Két hónappal ezelőtt…

Hányszor bántam meg az elmúlt, több mint egy évben, hogy eljöttem Európából? Persze, nem önszántamból tettem ezt. Ha egyszer Alexander Delaney valakinek megparancsol valamit, akkor azt végre is hajtja. Az egyedüli aki szembe szállhat és száll is vele olykor… az én vagyok. Most is inkább azért jöttem vissza, mert hiányzott a hazám, és anyám… néha apu is.
-Kisasszony, ha azt mondom tíz, akkor nem két órával később várom, hogy megjelenj az irodámban!- hallom apám szigorú hangját, mire csak biccentek. Két dudás nem fér meg egy csárdában, túlságosan hasonlítok rá. Sajnos. Ledobom a táskámat az asztalra, majd kiszolgálva magam, a bárszekrényéből előveszek egy narancs juicet, és lassú mozdulatokkal töltök magamnak. Érezem, hogy mindjárt felrobban, nem sokára rám fog kiabálni. vagy éppen nem, mert tudja mennyire imádom idegesíteni.
-Olivia, örülök, hogy ahogy vissza tértél Európából egyből találtál munkát,- kezdi nekem behízelgő hangon. Felvont szemöldökkel hallgatom őt, ez már régen rossz. Valamit akar tőlem, és valami olyat ami nem fog nekem tetszeni. Persze, hogy nem volt nehéz munkát találnom, hiszen azonnal benyomott a haverja cégéhez. De nélküle is boldogultam volna, elvégre elég jó ügyvédnek tartom magam. Sőt, sok idősebb kollégát, vagy kolleginát lekörözök. Ezt mások mondják, én pedig vagyok annyira egoista, hogy elhiggyem. Furcsa itthon lennem, egyáltalán New Orleanst az otthonomnak tekintenem, hiszen igaz, hogy itt születtem, de mire betöltöttem a nyolcadik életévemet a szüleim úgy döntöttek, hogy jobb lesz ha külföldön tanulok. Apu az USA külügyminisztereként féltek, hogy sok veszélynek leszek kitéve. Így Párizsban tanultam, az életemet természetesen már akkor eltervezték. Mindig is ügyvédet akartak faragni belőlem, de nem apám óhaja miatt lettem az. Sokkal azért mert imádom, amikor bebizonyítom, hogy nekem van igazam, amikor egy korban idősebb, a szakmában sokkal tapasztaltabb ügyvéddel szemben győzhetek. természetesen az ártatlanok védelme sem utolsó szempont, nyilván.
Ott van példának okáért Mr. Carson, mióta elkezdtem az államokban praktizálni folyton össze akadunk az ellenkező oldalon, és én imádom megsemmisíteni. Ez egy macska egér játék, van hogy én adok, van ő kap. És őszintén szólva nem létezik nő aki ne imádna borsot törni az orra alá, én pedig vagyok olyan szemét, ha megtehetem… hát meg is teszem. Apa pár héttel ezelőtt közölte hogy az egyik barátja bajban van, kell egy védőügyvéd, aki tulajdonképpen én lennék. És csak a véletlennek köszönhető, apa barátjának az ellenfelének az ügyvédje ő. De úgy látszik, most a megfelelő embert védem, aputól sosem lehet tudni. Úgy látszik túl nagy fába vágtam a fejszémet, de ez egyszer nem fog zavarni, én leszek aki megnyeri a tárgyalásokat, erre mérget is vehet!
-Tonyról van szó, Whitmore-ba kell menned vele, bizonyos ideig, ugyan is a tárgyalást az ottani bíróság fogja befejezni. És kicsim remélem megcsillogtatod a tehetséged, nem akarom, hogy az a kis ügyvédecske nyerje meg a pert.- közli velem szigorúan. Majd egy puszit is lehel a homlokomra végszóként. Ami történetesen annyit tesz, hogy cuccolhatok be egy bőröndbe. Nem mintha zavarna így legalább addig se sózza rám a hülye haverjait. Mert olyan mintha igazából neki dolgoznék, és nem a főnökömnek. De hát mellesleg apunak senki se mond nemet, igazából…

Egy hónappal ezelőtt…

Tűzvörös platform cipőim az asztalom sarkán pihennek, miközben a forgószékemben hátradőlve hintázok, előre-hátra, előre-hátra. ha valaki látna azt hinné. hogy sürgősen be kellene költöznöm egy diliházba. Tony aktáját lapozgatom közben, talán ez eddigi életem legnehezebb ügye, annál jobban élvezem. de azért megdolgoztat rendesen, és sajnos nem azért akarom megnyerni, hogy Tony ártatlanságát bizonyítsam, hanem, hogy megint oda pörköljek annak a seggfejnek. Micsoda ügyvéd vagyok, sajnos ilyenkor apám vére túlbuzog bennem.
Ekkor nyílik az ajtó, ahogy a titkárnőm próbál megállítani egy fiatal lányt, még egyetemista lehet, ahogy nézem.
-Elnézést, kisasszony, de nem hagyott…- kezdené, de én elhessegetem őt, nagyon ismerős nekem. Mintha láttam volna valahol…. vagy csak hasonlít a valakire… nagyon. ekkor mutatkozik be, és árulja el, hogy tulajdonképpen a gyakornokom akar lenni. Őszintén szólva, nem igen szoktam ilyet elvállalni, nem vagyok tanár, de… felvillanyoz a tudat, hogy le fogja Carson kaparni az arcát, ha megtudja, hogy a lánya a gyakornokom… ezért gondolkodás nélkül mondok igent r.

Kedves Olivia!

Meg is érkeztem, bocsánat, hogy megvárakoztattalak! Egy eléggé régen piacra dobott keresettet köszönthetünk a személyedben és amikor először megláttam az arcodat, biztos voltam benne, hogy bele lesz csempészve a történetedbe egy „nem ismert ikertestvér” szál, ami Francine-el lesz közös. Elvégre ez az arc… szerencsések vagytok, hogy mindkettőtöknek kijutott belőle, nagyon szépek vagytok!
Nem lehetett könnyű ennyire ambiciózus szülők gyermekeként felnőni, előre elrendezett életet élni, de úgy tűnik, hogy te előnyt kovácsoltál a szüleid akaratából és végül szerencsésen megszeretted azt, amit rád erőltettek. Nem sokan mondhatják el magukról, hogy harminc évesen idősebb szakmatársukat mások szerint megszégyenítően túlszárnyalnak, bár, kezdem azt hinni, hogy a zsenialitás nálatok, ügyvédeknél felvételi követelmény. Mindenesetre, szerintem jobban jársz, ha szorosabbra fűzöd a szoknyádon az övet, mert Galen-el kiszúrni nem lesz könnyű menet. Arról meg nem is beszélve, hogy kíváncsi lettem, milyen körülmények között fogsz találkozni a testvéreddel és mit fogtok szólni egymáshoz... megérzéseim szerint érdekes játékoknak nézel elébe.

Nem is tartalak fel tovább, menj, foglalózz, aztán irány a játéktér! Jó szórakozást!