| | |
|
Elküldésének ideje ♛Szomb. Júl. 15, 2017 9:32 pm Ugrás egy másik oldalra ♛ | ≫ Marlena Katherine Gorecki Vogel ≪
huszonkettő
cinnamon roll
New Orleans
Madison Davenport
boszorkány
Marlenka, Kate
ex-egyetemista, bűnöző
| |
a karakterem egy icipicit keresett, egy icipicit saját
≫Születési idő, hely ≪ New Orleans, 1995. április 1. ≫Család ≪ Alig múlt tizenhét éves, amikor a családját lemészárolta egy horda vérszomjas vámpír. A tragikus esetet nemcsak, hogy végignézte, de ő maga is átélte a támadást, azonban míg minden szerettét elvesztette, Marlena életben maradt. Az alkarján éktelenkedő sebhely a mai napig emlékezteti őt arra a veszteségre, amit mindmáig képtelen volt feldolgozni. Az eset óta gyűlölettel viseltet minden vámpír iránt, noha a vallásából eredően Isten összes teremtményét szeretnie kellene. Nem tudja őket szeretni, de gyűlölni sem igazán. Próbál ezért tartózkodni a természetfelettitől, ami nem egyszerű, lévén hogy ő maga is boszorkány. Szomorú, de nem sokkal a családja elvesztése után a legjobb barátját is elveszítette. Nem csoda hát, hogy végül akiket elfogadott, mint az új családja, gyakorlatilag két bűnöző. Két meggyötört lélek. Marlena a harmadik tagja. Kicsit beteges a viszonyuk, de nagyon ragaszkodik hozzájuk. Pedig annak idején még túszként szegődött a két férfi mellé, azóta viszont ő maga is bandatag lett. Mi több, ez a viszony olyannyira elfajult, hogy Marlena hátrahagyva az eredeti nevét, immár a testvérpár vezetéknevét használja sajátjaként. Drága Noel!
Tudom jól, hogy meghaltál. És én mégis Neked címzem ezt a levelet… Persze tudom azt is, hogy sohasem fogod megkapni, hogy olvashasd a soraimat. Mint ahogyan az összes többi levelemet sem kaptad meg soha, mert… meghaltál. Ezért csak itt hevernek a sarokban felcímezve, mégis valós cím nélkül. Tudom, hogy Te sosem hittél abban, amiben én… de azért remélem, hogy jó helyen vagy odaát. Sokat imádkozom érted – talán ez az egyetlen, amiben nem változtam. Minden másban viszont… igen. Annyi mindenen mentem keresztül, mióta elhagytad ezt a világot, hogy bizonyára már rám sem ismernél. Talán szörnyülködnél, hogy kivé lettem. De tudom, hogy valahol a lelked mélyén megértenél. Ezért írok Neked, és nem apámnak, vagy anyámnak, vagy az öcsémnek. Félek, ők nem bocsájtanának meg nekem azért, aki lettem. Noha már ők is rég meghaltak. Butaság, igaz? Egy halottnak írni levelet, mintha ettől feloldozásra lelhetne a lelkem. Olyan ez, mint a gyónás… Hiszem, hogy a túlvilágról vigyázol rám, legalább Te, ha már a családom lemondott rólam. Mert választottam. Új családot választottam magamnak. Nem is igazán választás volt ez, inkább a sors… Három meggyötört lélek találkozásáról szól. Mellettük végre újra otthon érzem magam, pedig nincsen állandó lakhelyünk, és folyton menekülünk. Űzött vadak vagyunk, akiket kitaszított és száműzött a világ. De elmondhatom magamról, hogy boldog vagyok. Igen, boldog vagyok, és tudom, hogy nem szabadna ezt éreznem, mert amit teszek, az rossz, de azt is tudom, hogyha magukra hagynám őket, akkor elvesznének. Mint ahogyan én is elvesznék nélkülük; nem találnám többé a helyemet a világban. Tudod, ugye? (…) hogy minden megváltozott. Azt mondják, a változás nagy áldozatokkal jár. Én sokat áldoztam azért, hogy velük lehessek. Ha még élnél, akkor látnád a hírekben, hogy mennyi mindent feladtam értük. Megöltem egy embert. Nem akartam, de csak így lehettünk együtt. Mondják azt is, hogy a változás rossz. De ez nem igaz. A változás jó dolog. Most kevésbé érzem sebezhetőnek magam. Ők vigyáznak rám. És csak reménykedni tudok abban, hogy megérted, hogy miért választottam ezt az utat, és majd egyszer megbocsájtasz nekem. Mert tudom, hogy a szüleim nem tennék. De te és én… mi valahogy mindig is jobban megértettük egymást. Mexikóba tartunk, hogy új életet kezdjünk; mindenkinek jár az újrakezdés, nem igaz? Én már megbocsájtottam nekik, remélem, hogy Te sem haragszol rájuk, amiért akarva-akaratlanul magukkal rántottak ebbe a feneketlen mélységbe. Magamtól jöttem velük. Önszántamból választottam ezt az életet. Szurkolj, kérlek, hogy sikerüljön… új életet kezdenünk, tiszta lappal!
(…) hogy többé ne kelljen levelet írnom Neked, tudván, hogy így végre a háborgó lelkem is megnyugvásra lelhet.Szeretettel,
Marlena
|
|  | |
new orleans is my home ★ ☆
fighting for equality ★ ☆
|
A poszt írója ♛ Faye Charpentier Elküldésének ideje ♛Kedd Júl. 18, 2017 6:14 pm Ugrás egy másik oldalra ♛ | Gratulálunk, elfogadva! üdvözlünk a diariesfrpg oldalán!
Kedves Marlena!  Bocsánat a késésért, nagyon nehezen ideértem és gondoltam el is fogadlak, ha már így önkéntes szabadságolásom közepette feljöttem nézelődni. És milyen jól tettem, te jó ég! Engem nem könnyű megvenni (hazudok, usert nagyon könnyű, csak ezt a házsártos nőszemélyt nem), de azt kell mondjam, hogy amit elénk tártál, abba egyszerűen nem tudok és nem is akarok belekötni! Nem mindennapi lány vagy te, kicsit ártatlannak tűnő, kicsit romlott, kicsit Stockholm-szindrómás, de a lényeg, hogy át tudtad adni magad nekünk. Nem csodálkozok azon, hogy egy teljesen másik utat választottál a szüleid és a legjobb barátod halála után. Biztosan azt gondoltad, mennyivel lehet rosszabb, mint az addigi életed? Nos, ezen vitatkozhatnánk, ám ki vagyok én, hogy megmondjam, mi a jó neked? Főleg, hogy totál elérzékenyültem a Noel-nek címzett leveledet olvasva.  Nem is tartalak fel, menj, foglalózz, aztán nyomás a játéktér! Jó szórakozást! 
|
| | | | |
| | Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |
• az új oldal nyitásáig •
• ROTM FRPG •
|
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm Szer. Május 29, 2019 1:28 am Kedd Május 28, 2019 8:31 pm Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm Szer. Május 22, 2019 12:03 pm Hétf. Május 20, 2019 10:43 am Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm • ROTM FRPG • |
|
Kezdőlap
