: Még ügyvédkoromban találkoztunk, tanúnak idéztek be az ügyfelem ellen és a te vallomásod miatt veszítettem el az ügyet. Gyűlölök veszíteni és nem is szoktam, persze, hogy nem örültem neki, amikor leültél mellém a bárban, ahová a tárgyalás után tévedtem be. Nem értetted, hogy védhettem egy bűnözőt, én pedig gyanúsnak találtam a hirtelen felbukkanásodat és vallomásodat. Állításod szerint nem akartál belefolyni az ügybe, ám mivel nagy volt az esélye, hogy a védencemet elengedik, lépned kellett: a férfi a barátnődet molesztálta és te azt mondtad, hogy veled is erőszakoskodott. Később bevallottad nekem, hogy hazudtál a bíróságon, nálam ez csak a hab volt a tortán, ekkor már régen tudtam, hogy tőled érdekesebb nő kevesebb létezik.
Mozgalmas kapcsolat volt a miénk: te nehezen bírtál elviselni engem, én nem egyszer átkoztam el a napot, amikor megismertelek, aztán ennek az ambivalenciának egy szebb pillanatában megkértem a kezedet. Igent mondtál, összeházasodtunk, húsz hónap múlva pedig beadtuk a válókeresetet. Szerettük egymást, de két dudás nem fért meg egy csárdában, a kicsapongásaid, hangulatváltozásaid az agyamra mentek és te nem bírtad az én munkamániámat és rigolyáimat. A válási procedúra sokáig tartott, túl sokáig és a mai napig is gyakran összefutunk, mert van valami, ami örökre összeköt minket: a kislányunk.  

// A név változtatható, viszont a vezetéknév maradjon. A pb-t is szeretném, de ha nem tetszik, alkudozhatunk. Bármilyen kérdéssel megkereshető vagyok, nagyon várom!