[Hotel]

Berúgtam magunk előtt az ajtót, végül is minek kulcsokkal bajlódni. Amint beértünk leraktam őt, hogy saját lábaira állhasson és ismét vad csókba bonyolódtam vele. Egy pillanatra sem szakadtam el ajkaitól, úgy toltam a hálószoba felé, ahol elszakadva ajakitól az ágyra löktem kivételesen nem durván. Nem akartam, hogy csak én legyek az aki eldönti, hogy mi legyen most, pedig eléggé uralkodó típus voltam, de jelen pillanatban tartottam magam az ő elvárásaihoz.

A testem egy része továbbra is éber maradt, ám a nagyobbik sokkal jobban foglalkozott az elkövetkezendő dolgokkal. Így történt meg az, hogy szinte észre sem vettem, és máris a frissen bevetett, és szerintem túlontúl rendezett ágyon találtam magam. Ő meg elkezdett tétovázni. Talán arra vár, hogy megmondjam, hogyan szeretném? Elvégre hiába uralkodó típus, én is az vagyok. Vagyis nem uralkodó, inkább erőszakos.
- Most mire vársz? - kérdeztem. - Általában szeretek dominát játszani. De most teszek kivételt, és lehetünk egyenrangú felek - húztam le magamhoz, hogy aztán én kezdeményezzek.

-A végszóra. -vigyorodtam el-Milyen nagylelkű vagy. -mondtam továbbra is vigyorogva, kihangsúlyozva a "nagylelkű" szót. Szinte azonnal le is húzott magához az ágyba amit még mindig nagy vigyorral az arcomon fogadtam.
Ajkaira tapadtam és vadul csókolni kezdtem közben kezeim bejárták az egész testét, hogy jólesően és vadabbul simítsanak rajta végig. Nem gondoltam volna, hogy még a mai nap után ide jutunk, bár általában elértem a céljaimat és ez most sem történt másképp.

- Tudod, hogy van ez - feleltem lazán, miközben egy határozott mozdulattal fölé gördültem. - A pszichopaták általában szeretnek uralkodni az élet minden területén - vigyorogtam, és ezúttal én viszonoztam a vad csókjait... A saját módszereimmel megtűzdelve. A nyakán például kiemelten sokáig időztem, miközben aprókat harapdáltam rajta. Imádom ezt a dolgot, de nem vagyok vámpír, hogy túl erőset sebezzek. Különben is, a fogak nem éppen a legjobb eszközök a szeretkezésnél. Gyorsan húztam le róla a pólóját, talán olyan gyorsan, hogy egy-két helyen el is szakadt neki a varrás, de nem különösebben érdekelt. Kezeim közben már automatikusan a nadrágja felé kezdtek el kalandozni... Na igen. Soha nem volt elemem a csiga lassú, "Na akkor most szép lassan levetkőztetjük egymást" dolog.

Egy határozott mozdulattal kerekedett fölém ami jelen pillanatban nem is zavart, már csak azért sem ami utána következett. -Ez így van. -vigyorogtam. Ugyanolyan vadsággal viszonozta a csókomat, majd a nyakamat kezdte harapdálni, még tőle eltűrtem, ha vámpír lett volna páros lábbal rúgtam volna ki az ablakon. Hamarosan a pólómtól is megszabadított így én sem tétlenkedtem, egy jól irányzott mozdulattal szaggattam le róla a felsőjét. Most valahogy nem érdekelt a dolog, ha hiányolná majd kap egy újat, nehogy már azon múljon.
-Ezt már szeretem. -csókoltam meg amikor kezeivel már a nadrágom felé haladt. Kezeim bejárták egész testét, majd a melltartójánál álltak meg, amitől hamar meg is szabadítottam és kisebb csókokkal hintettem be melleit.

Elégedetten elvigyorodtam, amikor szó szerint leszaggatta rólam a felsőmet. Őszintén, kit érdekel a dolog? lehetek akármilyen érzelemmentes, a szexnek nem muszáj arról szólni. A pólóm tehát ott hevert valamelyik sarokba hajítva, ő pedig nem igazán tétlenkedett, ajkai a melleimet találták meg. Elégedett sóhaj tört ki belőlem, pontosan tudva, hogy valószínűleg imponál neki a dolog, és igen, élveztem, nagyon is!
- Ezt én is - jelentettem ki elégedetten, miközben már a nadrágját ráncigáltam le róla. Ott volt a varázslat is... De nem akartam elrontani ezt a "dugjunk egy jót, aztán lehetünk megint újdonsült ellenségek" hangulatot azzal, hogy csalok a dologban.

Amikor csókjaim hatására egy elégedett sóhaj tört ki belőle elvigyorodtam. Hamarosan már a nadrágomtól is megszabadított. Nem volt nagyon hangulatom a finomkodáshoz így a nadrágjától is próbáltam gyorsan és hatékonyan megszabadítani.
A fehérneműnek sem láttam túl sok hasznát így attól is hamar megfosztottam, jobban mondva csak egy mozdulatba került az egész. Más volt mint a többi nővel, ő tűrte sőt amint láttam még kedvére is tettem a vadságommal. Kezeim végigsiklottak a testén, majd teste legforróbb pontjánál álltak meg amit jólesően kezdtem el kényeztetni.

- Gyors vagy - jegyeztem meg, amikor már minden ruhadarabomtól megszabadított. - De nem is baj. Szeretem, ha valaki nem töketlenkedik, hanem a lényegre tér. - Amikor ezt elkezdtem, a hangom még határozott volt, és tettre kész, ám a végére már szinte elcsuklott. Valóban értette a dolgát, és azt hiszem, jelen pillanatban pont ez kellett számomra. Sőt, ha őszinték akarunk lenni, mindig is csak ez kellett. Mondjuk... nem adhatom meg könnyen magamat, mert az nem rám vallana, így az én kezeim visszakalandoztak az ő férfiasságához. Ha játszunk, hát játsszunk egymás ellen az örömökben is.

-Nem szeretem húzni az időt. -vigyorogtam továbbra is majd formás melleit kezdtem el apró csókokkal behinteni. Kezei egyre lejjebb kalandoztak egészen a férfiasságomig amit kényeztetni kezdett. Azt meg kell hagyni, hogy értette a dolgát.
Keze jóleső munkája miatt egy elégedett vigyor ült ki az arcomra. Közben még mindig a melleinél időztem el amit vadul csókolni, majd simogatni kezdtem.

Láttam az elégedett vigyort az arcán, de nem igazán volt időm valami csípőset visszaszólni. Meg nem is akartam... Minél előbb azt akartam, hogy ténylegesen magáévá tegyen, és ne csak a kezei kalandozzanak a különféle testrészeimen.
- Mit akarsz még? Visszakínzás? - nyögtem ki az legelső gondolatot, ami eszembe jutott ebben a felfokozott érzéki állapotban.

Játszótér

Bevágtattam vele a hotelba. Vágytam rá, de tudtam hogy ennek szörnyű vége lesz. Eléggé.. indulatos vagyok ,és ha én indulatos vagyok, akkor sajnálatos módon mindig baleset történik.
Nagy nyeléssel nyomtam őt a falnak, és elvigyorodtam. - most már kettesben vagyunk. - súgtam neki halkan.

[Játszótér]

Szinte berontottunk a szobájába, és ő nekinyomott a falnak. Egy mozdulattal letéptem a fölsőjét, ami darabokban hullott le a földre. Ismét hevesen megcsókoltam, nem félve a következményektől. Bár, nem jobb belegondolni, hogy miért csukattam koporsóba. Egyrészt, mivel akármennyire is belém volt esve anno, egy ilyen affér után majdnem megharapott. Bár nem csak ez volt az egyetlen oka, de most lényegtelen.
-Remélem is.-szólok vissza vigyorogva, majd újra a szájára tapasztom az enyémet.

Nem képes férfiaknak ellenállni, már csak erre az egyre tudtam gondolni mikor mellkasára siklott mindkét kezem, és elkezdtem róla lefejteni a ruhadarabot. Egy rántást tartott még meg az anyag, aztán már szállt is le a fenébe.. talán a sarokba, nem figyeltem.
- Az enyém leszel.. - súgtam fülébe hevesen, miközben az ágyra döntve őt, máris ráfeküdtem.

Kijelentésén elvigyorodtam, majd a nadrágját is lehámoztam róla pár másodperc alatt. Az ágyra döntött, és rám feküdt. Testünk szinte egybeforrt, a levegő pedig izzott körülöttünk. Az egyik kedvenc csipkés fölsőm pedig másodpercek alatt szűnt meg, de jelen helyzetben ez foglalkoztatott a legkevésbé. Hajába túrva húztam közelebb magamhoz, úgy csókolva őt, egyre hevesebben. Vágytam rá, ahogyan ő is rám, tudom! Minden egyes porcikámmal érezni akartam.

Még mindig képtelen voltam befejezni a vigyorgást. Mintha arcomra égett volna ez a furcsa reakció... és ha már beszélni nem volt hangulatom, így fejeztem ki, mnennyire tetszik, ami történik velünk.
Hevesen csókoltam ajkait, teste minden porcikája hozzám simult, ahogy leszedtem róla ruháit, és élvezve nyögtem egyet, miként hajamba túrt.
Ruhája nem hátráltatott sokáig. Melltartója egyszerű mozdulattal tűnt el az ágy mellett.

Semmit sem változott, sem a stílusa, sem pedig a teljesítménye, tudta akkor is, és most is, hogy mi kell egy nőnek, hogy mi kell nekem, bár, ha ezt nem tudná, soha sem feküdtem volna le vele. Jóleső nyögés hagyja el a száját, amin akaratlanul is elvigyorodom. Letépi a melltartómat, így már csak a fehérneműk választanak el minket egymástól. Ajkam a nyakára vándorol, gyöngéden csókolva azt, nem harapva meg, mint ahogyan azt egy vámpírral tenném. Eközben az alsónadrágja alá nyúlva tépem le azt egyetlen mozdulattal, majd belemosolygok a csókba, amit éppen a testére adok.

Hevessége megőrjít... élvezem, amit tesz velem, s nincs olyan pillanat, melyet nem használnék ki, hogy én is kényeztessem őt.
Pár másodperc, csupán ennyit adtam magamnak, máris leszedtem róla minden rajta maradt ruhadarabot, és két lába közé feküdve mosolygtam szemeibe, közben már elmélyülve testében. Nem, voltam romantikus alkat, ígyí talán megérti, hogy nem megyek bele a részletes romantikázásba.

Megfoszt minden ruhadarabomtól végleg, és belém hatol. Más farkasokat megszégyenítő vadsággal teszi ezt, én pedig jólesően felnyögök, ahogyan elmélyül a testemben, és mozogni kezd. Én pedig a csípőmet mozgatom, követve őt, a ritmusára, miközben a számat ismét az ajkára tapasztom, és szenvedéllyel csókolni kezdem azt, miközben apró nyögések-sóhajok hagyják el a számat.

Nem volt túl jó ötlet, hogy nyakához hajoltak, mert éreztem bőrén keresztül forró vérét, és legszívesebben... belé haraptam volna. Talán én vagyok durva? Meglehet.. de most jobb, ha nem szól semmit... és addig én sem bántom őt.
- Katie.. - lihegtem fülébe, majd összeszorítottam szemeimet. Szinte percek teltek el, nem fogtam fel az időt.. csípőm egyre hevesebben ringott.. egyre gyorsabb voltam.. tökéletes ez a lány..
S nem tudom hogy mikor torzult el arcom.. sárgává váltak szemeim.. de nyakába haraptam vérfarkas fogaimmal.. képes voltam rá, úgy bizony.. hevesség váltotta ki belőem...

Éreztem, hogy mindjárt elérjük a csúcsot, hiszen mindketten egyre hevesebbek lettünk. Bár meggyőződésem volt, hogy egy vérfarkassal nem lehet olyan jó, Alec mégis kivétel volt a sok közül, a vadságával és a hevességével. Csókokkal borítottuk egymás testét, ő pedig a fülembe suttogott, ami mégjobban beindított, így egyre jobban mozogtam alatta, hogy végre elérjen minket a beteljesülés. Már csak másodpercek kérdése volt, szinte meg is történt a nagy "bumm", amikor éreztem, hogy a nyakamba mélyülnek a fogai. Meg sem kottyant, amíg rá nem eszméltem, hogy mi is ő... Farkas! És a farkasharapás halálos rámnézve! Kétségbeesetten löktem el magamtól, olyan erővel, hogy csoda, hogy nem borult le az ágyról, miközben a vérző nyakamhoz kaptam. Felálltam, és öt másodpercbe sem telt, míg fel nem öltöztem. Dühös voltam rá. Kihasznált! És ezt senki sem teheti meg velem! Egy másodperc alatt ott teremtem előtte, s a nyakánál fogva a falhoz szorítottam. Meg akartam ölni, remegett a testem minden egyes porcikája, de halál helyett, inkább hagytam, hogy szenvedjen. Talán öt perccel ezelőtt, még a mennyekben voltunk, ma már a pokolban, de nem számít. Fogaimat belemélyesztettem a puha bőrébe, és nem kímélve azt szinte szaggatni kezdtem, miközben szívtam a vérét, erősen szorítva őt a falhoz. Az előbb még ő nyomott oda, most meg fordult a kocka. Bár az én szándékaim másak. Undorodtam a farkasvértől, de ez most meg sem kottyant. A dühöm mindent legyőzött, s mikor már úgy éreztem, hogy elég, elengedtem. Vadul a szemeibe néztem, hagyva őt a földön. Közel sem szenvedett eleget, de nekem most ellenszert kell keressek! Így kikelve a tudatomból viharoztam ki a lakásból.

[Folyt.: valahol. ; köszönöm a játékot;)]